Erika
Webb könyvei is olyanok, hogy szinte rá sem nézek a fülszövegre, anélkül is kellenek nekem. Ha pedig még a borítókat is meglátom...

Jelen történet főszereplője a hamvas leánykort már túllépő, ám még mindig nagyon csinos Rachel Crofton, aki nevelőnőként dolgozik, és már sok esélye nincs megfelelő házasságot kötni. Nagyjából beletörődött sorsába, azonban Richard Weekes, a jóképű borkereskedő feltűnik a színen, ráadásul házassági ajánlatot is tesz. A lány tudja, hogy nem tétovázhat, ez az utolsó esélye, így hát igent mond.

Megköttetik a házasság, ám hamar kiderül, hogy nem minden fenékig tejfel. Miközben a lány gondolatai folyamatosan akörül forognak, hogy feledhetné el a sok tragédiát, amit átélt addigi élete során, több furcsaság tűnik fel férjével és annak titokzatos ismerőseivel kapcsolatban. Ráadásul a férfi egyre később és egyre kapatosabban jár haza, nem ritkán kezet is emel feleségére.

Tartozásaik egyre növekszenek, így jól jön az az állásajánlat, amit Rachel kap Mrs. Alleyn-től, aki társalkodónőként alkalmazza őt súlyosan beteg fia mellé. Jonathan Alleyn és a nő első találkozása félelmetesre sikeredik, de Rachelt nem olyan fából faragták, akit szimpla fenyegetéssel el lehet tántorítani eredeti céljától.

Egyre több rejtélyes dolgot tud meg férjéről és munkaadói kapcsolatáról, ezzel együtt egyre több lesz a kérdés is, amelyekre választ szeretne találni.

Vajon be tudnak gyógyulni azok a sebek, amelyek már olyan mélyek, hogy gondolkodni sem tud tőlük az ember? Vajon újra lehet építeni azokat az életeket, amelyek már a szakadék szélén is túlnyúlnak? Az írónő megadja a választ a végén, amit most szerintem egy csöppet túlnyújtott. Élvezhető volt nagyon is mindvégig, de úgy éreztem, sosem érünk a végére. :D A stílusát egyébként pedig nagyon szeretem, továbbra is keresni fogom az írásait.

3/5

General Press Kiadó, 2014
Fordította: Tóth Bernadett
Eredeti cím: The Misbegotten

496 oldal
Erika
 "Gyerünk, gyerünk, haladjunk, nincs itt semmi látnivaló. Mindenkivel előfordult már, hogy így kibaszott vele a lelke, vagy talán nem? Az a kis buborék... a kis rohadék, ami előzetes figyelmeztetés nélkül a torkodba szökik, és eszedbe juttatja, hogy az életed egy lyukas garast sem ér, és el vagy veszve az abszurd és túl tágas álmaid között. Ha valakivel ez nem történik meg soha, az már lemondott róla. Sőt, ami még jobb, sokkal jobb, és sokkal kényelmesebb: soha nem is érezte szükségét, hogy hozzámérje magát a nem is tudom, mihez, vagy röviden: hogy felmérje magát, hogy szemtől szembe lássa önmagát."

Pár éve olvastam utoljára Gavaldát, és nem is értem, hogy nélkülözhettem ennyi ideig. Lételememmé válnak az írásai, eggyé válok velük, sirámaimat, örömeimet testesítik meg.

Mindig ledöbbent, hogy az egyszerű történetekbe, amelyekben olyan nagyon nem is történik semmi, annyi minden mélység belefér. Becsukom a könyvet, amiben én, a világom, a gondolataim, érzéseim voltak a főszereplők, és csak sodródom tovább, rágódom a saját magam életén, vajon jól van-e úgy, ahogy van!?

A jelenlegi két novella is nagy hatással volt rám, és még csak szavakat sem találok igazán, csak hümmögök, öhömözök és mélán bambulok magam elé.

Két nagyvárosi fiatal a főszereplő. Mindketten keresik útjukat, saját magukat, próbálják behelyezni életüket egy zűrzavaros, mindenen áttipró, semmire sem tekintettel lévő világban. Egyikőjüknek sem lenne oka panaszra, hiszen a helyszín, az élethelyzet mindkettőjük életében jócskán megfelelőnek mondható, de ők nem érik be ennyivel, nekik kell a mélyre ásott kincs. Azért pedig szenvedniük, küzdeniük kell.

Mindketten sorsfordító történéseken mennek keresztül, onnantól már egyikük sem lesz ugyanaz. De ez így jó nekik. És nekünk is jó. Nagyon! Az első szereplőnek, a fiatal lánynak épp elkezdődik valami, a fiúnak a második történetben pedig pont befejeződik. Akár össze is kapcsolódhatna a történetük, de ez így teljes.

Én nem tudom pontosan megfogalmazni, mi nekem ez a könyv, Gavalda könyvei, de örülök, ha ott vannak mindig a közelemben. Amolyan franciásan letisztult, elegáns, finom.

5/5

Magvető Kiadó, 2014
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Eredeti cím: La Vie en mieux
280 oldal