Elrabolták az érdeklődési körömet a megnyugtató, kiszámítható, lelket simogató romantikus történetektől. Ehelyett jött ismét egy skandináv krimi személyében a körömrágás, hajvég húzogatás, párnacsücsök szorongatás.

Hát én azt sem tudom honnan keveredtünk hova! Csak kapkodtam a fejem, az idegrendszerem néhol majd' felmondta a szolgálatot.

A történet legeleje is már egy elég nagy turpissággal kezdődik. Mondtam is magamnak, hogy erre jól oda kell figyelni, mert ebből még lesz valami! :-) De mire odáig értünk, hogy megértsem, helyretegyem, addigra már annyi minden más is történt, hogy rég elfelejtettem. Persze aztán gondoskodtak róla, hogy ismét előtérbe kerüljön, de már teljesen más megvilágításban, a történet vége felé, amikor már aztán tényleg réges-régen elfelejtettem.

Oslóban valami nagyon nem stimmel az Üdvhadsereg környéke táján. A karácsonyi ünnepek előtt egy rendezvényen lelövik az egyik munkatársukat. Nyom szinte semmi, kiindulópont nuku. Az én új kedvencemnek Harry Holenak viszont nincs lehetetlen. Az egyedüli, amit tudni lehet, hogy a gyilkos piros kendőt viselt a nyakában. Másrészről meg mindenki gyanús, meg sok mindenki szimpatikus is. :-)

A nyomozónak nem sok hitele van felettesei körében, ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy nagy hatékonysággal deríti fel a bűnügyeket. Itt sincs nagyon más választás, mint őrá bízni a nyomozás vezetését. A megbízhatósága kérdéses az előélete miatt, viszont van egy nagyon jó módszere, a megérzés! Szinte szlogenjévé válik az első sejtésekre, sugallatokra hallgatni. És úgy tűnik, ez be is válik. Sokszor kell korábbi kudarcaival, tévedéseivel, belső vívódásaival megküzdenie, így tényleg nem könnyű a helyzete, de a jó kis kopóorra nem hagyja cserben. A szálak egészen Horvátországig nyúlnak vissza.

Kinek, miért, mikor állt útjában a meggyilkolt vezető? És a múltban történtek mennyiben hatottak ki a cselekményre?

A pénz nagy szerepet játszik a történetben, talán ez az egész mozgatórugója. És persze, hogy van szerelmi szál, nem is egy! Már ezek kibogozása sem volt egyszerű feladat.

Végig feszültségben tartott a történet, ideges voltam, ha megszakítottak olvasás közben! :-) Én nem is értem, hogy kerültek elő ezek a skandinávok krimiügyileg, de jól teszik, hogy itt vannak!

Az már gáz, ha belezúgtam Harry Hole-ba? Aki amúgy egy lecsúszott alkoholista, dohányfüsttől bűzölgő, kissé depressziós (az már mé' ne?), de veszett jó nyomozó??? Meg a borítón szereplő pasiba is! :-) Egyébként ilyennek képzelném Hole-t, pedig ez a rosszaság, aki a történetben az én szemeimben egy kis csíra volt! :-)

Egyébként pedig senkiben ne bízzatok a történet szereplői közül!!! :-)

Skandináv krimi-fan lettem.

Nagyon élveztem a könyvet. Megszerettem a Czeisler családot és az évtizedeken át hozzájuk csapódó különböző szereplőket is. Nagyjából egy évszázadon átívelő, nagyon érdekes történelmi korrajzzal átitatott családregényt olvashattam.

A történet középpontjában Auguszta áll, aki hosszú éveken át próbálja egyben tartani a hatalmas családot, küzdve hittel, bánattal, szeretettel.

Annak ellenére, hogy egy korábbi posztomban pont a háborús történetektől való megcsömörlésem miatt fakadtam ki, most ez mégsem okozott gondot, pedig átitatja többek között a II. világháború, az 56-os forradalom is a regényt, amelyek nem kímélték a család tagjait sem, főként hogy egy zsidó családról van szó. Ortodoxnak nem nevezhetőek, azért mégis a zsidóság gyökere mélyen ott rejtőzik kezdetekben mindegyikük lelkében, mindennapjaiban. Fontos számukra, főként az idősebb generációnak a jeles ünnepekről megemlékezni, Széder estét kihagyni nagy vétek. Innentől kezdve nálam majdhogynem garantált volt a siker...

Egyben visszaemlékezés a könyv egy jó pár generációval későbbi leszármazottól, Auguszta dédunokájától, akinek a vallás már nem jelent szinte semmit, a hagyományok réges-régen tovaszálltak. Maradt a depresszió, a kilátástalanság. Tulajdonában vannak feljegyzések, emléktárgyak, amelyek talán közelebb vihetik felmenőihez. Segít, ha visszamegy a múltba? Tudnak neki az ősei jó tanácsokat adni? Számít honnan jött? Mindez kiderül (vagy talán mégsem) a könyv olvasása után.

Az 1800-as évek végére, 1900-as évek elejére, Mezőkövesdre nyúlik vissza a történet kezdete. Mezőkövesd mindvégig nagy hangsúlyt kap a történetben, hiszen ez a család bázisa, ide megy férjhez Pollner Auguszta. Nagyon sokáig innen "irányítja" családját, ide születnek meg gyermekei, szám szerint hat. Mindegyik más-más egyéniséggel, így más-más problémával vág neki az életnek.

A család a háborús viszonyok következtében, az új lehetőségek reményében szerteszét szóródik a világban, Mezőkövesden már írmagja sincs a hajdani zsidó családnak. Hogy ott éltek e nemzetség lakói, már csak a lezárt zsidó temető bizonyítja.

Szerintem nagyon jól voltak ábrázolva a karakterek, mindegyiket "személyesen" megismertem, aggódtam értük, szerettem őket, drukkoltam nekik, velük éltem. Hihetetlen gazdag, színes háttérrel rendelkező család sok-sok évébe pillanthattam bele.

Én nagyon bírtam az öreglányt, annak ellenére, hogy a vele való együttélést nem biztos, hogy nagyon preferáltam volna. Szegényt néhol már karosszékestül, ordebálás közepette tették fel a platóra továbbköltöztetés céljából, de szinte már úgy tűnt, mindenkit túlél. Az egész család mozgatórugója volt.

És mi az, ami elveszett? A hit, a hagyomány mindenképpen, de a családi köteléket, szeretetet, összetartást sem találtam már meg a regény végén az emberek életében, még akkor is, ha ez néha nagyon nehéz teherként helyezkedett el a vállukon.

Caroline Jourdan élete szinte a tökéletessel egyenlő. Igencsak busásan fizető állása van a Washington-beli Capitoliumban. Rangos eseményeken, világhíres emberek között forog nap mint nap. Panaszra tényleg semmi oka.

Villámcsapásként éri a hír, hogy haza kell térnie Tennesseebe, mivel édesanyját szívroham érte, előre nem látható, hosszú kórházi ápolásra szorul. Édesapja háziorvosi praxist működtet, ahol első számú asszisztense pont felesége volt. Gyakorlatilag éhbérért dolgoznak, sokszor a rászorulóknak (akikből sok van a környéken) ingyen adják oda a gyógyulásukhoz szükséges orvosságot, eszközöket. Új alkalmazottat nem tudnak felvenni, hiszen tisztességes bért nem tudnának kifizetni, így lánya segítségét kell kérnie.

Caroline kezdetben pár napos ott tartózkodásra számít, ám ebből jóval több idő kerekedik. Egymást érik a néhol nem egyszerű orvosi esetek, mindez általában ironikus humorral fűszerezve.

A negyvenes nő nap mint nap azon gondolkodik, hogy kerül vissza a családi fészekbe, amikor éveken át azért küzdött, hogy saját, önálló életet tudjon kialakítani, ráadásul ez a vártnál sokkal jobban sikerült is. Úgy érzi, visszafelé halad, a kezdeteknél téblábol ismét. De vajon mire elegendő az a bő egy év, amit ott tölt. Rájön vajon arra, hogy többet ér-e a jól fizető, ámde sablonos kapcsolatokon alapuló állás az igazi, kézzelfogható segítségnél, amit napról napra nyújtani tud a környezetében élőknek?

Nekem kicsit felsorolásszerűek voltak az esetek, jöttek egymásutánban, vég nélkül.

Nem nagyon tudom hova tenni a könyvet magamban. Valahogy a célját, az értelmét nem nagyon látom. Érzem, hogy mély mondanivalója lenne/van, de valahogy nem jutott el hozzám teljes egészében. Inkább a humora, vicces mivolta miatt élveztem többnyire. Tetszett az is, hogy nem tökéletes emberekről szólt, hanem hiányosságokkal küzdőkkel volt tele, akik így is elégedettek voltak. A borító viszont nagyon az ízlésemnek megfelelő. Mondjuk nem a bonyolultság jellemző rá. :-)

Hirtelenjében kell írnom a könyvről, hiszen annyiféle érzelmet, gondolatot váltott ki belőlem. Korántsem biztos, hogy mindet vissza tudom adni ezen a poszton keresztül. Sírok, szorongok, nevetek, drukkolok! És ezeknek még számtalan árnyalata, ami át-, meg átfut rajtam még az olvasás után is. Nagy valószínűséggel ez még nem is fog véget érni egy jó darabig.

Igaz történetet olvastam Zariffa Saada pár évéről, 8 éves korától körülbelül 17 éves koráig. Ebből a röpke 255 oldalból következtethetünk az előzményekre és élete további szakaszaira is.

Olyan érzésem volt, mintha egy kis kincsesládikát tartottam volna a kezemben, egy mesekönyvet, pedig a legtöbb esetben korántsem volt megnyugtató, vidám a történet.

A helyszín a Líbia-beli Tripoli. A múlt század közepén járunk, ahol egy gettóban élő, a mindennapi megélhetésért küzdő, 8 gyermekes zsidó család életébe pillanthatunk bele. Ennek a családnak a tagja Zariffa, a 8 éves, fantasztikus tálentumokkal megáldott kislány. Mindenki életébe fényt visz, szeretnek a közelében lenni, Ő is szereti az embereket. Még az sem zavarja, hogy mindenütt "bolondok" veszik körül.

Az, hogy ki a bolond, a történet egyértelművé teszi, hogy sokszor a társadalom mondja ki, de nem biztos, hogy ez a valóságban is így van. Legyen szó a szörnyű tragédián átesett Mabrukról, vagy az önjelölt anyáról, Alexisról. Mindkét személlyel egymás hiányosságait kívánják pótolni. De mindenkinek szüksége van a másikra.

A II. világháború következményei itt is eléri őket, a nyugodt élet megvalósítása már csak emiatt sem lehetséges. Zariffa nehezen dolgozza fel a pogromok emlékét, élményét. Fiatal korához képest jóval érettebben gondolkodik, de így sem könnyű megemésztenie a látottakat.

Ez a kislány küzd a gyermek-, illetve felnőttkor között tátongó szakadék szélén. Identitása kialakulóban, bár korántsem nevezném határozatlan, jellemtelen egyénnek, sőt! Nemcsak barátságára szomjaznak az emberek, hiszen egy nap újdonsült munkahelyének, a Profumeria ajtaján belép álmai hercege, akinek szintén nem közömbös a lány kisugárzása.

Zariffa párkapcsolat terén nem igazán rendelkezik jó mintával, hiszen szülei, illetve a környezetében élő zsidó házaspárok igen konzervatív módon "élik" meg ezt az állapotot. Szüleit még egymást megcsókolni sem látta, nem tudja, mi illő, mely érzelem helyénvaló!? Azonban szívének nem tud parancsolni, menthetetlenül beleszeret a sem társadalmilag, sem korban hozzá nem illő férfiba, aki szintén viszonozza a lány érzéseit. Hihetetlenül tiszta, gyönyörű, sallangoktól mentes szerelem bontakozok ki köztük.

Hogy szerelmük be tud-e teljesedni, hogy Zariffa szerelméért elkövetett tettének milyen következményei lesznek, hogy ezt megtudja az olvasó, mindenképp ajánlom elolvasni a könyvet! Meg amúgy is, mert nagyon jó kis könyv ez!

Véletlenül cseréltem ezt a könyvet, de most már biztos vagyok benne, hogy jönni akart hozzám! És milyen jó, hogy rátaláltam! Állítólag ennél a könyvnél A Sorel-ház még jobb is! Izgatottan várom.

Modern kori shakespeare-i történettel találtam szemben magam. A fülszöveg, borító és a sejtéseim alapján gondoltam, hogy köze van a nagy klasszikushoz! :-) De azért titkon reménykedtem (főként a végében), hogy némiképp szakítunk a hagyományokkal.

Magáról a történetről mit is írhatnék? Nyilván mindenki töviről-hegyire ismeri, felesleges lenne belemenni. Ráadásul én sosem voltam oda Rómeó és Júlia bármely változatáért sem. Soha nem értettem, hogyan lehetett ekkora baklövést elkövetni. :-)

Viszont nagyon tetszett, hogy ebben a könyvben a szerző úgy közelítette meg a szereplőket, mint akik valóban hús-vér emberek. Tisztán, egyértelműen ábrázolta az érzéseiket, mindamellett, hogy itt is folyamatosan verseltek, fennkölt idézetekkel volt tele az egész könyv! :-) Míg a klasszikus verziónál el nem tudtam volna képzelni, hogy az égből jövő, szinte plátói szerelem kézzel fogható is lehet közöttük, szinte nem is e világi volt, itt teljesen egyértelműen érezhető volt, hogy testileg is vonzódnak egymáshoz, nem is kicsit. Ha a szövegkörnyezet és a nyilvánvaló korbehatárolás nem lett volna, akár két mai szerelmespárnak is el tudtam volna képzelni őket.

Kellemes, olvasmányos, szórakoztató kis könyv!

Mint mondtam, egészen a végéig reménykedtem, bárcsak valami csoda folytán másképp végződne...

Nagyon cuki kis történet ez egy cicáról. Biztos vagyok benne, hogy minden állattartó különlegesnek tartja saját háziállatát. Ki ezért, ki azért. Nekem is volt 6 évig egy cicám, ráadásul az is fekete, és ő volt a világ legklasszabb cicusa. Ez már elég rég volt, és már nem is vagyok akkora macskarajongó, de ettől függetlenül szeretem az állatokról szóló könyveket. Ez a könyv szerintem a pálmát elsősorban a "macskabolondok"nál fogja vinni. :-)

Homér nem egy átlagos cica, már ha a testi "adottságait" vesszük. Születése után egyből elveszíti mindkét szemét. Az állatorvos ebben az állapotában hívja fel Gwent, aki híres hatalmas állatszeretetéről, nem utolsó sorban másik két cica is várja otthon, hátha befogadja harmadiknak a vak cicát. Első pillantásra beleszeret, így egyértelmű a döntése.

Mindenki sokkal inkább aggódik a cica testi épségéért, mint azt kéne, hiszen a kis állatban olyan, a természetesnél sokkal erősebb ösztönök fejlődnek ki fogyatékossága által, amelyek jól irányítják, segítik a mindennapokban.

Nem tagadom, sokszor összeszorult a torkom, különösen akkor, amikor a tragédia bekövetkeztekor nem lehetett tudni, mi van a cicákkal. Bár némiképp butaságnak hangzik, de sok felnőtt megirigyelhetné Homér akaraterejét. Ráadásul egy kis szeretetbomba a cicus. De ha arról van szó, hogy megvédje gazdáját, otthonát, akkor viszont, mint egy bivaly áll elébe a harcnak. :-)

A történet középpontjában Homér áll, de nagy szerepet kap (természetesen) a másik két macsek is, és Gwen szerelmi kalandjai is, amelyeket úgy éreztem, rendesen a macskák irányítanak.

Nem tagadhatom le, hogy sokszor meg lehet engem venni a szirupos, ömlengős történetekkel, de nekem ez a történet néhol egy picit túl nyálas volt már. (Sicc!!!) Azért mindenképpen örülök, hogy elolvashattam! Macskás barátaimnak pedig feltétlenül ajánlani fogom!

Azt a mindenit, de jó volt ez a könyv! Olyan kis jelentéktelennek tűnt, pedig micsoda fordulatokkal, izgalmakkal van tele!

Két szálon fut a történet, amit egyszerűen felfogni nem voltam képes, hogyan fog kapcsolódni egymáshoz.

Jonas magatehetetlen szerelme mellett virraszt éjjel-nappal a kórházban. Egy kényszeres emberről van szó, aki csak a lány mellett érzi biztonságban magát, mellette találta meg boldogságát az életben, vele ki tudna gyógyulni pszichés betegségéből. De a lány mozdulatlan, talán örökre ágyhoz kötött marad.

A másik szálon Eva és Henrik házassága igencsak kihűlőfélben van. Gyakorlatilag a párbeszéd is megszűnt közöttük, bár ez különösebben nem gyanús a nőnek. Amikor véletlen elszólásból kiderül, hogy megcsalja őt a férje, már késő. A nő észérvekkel próbál férjére hatni, mindent megtenne, hogy visszaszerezze a férfit, aki hajthatatlan, borítani akar mindent.

Henriktől egyébként végig felállt a szőr a hátamon gerinctelensége miatt. Egy piponya, málészájú, szerencsétlen alak.

Szóval a szálak teljes mértékben összegubancolódnak, az izgalom a tetőfokán. Ki kit szeret, ki kicsodán áll bosszút, és milyen módon? Akinek kell, annak lesz-e módja elmenekülni? Van-e esély a túlélésre? Eszméletlen gyorsaságban peregnek az események, tényleg szó szerint nem bírtam letenni a könyvet, az utcán gyalogolva is olvastam, amire még nem volt példa.

És a szálak tényleg összekapcsolódnak, de micsoda furfanggal, szenzációs csavarral...

Óriási élményt adott a könyv. A krimi meghatározás kicsit túlzás, mert a hagyományos értelemben vett "gyilkos, aki lelövi az áldozatát, aztán a rendőrség nyomoz és elkapja stb." nincs a történetben. Mind a tíz körmömet széjjelrágtam, nagyon klasszul használja fel az idegtépés hangulatát az írónő szinte minden pillanatban.

Aki nem olvasta el a fülszöveget, ne is tegye, ugyanis szerintem egy olyan kulcsfontosságú személy kilétét fedi fel benne, amely a könyv legalább egyharmadáig nem derülne ki. Persze így is van elég izgalom benne, de miért ne halmozzuk az élvezeteket!? :-)

Jamie Reidy számára a Notre Dame katolikus magánegyetem elvégzése és 3 év katonaság után egy valami számít: olyan állást találni, ahol dolgozni nem nagyon kell, viszont azt szépen honorálják!

Többfordulós felvételi eljárás után a világ egyik legnagyobb gyógyszergyártó cégénél, a Pfizernél nyer alkalmazást. Mindennapi munkáját az orvoslátogatás teszi ki, gyógyszerügynökként dolgozik. Feladata, hogy bizonyos termékeket reklámozzon, az általa meglátogatott orvosokat rávegye, hogy csakis a Pfizer termékeit írják fel betegeiknek.

Általánosságban egy ügynök célja a minél nagyobb arányú eladás. Jamie viszont tökéletesen meg van elégedve a középszerűséggel is.

Új ajtók nyílnak meg előtte a Viagra bevezetésével egy időben, illetve már a bevezetést megelőzően is. A kis kék gyógyszer beviszi a hisztériát az urológiai rendelőkbe, híre jóval megelőzi magát a szert. Jamie előtt is új lehetőségek állnak, akár az előléptetés is cél lehet már. Ismerősei, barátai előtt nagy tekintélyre tesz szert, valamiféle Viagra-gurunak gondolják.

A csúcson hagyja ott a céget, miután a rivális Eli Lillynél helyezkedik el. A könyv megírását egyértelműen nem nézték jó szemmel (vajon miért?), így onnan eltanácsolták.

Az mindvégig egyértelmű, hogy ez nem az ő "pályája". Nem is ezen a szakterületen találja meg számításait, a mai napig íróként él.

Öniróniával megspékelve rántja le a leplet a gyógyszeripar hátterében működő anyagi, hatalmi harcokról. Nem kíméli magát sem, amikor munkaundoritiszéről nyilatkozik.

Sikersztori az övé, bemutatja milyen módon manipulálta főnökeit, munkakörülményeit. Hihetetlen képessége volt az ott eltöltött évek alatt a jó helyezkedésre. Én igazából a gyógyszerárak meghatározásának hátteréről nem sokat tudtam meg, nem látom eltérőbben a gyógyszeripart, mint eddig. Mondjuk azt is hozzáteszem, hogy szerencsére nem is nagyon költök rájuk!