A csodaszép borítók mindig egy elsődleges ígéretnek számítanak nálam. Nagyon sok esetben nem jön be, de időnként összepasszol a történet nagyságával is. Most is ez történt, gyönyörű szép, sokatmondó könyv ez.

A louisianai Baton Rouge-ban történt nemi erőszak köré fonódik a történet. Legalábbis úgy hisszük. Az erőszak elszenvedője Lindy Simpson, egy ártatlan, tizenöt éves középiskolás lány. Mindvégig ennek a borzalmas tettnek az elkövetőjét keressük, sajnos egy ideig sikertelenül.

A főszereplőnk és egyben a történet elmesélője egy Lindyékkel szemközt lakó kamaszfiú, aki csillapíthatatlanul és kicsit túl szenvedélyesen is szerelmes az áldozatba. Éppen ezért ő is a gyanúsítottak között szerepel, hiszen lépten-nyomon figyeli már évek óta a lányt, leskelődik utána, intim jellegű fényképeket tart magánál, és még sok már terhelő bizonyíték is van ellene. Az más kérdés, hogy kezdetektől a tűzbe tennénk érte a kezünket, mert rögtön egyfajta anyai ösztön mozdul meg bennünk, hogy ez az édes, cuki fiú tuti nem csinált semmi ilyen gonoszat.

Nem csak ő az egyedüli gyanúsított, vannak még rajta kívül hárman. Mindenki ellen elég alapos bizonyítékokat lehetne felhozni, sőt, van köztük olyan, akinek életvitele, családi háttere már önmagában elég lenne egy jól megalapozott vádirathoz.

Mégis, valami egész más nyomán indulunk el. A fiú érzelmeit vesszük górcső alá, visszatekintve a múltba és előrenézve a távoli jövőbe is. Szépen lassan épül fel bennünk erről a fiúról, később férfiról egy teljesen megingathatatlan, egyértelműen pozitív véleményünk. De hihetünk olyan állításoknak, amelyek csak egy oldalról hangzanak el? Amúgy meg teljesen mindegy ezen gondolkodni, mert rabul ejt az egész ember...

A tragédia ugyan 1989-ben történik, és mi előre és hátra is mozgunk az időben, ennek ellenére a kamaszkori sajátosságok azóta rengeteget változtak, mégis vannak bizonyos szegmensei (például érzelmek, bűntudat), amelyek talán a mai napig érvényesek. Ezek ugyanúgy lezajlanak a mai kamaszokban is, így nagyon érdekes a dolognak erről az oldaláról, egy kamasz lelkivilágán keresztül is gondolkodni a történeten.

Nagyon örültem, hogy nem totálisan az erőszak köré szövődött a történet, nem azt emelte ki. Az is fontos, persze, de ez most másról szólt. Emberi jellemekről, életutakról, életutakat befolyásoló, sokszor kicsiny dolgokról. A jóról és a rosszról.