Úgy megörültem annak, hogy kőkemény 470 oldal áll előttem, de aztán sírt a szám, amikor kb. másfél-két nap alatt a végére is értem. Nagy kedvencemmé vált Ahern, de ezt már régebben is említettem, nincs ebben semmi újdonság. Ráadásul a téma is pont jókor kapott el, mivel egyfolytában az életemen, annak alakulásán, milyenségén agyalok.
A téma számtalanszor fel lett már dolgozva, de ilyen ötletesen, meseszerűen még hasonlóan sem. A fülszöveget nem olvastam el, nem is szoktam sosem, így az elején, amikor kezdtem kapiskálni, hogy miről is van szó, el sem hittem, csak pislogtam.
Lucy Silchester eljut oda, ahol kb. én is tartok, azaz kb. fogalma sincs mi történik vele, de úgy általában mindent megváltoztatna, átalakítana, újragondolna.
És akkor hirtelen ott van a lehetőség, bár ő inkább nyűgnek érzi. Egy ápolatlan, szakadt fiatal férfi képében bekopogtat ajtaján az Élete. Kevés taszítóbb dolgot tudna elképzelni abban a pillanatban, de természetesen nem is sejt semmit. Csak azt akarja, hogy hagyják békén. A családja, a világ, az Élete.
Bárhogy hadakozik is ellene, útjuk innentől kezdve kéz a kézben folytatódik. A legintimebb pillanatokban is jelen van az Élete, mindenből kiveszi a részét. Lucy nagyon lassan fogja fel, hogy minden hatással van arra, ahogyan az Élete megnyilvánul. A fiatal férfi szemtől szembe odavágja a lány elbaltázott lépéseit, negatív gondolatait, úgy általában az élethez és saját magához való szörnyű hozzáállását. Hogy ezzel a lány mit kezd, az az ő dolga, viszont menekülni nem tud előle.
A stílus ismét könnyed, gördülékeny, pedig a téma fontos, sokat mondó.
Tükröt állít elénk, már aki hajlandó belenézni. Minden csupa-csupa szimbólum, amik ha nem is így küldenék a jelet felénk, fel sem fognánk. Így megvolt a maga humora, könnyedsége, pedig dehogyis könnyű ez az egész!
A téma számtalanszor fel lett már dolgozva, de ilyen ötletesen, meseszerűen még hasonlóan sem. A fülszöveget nem olvastam el, nem is szoktam sosem, így az elején, amikor kezdtem kapiskálni, hogy miről is van szó, el sem hittem, csak pislogtam.
Lucy Silchester eljut oda, ahol kb. én is tartok, azaz kb. fogalma sincs mi történik vele, de úgy általában mindent megváltoztatna, átalakítana, újragondolna.
És akkor hirtelen ott van a lehetőség, bár ő inkább nyűgnek érzi. Egy ápolatlan, szakadt fiatal férfi képében bekopogtat ajtaján az Élete. Kevés taszítóbb dolgot tudna elképzelni abban a pillanatban, de természetesen nem is sejt semmit. Csak azt akarja, hogy hagyják békén. A családja, a világ, az Élete.
Bárhogy hadakozik is ellene, útjuk innentől kezdve kéz a kézben folytatódik. A legintimebb pillanatokban is jelen van az Élete, mindenből kiveszi a részét. Lucy nagyon lassan fogja fel, hogy minden hatással van arra, ahogyan az Élete megnyilvánul. A fiatal férfi szemtől szembe odavágja a lány elbaltázott lépéseit, negatív gondolatait, úgy általában az élethez és saját magához való szörnyű hozzáállását. Hogy ezzel a lány mit kezd, az az ő dolga, viszont menekülni nem tud előle.
A stílus ismét könnyed, gördülékeny, pedig a téma fontos, sokat mondó.
Tükröt állít elénk, már aki hajlandó belenézni. Minden csupa-csupa szimbólum, amik ha nem is így küldenék a jelet felénk, fel sem fognánk. Így megvolt a maga humora, könnyedsége, pedig dehogyis könnyű ez az egész!
"Továbbra is ugyanolyan magányos és boldogtalan leszel, és ugyanúgy fogsz unatkozni, mint mielőtt velem találkoztál, de ezúttal rosszabb lesz, mert most már tudatában leszel ennek, minden egyes nap minden egyes másodpercében."
5/5
Athenaeum Kiadó, 2012
Fordította: Szili Orsolya
Eredeti cím: The Time of My Life
470 oldal