Maynard neve nem volt ismeretlen, hiszen a Nyárutót, hazánkban is megjelent könyvét már olvastam, és nagyon is tetszett. Éppen ezért már a könyv beharangozásánál izgalomba jöttem, nagyon vártam, hogy megjelenjen.

A főszereplő Helen, akinek jól indul családi élete, de egy szinte véletlennek mondható hiba miatt elveszik tőle 8 éves fiát. Az élete teljesen felborul, az addigi biztonságot felváltja a folyamatos félelem, önmarcangolás.

Helennek nem annyira súlyos, de akkor is alkoholproblémái vannak. Gyermekét is emiatt vesztette el, holott mi olvasók tudjuk, mik voltak a körülmények, hogyan történt, mégis dilemmába kerülünk, hogy vajon van mentség? A mezsgyén táncolunk az igazságérzetünkkel, ahogy Helen is az életével.

Nagyon szerettem benne, hogy velem ellentétben, aki kisebb sokk után is képes vagyok évekig a sebeimet nyalogatni, ő talpra áll, és elhatározza, ha törik, ha szakad, visszaszerzi a fiát.

Egy véletlen folytán a sors összehozza őt Ava és Swift Havillanddel, a különös házaspárral. Dúsgazdagok, jó szívűek, szívesen segítenek az elesetteken, így nem is kérdés, hogy Helent is felkarolják. Nem kell sok időnek eltelnie, és szinte már családtagként kezelik. Amikor nagy ritkán nála lehet egy napra Ollie, vele is úgy bánnak, mintha a saját unokájuk lenne.

A két idős ember is harcol a gyermek visszaszerzéséért, nincs olyan, amit meg ne tennének Helennek. Mégis valami bizsergeti végig belülről az embert, hogy egy csomó minden nem stimmel, valami atomtöltet készül felrobbanni. De megindokolni nem tudjuk ezeket az érzéseket.

Évek telnek el, és már nem biztos, hogy csupán csak a fiát kell visszaszereznie. Annak bizalmát is. A volt férj családja teljesen Helen ellen hangolják a gyermeket, elhalmozzák minden világi jóval, így a fiúnál az anyai szeretet feledésbe merült.

A feszültség egyre fokozódik, ahogy közeledünk a végéhez, és még mindig nem tudjuk, mi fog történni, mire számíthatunk, és leginkább, hogy honnan?

A függőség a fő okozója mindennek. De biztos, hogy csak az alkoholtól való függőség jelenthet problémát Helen életében? Hiszen minden erejével küzd ellene, ráadásul úgy tűnik, sikerrel. Lehet emberektől is betegesen függeni? Olyanoktól, akik a szívüket is kiteszik elénk, értünk? Az önzetlennek tűnő szeretet megváltozhat? Vagy csak annyira akarunk valamit, hogy a fától nem látjuk az erdőt, és mindenkit gyanúsnak találunk?

Sok kérdést felvet a könyv. Tanulságokat is nyújt, lehet rajta gondolkodni bőven, még ha néhol kicsit szerintem túlzóak is voltak egyes szerepek. És bár az írónő bevallása szerint az életből merít a könyvtémáihoz, véleményem szerint nagyon naivnak kell lenni, ahhoz, hogy bármit "benyeljen" az ember.

A könyv lassan csordogáló, mégis olvasmányos, szórakoztató, körömrágós. :D Helennek pedig természetesen végig szorít az ember minden idegszálával!