Ahh, ez ott volt! Dermesztő az egész történet, mint maga a borító. Rémesen passzolnak egymáshoz. :D

Régen "faltam" a horrorfilmeket, a rémtörténeteket, de felnőttem, idősödtem, inkább már kímélem a szívemet. :D Úgyhogy nem mondom, hogy minden héten bevállalnék egy ilyen kaliberű történetet, de időnként vágyok rá, jól esik a borzongás.

Ennek az igénynek a kielégítésére tökéletes volt ez a könyv. A félelem mindvégig a gyomorszájunkat szorongatja, alig-alig engedi el, mintha csak egy Hitchcock film kockái peregnének előttünk.

Persze, hogy ezer szálon kezdi el felfűzni a történetet az író, még véletlenül se legyünk tisztában már az elejétől, hogy ki kivel van, jó-e vagy rossz. Úgyhogy a legelején megismert leszbikus pár is gyanús, akik kiskorában örökbe fogadták Henryt, aki egyébként a főszereplő lesz a történetben.

És mi a gyanú tárgya? A csendes-óceáni Seattle város közelében holtan találják Henry barátnőjét. A gyilkosság (merthogy egyértelműen az történt) brutális módon történt. Ami bizonyos, hogy az elkövető valami nagyon beteg elme lehet, továbbá a lány utoljára egy kamerafelvételen látható, ahol egy hullámok által verdesett hajón csúnyán vitatkozik Henryvel. Szóval ő is gyanúsítottá válik. Ez már három. És ez a szám lapról-lapra növekszik.

Kicsiny szigeten lakókról van szó, így ez egy nagyon zárt közösség. Mindenki tud mindenkiről majdnem mindent! De van aki mindent megtesz azért, hogy a külső látszattal megelégedjenek a többiek, a rejtett kis titkokat görcsösen őrzi. De hogy ezeknek lehet-e közük a lány meggyilkolásához? Mi magunk sem tudjuk, pedig sok mindenbe beavat minket a szerző.

Pont a zárt élettér miatt mindenki küzd valami belső félelemmel, démonnal, ami a mindennapokat szinte járványként fertőzi. Henrynek egyébként sem egyszerű az élete a furcsa családmodell miatt, de ezek után még kevésbé érzi magát biztonságban, nyugalomban a szigeten. Ráadásul ő is keresi-kutatja Naomi halálának, utólag kiderült titokzatos útjainak miértjét?

Csavaros fordulatok jellemzik végig, sosem vagyunk jó nyomon. A felépített elméletek sorban dőlnek le. De a végén mindenre fény derül, és picit megkönnyebbülünk. Vagy nem?