1942-ben járunk, Somlyói Anna egy kamaszlány, akinek nincs más gondja, mint vihogva kibeszélni barátnőivel a szigorú tanítókat, és hogy milyen módon találkozzon a tiltás ellenére Andrással, szerelmével. Persze ez a szerelem kristálytiszta, a kézfogáson túl nemigen jutnak többre, mégis élteti őket a mindennapjaikon. De egyre közelebb ér a háború, és ugyanígy a remény is egyre fogy afelől, hogy kimaradhatnak belőle, és élvezhetik tovább gondtalan életüket.

Rengeteg háborús könyvet olvastam már, úgyhogy kb. tudom mihez tartani magam, de mindig, itt pedig pláne reménykedtem a végsőkig, hogy ez a lány, a családja és az ő szerelmük most megússza valamilyen módon. Annyira kedves, tiszta, jó szándékú lányról van szó ebben a regényben, hogy muszáj szorítani érte.

Azon kapják magukat, hogy búvóhelyről búvóhelyre költözködnek át, mikor melyik tűnik biztonságosabbnak, hol férnek el többen. A komfort a végén már egyáltalán nem számít, a lényeg a túlélés. Még itt is reménykedtem, hogy talán ennyi "kényelmetlenséggel" vége, ők kimaradnak a legrosszabból. De aztán jönnek az oroszok, akik rájuk találnak és a fő célpontok a fiatal, pláne a csinos lányok, asszonyok. Anna sem marad ki a szégyenteljes meghurcolásból, az erőszakból folyamatosan kijut neki. De ha még ez sem lenne elég, táborba is elviszik, ahol szintén nem leányálom az élete. Mindezek a rémségek mellett pedig saját családtagjaiért, barátaiért is aggódik, sok esetleg ő maga siet a segítségükre.

Gondolkodtam sokat a könyv után, és döbbenetes, hogy a háború mit képes tenni az emberrel. Most arra gondolok, hogy egy törékeny, tiszta szívű, fiatal lány hogy lesz képes ennyire felvértezni magát a gonosszal szemben, honnan veszi a szükséges erőt ahhoz, hogy ne haljon bele már csak a gondolatába is annak, amin keresztülmegy. Vagy eleve ilyen volt például Anna is, csak a borzalmak előhozták ezeket a rejtett tartalékokat? Vagy a sok százezer többi másikból?

Dokumentumjellegű írás, bár Somlyói Anna személye nem valóságos, ennek ellenére minden megtörtént, ami a könyvben le van írva. Az írónő hosszú időn keresztül készített riportsorozata alapozta meg a regényt.

Kinek volt ez az egész jó? Van aki megúszta sértetlenül? Ha testileg meg is, lelkileg ki bírta ezt ki? Nem hinném, hogy van ilyen túlélő.