Bár nem érzem magam taplónak a mindennapi protokoll szempontjának, nekem is sok újat tudott adni ez a könyv. Meggyőződésem, hogy eleve tantárgyként kéne szerepelnie az iskolák tantervében, de ennek híján szülői felelősség, kötelesség megtanítani ezekre a gyermekeket. De persze nem mindenre lehet, hiszen számtalan olyan területtel, helyzettel találkozhatunk életünk során, amelyek addig elkerültek bennünket. Mégis jó ezekkel tisztában lenni, hiszen nem tudhatjuk milyen helyzetet sodor elénk az élet, amely speciális viselkedési formát igényel. De ha csak arra gondolunk, hogy számunkra eddig ismeretlen országba utazunk, illetve más kultúrában nevelkedett személlyel találkozunk, ebben az esetben is igen hasznos tanácsokkal lát el minket a szerzőnő.

A könyv két fő részre tagolódik, a magánéleti és a hivatalos dolgok területére. Rendkívül részletesen, nagyon sok területre kiterjednek a jó tanácsok, mindezek valahogy olyan kedves, atyai (anyai) hangnemben. Sokszor volt olyan érzésem, mintha Anyukám okítana, mi illik, mi nem. :-) Én pedig közben csak bólogattam magamban, hogy "igenis, anyu!".

Lehet, hogy sokakban felmerül, hogy te jó ég, tuti, hogy dögunalom a könyv. De ez nagyon távol áll az egész kiadványtól. Pörgő, lényegre törő, szórakoztató! Köze sincs az unalomhoz. Ráadásul a szerző saját rajzaival díszítette ezt a humoros, ámde mérhetetlenül hasznos könyvet.

Bizton állíthatom, hogy mestertől tanulhatunk, hiszen Görög Ibolya az egyik alappillére Magyarországon a protokollnak, többek között a Miniszterelnöki Hivatalban látta el a protokollfőnöki posztot, ahol megalapozhatta addigi tapasztalatát. Különböző publikációkat olvashattunk tőle az évek folyamán, továbbá könyv formájában is találkozhattunk írásaival a Protokoll az életem, Mindennapi maceráink, A nyilvánosság kelepcéi címen.

Tényleg mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el a könyvet, jól jöhet bármilyen helyzetben, anélkül, hogy úgy éreznénk, botot nyeltünk.

5/5

Athenaeum, 2012

211 oldal