Tudtam én, hogy megint megtaláltam az én könyvemet! És igen, igen, igen, ismét a klasszikus magyar szépirodalom mellett teszem le a voksom, és buzdítok mindenkit, hogy vegye elő őket, mert megéri, van itt érték bőven!

Zilahyt még sosem olvastam, viszont az eddig olvasott értékelések nagyon meggyőzőek voltak. Nem véletlenül. Rendkívül választékosan, részletesen, ugyanakkor finoman fogalmazza meg mondandóját. Úsztam a történetben, aztán teljesen elvesztem benne.

Takács Péter és Almády Miett megindító szerelmi történetéről szól a könyv. Már a nevük is gyönyörű így együtt! A gombócokat a torkomban megszámlálni nem tudtam olvasás közben. Ugyanakkor dühös is, tehetetlen is voltam. Csak sodródtam a szereplőkkel és belül ordítoztam, hogy miért???

A század elején, a háború kitörése előtti utolsó békebeli időkben a tökéletes szerelem bontakozik ki kettejük között. Fogadásról fogadásra járnak, élvezik a könnyed élet mindennapjait. Péternek nincs túl nehéz dolga Miett meghódításával kapcsolatosan, de hát az Isten is egymásnak teremtette őket. Tiszta ez a kapcsolat, mint a friss folyóvíz, semmi hiba nincs benne. Nem mondom, hogy nem voltak döcögések az elején, hiszen mindkettő önbizalom hiányától szenved. Pedig hát miért is? De annyira helyesek voltak, ahogy irultak-pirultak minden szóváltás közben, hát még az első csók előtt!

Viszont kitör a háború, ennek ellenére mindenki bizakodva néz elébe. Senki nem hiszi, hogy több hónapnál tovább kellene a másik társaságát nélkülözni. Nem is sejtik, hogy 7 évig lesznek egymástól távol.

Mi történik 7 év alatt egy ember életével? Szinte minden. Házasodik, gyerekeket szül, neveli őket. De hogyan lehet túlélni a mindennapokat, amikor egyáltalán nem találkoznak, azt sem tudják, él-e, hal-e a társuk. Hogyan lehet a szerelmet életben tartani? Az emlékek elegendőek, hogy a parazsat szítsák?

Péter Oroszországban egy hadifogolytáborban, Miett saját érzelmei fogságában vergődik ezalatt a 7 év alatt. Próbáltam belegondolni, elképzelni, hogy lehet 7 évet kibírni a másik nélkül, amikor annyira összeillenek, annyira tökéletes volt minden. Kizárt, hogy ugyanazok az érzelmek megmaradjanak. Egyszer Miett vergődését, máskor Péter szinte önkínzás számba menő belső vívódásait olvashatjuk.

Szívszorító éveken vannak túl, vége a háborúnak, és végre nem áll az útjukban semmi, hogy megkeressék egymást...

Papír zsebkendőre szükség van, de nem érdemes kihagyni ezt a könyvet!

Nekem a '82-es, régebbi kiadás borítója sokkal-sokkal jobban tetszik. Ezt az új borítót próbáltam takarni magam elől, mert az én képzeletvilágomban teljesen másképp jelent meg Péter és Miett...

Mark Logue nagyapja, Lionel Logue naplójegyzetei és archív dokumentumai alapján szedte össze a könyv alapjául szolgáló részleteket.

Igazából Logue életrajzi adatain keresztül ismerhetjük meg VI. György életét, kihegyezve a történetet a beszédproblémájára.

Nem megszokott módon kapunk betekintést a nagyon zárt angol királyi életbe. Érdekes volt ebből az aspektusból is figyelni a történetet, bár nem erről szólt.

Mivel VIII. Edward fordulatos szerelmi élete miatt lemond a trónról, Bertie (később VI. György) bármennyire is akarja, nem tudja elkerülni a trónra kerülést. Leginkább beszédhibája miatt ágál a trón ellen. Meg nem is az a szereplőfajta ember.

Gyerekkoráig nyúlik vissza ez a nem kis kellemetlenség. Megnehezíti a mindennapjait, a társkeresés sem történik egyszerűen az életében. Nyilvánvalóan tele van komplexusokkal és ez a nyilvánosság előtt nem könnyíti meg a dolgát, sőt. Az orvosok egyértelműen lelki eredetűnek vélik beszédhibáját. Lionel Logue az, aki először mondja azt, hogy csupán "csak" beszédtechnikai javításokra van szükség. Sok gyakorlással, kitartással segíteni tud neki. Logue visszaemlékezésében kitér arra, hogy soha szorgalmasabb páciense nem volt.

Nem mindennapi kapcsolat alakul ki a két férfi között. Ez talán annak is köszönhető, hogy Logue rögtön az első találkozás előtt leszögezi, hogy csak és kizárólag a rendelőjében találkozhatnak, hogy amennyire csak lehet, az emberi egyenrangúság megmaradjon. Természetesen a tisztelet - főként, miután Bertie király lesz - mindenképpen kialakul, megtiszteltetésnek érzi, hogy némiképp részese a királyi udvarnak. Az ausztrál Loguenak a király szolgálata meghatározza egész életét, munkásságára is befolyással van, hiszen az elismerés nem kerüli el.

Lionel Logue és VI. György nem mindennapi kapcsolatának izgalmas története ez. Számomra nagyon megrendítő volt a bizalom, később barátság kialakulása köztük.

Mélyen megrázott ez a könyv. Rengetegféle érzelmet váltott ki belőlem. Kedvesnek, melengetőnek, ugyanakkor rémisztőnek is találtam az egész történetet. Rettegtem is, szerettem is.

Sokszor kívántam a főszereplő kislány helyében lenni, végeredményben viszont messze elkerülném ezt az életutat, amit ő végigjárt. Irigyeltem a komoly, érett, mélyreható gondolataiért, érzelemvilágáért. A legtöbbször nem egy gyermek gondolatait olvashattam. Irigyeltem is, féltettem is.

A tizenhárom éves Matilda édesanyjával él egy trópusi szigeten, ahol a zavargások mindennaposak. A fehér emberek közül csak Mr. Watts marad, aki fekete feleségével él itt, és akik furcsaságaikról híresek. Bolondnak tartják őket, illetve nem értik őket. A gyerekek csak Gülüszeműnek hívják.

Mr. Watts vállalja el a gyermekek tanítását. A kezdeti bizalmatlanság után hamar elfogadják, felnéznek rá, isszák minden szavát. Tananyag nincs, saját bevallása szerint tudása sem sok, viszont kéznél van Dickens Szép remények c. kötete. Ezt olvassa fel nekik, fejezetről fejezetre értékelik, elemzik, megbeszélik a hallottakat. Matilda számára a főhős, Pip hamar életre kel, barátjaként tekint rá. Önkéntelenül is összehasonlítja a való, saját világát Pip életével. Vajon ez rendjén van így?

Mindenképpen arra tanít a könyv, hogy lássunk a sorok mögé. Megmutatja, hogyan tudja megváltoztatni az ember mindennapjait, akár az életét egy könyv, egy másik sors.

Csak érdekességképpen, egyébként nekem Matilda végig fehér lány volt...

A vége picit elúszott nálam, azért a fél pont levonás.

Lake Edenben, a minnesotai kisvárosban javában készülődnek a karácsonyi állófogadásra. Természetesen Hannah és barátai is lázasan sütnek-főznek, hiszen most is, mint mindig, elsősorban ők gondoskodnak a finomságokról. Gondtalanul folynak az előkészületek, a legnagyobb problémát az jelentheti csak, hogy a zselé elég strapabíró lesz-e!? :-)

Ám, ahogy eddig is megszokhattuk, Hannah körül biztos, hogy nem sokáig maradhat nyugodt a levegő. Gyilkosságnak már pedig történnie kell!!! És történik is...

Egy halott nőt találnak a parkolóban. Próbálják ugyan titkolni, nem megzavarni az ünnepi eseményt, de Hannah nem igazán a titoktartásáról híres. Ilyen módon kb. 5 perc múlva a fél társaság tudja. Több ember neve is felmerül a gyanúsítottak között.

Amíg a vérbeli nyomozó (mellékesen Hannah egyik udvarlója) órákon keresztül próbálja "profi" módon felgöngyölíteni az ügyet egy bezárt szobában, addig a lány a maga módján, szalvétákra jegyzetelve gyűjti az információt, amolyan "minden lében kanál", de mindenképpen kedves, szerethető módon.

Szerencsére ezek a történetek nincsenek kiszínezve véres jelenetekkel, úgyhogy tényleg nagyon szórakoztató, könnyed olvasmány.

Nagyon kellemes kis karácsonyi hangulatot adott nekem így márciusban a könyv. A büféasztalt én is szívesen végigkóstoltam volna. :-)

Az alábbi helyen további érdekességek találhatóak a könyvről, annak szereplőiről, továbbá a receptekről is: http://sutiskrimi.hu

Figyelem! Fogyókúrázók óvatosan vegyék kezükbe a könyvet! :-) Én mindvégig az asztal szélét rágtam, próbáltam elvonatkoztatni a finomabbnál finomabb sütiktől, de nem volt könnyű.

A Süti Éden eddigi zavartalan életét megzavarja a konkurencia. Az üzlettel pontosan szemben megnyit a pazar berendezésű, finom és ismeretlennek számító süteményeket árusító cukrászda. Ráadásként még a felszolgálást is férfiszemeket gyönyörködtető, mély dekoltázsú lányok végzik. Persze, hogy az újdonság varázsa, a "friss hús" odavonzza még a Süti Éden törzsvendégeit is.

Hannah nagy bajban van, nap végére még a nullszaldót is alig éri el a bevételük, látszólag elpártolt tőlük minden vendég. Teljes elkeseredésében az üzlet bezárásán, felszámolásán gondolkodik. Ez ugye azért is nagy gond, mert ez az üzlet az élete értelme, megszállottan süti a kis csodáit. Különböző éghajlatokra kívánja a konkurens testvérpárt, gondolatban sok mindenre képes, hogy befuccsoljon a másik üzlet.

És megint mennyire igaz, hogy Hannah úgy vonzza a holttesteket, mint villany a bogarat! Naná, hogy megint történik valami... És naná, hogy a vetélytársak közül az egyik nőt találja holtan.

Ismét elkezdődik a nyomozás, bár főként újból csak Hannah tüsténkedik a nyomok felkutatásában. Az egyik szívszerelme, Mike kódorog a saját feje után, igazából az ügy érdekében sok mindent nem tesz. A másik daliás férfi Norman, a fogorvos, aki a lány kegyeiért sok mindenre képes, és segítség tekintetében is sokkal hasznosabbnak bizonyul.

A zsigereket összehúzó izgalomtól senki ne féljen, tényleg kímélő üzemmódban tartja az embert az írónő, a cél ismét a kellemes szórakoztatás.

Arról már leszoktam ezzel a sorozattal kapcsolatban, hogy mély értelmeket, miérteket keressek. Elfogadtam, hogy ezek könnyed, kikapcsolódásra tökéletesen megfelelő történetek. Már-már Hannah-t is kezdem megkedvelni! :-)

A szerző nem is gondolta volna, hogy egy mondat, egy kérés miképpen fogja megváltoztatni a jövőjét, az életét. Ez a mondat egy 80 éves rabbi szájából hangzott el, így szól: "Hajlandó vagy-e elmondani majd a búcsúztatómat?"

Bár a rabbi a közelgő halálára készült, mégis még hosszú évekig tartó kapcsolat alakult ki közöttük, amely időről-időre, folyamatosan mélyült el.

Albom zsidó vallása ellenére egy katolikus lányt vesz feleségül, ebből következően nyilvánvalóan nem gyakorolja vallását. Ugyan meg sem tagadja, amolyan közönyösen éli e tekintetben életét.

A rabbival való beszélgetésekből merít bölcsességet, hitet, tiszteletet más emberek, azok vallásai iránt. Sokat jelent neki a rendszeres találkozás Lewis rabbival. Annak életszeretete, vidámsága az ő látásmódját is teljesen átalakítja, megváltoztatja.

Nagyon őszinte, nagyon tiszta sorokat osztott meg velem Albom. Eléggé kihegyezett a fülem a témára, sokat foglalkozom a miértekkel, hogyanokkal, az élet nagy dolgaival. Talán túl sokat is. Így nagyon nagyot kell mondani nekem, hogy meghalljam!

Én nem hiszek abban, hogy minden vallás egyfelé vezet. Szerintem csak egy út van. Én is hiszek valamiben. Nagyon. Viszont egy mondat nagyon megragadott a könyvben:

"…azzal nem tagadod meg saját vallásod igazságát, ha elfogadod, hogy mások más valamiben hisznek!"

Meg kell mondjam, ez azért most picit jobban esett, mint a Jéghercegnő. Ott egy kicsit lelombozódtam, ahhoz képest, milyen nagy elánnal futottam neki a skandináv krimiknek. Most ismét felfelé ível a görbe! :-)

Patrik és Erica már megint nem tudnak a se..., bocsánat, a fenekükön ülni egy helyben. Bár Erica bizonyos fizikai gátak miatt most inkább csak a háttérből próbál közreműködni, de a férfi, illetve a kisváros élete ismét fenekestül felfordul.

Holtan találnak egy német nőt, de ez még nem minden, mert bónuszként két csontváz is ott hever alatta, akik azonosítása szintén nem egyszerű feladat. Az izgalmak fokozása érdekében persze, hogy azok is bűncselekmény folyományaként kerültek oda.

Ismét kiderül, hogy a kisváros lakóközössége nem biztos, hogy jól ismeri minden tagját, egyáltalán nem lehet rá mérget venni, hogy minden és mindenki az, aminek látszik. Két testvérpár, azok családi viszálya is nehezíti a nyomozást. Az kezdettől fogva egyértelmű, hogy tudhatnak valamit, de mindenki a másikra mutogat, saját sebeiket nyalogatják, a maguk igazáért küzdenek, szó szerint foggal-körömmel. Ez a család egy jó nagy vegyes felvágott. Van itt minden, vallási fanatikus, notórius bűnöző, étkezési zavarokkal küzdő, szép leánykorát sirató anya, vérfertőzés stb. Úgyhogy bármi belefér, hadd durranjon!

Közben fogy az idő, mivel újabb eltűnt személyt jelentenek be, aki valószínűleg emberünk kezei között van, az élete forog kockán, ha egyáltalán még életben van. A nyomozócsoportban sem működik minden akadálymentesen, a szokásos ellentétek ott is felütik a fejüket.

Nagyon szeretek benne élni Fjällbacka mindennapjaiban, ha csak egy könyv erejéig is.

Már a Jéghercegnőnél is észrevettem, hogy sokszor magyarázza egyik mondatát a másikkal, ami néhol felesleges, de tény, hogy itt már jóval kisebb mértékben fordult ez elő.

Igaz, kicsit szaftosabb végre számítottam, na nem a vérmennyiség és törött csontok tekintetében, hanem a kiszámíthatatlanság terén, de azért ismét jól szórakoztam. Szóval nekem nagy meglepetést nem okozott a vége, pedig nem vagyok egy észlény, ha a gonosz kilétét kell kitalálni bármilyen krimiben.

Fő érdekessége számomra a könyvnek az volt, hogy a II. világháború "kulisszatitkait" most nem Európa szemszögén keresztül láttam, hanem az írónő Hongkongba vitt el, onnan élhettem át a történteket.

Attól, hogy évek óta véget ért a háború, minden helyreállhat nyomtalanul? Dehogyis! Milyen hatásai lehetnek egy háborúnak, a II. világháborúnak az emberek életére? Nyilvánvalóan nagyon sok, ez nem kérdés. De sok-sok év múlva milyen elfojtott, belső szorongások, titkok, kérdések merülhetnek fel egy emberben.

Mielőtt a háború előszelei elérnék Hongkongot, az angol bevándorlóknak csuda jó dolguk van. Kínai szolgálók, mérhetetlen anyagi javak, partik, szép ruhák, gondtalan élet. Will is élvezi ezeket az előnyöket, ráadásul még a szerelem is megtalálja egy eurázsiai lány személyében. Kapcsolatuk nem mentes a különböző szóbeszédektől, de ez mit sem zavarja őket. Két különböző, de nagyon erős egyéniség. Az irányító Trudy, Will pedig mint pincsikutya követi, ketten alkotnak egy nagyon egyedi párt.

Közben ugrálunk át a mába, amikor is Will életébe belép Claire is, aki házas, konzervatív és minden, ami kizárná Willel való kapcsolatát... Annak ellenére, hogy kapcsolatuk viharos, szenvedélyes, Claire tele van kérdésekkel, talányokkal. A múlt kísérti őket, a háború alatt történtek üldözik a köztük lévő harmóniát. Hol van Trudy? Ki a jó és ki a rossz? Kiben bízhatunk meg? Szinte a történet végéig nyitva maradnak ezek a kérdések.

Bár Will volt az egyik legszimpatikusabb katakter a történetben, melankóliája rányomta bélyegét a hangulatomra. Claire szerepe pedig nekem túlerőltetett volt ebben a könyvben. Egyszerűen nem értettem, hogy került oda, annyira kirítt az egész történetből. Így igazából a könyv címével sem tudtam mélyebben megbarátkozni!