Khm, bajban vagyok ezzel a könyvvel. Mert bár az első megérzés, illetve a borító megpillantása okozott némi bizonytalanságot, hogy kell-e nekem ez a könyv, de az addigi értékelések, az ajánlás a címlapon, ahol a Segítséghez hasonlítják, mégis "rábeszéltek", vágjak bele. Elöljáróban annyit, hogy a borítónak igaza volt. Ez nem az én könyvem volt, és szerintem a Segítséghez sincs köze, maximum annyiban, hogy ebben a könyvben is sok színes bőrű szereplő van, de ez azért vajmi kevés egy hasonlóság felállításához.

 A főszereplő a 12 éves Cecelia, aki nem igazán élheti a gondtalan kamaszlányok életét, mivel elmeháborodott anyjának viseli gondját. Anyja állapota miatt az iskolából is kiközösítik. Kapcsolata a külvilággal nagyon silány, szégyenli egész életét.

Anyja tragikus halála után egy rokon hölgy lép színre, aki magával viszi a kislányt Savannah városába, ahol belecsöppen a gondoskodás kellős közepébe, a jómódba. Immár nem kell aggódnia semmi felől, jelene/jövője megoldott. Igazából idáig reménykedtem, hogy azért történik valami érdekes a könyvben... De nem.

A könyv eleje sokat ígért, volt történés, benne voltak a lehetőségek. Aztán valahogy ellaposodott, nem volt semmi mondanivalója számomra. A közepén egyszer ismét fellángolt bennem a remény, amikor valami kis izgalom merült fel, de az is nagyon hamar alábbhagyott. Elég sokszor ki kellett peckelnem a szemeimet, nehogy aludjak, mert az egész könyv a nagy békesség, megnyugvás szigete, de annyira, hogy ettől már kissé(?) unalmassá vált. Szóval elég sok türelemre volt szükségem ennél a könyvnél, de a vége felé, amikor a kolibrit próbálják kiszabadítani Matilda, a pók hálójából a nagy békességben, ott azért már nagyon elfogyott.

2,5/5