Derűsebb történetre számítottam, ehelyett egy nagyon mély lélektani regényt olvashattam egy ikerpárról, akiknek az életébe valahol valami hiba csúszott. Mint általában minden ikerpár, Viola és Isolte is szinte össze voltak nőve gyermekkorukban, elképzelhetetlennek tartották, hogy akár csak egy kis időre is szétváljanak. Mégis van az a pont az évek előrehaladtával, amikor az a hiba becsúszik, és mint két idegen élnek tovább.

Míg Viola nagyon súlyos táplálkozási zavara miatt már lábra sem tud állni, csöveken keresztül táplálják mesterségesen, addig Isolte befutott újságíróként dolgozik egy neves divatlapnál. Élete úgy néz ki, rendben van, klassz párkapcsolata van, biztos egzisztencia, éjjelente mégis verejtékezve, sikoltozva riad fel. Aztán szép lassan visszacsordogálunk az időben, egyre többet tudunk meg a lányok múltjából, és apránként kezdjük megérteni, milyen borzalmak történtek nagyon régen.

A lányok anyja egy elég érdekes személyiség, számomra egy picit bomlott agyú, flúgos nő. Rose egy kommunában él gyermekeivel jó ideig, aztán a magány és béke reményében Suffolkba költöznek. Amíg a nő teljes mértékben magával van elfoglalva, kergeti őrült ötleteit, ráadásul még férjhez is szándékozik menni egy másik furcsa emberhez, addig a lányok csavarognak mindenfelé. Az egyik ilyen felfedező útjuk során megismerkednek Michaellel és Johnnal, a másik ikerpárral, és szinte azonnal szoros barátságot, szinte vérszerződést kötnek egymással, és innentől négyen elválaszthatatlanok.

Talán a túl szoros kapcsolat, a maguk által választott összezártság bevonzza egy baljóslatú esemény bekövetkeztét, amikor egy éjszaka öten útnak indulnak felfedezni az erdőt, ott pedig egy kuckóban keresnek rejtekhelyet, és elcsattan az a csók, aminek nem ott, nem úgy, nem azzal kéne megtörténnie. És az ötödik személynek sem kéne ott lennie, mert a felnőtt éveik keserűségét pont ez az éjszaka határozza meg.

Nemcsak a múlt miatt izgulhatunk, hanem a jövő miatt is, hiszen Viola nagy bajban van, felépüléséhez saját akaraterejére, életkedvének visszatértére van szüksége, és úgy tűnik testvére támogatása ehhez nem elég, valami több kell. Lehet, hogy a megoldás is a múltban van? Sokszor állja meg a helyét az a közhely, hogy sose nézz vissza, de itt sajnos nincs már választás, vissza kell térni!