Sok meghatározó, hosszantartó vagy akár rövidke kapcsolat indul véletlennek tűnő találkozásból. Eleinte nem is tulajdonít nagy jelentőséget az ember a pillanatnak, utólag mégis felerősödik a kép, amikor megpillantotta a másikat.

 

Egy "Clara vagyok"-kal indul a két főszereplő története, ami aztán változatos, különleges helyszínekre, csodás romantikus pillanatokba vezet el minket a karácsonytól szilveszterig tartó pár napban.

 

Nem nagyon találunk benne párbeszédeket. Ha igen, azok is nagyrészt a saját gondolataikban játszódnak le, illetve visszaemlékeznek a beszélgetéseikre.

 

Mélységeiben ás le a szereplők lelkébe, töviről-hegyire megismerhetjük gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat. Folyamatosan elemezgeti egyik és másik lelki világát, mit miért és hogyan gondolt, annak mi a következménye, és egyáltalán, nem-e pont fordítva értette? Stb. :)

 

(Ez nekem nagyon ismerős terület, szépen ki tudom én is vesézni a legegyszerűbb mondatokat, gondolatokat, oda-vissza, keresztül-kasul, aztán kezdem az egészet elölről, más szempontok szerint. :D)

 

A téma köztük változatos. Színház, zene, ételek, művészet, mindenféle belefér. Nem unatkoznak egymás mellett, és saját magukkal is jól elvannak.

 

Különleges mindkét ember, így természetesen a kapcsolatuk sem lehet hétköznapi. Bár kívülről akár úgy is tűnhetne. Ugyanúgy eljárnak szokványos helyekre, akár társaságba, akár egy moziba, akár egy vacsorára, mégis olyan fura minden. Vagy épp nem! Kinek mi!? Épp ezért el sem tudtam dönteni, hogy összevalóak-e vagy sem. Persze nem is kellett feltétlenül ezt eldöntenem, de elkerülhetetlen volt, hogy gondolkodjak ezen is.

 

Egy nagyon picit nekem vontatott, lélekrágcsálós volt, némely hosszú-hosszú monológ alatt bevallom, átlapoztam. Mindezektől függetlenül érdekes, különleges történetet olvashattam, szép gondolatokkal, fantáziadús leírásokkal. Lehet, hogy elkapkodtam az olvasást, idő kell ehhez a könyvhöz, hogy megrágjuk, átgondoljuk, megemésszük.