Most viszonylag sokáig nélkülöztem Grishamet, úgyhogy kezdtek elvonási tüneteim keletkezni. Most egy ideig megint meg vagyok etetve. :)

Huh, én eddig is mondtam, hogy zseni a pasi, és ez most még jobban megerősödött bennem. Ugyan eddig sem szapultam a könyveit, de szerintem ez volt eddig a legjobb, ha egyáltalán tudok a könyvei között valamelyest is rangsorolni. Ismét egy mértani pontossággal kiszámított, tökéletesen precíz regényt írt. Ugye nem túl kicsinyek a könyvei, de egyszerűen képtelen vagyok letenni őket. Ez most is így volt. Mindvégig, az utolsó betűig összeszorított szemöldökkel vártam, mi sül már ki megint a betűk komplikált, mégis nagyon élvezetes ide-odatevéséből.

Merthogy most sem egyszerű a történet, bár úgy tűnik az elején. Sivár, unalmas kis börtönélettel kezdődik, amelynek egyik elszenvedője Malcolm Bannister, későbbi hősünk. 10 éves börtönbüntetéséből már majdnem a felét lehúzta, állítása szerint ártatlanul. Hiszen ügyvédként tudatlanul rángatták bele egy olyan gazdasági bűncselekménybe, amelyről nem is tudott. Teljes élete összedől, felesége elhagyja, fiát nem láthatja többé. Már épp nagyon-nagyon sajnáljuk, amikor kezdenek kinyiladozni a különböző szálak és azzal együtt értelmünk is kezd szikrákat szórni, hogy ho-ho-hó, itt valami készül.

Egy másik szálon, mindennel párhuzamosan megtudhatjuk, hogy brutális kegyetlenséggel meggyilkolnak egy szövetségi bírót. Az FBI teljes készültséggel nyomoz az ügyben, gyanúsított és igazából indíték sincs. Az alagsorban található, kipakolt páncélszekrény ugyan rablótámadásra utal, de a köztiszteletben álló bíró elvi okokból is nagyon sok ember útjában állhatott, illetve nagyon sokan forraltak ellene bosszút. Arról már nem is beszélve, hogy időközben kiderül, hogy ő sem volt az a ma született bárány.

Malcolm eszméletlen jófejsége - amely abból adódik, hogy segít rabtársainak különböző beadványokat megírni, sokukat ezáltal a szabadulás útjára téríteni - akkor kezd gyanússá válni, amikor odaáll a börtönigazgató elé, hogy márpedig ő teljes bizonyossággal tudja, ki a gyilkos, és ezt hajlandó is közölni a szövetségi nyomozókkal. Cserében a szabadságát kéri vissza, továbbá a tanúvédelmi programba való felvételét, ami által új arcot, személyazonosságot is kapna. Az FBI a teljes tehetetlenség állapotában nem lát más kiutat az ügyben, minthogy elfogadja a férfi ajánlatát, így megköttetik az üzlet, Malcolm pedig már szabad emberként sétálhat az utcán, élheti a mindennapi emberek hétköznapi életét. Mindez tart kb. 1 órán keresztül, amikor is a feltételezett gyilkosok a nyomára bukkannak.

Malcolm kilép a tanúvédelmi programból és a maga útját kezdi el járni. Idáig sem eseménytelen a történet, na de innentől... Szenzációs fordulatok veszik kezdetét, és az ember egyszerűen már azt sem tudja, ő maga kicsoda, nemhogy azzal tisztában lennénk, hogy Malcolm vagy Max(?) melyik oldalon áll. Bűnös vagy bűnhődő?

Én úgy szeretnék már végre találkozni egy másik rajongóval itt az éteren keresztül. Addig én maradok továbbra is elkötelezett híve az író úrnak!

5/5

Geopen Könyvkiadó,  2013

Fordította: Wertheimer Gábor

Eredeti cím: The Racketeer

413 oldal

Régóta hangoztatom, hogy Grisham könyveivel nagyon jó barátságban vagyok, és ez most sem változott meg, sőt! Nem csalódtam most sem, azt kaptam, amit vártam, elvártam tőle.

A téma ismét nagyon rázós, állást foglalni nagyon nehéz, bár nem lehetetlen. De tulajdonképpen ezt is nagyon szeretem ebben a pasiban, hogy rengeteg szempontot felsorakoztat, egymás mellé, aztán szembe állítgatja őket, oda-vissza adogatja a labdákat, aztán próbálhatsz ezzel kezdeni valamit. Viszont az érvek, ellenérvek ott vannak, arról Ő gondoskodik.

Mi is ez a rázós téma? Nem más, mint a halálbüntetés. Jogos? Kegyetlen? Megérdemlik egyesek? Van olyan bűn, amiért JÁR? Megtehetjük? És az emberség?

Azt már előre mondom, hogy nem foglalok állást, mert egyszerűen nem tudok, sosem tudtam ebben a témában. Nem vagyok elég bölcs hozzá, hogy én ezt eldöntsem, de a zsigereim azért persze dolgoznak, csak az a baj, hogy egyszer errefelé, egyszer meg amarra.

Sam Cayhall közel tíz éve raboskodik a siralomházban, mivel a Ku-Klux-Klan tagjaként egy szörnyű terrorcselekményben vett részt, ahol két kisgyermek hal meg, apjuk nyomorékká válik, később pedig öngyilkos lesz. Így közvetlenül két, közvetve három ember haláláért felelős.

Tíz év alatt folyamatosan próbálják ügyvédei bebizonyítani ártatlanságát, ráadásul bűntettét saját maga sem ismeri el, és ezzel párszor meg is ússza. De eljön az az idő, amikor Mississippi Állam Legfelsőbb Bírósága pontot tesz az ügyre, bűnösnek ítéli és azonnal végrehajtandó halálbüntetést állapít meg.

Amikor már csak pár hete maradt hátra az ítélet végrehajtásáig, akkor tűnik fel Adam Hall, egy fiatal, feltörekvő, mindenre elszánt ügyvéd, aki valami oknál fogva évek óta tanulmányozza az esetet. Úgy érzi, talán tehet valamit. És hogy miért vált szakértőjévé az ügynek Adam? Történetesen az elítélt unokája, aki elhatározza, hogy megmenti nagyapját. Ha mástól nem, akkor a családi szégyentől, amely nevükhöz tapadt. Idegörlő, ahogy az óra ketyegését mindvégig halljuk a fülünkben, közben tényleg, mint a villámok, cikáznak a gondolatok az agyunkban, hogy de igen, de nem, de hát azért azt is figyelembe kell venni... stb. Döbbenetes mindvégig, na! Még a mérete ellenére is végig feszült izgalom itatja át a sorokat.

Nem magasztalom most itt Grisham-et, aki ismer, tudja, hogy állunk mi ketten! :D Vááá, szeretem! Nagyon!

A fél pont levonás csak azért, mert most tényleg meglódult egy picit a keze, és egy leheletnyivel lehetett volna rövidebb a történet. De azért továbbra is haverok vagyunk!

4,5/5

Első és eddig a könyvig az utolsó találkozásom az íróval a Ha ölni kell c. könyv olvasásakor történt, és már ott éreztem, hogy örök szerelem kezdődik. Hát én ezzel a könyvvel is nagyon jól elvoltam, bár bevallom, az első egyharmada picit hosszúra, elnyújtottra sikerült, de még így sem unatkoztam egy cseppet sem. Grisham az egyedi, finom, letisztult stílusát hozta ismét, bár ezt már maga a borító is előre sugallta. Jogász végzettsége nemcsak a témák választásánál, de az írása hangulatán is nagyon érződik, és én ezt nagyon, de nagyon csípem. Úgyhogy most épp mi akarok lenni???? Persze, hogy megint ügyvéd! :DDD Vagy bíró... valami ilyesmi.

Szép kis társaság gyűlt itt össze. Egyből az első soroknál belecsöppennünk a Finley & Figg picike ügyvédi iroda zűrzavaros életébe, amelynek tagjai Wally, a kissé totyakos, jó pár hónapja tiszta alkoholista, rém megbízhatatlan, cseppnyit korrupt, mindenféle ügyvédi etikettet bátran és bármikor áthágó, ámde roppant vicces figura. Aztán itt van Oscar, aki az "úriembert" képviseli, számára fontos a tisztesség, és fő vágya, hogy megszabaduljon rémes feleségétől, akivel évek óta él macska-egér harc-szerű házasságban. Neki szinte minden édes mindegy, csak hagyják őt békén. Következik Rochelle az egykori ügyfélből titkárnővé avanzsált, szédítő temperamentumú hölgy, akinek nem nagyon tudnak dirigálni a társtulajdonosok, inkább próbálják megszelídíteni. És Zuzuról se felejtkezzünk meg, az iroda kutyájáról.

Ennek a négy "személynek" szinte az egész napja abból áll, hogy szirénázó mentőautókat meghallva - természetesen miután Zuzu szimatot fogott -, rohanjanak az ablakhoz, utána pedig az utcára a potenciális ügyfelek megkaparintása érdekében. Hiszen nem mással, mint balesetben megsérült egyének pitiáner kártérítésével foglalkoznak.

Na ebbe a furcsa, de tényleg rendkívül vicces társaságba toppan be holtrészegen David, aki szintén ügyvéd (volt) egy nagymenő vállalatnál mindaddig a napig, amikor is ide betoppant. :-) Előtte egész nap ivott egy kocsmában, miután szó nélkül ott hagyta előző, nagymenő, busás fizetéssel, ámde gyomorgörccsel járó állását. Annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy sem egzisztenciában, sem elismerésben meg sem fogja közelíteni ez az ügyvédi iroda az előzőt, kéri a két üzlettársat, hadd csatlakozzon hozzájuk, szinte Rochelle beosztásával azonos szinten.

David érkezésével egy időben megszokott életüket teljesen felforgatja Wally újabb meggondolatlan őrülete, ám a tét most hatalmas. Felmerül, hogy egy óriási gyógyszergyártó cég koleszterincsökkentő szerével gondok lehetnek, hiszen többen, akik a szert is szedték, meghaltak szívelégtelenségben. A férfi ebben látja meg az üzletet, és felkészületlenül, a gyors meggazdagodás reményében már benne is találják magukat egy nemzeti méretű bírósági perben, ahol a másik fél gigantikus ügyvédi háttérrel rendelkezik. A kérdés mindvégig az, hogy vajon ilyen összeszedetlen, felkészületlen, link társaság képes-e megfelelő bizonyítékok hiányában egy ilyen mértékű eljárásban helytállni, talpon-, illetve életben maradni.

Rég avattam már kedvencet, végre újból megtehetem! Az első mondatától az utolsóig faltam, még a majdnem 700 oldal sem tántorított vissza. Kezeimet időnként a beállt görcsből masszíroztam vissza, de kitartottam!

Lent Délen egy fekete apa tárgyalása zajlik, aki megölt két fehér férfit. Na erre vonatkozott a kérdésem, hogy megtenném-e!? Hogy miért ölte meg őket? Mert emberi aggyal elképzelhetetlen, felfoghatatlan erőszakot tettek a 10 éves kislányán. Na ezek után határozza el, hogy nem számít semmi, bosszút áll a gyermekét ért sérelemért. Előre kitervelten, megfontolt szándékkal az első meghallgatáson leöli a két elkövetőt, miközben egy őket kísérő, ártatlan rendőr is súlyosan megsérül. Az eset totálisan felkorbácsolja az indulatokat a városban, de hamar híre megy a bűnügynek szerteszét az egész államban. Az álláspontok, vélemények teljesen megoszlanak, így nem csak a tárgyalóteremben folyik a harc.

A történet veleje nagyjából ennyi! Ez sem semmi, én már az első oldalaknál tépkedtem a papír szélét idegességemben, de a fő hangsúly a tárgyaláson, a bizonyításon, a vád és a védelem egymásnak feszülő háborúján van. Olvastam egy-két véleményt, hogy innentől már unalmas volt. Én faltam a jogi szakszövegeket, amit egyébként is nagyon szeretek. Amikor pedig még eszesen csűrik-csavarják is, furfangosan használják, jaj, azt én nagyon bírom! És itt benne volt sava-borsa a paragrafusokkal való boncolgatásnak, vagdalkozásnak.

Nagyon sokféle elvi kérdést is érint a történet. Önbíráskodástól kezdve, az apai érzéseken át a barátságról, becsületről, bosszúról, a jog alkalmazásáról, faji megkülönböztetésekről indít meg rengeteg gondolatot az ember fejében, és csak kavarognak, kavarognak. Mert nem is tudom, hogy lehetséges volt-e itt igazságosan dönteni. A legborzasztóbb, hogy akár ez meg is történhetett, valószínűleg sok száz, ezer ilyen megtörtént. Bárcsak sose...

A film beszerzése már folyamatban van, merthogy az is készült belőle 1996-ban, ráadásul parádés szereposztással, úgymint Samuel L. Jackson, Matthew McConaughey, Sandra Bullock, Kevin Spacey, Oliver Platt, Charles S. Dutton, Brenda Fricker, Donald Sutherland, Kiefer Sutherland, Patrick McGoohan, Ashely Judd. Senkit nem tudtam, nem akartam kihagyni. De örültem, hogy a könyv volt az első, nagyjából ilyeneknek képzeltem a szereplőket!