És hát ez is... A borító leírhatatlanul szép, és a történet is. A papírzsepi elengedhetetlen kelléke a könyvnek. Szinte elejétől a végéig szükség volt rá.

Helen és David házassága amolyan természetfölötti, szavakkal ki nem fejezhető kapcsolat. Különösen szoros kapocs van köztük, és pont ezért is veszti el a lába alól a talajt a férfi, amikor feleség meghal.

Helen állatorvosként praktizált, David pedig ügyvédként. A nőnek mindennél fontosabb volt, hogy könyörületesen segítse át a másvilágra azokat az állatokat, amelyeknek élete már menthetetlen volt.

Halála után David nem találja sehol sem a helyét, praxisát is felfüggeszti, képtelen a munkájára koncentrálni. Egyre csak úgy érzi, felesége szelleme folyamatosan ott van körülötte, mindenképpen közölni szeretne még valamit.

Ahogy telnek a napok, David rájön, hogy felesége munkája még annál is többről szólt, ahogyan azt ő sejtette. Helen nagyívű, hosszú évekig tartó kutatómunkát végzett a főemlősökön, amelynek fő célja ezen állatok kommunikációs képességének a vizsgálata, felmérése, képességeiknek bizonyítása volt. Cindyvel, a csimpánzzal különösen nagy, mérföldköveket átlépő sikereket ért el, hiszen bizonyítékai voltak arról, hogy az állat kommunikációs képességei felérnek egy 4 éves kisgyermekével. És ez csodálatos eredmény.

Különböző érdekellentétek miatt ezeket a kutatásokat leállítják, az állat élete veszélyben van. David ha akarja, ha nem - de inkább minden idegszálával berzenkedik ellene -, kénytelen belefolyni, megismerni ezeket az információkat, később pedig ügyvédi tapasztalatait felhasználni.

A gyász időszakában neki csak arra lenne szüksége, hogy hagyják békén belesüppedni a depresszióba, az emlékezésbe, különböző jogi hercehurcákra nincs most szüksége. De nem csak valós személyektől jövő segítségkérések hangzanak el felé, hanem az a bizonyos belső hang is folyamatosan zaklatja.

A történet főszereplői az állatok, az ő kapcsolatuk az emberrel, a természetfelettivel. Képesek ezek a tényezők megvigasztalni egy reménytelen embert? Képesek ezek a tényezők rávezetni sok másikat arra, hogy ne vért ontsanak, hanem megértést, toleranciát? Ezeket a kérdéseket mindennap fel lehetne tenni saját magunknak is. És hátha jobb lenne...