Rendkívül szeretem a zsidó kultúrát, annak minden aspektusát. Gasztronómia, vallás, mindennapos rituálék, bármit szívesen "fogyasztok". Így nem is volt kérdés, hogy nagyon szeretném ezt a könyvet elolvasni.

Vidám is, szomorú is. Majd' egy élet benne van, minden vele járó érzéssel együtt. És közben sütünk-főzünk. Mert persze, hogy én is kedvet kaptam a klassz receptleírások után.

Idősíkok változnak, ugyanígy a hangulat is egyfolytában. Van, hogy fergeteges nevetések, olyanok, amik mindent legyőznek, de aztán fordul a kocka, nem győz le mindent a nevetés. :(

A családi anekdotákon keresztül megismerjük a főhős életének különböző szegmenseit. Rokonokkal, barátokkal, ellenségekkel találkozunk, és próbáljuk megérteni, mit miért? Sokszor azt is, hogy ki kicsoda, mert nem mindig sikerült beazonosítanom a szereplőket, olyan sokan voltak. :)

Ironikus családtörténet ez a könyv, amely talán egyfajta feldolgozás folyamata is.

Bevallom, kicsit zavart a szavak egyfolytában elém való dobálása. Ömlesztve, válogatás nélkül kaptam a szavakat, amikkel sokszor nem tudtam mit kezdeni. Értettem őket, persze, hogy értettem, csak sok volt. Úgy nem tudom feldolgozni, hogy ott van 50 szó egymás után, gyönyörű szavak, csak éppen túl gyorsan és sokan jönnek, én pedig azért mennék tovább. Nem akartam én rohanni, szívesen elidőzök egy-egy mondatnál, akár szónál is, de nem ötvennél. Pedig egyébként olyan szépen le vannak írva történetek, emlékek, talán lehetett volna ezekkel a szavakkal is így bánni. Vagy csak én nem értettem meg az ömlesztés lényegét. (mert nem ez jellemezte végig a könyvet) :(