"Itt nincs jó döntés. Vagy meghagyod, és egész életedben nyögsz a fájdalom alatt, vagy elveteted, de akkor belül marad meg ugyanaz az örökös fájdalom. Nem döntöttem rosszul. De jól se."

Majdnem mindegyik könyvét olvastam az írónőnek! Nagy kedvencem! Mint mindegyik könyvét, ezt is faltam, alig tudtam letenni. De itt nagyon dühös voltam. Eddigi történetei is rendkívül megosztották szerintem az olvasóközönséget. Ennél a történetnél sincs ez másképp. Mélyen megrendített, próbáltam magamba nézni. Vizsgálni, vajon én mit tennék?

Egy házaspár sokat küzd második gyermekük fogantatásáért, aki nagy nehezen megérkezik a családba. Willow csonttörtékenységben szenved, azaz a legkisebb mozdulatra, akár egy tüsszentésre is eltörhet a csontja. A családnak nincs nyugalma az állandó riadókészültség miatt. Kezelése, a mindennapi ellátása nagyon nagy költséggel jár. A család viszont nem bővelkedik anyagiakban. Jó pár év múlva az anya hirtelen rájön, hogy kártérítési pert indít szülész-nőgyógya ellen, aki mellesleg a legjobb barátnője is. Nem értettem, miért ekkor, miért így?

A kislány természetesen nem értheti, nem érti, hogy az anyja miért folyamodott ehhez a perhez. Önmagát vádolja, a betegségét okolja a családban dúló feszültség miatt.

"Anya meg akar szabadulni tőlem, hogy ne legyen több baleset ... Ki akarna olyan gyereket, mint én?"

A nagyobb lány sincs rendben, bár neki a lelke sérült. Nem kicsit! A szülők figyelme őrá már egyáltalán nem terjed ki. Gyakorlatilag észrevétlenül él mellettük, pedig igencsak jelentős segélykiáltásokat küld feléjük.

Nagyon dühös voltam az anyára! Végig! Egyszerűen nem is értettem az indokait. Talán a céljait igen, de az eszközeit nem! Úgy éreztem mindent, amit csinál, azt haragból csinálja, bármi áron. A regény legvégén volt pár momentum, amikor kicsit közelebb került hozzám, egyébként nagy ellenszenvvel viseltettem iránta! Az is igaz, hogy soha nem voltam ilyen vagy hasonló helyzetben. Remélem, soha nem is kell ilyen jellegű döntést hoznom!

A cím nagyon tetszett! Ráébreszti az ember, hogy nemcsak a csontok, hanem a szív, az érzelmek, a kapcsolatok is pillanatok alatt el tudnak törni.

Szenzációs! Végigröhögtem az egészet!

Bár az elején ismét fontolgattam, hogy félredobom, annyira gagyinak tűnt, de szerencsére ismét kitartottam.

Négy jóbarát, a férfi, Hot Dog, Pepsi és Natasa bosszút forral a futball-bíró ellen, aki a foci EB-n nem adta meg az oroszok javára a tizenegyest, így azok kiestek. Repülőre szállnak Antalya felé, hogy véghezvigyék tervüket.

Hihetetlen egy társaság! A mesélő férfi mesterlövész egy atomerőműben, bár eddig még nem kényszerült rá hivatása gyakorlására. Hot Dog és Pepsi a parkoló autók benzintankjából szívják le az üzemanyagot, többé-kevésbé ebből élnek. Mellékesen drogosok is... Natasa orosz nőket szervez be feleségnek külföldiek részére, mellesleg mindhárom pasi szeretne tőle valamit... A mesélőt én egy macsónak képzeltem, aki az egyetlen épelméjű a csapatban, de vannak jelek rá, hogy ő sem százas.

Egyébként nem is a fordulatokban gazdag történet volt számomra a lényeg, hanem a társaság összetétele, ahogyan ezek baromkodtak végig. Rettentő jó, kissé fanyar humora van az egésznek.

Fárasztó, nehéz heteken vagyok túl, így nekem kifejezetten üdítő élmény, nagyon klassz kikapcsolódás volt ez a könyv. Persze semmiképp ne számítsunk klasszikus szépirodalmi olvasmányra.

Nagyon szívesen megnézném a könyvből készült Terrorizmus c. színdarabot. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó adalékanyagot adott ez a könyv egy vígjátékhoz! Tudomásom szerint a Szolnoki Szigligeti Színházban tűzték anno műsorra. Mindenképp utánanézek, hol lelhető fel jelenleg!?

Az utóbbi időben főként ajánlások alapján vásárolok, választok olvasnivalót. Most nem így történt. Szintén nagy könyvmoly barátaimmal találkoztam és egy nagy címletű bankjegyzet kellett felváltanom. Hopp... "véletlenül" pont egy könyvesboltban ücsörögtünk. Kézenfekvő(?) volt, hogy veszek egy könyvet. Borító és fülszöveg alapján választottam. Kiderült, hogy az asztalnál ülök táskájában is ott lapult már a könyv. Szóval hamarosan ajánlották volna... :-)

Bevallom, az első 50 oldalnál a határán voltam, hogy félredobom. Rém unalmas és értékelhetetlen volt számomra. De szerencsére kitartottam.

A könyv felváltva szól a 100 éves Roseanne önvallomásáról napló formájában és Dr. Grene feljegyzésgyűjteményéről.

A helyszín az írországi Roscommon, ahol egy elmegyógyintézet működik. Természetesen(?) Rosemonne egy bentlakó, a doki pedig a kezelőorvosa.

Az épület megért a lebontásra, új otthonba kell költöztetni a szinte kivétel nélkül évek óta ott élő, koros betegeket. A baj csak az, hogy jóval kevesebb a férőhely az új otthonban. Grene dr. feladata, hogy értékelje, elemezze, ki az, aki rászorul a további "ellátásra".

Szinte mániákusan beleássa magát Roseanne hányattatott sorsába, történetébe, de rendkívül sok a kérdőjel, a megválaszolatlan kérdés. Erre keresi a válaszokat. Bátran állíthatom, hogy megtalálja őket a végére.

A könyv minden lapján kincset érő mondatok vannak, amiket jó párszor elolvastam újból és újból.

Általában egyből bele szoktam fogni újabb könyv olvasásába. Ez most nem megy! Le kell ülnöm, értékelnem kell az életemet. A családommal akarok lenni. Szíven ütött, letaglózott a könyv. Most is néztem a kisfiamat, ahogy békésen alszik az ágyában, és arra gondoltam, de jó, hogy itt lehet mellettem.

A könyvről egyébként nekem egy festmény jut eszembe. Nem egy konkrét festmény, csak úgy simán egy nagyon szép festmény, amely előtt órákig állsz mozdulatlanul és minden egyes kis részletet behatóan tanulmányozol.

A könyv befejezése számomra hihetetlenül nagy meglepetés volt. De ez is, mint az egész könyv, gyönyörűen volt megfestve.

Végezetül bemásolok két idézet. Persze rangsor nélkül, mivel számtalan gyönyörű mondat található a könyvben, nem tudnám mindet leírni.

Az elsőből sokat merítettem: "A boldogságot mindig érdemes elemeire bontani, egy emberélet során annyi, de annyi felgyülemlik abból a másik dologból, ami nem a boldogság, hogy jobb, ha leszúrjuk a boldogság jelzőkaróit, amíg tehetjük."

Ez pedig annyira kedves: "Nagyon odavolt a mazsolás briósért. Kíváncsi lennék, van-e még olyan. Akkoriban amolyan kegytárgy volt, mazsolás briós nélkül nem is létezett kávéház, hiszen ugyan mi értelme lett volna? Vicces, hogy mennyire állandó, mennyire fix volt akkoriban minden. Mazsolás briós, krémtorta, eklerfánk, meggyes papucs fehér cukormázzal a tetején, mintha ezek mind ősidőktől fogva ismert, bevett dolgok lettek volna, ahogy a bálna, a delfin vagy a makréla - mintha az élővilághoz tartoztak volna, és meg lehetett volna írni belőlük a kávéház természetrajzát."

Csak azért nem adok 10-est, mert a maximum pontosokért foggal-körömmel ragaszkodom. Ez a történet túl szomorú, hogy megtartsam.

Szégyen, nem szégyen, soha nem hallottam még a könyvről, de a szerzőről sem. Pedig állítólag (most már szerintem is) a kortárs krimiírók királya.
Elsőként elolvastam minden ajánlást (van pár belőle, nem is kis kaliberű hírességek tollából). Ami végképp lökést adott a könyv elolvasásához, az Quentin Tarantino, a kedvenc rendezőm pozitív véleményezése volt a szerző teljes munkásságáról.

A főhős Vincent Mora, egy zsaru Miamiból! Egy akció alkalmával meglövik, így betegszabaságra utazik Puerto Ricoba. Itt megismerkedik Iris Ruizzal, a prostituálttal! Iris nincs valami határozott természettel megáldva, Vincent próbál rajta valami módon segíteni, pártfogolni Őt, mindhiába! Iris gyilkosság áldozatává válik! Természetesen Vincent a nyomozásba belefolyik, hisz a vér nem válik vízzé! Egy percig nem tud nyugton ülni és betegszabadságát pihenéssel tölteni.
Nem elhanyagolható Teddy személye, a pszichopata gyilkosé a múltból. Ő Vincent nyomában van végig, Őrá utazik! Ritka beteg jellem, nagyszerűen van az Ő karaktere is (mint mindenki másé is) kidolgozva a könyvben!

Természetesen(?) szerelmi szál is végigvonul a történetben, ezzel megfűszerezve az egyébként sem unalmas sztorit! Nem nagyon szeretnék sok részletet elárulni, maradjon meglepetés is!

A könyv utolsó lapjai olvasása közben sem egyértelmű mi lesz a vége, tényleg nagyon izgalmas! Általában kitalálom a befejezéseket, de itt nem ez történt, végig fogva tartotta a figyelmemet! Pörgős, frappáns, elegáns! Nagyon szerettem! Itt figyel a polcon a szerző másik könyve, a Stick! Ez sem marad olvasatlanul!

Régóta készültem Polcz Alaine könyvet olvasni, bár a Rend és rendetlenséggel szerettem volna kezdeni!
Ezt a könyvet kölcsönkaptam, egyből rá is ugrottam!

Hmmm... Hol is kezdjem? Az írónőről tudom, hogy nagy szerepe van a hospice szolgálat létrehozásában, alakításában. Nagy hangsúlyt fektetett életében a haldoklók megsegítésére, otthonápolására. Ehhez hasznos tanácsokat fogalmazott meg a családtagok számára is. Ebben a könyvben saját életéből merített.

Férjéhez fűződő nagy szerelméről ír, bár ez a rész számomra csekély mértékben nyilvánult meg a könyvben. Főként az időskori betegségéről, a halálba kíséréséről szól, és ahogyan ezt az írónő megélte. Felidéz régmúlt- és közelmúltbeli eseményeket, élményeket, sérelmeket.

Egy leírásban azt olvastam, hogy ezzel a könyvvel segíteni szeretne a hasonló élethelyzetben lévőknek, főként azoknak, akik félnek a haláltól. Megmondom őszintén engem rettentően nyomasztott az egész könyv hangulata, bár tudom, hogy a téma maga nem egy felemelő olvasmány! Ha eddig tartottam a dologtól, most még inkább!

Nem tetszett a könyvben az sem, hogy rengeteg szőnyeg alá söpört, kapcsolatukban folyamatosan jelenlévő konfliktust, sérelmet ír le. Szerintem ezt utólag igen felesleges volt az olvasók "orrára kötni"!

Hasznos tanácsot én nem tudtam meríteni a könyvből, bár ezt tényleg félve írom le, mert nagyon személyes hangvételű könyvről van szó, így fura a "kritika".

Ettől függetlenül mindenképp szeretnék még az írónő tollából származó könyvet a kezembe venni!

2/5

Egy trilógia második részéről van szó, amire elég sokat kellett várni! Az első részből már kiderült, hogy a távoli jövőben játszódik a történet.

Az első rész nagyon tetszett, és az író gondoskodott róla, hogy kellő kíváncsisággal várjam a folytatást.

Tally végre szép lett, ahogy erre mindig is vágyott, de valami nem stimmel körülötte. Bármennyire gyönyörű, tökéletes külsőt kapott, bármilyen jól sikerült a széppé változtató műtét, a szépagyúság nem tudja elnyomni az emlékeket, kérdések tömkelege tör utat benne. A Krimek vezére, Zane is ebben ösztönzi Őt.

A Krimek egy vagány szépekből álló elit csapat, ahova Tally is bekerül. Innen indulnak a balhék, csínytevések.

Természetesen Shay sem tűnt el! Az Ő szerepe és barátságuk Tally-vel is nagyon izgalmas.

A legelső oldalakkal nagyon döcögősen haladtam, de utána fénysebességgel értem a végére. Egy Tally-nek szóló üzenet a múltból, ami elindítja a lavinát. Onnantól pörög, forog az esemény, nem nagyon tudtam letenni a könyvet.

Hatalmas szépirodalmi értéket ne várjon senki a könyvtől. Szerintem mindenképpen ifjúsági irodalomról van szó. De elég sok gondolatot ébreszt a felnőttekben is, bennem legalábbis mindenképpen, aki ettől a könyvtől függetlenül ámulok mindig a világban, hogy minden az egzisztenciáról, testi szépségről szól. A belső már csak olyan ritkán fontos. Örülnék, ha majd annak idején a gyerekeim elolvasnák és beszélgetnénk róla.

Kétkötetes műről van szó. Az elsőbe nagy hévvel vetettem bele magam, szinte faltam a sorokat. Sokkal könnyedebb, mint a második. Ott már bajban voltam! A végén igen sok oldalt túllapoztam (ami nálam nagyon ritka). De ez nem a könyv negatívuma! Nem szeretem a túl sok történelmet, politikai háttérinformációt. Kicsit száraz volt számomra. Pontosítanom kell, mert annyira mondjuk nem is háttérinformációkról volt szó, mivel ez a helyzet a századforduló-, illetve századelőbeli Lengyelországra igencsak rányomta a bélyegét, erről szól a könyv!

Israel Joshua Singer hihetetlen módon csűri-csavarja a szövevényes szálakat. Szemünk előtt játszódik le a munkásosztály elkeseredett küzdelme, virágzik ki az antiszemitizmus az iparosodással egy időben. A hirtelen meggazdagodás reményében szinte bármire képesek az emberek. Az érdekházasság szinte a legcsekélyebb ár ezért.

Az Askenázi fivérek alatt két fiút kell érteni, Szimchá Meirt és Jakob Bunemet. Voltak a könyvben igen hosszú részek, amikor semmit nem tudunk róluk! Talán nem is az Ő történetük volt a lényeg!? De azért ez sem elhanyagolható. Azért nem is térek ki rájuk, mert semmi különleges nem volt a történetükben, tényleg nem ez a lényeg!

Az életük kimenetele mindenesetre számomra felvetett sok-sok kérdést! Minek mi az ára, mi mennyit ér meg? Érdemes-e a családot, nyugalmat, biztonságot az anyagi jólétért feláldozni, előtérbe helyezni?

Tág képet kaphatunk a zsidóság ünnepeiről, a chászidok mindennapjairól, agyafúrt, körmönfont pénzügyi manőverekről. Ez például engem nagyon érdekelt, mivel nagyon szerettem mindig is a zsidó kultúrát, történelmet! Sokszor igen vicces is volt.

4/5

(Israel Joshua Singer Lengyelországban született, és a Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer testvére volt. 1934-ben emigrált az Egyesült Államokba, és ott is halt meg 1944-ben.)

5/5*******

A könyvet az első molytalálkozón kaptam ajándékba Szeee-től, amit ezúton is nagyon köszönök ismét! :-)

A regény a Gazdag ember, szegény ember folytatása, amit jó pár éve nagy kedvvel olvastam. Bevallom, azt sem tudtam, hogy létezik folytatás, véletlenül tudtam meg.