Már nagyon vártam az új Ahern könyvet, nagy rajongó lévén. Ez most kicsit más volt. De semmi vész, ugyanúgy faltam, mint a többi könyvét.

Annyiban nincs változás, hogy ismét lelkiismereti kérdéseket vet fel, boncolgat velünk együtt. Ami más, az a futurisztikus jellege, de azt sem víve túlzásba.

Celestine North egy tökéletes világban él. Legalábbis ő jó ideig ezt hiszi, hiszen minden a helyén van az életében. Van egy fantasztikus családja, sok-sok remek barát és még a szerelem is bimbózik az életében, ráadásul párja családjával is fantasztikus a kapcsolat. Azt csak mi, kívülálló(?) olvasók látjuk már a kezdet kezdetén is, hogy valami azért mégsem stimmel...

A biztonság maximálisan biztosított az ő világukban. Nemcsak a bűnözőket éri utol tettük, hanem aki a legapróbb vétséget elköveti, annak is meggyűlik a baja a szervekkel. Nem kell félni semmitől, hiszen a lány családja példás életével a közelébe sem kerülhet a romlásnak. Viszont a lelkiismerettel mihez kezdjenek???

Ismét csak rengeteg kérdést felvet az írónő. A megbocsátás, az irgalmasság, a korrupció, a megalománia, a szeretet vagy annak hiánya - az ezekkel kapcsolatos kérdések mind-mind ott vannak végig a történetben. Az nem kérdés, hogy melyik oldalon állunk, de mégis ott van a félsz, a lehetőség, hogy akár így is lehetne? És akkor mernénk vagy nem?!

Hajtottam el magam mellől mindenkit, amikor csak időm engedte, hogy picit leüljek olvasni. Érdekfeszítő, jó írás, csakúgy mint mindig! Jöhet a folytatás!!! (Remélem, hamar!)

A Harmat Kiadó szeretné meghívni az érdeklődőket a Nemzetközi Könyvfesztiválon tartandó rendezvényükre. A találkozás apropója Tolkien és C. S. Lewis - Egy híres barátság története Colin Duriez könyvének bemutatója.

Várnak mindenkit nagy-nagy szeretettel!!!

Itt van ez a Charlie Finn, a történet főszereplője, a rossz fiú, a szeretnivaló drogdíler. Benne van ő mindenben, amit tilt a törvény, és amivel jó sok pénzt lehet összeszedni. Tönkretenni Nicaraguában egy egész falu életét... smafu, kockára tenni bárki más életét... az is smafu.

Szerencséjének, intelligenciájának köszönhetően minden balhéból kimászik, haja szála sem görbül. Tele a pénztárcája, megkap bármit, amit csak kíván, belül viszont egy nagy tátongó kút.

Erre ő maga sem jön rá, csak akkor, amikor ismét Közép-Amerikába utazik, és egy kislánynak és annak anyjának köszönhetően másképp kezdi látni a világot, azt a világot, amit egykor tönkretett.

Közönyössége napról napra omlik le, folyamatosan érzi azokat a hiányosságokat az életében, amiket a pénz, a hatalom nem tudtak megadni.

Ott töltött napjai alatt mindent megtesz, hogy valamennyire enyhítse az általa okozott károkat, bár az emberek erről mit sem sejtenek. Lelkiismerete egyre inkább dolgozik, ő pedig azt egyre kevésbé próbálja meg elnyomni. Nem küzd már tovább, csak egyszerűen hagyja, az élet tegye a maga dolgát.

Érzelmesebb lelkületű olvasóknak szerintem kedvenc lesz, nekem talán egy picit már sok volt az érzelmekből, a szív húrjainak pengetéséből. :D Letenni ettől függetlenül nem nagyon lehetett!

Én olyan, de olyan boldog vagyok! Most már lassan számolni sem tudom, hány könyv kiolvasásánál tart a kisebbik. Ezek a legújabb szerzemények, de már túl is vagyunk rajtuk. Tulajdonképpen semmi erőfeszítést nem kell tennem, csak "szállítanom" a cuccot! :D Ő pedig azt sem tudja, melyiket kapja elő.

Eddig is ódákat zengtem a kiadó gyermekkönyveiről, és ezt tovább folytatom a jövőben is. Amiket mostanában a kezünkbe vettünk, célirányosan egy elsős, előtte olvasni nem tudó gyermeknek lettek kiválasztva, így pont megfelelő a szövegmennyiség egy-egy oldalon, teljesen jól "kezelhető" tipográfia, és hát a rajzok... Na azok a kedvenceink, de már ezt is csak szajkózni tudom újból és újból. Gyönyörűek, ízlésesek, kedvesek. És ez egyáltalán nem mindegy!

"Amikor Emil, a nyúl bújócskát játszik a barátaival, a hosszú fülei miatt folyton őt találják meg legelőször. Ezért aztán mindig elmegy a kedve a játéktól. Végül eszébe jut valami: a legjobb nyúlrejtek! Annyira zseniális, hogy a többiek nem is találják meg. Rettentően megijednek, és Emilnek is elkezdenek hiányozni a barátai. Mégiscsak a legjobb dolog együtt lenni – mindegy, hogy ki nyer a játékban!"

"Nyúl Péternek igencsak borongós kedve van. Világot szeretne látni. Átfurakodik hát Gergelyfi bácsi kertkapuja alatt, hogy egy kis salátát lopjon. Ezután pedig már ha akarná se tudná megállítani a kalandosabbnál kalandosabb eseményeket. Belemászik ugyanis egy szendvicsekkel teli kosárba, és mielőtt felocsúdhatna, már Skóciában találja magát…
Emma Thompson szeretetteljes meséjében Beatrix Potter kisnyula szokás szerint újabb kalamajkába bonyolódik, amelyet Eleanor Taylor mesés illusztrációi tesznek felejthetetlenné."

"A bodzavirágfehér templomi egér semmit nem szeret jobban egy jó kis vendégségnél – s ha a barátait teára hívja, finom sütemény ínycsiklandó illata száll a dombok közt megbúvó kis faluban.
Ám egy napon váratlan vendég bukkan fel Magdi ajtaja előtt: egy tojás!
A kisegér úgy dönt, hogy egymaga kelti ki…"

Ismét egy írás, ami borzalmas képeket közvetít közvetlen közelről a német megszállásról és magáról a háborúról.

Párizsi lakosok menekülését, mindennapjait követhetjük nyomon a Wehrmacht csapatai elől. Sosem tudhatják, jó fele mennek-e, de mennek, vonulnak csapatokban, cókmókjukkal a hátukon, reménnyel a szívükben. Megállni, gondolkodni nem lehet, arra nincs mód, csak az ösztönökre hallgatni.

A társadalom minden rétege menekül, nincs válogatás. Abban viszont már megmutatkozik a különbség, kiből mit hoz ki a megpróbáltatás, kinek mennyire "fáj" a háború.

A szereplők különböző társadalmi osztályokból származnak, így különösen érdekes megfigyelni ennek fényében is a reakciókat, jellemvonások kiütközését a szorult helyzetben.

Nem is tudom, hogy a német tiszt és a francia lány szerelme áll-e a középpontban!? Vagy szimplán a húsba vágó szavak, mondatok elegendőek lennének-e? Arra bizonyosan rávezet bennünket, hogy a másik oldalon is legtöbben "csak" emberek voltak rossz helyen, rossz időben, de minden másban ugyanolyanok, mint az emitt állók.

Személyes tapasztalatokkal van megtöltve a regény, hiszen a kijevi születésű, de Franciaországban élő nőt 1942-ben elhurcolták és elgázosították... Az írónő lányai által féltve őrzött kéziratok alapján, a '41-'42-ben történtek tapasztalataira támaszkodva íródott a könyv.

4/5

Egy korához képest sokkal, de sokkal fejlettebb 9 éves kisfiú a főszereplő. Mind értelmileg, mind érzelmileg korosztálya felett jár. Ő Milo. És mindene a nagymamája, akit viszont - tulajdonképpen érthető okokból - bezárnak a Nefelejts Otthonba. A kisfiú képtelen ezt megérteni, nem tudja elfogadni, hogy akit szeretünk, hogy lehet bedugni egy családi fészektől távoli, idegen helyre.

A döntést értjük mi is, hiszen ön- és közveszélyes a néni, viszont a módot, ahogy megteszik ezt a szükséges lépést, már kevésbé nevezhetjük empatikusnak. Milo bárhogyan is próbál a szeme lenni szeretett nagyijának, bármilyen gyorsan is ugrik a figyelmeztető jelekre, a nagyobb baj majdnem megtörténik.

Elhatározza, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy hazahozza őt. Ez a kisfiú hihetetlen erővel, elszántsággal, hittel harcol az általa vélt igazáért. Emberfeletti harcot vív a világgal, annak gonoszságaival, miközben mégis ártatlan szemmel, bár szinte vakon tekint rá minden embertársára.

A könyv több érzékeny témát is érint. Szól a hivatali visszaélésről, a migránsválságról egy szakács személyén keresztül, akinek köszönhetőnek teljesen másképp tudunk nézni a jelenleg teljesen aktuális problémára.

Milo szerint olyan egyszerű lehetne a világ, nem kéne így túlbonyolítani. Igaza van!?

Huh, eléggé megviselt ez a könyv. Még annak ellenére is, amire számítottam a fülszöveg és az elképzeléseim alapján. Ráadásul annyi mindenről szól, hogy nem győztem helyretenni magamban a dolgokat, értékrendemet ide-oda igazgatni.

A főszereplő Lívia, a negyvenéves tanárnő, akivel egy kórházban ismerkedünk meg. Épp bírósági eljárás folyik ellene gyilkosság miatt. Folyamatos visszaemlékezései alapján látunk bele egyre inkább a múltba, hogyan is alakultak így a dolgok.

Sajnos nagyon is aktuális a téma, hiszen most már jó pár éve nagy harcok vannak a családon belüli erőszak által érintett (elsősorban nők) személyek jogaiért, bátorításukért, hogy merjenek kilépni a brutalitás alól.

Lívia is egy bántalmazott asszony, aki a szerelméért vagy félelemből(?), ki tudja, de beletörődik, tűri a megaláztatást, a mindennapos verést. Abszolút egy tökéletes társadalom- és jellemrajzot tár elénk a szerző, amitől én ismét elborzadtam.

Bátor húzásnak gondolom ezt a könyvet, bár tényleg nagyon nehéz a téma. Én még mindig bízok abban, kell, hogy legyen az emberek mellett olyan barát, szomszéd, akárki, aki észreveszi a bajt és tesz is. Bármit! Aztán tudom azt is, hogy ez sajnos nincs így.

Ebben a történetben tulajdonképpen a gyilkosság szinte eltörpül, ha lehet így fogalmazni, nem is annyira fontos. Itt a lélektani folyamatok, fontos társadalmi problémákon való elgondolkodás, lelkiismeret megszólalása vagy annak hallgatása a fontos.

Be kell valljam, a vége felé majdnem félredobtam. Sok volt már! De átrágtam magam rajta, és így volt jó. 

Házasság előtt állók picit várjanak vele! :D

Hűha! Ezt szülőként olvasni... Mindamellett, hogy tényleg egy letehetetlen, olvasmányos könyv, nagyon nyomasztó. Az egyik rémálmomat szőtte sorok közé az írónő.

Anya ötéves kisfiával, Jack-kel egy picinyke szobában élnek. Ez az életterük. Anyának 7 teljes év, Jack számára "csak" 5 év van kiszabva. A kisfiúnak ez a világ, nem ismer mást, illetve ismer, de az már mind a KINT. A kinti dolgokat a tv-ből és Anya elmeséléséből ismeri, de azok nem is valóságosak a számára, csak valami vízió.

Időnként van egy látogatójuk, a Patás, ő hoz mindenfélét, köztük a vasárnapi külön meglepetést.

Hét év után kijönnek ebből a szobából, a világ megváltozott Anya számára, Jack viszont azt sem tudta, hogy a valóságban is létezik, így semmit nem ért az egészből, retteg mindentől. Ő vágyik vissza a szobába, neki csak Anya ölelésére van szüksége, semmi másra.

Itt kezdődik az igazi harcuk, pedig mi, olvasók megkönnyebbültünk. Hihetetlen küzdelmen mennek át mindketten, a mi torkunkat pedig csak szorongatja a sírás, mert ilyen tényleg megtörtént már, és ezt hogy lehet kibírni, túlélni!?

Persze önmagában is különleges a történet, de ami még érdekesebbé teszi, az az, hogy az áldozat, ötéves kisfiú tolmácsolásában ismerhetjük meg a történetet. Ez a bátor kis emberke szerintem mindenki szívébe belopja magát, és ha eddig nem tudtuk volna, ismét bebizonyosodik, hogy szeretet nélkül mit sem ér az egész?

Nyilván nem okozok meglepetést, ha azt írom, hogy szívszorító a történet. Martin ehhez nagyon ért. :D

A történet főszereplői egy testvérpár. A két férfi teljesen különbözik egymástól, nem csak természetben, sok egyéb másban is. Mindkettejüknél másképp csapódott le felnőtt korukra a gyermekkori brutalitás, bántalmazás, amit apjuktól kellett elszenvedniük.

A hatalmas birtokon nevelkedő fiúknak egy szeretetforrásuk van. A házvezetőnő, Miss Ella gondoskodik róluk, ápolgatja sebeiket, próbálja óvni őket az elkerülhetetlentől. Ha dúsgazdag apjuknak úgy adódik kedve, üti-vágja őket, a nem egyszerű testi fenyítés mindennapos, ha éppen hosszú hónapok után hazadugja az orrát. Miss Ellát sem kerülik el az ütések, de töretlen hite Istenben átsegíti őt a nehézségeken, és mindig van plusz is a két fiú számára.

A két gyermekből felnőtt lett, Miss Ella már évek óta halott, az agresszív apa öntudatlanul éli életét egy otthonban, a két férfi viszont hordozza a múlt sebeit. Egyikőjük súlyosabban, a másik jobban tudja leplezni.

Tucker az, akinek könnyedebben ment a feldolgozás. Ő sikeres fotósként járja a nagyvilágot, megnyugvást talál munkájában.

Matthew helyzete már keményebb dió. Komoly traumán esett át, amit csak felnőtt létére vall be testvérének, így ezt a súlyos titkot évekig hordozza magában, bezárkózva a kis belső világába. Állapota hosszú évek óta folyamatosan romlik, bátyja őt is egy otthonba teszi be, ahol inkább gondját tudják viselni.

Egy nap Tucker telefonhívást kap azzal a hírrel, hogy öccse megszökött az otthonból, cselekedetei kiszámíthatatlanok, gyógyszerei nélkül pedig csekély a túlélés esélye. A férfi rögtön útnak indul, hogy megkeresse testvérét. Útközben összetalálkozik egy gyermekkori lánnyal, aki szintén szemtanúja volt sorsuknak. Sőt, akkori eltűnése a lánynak is furcsaságokkal teli volt.

Sok feladat vár a szereplőkre. Újra kell értelmezniük az életüket, muszáj feldolgozni, kibeszélni a fájdalmakat és újrakezdeni mindent. A körülmények megváltoztak, a szeretet viszont még mindig ott pislákol mindegyikük szívében, amit Miss Ella ültetett el bennük. De vajon a megbocsátás, az elfogadás sikeres lehet-e ennyi szenvedés után?

Teljesen meg vagyok hatódva ettől a könyvtől. Nem azért, mert a szokásos Picoult-őrületem tört elő, mert semmi köze a megszokotthoz. Ebből a könyvből árad az írónő szeretete lánya iránt. Ahhoz tudom hasonlítani, amikor a gyermekeim kiskutya szemekkel néznek rám, hogy szeretnének sütni valamit. Én kikészítem nekik a hozzávalókat, segítek nekik, ha kell, amúgy ők csinálják az egészet. A végén nem is tudom, kinek nagyobb az öröme!?

Persze ennél a könyvnél nyilvánvalóan ez sokkal nagyobb dolog, és gondolom, a hátszél is nagy segítség volt, de akkor is, mekkora nagy dolog már, hogy egy édesanya valóra váltja ÍGY lánya álmát... :-) Gyönyörű!

Delila egy magának való kamaszlány. Kilóg a társai közül minden tekintetben. Nem tud beilleszkedni, és talán nem is nagyon akar. Olvasmányai mögé menekül, ott talál békét magának. Viszont van egy könyv, amit többszöri újraolvasás után sem képes elengedni, újból és újból a kezébe kerül, teljesen elvarázsolja. Már édesanyja is furcsán néz rá, nem képes felfogni, miért nincs igénye a lánynak a barátokkal való lógásra, egy kis bulizásra, amolyan normális gyermeklétre.

Egyik nap feltűnik neki valami olvasás közben. Miközben ábrándozik a mese főszereplőjéről, Olivérről, észreveszi, hogy valami megváltozott a lapon, volt ott valami, aztán eltűnt. Egyre több furcsaság jön szembe vele, míg azon kapja magát, hogy Olivérrel társalog.

A kezdeti rémület, hitetlenkedés, ámulat után elkezdik szőni a tervet, hogyan szabadítsák ki a fiút a könyvből, hogy szerelmüknek utat engedhessenek.

Ami Picoultra emlékeztetett az az, hogy folyamatosan más szereplő szemével láthatjuk a történetet. A legérdekesebb természetesen a fiúé, aki egy zárt térben, csakis a történet keretei között "él", nap mint nap újra játssza a szerepét, ahányszor kinyitják, ezáltal megelevenítik a történetet. Sokkal többre vágyik ennél, így mindennél fontosabb, hogy álmaik valóra váljanak. Persze ez nyilvánvalóan nem ilyen egyszerű, úgyhogy praktikákhoz, fortélyokhoz kell fordulni.

Nagyon szép, sokszor vicces illusztrációval van tele a könyv, és én azt hiszem, hogy simán oda lehet adni kamaszlányoknak, ez tényleg egy szó szerinti és nagyon cuki mesekönyv.

Mindannyiunk élete egy nagy mesekönyv. Ki hogy éli meg? Észreveszi-e egyáltalán? Ahányan vagyunk, annyiféle történet. Attól olyan fantasztikus!

Barreau hazánkban megjelent harmadik kötete ez. A középsőt átugrottam, de majd visszatérek rá mindenképpen. A nő mosolya viszont megvolt! :D Mindkét kötet tökéletesen megfelelő a kikapcsolódásra. Könnyed olvasmány, amolyan franciás lazasággal átitatva.

A történet főszereplője a párizsi galériatulajdonos Jean-Luc. Kamaszkorában ért súlyos csalódásának - amikor is a hőn szeretett lány kineveti a neki írott szerelmes levél miatt - már nyoma sincs felnőttként. Magabiztosan csavarja az ujjai köré a szebbnél szebb nőket, élvezi a sikert minden áldott nap.

Amikor egy nap névtelen szerelmes levelet talál a ládájában, a bizonytalanság, a titokzatosság izgalomba hozza. A levél kissé pikáns és rejtélyekkel teli, nem csak a küldő személy ismeretlensége miatt. Feladványokat ad fel a titokzatos hölgy, amelyek napról napra egyre inkább fokozzák a férfi izgatottságát, kíváncsiságát.

A kezdetben kézzel írott leveleket felváltják az e-mailek, Principessa aláírással. Egyre merészebbé válnak ezek a levelek, egyre inkább élvezi Jean-Luc, hogy egy nő belső értékeit, humorát van módja értékelni, mivel a külcsín most láthatatlan. Számára a kutyáján és a galériáján kívül csakis a női szépség volt az, ami jelentett is valamit. Most valami teljesen új, értékes dologgal találkozik Principessának köszönhetően.

Az kiderül a levelekből, hogy a lány nagyon is jól ismeri őt, többször kiderül, hogy egymás mellett ácsorogtak egy bizonyos helyen. A férfi mégsem képes rájönni, kit rejt a titokzatos hölgy, pedig az egész baráti társaság bekapcsolódik a nyomozásba. :D

Mivel mi olvasók ismerjük az összes ismerősét, egyből találgatni kezdünk, legalábbis én a kezdetektől fogva meg voltam győződve róla, ki az. Tévedtem...

Jönnek a lágy tavaszi napok (ha nem csapunk át hirtelen kánikulába), simán ki lehet vinni egy árnyas fa alá, egy padra le lehet csüccseni, a könyv tökéletes ehhez.

A Foxwoodi meséket már egész kicsi koruktól olvassuk a gyerekeknek, mindig is nagy kedvencek voltak. A történetek is helyesek, de kiváltképp az illusztrációért vagyunk nagyon oda. Csodálatos, részletgazdag, bájos rajzok.

Egy-egy oldalon nincs túl sok szöveg, de így is hosszú perceket el tudunk tölteni mindenhol, tanulmányozva ezt a szép illusztrációt. A visszatérő szereplők a szívünkhöz nőnek, szeretjük őket! Kivéve a patkányokat, akiket azért sajnálunk is picit. :D

"Messze-messze, mesés tájakon innen és varázslatos völgyeken túl, létezik egy csodálatos hely, ahol megállt az idő. Az állatcsaládok békében és szeretetben élnek, s a legkisebbek keresztül-kasul becsatangolják a környező vidéket.

Egy szép napon Nyúl Beninek nem várt levelet hoz a postás. Feltaláló bácsikája hívja meg magához, hogy megmutassa neki legújabb felfedezését. Beni a barátaival útnak indul, ám Henci bácsi házához érve olyasmi várja őket, amire a legmerészebb álmaikban sem gondoltak. A kalandok csak most kezdődnek."

"Foxwood minden lakója a nagy evezősversenyre készülődik. Nyúl Beni, Egér Misi és Sün Tádé azonban biztos benne, a patkányok ismét cselhez folyamodnak, hogy megszerezzék a győzelmet. A három jó barát ezért elhatározza, hogy saját hajót épít, és versenyre kel az agyafúrt patkányokkal.
A sorozatban már megjelent: A nagy felfedezés, A bűvös szán, A titkok völgye, A csempészek, Karácsonyi meglepetés, A titkos recept."

General Press Kiadó, 2014

Wooow, wooow, wooow!!! Te jó ég, hogy én mennyit rakosgattam jobbra-balra ezt a könyvet. Féltem tőle. Talán a mérete miatt? Fogalmam sincs. De hogy most mennyire verem a fejem a falba, hogy micsoda élménytől fosztottam meg magam...

Mindegy is, végre kézbe vettem és elájultam már az első oldalaktól kezdve. Hihetetlenül olvasmányos, érdekes, letehetetlen könyv.

Coco Chanel és így a divat ilyen mértékű imádata mindig is nagyon távol állt tőlem. Sosem tudtam önfeledten lapozgatni a divatlapokat, ilyen módon az e fajta élet, a kulisszatitkok is csak hébe-hóba jutnak el hozzám egy-egy bulvárhír kapcsán esetleg. Ezért is volt új és érdekes dolog megismerkedni a világ egyik meghatározó (ha nem a legmeghatározóbb) divatikonjával.

Az ember nézőpontját, látásmódját gyökeresen képes irányítani, átalakítani egy történet, főként ha sok ismerete nem is volt.

Mint sok más igen gazdag hírességnél sem szokatlan, (akkor még) Gabrielle is szegény családból származik. Anyja korai halála után árvaházba kerül, apácák nevelik. A körülményeket figyelembe véve, ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna. Egyengetik az útját, támogatják, bár nem pont azon az úton, amit ő kigondolt magának. Ő többre vágyik, már fiatalon tudja, hogy többre rendeltetett. Talán, hogy megváltsa a világot?

Engedve a csábításnak, egy gazdag férfi mellé "szegődik", ahol bár a szíve hadakozik, minden anyagi támogatást megkap, hogy az igazi szerelmének, a kalapkészítésnek szentelje idejét. Innentől kezdve sodorja őt az élet, a lehetőségek egymás után jönnek, és úgy tűnik, ezeket mind ki is használja. Férfiak jönnek-mennek az életében, a bankszámlája pedig egyre dagad.

Persze a kalapkészítés már rég kinőtte magát, és onnantól, hogy egy nap felveszi párja ruháját, megszületik az elhatározás, hogy ruhatervezésre adja a fejét. Mégpedig nem akármilyen ruhák tervezésére, egyszerű, kényelmes, cseppet sem kihívó ruhák tervezésére. Ezek a ruhák pont a minimalizmusuk miatt tűnnek ki. Eleinte idegenkedve fogadják a nők, de a jó kapcsolatoknak köszönhetően egyre nagyobb körökben terjed a hír, hogy érdemes Coco Chanel ajtaján bekopogtatni.

Forradalmat robbant ki a divatvilágban, amelyet rendre Ő nyer. Elszántsága, bátorsága úgy tűnik megtörhetetlen, csak a legközelebb lévő személyek tudják, hogy min megy keresztül éjszakánként. Sokszor még ők sem.

Jönnek a forradalmak, de a Chanel ház tartja magát. Coco divatmágnássá növi ki magát, már saját parfümöt is forgalmaz (ezt gondolom, nem kell senkinek bemutatni), de súlyos lelkiismereti döntéseket kell meghoznia, melyekről Ő maga sem tudja, jól döntött-e!? Éjszakái nem lesznek könnyebbek, sőt!

A történetben a kor több híressége is felbukkan, többek között Cocteau, Sztravinszkij, Picasso, Romy Schneider és Visconti is.

Az élete tele volt tragédiákkal, súlyos döntések elé kényszerült, amelyek kimenetelével kapcsolatban nyilván megoszlanak a vélemények. De a tehetsége, kitartása, bátorsága elvitathatatlan!

Két dolog is van itt. Az egyik, hogy maga az életrajz rendkívüli, mint maga a nő is. Döbbenetes dolgokon ment át ez a világhíres nő. Szóval már emiatt az élmény miatt is megérte. De ezt meg is kellett írni! Jól! Nekem ez a könyv kifogástalan volt, és rajta van az újraolvasós listán is.

IMÁDTAM!!! :D Odavoltam én már Az analfabétáért is, úgyhogy biztos voltam benne, hogy az abszurd, őrületes humora Jonasson-nak most is le fog venni a lábamról egy szempillantás alatt. Amíg olvastam a könyvet, végig fülig ért a szám, nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. :D Annyira idétlen, idióta történet az egész, mint amilyen az előző is volt.

Egy ismerősöm kérdezte, amikor látta ezt a bizonyos vigyort az arcomon olvasás közben, hogy miről szól a könyv? Próbáltam elmondani neki, de kínjában már ő is csak röhögött. És kölcsönkérte! :D

Na! Az van, hogy adott egy fiú, aki elhelyezkedik egy burkolt kuplerájba. Kívülről ő egy recepciós egy szállóban. Amikor egy szép nap ücsörög a parkban, készülvén elfogyasztani a szendvicseit, leül mellé egy pecsétes inggalléros lelkésznő. Pénzt próbál kunyerálni tőle, de csak a szendvicsekkel tud szolgálni neki a fiú. Addig "molesztálja" a srácot, amíg az fel nem ajánl neki egy szobát a szállóban, mondván, majd később fizet, ha módjában áll. A nő mondjuk úgy hiányzik ennek a fiúnak a hátára, mint a púp, de magával viszi.

Tulajdonképpen az átmeneteket át is ugorhatjuk, mert sok értelmük nincs. :D A lényeg, hogy a bandába keveredik egy jófajta verőlegény is, aki születése óta nem sokat volt szabadlábon, viszont most hosszú évek első szabad ég alatt eltöltött napjai alatt pont e mellé a két virágszál mellé sodorja a szél. Ők hárman nem is különbözhetnének jobban, viszont egy valami nagyon is összetartja kis csapatukat. A könnyű pénzkereset lehetősége.

Gyilkos-Anders, a verőlegényünk jól tud ütni, csontokat törni, van is ügyfélköre, bár néha a jobb kéz-bal kéz eldöntésének dilemmája felüti a fejét, viszont üzleti érzékkel a másik két mókus van bőven megáldva. Egy idő után ők szerzik az üzletet, kifinomult reklámkampánnyal megfűszerezve, Andersnek csak verni kell a népet.

Amikor lanyhul az üzlet, meg mindenféle mizéria fellép, akkor a hit felé fordulnak, mert ugye van egy lelkésznőnk is. Az már mindegy is, hogy egyáltalán nem hisz, ahhoz viszont elég, hogy Gyilkos-Anders barátunk megtérjen. A másik két jóembernek sikerül gyilkosunkat meggyőzni róla, hogy az addig hőn szeretett alkohol nem lehet a bűn jele, hiszen létezik az úrvacsora is, ahhoz pedig bor is jár. És mondta valaki, hogy ezt csak egyszer lehet egy nap űzni. Mert amúgy meg már lemondana az alkoholról, viszont mit kezdenének egy józan életű gyilkossal.

Vesznek templomot is, és amelyik vödörbe nem hánynak bele, abban tetemes adakozás jelei találhatóak. De egy templom sem állhat örökké, kell másik projekt. És újabb és újabb, csak a megélhetési forrás ne apadjon ki. Sosem!

Ezt is oda Tarantinónak!!!

Nincs mese, veszem elő a Százéves embert is. Ha ezek a könyvek nem jók a kikapcsolódásra, akkor mi más???

Megint nem bírtam magammal, ennek képtelen voltam ellenállni. Stahl Judit receptjeit mindig is nagyon szerettem, most pont ez hiányzott volna a polcról? Illetve a polc melletti kupacból? :D

Stahl Juditra jellemzőek a gyors, finom, egyszerű receptek, és valljuk be, legtöbbünknek család, munka mellett ez fontos, sőt! fő szempont.

Minden típusú étkezésre, legyen az hétköznapi egyszerű vacsora, ünnepi étek, vendégváró falatok, egzotikus ételek, szóval bárki talál benne megfelelő receptet, válogathatunk bőven. A "legbonyolultabb" étel sem tart 45 percnél tovább.

Régebben a tv-ben is sokszor néztem a műsorait, és egy csomó mindent megreformáltam a konyhában, ami gyorsabbá tette mind az előkészítést, de az elkészítést is.

A receptek jól követhetőek, próbafőzők által kipróbáltak, a kezdő szakácsok is nyugodtan nekifoghatnak. A változatosságról pedig még nem is beszéltem! :D

A kiadvány pedig nagyon szép, letisztult munka!

Azt hittem, hogy kinőttünk már a gyermekdalokból, de szerencsére tévedtem! Hazavittem ezt a csodát, először a könyvben gyönyörködtünk, mert tényleg gyönyörű, utána pedig előkaptuk a CD-t és azon ámuldoztunk.

A mai újabb gyerekdalok nekem leginkább nagyon erőltetettek (tisztelet a kivételnek!), de ezen a CD-n nagyon kedves, nagyon dallamos, és ami nálunk nagyon fontos, nagyon vicces dalok vannak. Tényleg nagyon! :)

A könyvben a CD-n található dalok szövegei találhatóak, ami nekünk most az kiselsősnek nagyon jól jön az olvasás gyakorlásában is, a nagy pedig azt élvezte, hogy követi a dalok szövegét olvasva is.

Tudjuk, hogy a zene szerepe milyen nagy fontossággal bír minden ember számára, különösen a gyermekek életében. Kihat az mindenre, lélekre, testre, örömre, bánatra, mindenre, na! :D Ez az összetett kiadvány szerintem nagyon is alkalmas erre. Szeretjük!

Egyszerűen cuki az egész! Egy kis kedvcsináló! :D

Na hát én ezért odáig voltam. Több oka is van ennek. A kisebbik fiam az első osztályt kezdte meg, úgy ment iskolába, hogy nem tudott olvasni. Én ezt sosem erőltettem. Viszont olyan gyorsan, ügyesen halad és a szorgalma is megvan hozzá, hogy kért egy könyvet. Erre esett a választásunk, hiszen a Most én olvasok! sorozat keretében megjelent könyvek kezdő kis olvasóknak szólnak, és különböző olvasási szinteken szólnak a gyermekekhez.

És tádám! Kiolvasta! Elsőtől az utolsó betűig, és olyan, de olyan nagyon büszke magára. Hát még én őrá! Rakosgatja a kis polcán ide-oda, mert ez az Ő első könyve! Még a nevét is belevéstük. :D

Ez egy egyes szintű olvasmány, amely szint oldalanként 2-5 mondatot tartalmaz, könnyen kiolvasható szavakkal. A történet egyszerű, könnyen követhető és nagy betűkkel van nyomtatva. Cuki rajz pedig minden oldalon található.

Most átléptünk egy kettes szintű történetre, de az is ugyanolyan ügyesen megy. És ami a legfontosabb, örömét leli az olvasásban, és ez nekem óriási öröm. Másik nagyobb gyermekemmel folyamatosan küzdök, hogy valamilyen olvasmányhoz kedvet csináljak, de nem annyira akar sikerülni. Szóval nincs minden veszve! :D

Ajánlom nagyon!!!

A történet kezdete 1949-ig nyúlik vissza, amikor egy connecticuti kórházban megszületik egy fiú ikerpár. Ugyanebben az időben pár kórteremmel arrébb szintén egy kisfiú lát napvilágot, aki pár órával a megszületése után meghal. Ez utóbbi gyermek szülei régóta fő támogatói a kórháznak, így talán emiatt vagy talán szimplán sajnálatból egy nővér úgy dönt, hogy az ikerpár egyik tagját a halott kisfiú helyére teszik. Az ikerpár szülei így abban a tudatban hagyják el pár nap múlva a kórházat, hogy az ő egyik gyermekük volt túl gyenge az élethez. Ezzel nekivágnak hosszú hosszú éveknek ezzel a tudattal.

Nat és Fletcher egymásról mit sem tudva cseperednek egészen naggyá, felnőtté. A történetben rengeteg alkalom adódik, amikor találkozhatnának, de az utolsó pillanatban mindig éppen csak elkerülik egymást.

Mindketten nagyon sikeresek a saját életükben. Iskoláikat remekül végzik, bátorságból, emberségből is jelesre vizsgáznak. Olyanok mint két iker. De ők erről még ekkor sem tudnak semmit sem.

Találkozásuk akkor következik be, amikor Natet gyilkossággal vádolják, és védőként a testvérét kéri fel. Nagyon jó barátság jön létre köztük, és ezt az sem árnyékolja be, hogy későbbi politikai nézetük teljesen ellentmond egymásnak. Mintha csak egy láthatatlan kötelék fűzné őket össze. De arról még mindig nem tudnak semmit. Természetesen a történet fénypontjaként eljön az a pont, amikor kiderül az igazság.

Én egy picit rövidebbre vettem volna, de persze semmi közöm az íráshoz, szerkesztéshez, de néha félre kellett tennem hosszúsága, részletessége miatt. Amúgy pedig a szokásos, fordulatokban gazdag, izgalmas Archer könyvről van szó.

A történetet két ember, Clare és Ettore szemszögéből ismerhetjük meg. Ez a két ember ahány területen csak lehet, annyi módon különböznek egymástól. Múlt, életmód, anyagi helyzet, egyáltalán semmi nincs, ami őket összeköthetné, csak az érzelmek. Ezek az érzelmek teljesen váratlanul érkeznek az életükbe, hiszen mindkettejüknek a teljesen más háttér miatt is nagyon nehéz mindennapi gondjaik vannak.

Clare kifejezetten fényűző életet él családjával. Azt gondolhatnánk, hogy lubickol a boldogságban, pedig nem. Számtalan dolog árnyékolja be ez a hőn vágyott boldogságot. Családjával érkezik Pugliába férjével és nevelt gyermekükkel. Szállásadóik nagy szeretettel várják őket, bár az ember hátán mindvégig feláll a szőr, a balsejtelem mindvégig jelen van. A nőben egyre több kétség, kérdés merül fel, bezárkózik saját kis világába, ahonnét nehéz kimozdítani. Erre talán csak Pip, a fia képes.

Egy relatíve sokkal szörnyűbb környezetben Ettore a pugliai napszámosok hányattatott életét éli, folyamatos üldözéseknek kitéve magukat. Egy lyukas kalyibában lakik apjával, testvérével és annak gyermekével, mindennap kitéve a fertőzésveszélynek, tekintve a körülményeket. A legalapvetőbb élelmiszerért és a vízért is erőn felüli munkát kell végezniük, viszont ez Ettore balesete után lehetetlenné válik, a helyzetük még kétségesebb lesz.

Ettore olyan "segítséget" kap, amellyel nem kíván élni, de nincs más lehetősége. Vagy félreteszi a sértettségét, büszkeségét vagy elpusztulnak.

Ez a két teljesen különböző háttérrel rendelkező ember egy nap meglátják egymást, és onnantól nincs visszaút. Hányattatott sorsuk még véletlenül sem nevezhető mézédes, romantikus történetnek.

Az I. világháború utáni, 1920-as évekbeli Dél-olaszországi szörnyű állapotokba pillanthatunk be, a pöffeszkedő földesurak és a végletekig elkeseredett parasztok kiegyenlítetlen háborúján keresztül. A fasiszta ideológia teljesen beköltözik az emberek bőre alá, családokat, szerelmeket rombol szét. Szóval ennek a két fiatalnak sincs könnyű dolga...

Katherine Webb könyveinek a hírére mindig azonnal ugrok, most azonban egy picit csalódás ért. Némiképp erőltetett, a mindenképpen írni akarás jött át nekem ebből a könyvből.

Szeretném felhívni a figyelmet a Helyes_Beat együttes "Örökkévaló" második lemezbemutató koncertjére.

 

Végre itt a várva várt második lemez, az ÖRÖKKÉVALÓ - rajta immár saját dicsőítő dalokkal is - továbbra is magyar nyelven!

Várják szeretettel élő lemezbemutató koncertjükre a budapesti Montázs Központ koncerttermébe, hogy együtt dicsérje mindenki az ÖRÖKKÉVALÓT!

Közvetlenül a lemezbemutató után akusztik koncertet ad az Unless zenekar a helyszínen található Montázs Art Café színpadán. Itt lesz először kapható új, „Örökkévaló” című lemezük is. A jegyár tartalmaz egy 200 Ft-os, az este folyamán a kávézóban felhasználható kupont.

Early Bird jegyek (Február 12-ig): 1200 Ft
Elővételes jegyek (Február 13-tól a Március 18-ig): 1500 Ft
A koncert napján a helyszínen: 1800 Ft

A koncert 2016. március 19-én Kelenföld Montázs Központban 19:00-22:00-ig kerül megrendezésre.

Bővebb információt az alábbi Facebookos oldalon találhattok.

Online is van lehetőség a jegyvásárlásra itt! Ami fontos, hogy február 12-ig olcsóbban lehet hozzájutni a jegyekhez ezen az oldalon keresztül.