Régóta tologatom a polcon ide-oda ezt a könyvet. Nem is értem, miért halogattam, hiszen kiváló írás!

A krimiket régen faltam, de az utóbbi időben valahogy kimaradtak az életemből. Ha már visszatérnek is valamelyest, akkor minimum ilyen legyen. Intelligens, humoros, megfejthetetlen (bár most azért voltak sejtéseim az elejétől fogva, he-he...). Az előjelek ellenére rengeteg csavar volt benne, ami folyamatosan újraírta az egészet bennem.

Van egy Harry Hole-féle főszereplő nyomozónk, akit itt most Cormoran Strikenak hívnak, de kiköpött mása volt a kedvenc karakteremnek. Kissé alkoholista, depressziós, lepukkant mackó, aki minden negatív látszat ellenére állat jó pasi. Fogyatékossága nem csekély, hasa mélyen lelóg, egzisztenciája a nullán, mégis ragadnak rá a jobbnál jobb nők.

Van egy kisugárzása, ami a lapokon keresztül is vág, kétség sem merül fel az emberben, hogy maga is megborzongana, ha szembetalálná magát vele.

A népszerű topmodell egyik éjjel kiugrik(?) az ablakon és rögtön meghal. Természetesen a sajtó rögtön keselyűként ugrik az ügyre, a családtagok, ismerősök pedig próbálják meglovagolni a negatív hír keltette hullámokat.

Egy régi ismerős keresi fel Cormorant, hogy nyomozza ki, mi történt valójában, mivel meg van róla győződve, hogy nem öngyilkosság történt, hanem Lulát meggyilkolták, valaki kilökte őt az ablakon.

A nyomozó éppen élete kálváriájának legalján van, az anyagi helyzetével együtt. Magánéleti problémák miatt az irodájában tölti az éjszakákat egy kinyitható ágyon. Ha mindez nem lenne elég, egy állásközvetítő cég még egy kéretlen titkárnőt is a nyakára küld, akit végképp nem tud kifizetni, meg egyáltalán, hagyja őt mindenki békén!

Az szinte pillanatok alatt kiderül, hogy Robinnal egy hullámhosszon vannak, bár mindketten tartják eleinte a két lépés távolságot. Nem tart ez sokáig, mert mindkettőnek szüksége van a másikra. A nyomozónak jól jön a lány diszkréciója, maximalizmusa, kedvessége, a lány pedig mindig is ilyen kalandokra vágyott, még akkor is, ha százszor jobban fizető állásokat ajánlanak neki.

Közösen erednek nyomába az állítólagos tettesnek, percről percre gyűjtik az újabb információkat. Rengeteg szereplő bejön a képbe, potenciálisan sokuknak lehetett oka, hogy a lány halálát kívánják.

Maga a bűntény(?), a nyomozás nem is annyira lényeges vagy izgalmas, inkább az odavezető út, ahogy lassan kibontakozik az apró részletek által a történet. Az egyszerű krimiből kinőnek a tökéletes karakterábrázolások, érzékletes helyzetleírások.

Nem is titkolt szándék, hogy erre a két emberre lett írva ez a történet. Nagyon szerettem ennek a két teljesen más karakterű embernek a közös munkáját. Ahogy kiegészítették egymást, pedig erre a lehetőségre gondolt volna az ember a legkevésbé.

Azért azt gondolom, nem kell leírni, kit takar a szerzői álnév?! :D Teljesen el tudtam vonatkoztatni, olyan, mintha nem is ugyanaz írta volna a kettőt. És ez nem értékítélet, teljesen más a kettő.