Végre, végre, végre! Megtaláltam azt a sorozatot, amelyben 8 éves fiam is örömét leli. Nyáron vágtunk bele, és mindketten remekül szórakoztunk rajta. Legalábbis amíg ott ültem mellette, most már elzavar. :-) Sokszor benézek a szobájába este, lefekvés után, és a klasszikus módon, elemlámpával a paplan alatt olvassa. :D

Nem is a bájos a jó szó rá, hanem a rém vicces. A némiképpen képregényként is funkcionáló könyvsorozat nem véletlenül lett a New York Times listáján bestseller.

Greg Heffley sokszor hasonló problémákkal küzd, mint a mi gyermekeink. Kiközösítés, megszégyenülés, amit nagyon vicces módon dolgoz fel a szerző. Greg nem a legmenőbb az osztályában, erre utal a címben szereplő jelző is. Mégis meggyőződése, hogy egy nap menő és híres lesz, csak élje túl a felső tagozatot.

A naplót Greg anyja nyomja a kezébe, mert azt nem is kell mondanom, amúgy is elég ciki lenne, ha ő szerezné be. Így is az, és egyből le is szögezi a fiú, hogy nem fog ő itt áradozni, hogy "Kedves naplóm így, kedves naplóm úgy..." Ehhez képest azért elég szépen megosztja velünk napjait.

A való életben is nagyon bírom az ilyen kis csodabogarakat, akik valamilyen módon vagy akár sokféleképpen kilógnak a sorból. Ez a napló a tárháza azoknak a furcsaságoknak, amelyek nap mint nap megesnek ezzel a fiúval. Greg a maga 12 évével meséli el ebben a naplóban mindennapjait, miközben próbálja megtalálni önmagát.

Szóval a cél a népszerűség, és erre a módszer a suliban szinte határtalan. Gregnek viszont minden az ellenkezőképpen sül el, mint ahogy eltervezte.

A jó álca mögött, amely maga az egyszerűség, ott rejtőznek a mély mondanivalók, az élet igazságai, igazságtalanságai. De ezzel az egyszerűséggel úgy gondolom, a gyermekolvasók számára is könnyebben befogadhatóvá válik, nem beszélve a nagyon humoros történetet megspékelő remek rajzokról.

Szellőssége, nagy betűi miatt szerintem remek könyv az első önálló olvasás megkezdésére. Utána pedig úgysem szabadulnak Gregtől. :D