Ezzel a poszttal eléggé el vagyok maradva. Hónapokkal ezelőtt olvastam, és tulajdonképpen nem is tudom, miért halogattam, hiszen az egyik kedvenc szerzőmről, tőle is a kedvenc trilógiámról van szó. Mondjuk itt is lehet elfogultságról beszélni, mert kérdés sem volt, hogy milyen hatást fog kiváltani belőlem, de ettől függetlenül tényleg állati jó volt. Abban is őszinte leszek, hogy az első kettőhöz képest ez picit gyengébb, de itt tényleg a "képest" szón van a hangsúly. Önmagában ez is megér egy misét! :D

A vadnyugattól hála az égnek és szerencsére nem távolodtunk el, kedvenc cowboyaink is jelen vannak. Már csak lovagolniuk kell jobbra-balra némán, különösebb dolgot nem is kell művelniük, mi úgy szeretjük őket, ahogy vannak. :D

Ennek a résznek a főszereplője John Grady, de találkozhatunk benne a második részből megismert Billyvel is, aki itt már idős emberként jelenik meg, és túl sok szerep nem jut már neki (kár).

John szerelembe esik egy mexikói prostituálttal, így ebben a részben a reflektorfény erre a momentumra irányul. A napok egymásutániságában John számára csak a lány jelenti a kiutat a sivárságból, a kilátástalanságból. Semmiben nem talál már örömet, csak a remény élteti, hogy a lány az övé lehet. De természetesen ez nem ilyen egyszerű, sok szövevénye van az ügynek. Meg kell küzdenie többek között a férfinak a bordélyházat üzemeltető Eduardóval is.

A történetben végig az elveszettség uralkodik, de John higgadtsága, kitartása lehengerlő.

A központozás ismét felesleges, egyáltalán nem éreztem hiányát most sem, csak írjon McCarthy még nagyon sokat, mindegy is hogy hogyan!?

Még az is megfordult a fejemben, hogy azonnal kezdem elölről az egészet. Lehet is!

A trilógia első két részéről itt és itt írtam! Könyvespolcra való mind!

"– De én mondom neked, Henri, minden pillanat, amit ellopsz a jelentől, olyan pillanat, amit örökre elveszítettél. Csak a most létezik."

 

Két főhősünk van, egy férfi és egy nő. Mindketten szenvedélyes emberek, mindketten szenvedélyesen rajonganak valamiért, valakiért. Mikor hogy? Mikor miért? Van amikor emberekért, van amikor valamiféle szerencsejátékért, van amikor a szerelemért, van amikor egymásért. De hogy egyszerre-e???

Henri a napóloni háborúk idején pont a hadvezér egyik fő-fő inasa, aki a vezér csirkéit gondozza, azokat elkészíti minden nap. Nem kis feladat ez, bizalmi helyzetben van, amit meg is becsül, főként, hogy első számú szenvedélyének tárgya maga Napóleon. A parasztfiúból lett szakácsinas egészen Oroszországig követi urát, közben katonai kiképzést is kap, amely predesztinálja őt arra, hogy egy kis katonásdiban is részt vegyen. A kíméletlen háború meghozza az eszét, rájön, hogy nem minden fenékig tejfel, és a glória is megkopni látszik a szörnyűségek árnyékában.

Másik főszereplőnk Villanelle, egy ifjú hölgy, aki egy velencei csónakos lányaként látta meg a napvilágot. Ez nagy szó, hiszen legendák szólnak a csónakosok gyermekeiről, akiknek hártya köti össze lábujjait, és a vízen tudnak járni. És természetesen ő is egy rendkívül szenvedélyes lény. Szenvedélye a szerencsejáték, a férfi ruhák és egy másik nő, akinek teljességgel odaadja a szívét.

" – Én látok – mondta –, csak nem a szememet használom."

Ők ketten aztán egyszer csak összetalálkoznak. Két szenvedélyes ember, akik másért rajonganak, de a sors mégis úgy akarja/akarná/akarja?, hogy egymásért lobogjon az a láng. Henri még a szívét is hajlandó a lánynak visszaszerezni, akár élete, szabadsága kockáztatásával is.

Nincs is szinte ebben a könyvben olyan mondat, amely ne lenne tele mély tartalommal. Gyönyörű szép mese, csodaszép mondatokkal. A XIX. század eleje remek történelmi hátteret biztosít ennek a félig-meddig fantáziavilágnak. Egy kis kincs ez a könyv, és még épp csak belemerültem, már vége is lett. Felvetett előttem egy nagyon fontos kérdést. Érdemes-e szenvedély nélkül élni? A két főhős szerint semmiképpen sem! Olvastam volna még szívesen!

Na ő a másik, aki aztán végképp kitépett szó szerint az olvasási válságomból. Erre is csak azt tudom mondani, hogy az ilyen könyvekért érdemes kikelni az ágyból, vagy eleve le sem feküdni. :D

Rettentő összetett egy könyv ez. Annyi, de annyi mindenről szól, hogy azt sem tudtam, hová kapkodjam a fejem. És mindegyik vonatkozása nagyon érdekfeszítő, cseppet sem laposodik el sehol. És azt sem tudom, hol kezdjem róla a beszámolót. :D

A főszereplő egy ikerpár, Noah és Jude. Amennyire különböznek, annyira hasonlítanak is egymásra. Egy pár évük van kiragadva a történetben, , amely időszak alatt annyi minden történik az életükben, amit feldolgozni nem könnyű. Sem nekik, sem nekünk olvasóknak. A kamaszkor legközepében az ezzel az időszakkal járó óriási változások és olyan csapások is érik őket, amelyek hol közel viszik őket egymáshoz, hol a világ két végére száműzi őket.

Mindketten nagyon érzékenyek, bár teljesen másképp reagálják le a velük történteket. Az útkeresésüket nehezíti a családban bekövetkezett tragédia, a nemiség felfedezése, a pályaválasztás rögös buktatói, a végzetes szerelmek felbukkanása. De van egy óriási szerencséjük. Annak ellenére, hogy ők maguk egy burokban élnek, kőkemény falat húztak maguk köré, mindig, de mindig ott van mellettük valaki, aki fogja a kezüket, még ha ezzel sokszor nincsenek is tisztában.

Ezt a kőfalat próbálja folyamatosan kívülről áttörni a világ, hol rossz, hol jó szándékkal. Érzelmi hullámvasúton ülnek ők is, mi is. A szívemet mintha marokkal szorították volna, annyira fojtogatott a sírás, aztán sokszor a nevetés is, de az is könnyekkel.

Van ám egy elég markáns véleményem a témáról, amit nem akarok kifejteni, viszont ez a könyv mégis olyan közel hozta a témát, ahogyan még soha senki és semmi. És még el is fogadtam. Nem úgy a nagy általánosságban, kizárólag itt!

Hogy ki nyeri meg végül a napot? Ki tud érte többet kínálni? Olvassátok el mindenképpen! Úgy kerek az egész, ahogy van!

Azt nem mondom, hogy ha valaki le van épp törve, mint a bili füle, akkor ezt a könyvet vegye elő, mert hát nem egy vidám történet, viszont a szép írást nem lehet elvitatni tőle.

Több mint 2 hónapos olvasási válságból húzott ki ez a könyv. Ilyen még sosem volt, de sorban hagytam abba a jobbnál jobbnak ígérkező könyveket.

A cím és a borító teljesen megtévesztő, nem is nagyon értem, hogy tudták összepasszintani bármelyiket is a tartalommal. Semmi közük a történethez. Nekem egy picit Gavaldás bohém benyomást keltő, sok szeleburdi szereplővel, furcsa helyszínekkel teletűzdelt hangulatot adott át a könyv.

Sue Bowl a főszereplőnk. Egy fiatal lány, akinek az élete mély gödörbe kerül. Édesanyja halálát nem tudja feldolgozni, apja új kapcsolatát, majd házasságát pedig képtelen elfogadni, hiszen hogy lehet túllépni ilyen hamar ekkora tragédián.

Kapva kap az alkalmon, amikor Coral nénikéje meginvitálja Green Place-ben lévő gyönyörű, ámde az összeomlás szélén álló kastélyába. Nem mindennapi népek laknak itt. Sue tűnik még a legnormálisabbnak a saját kis lelki tusáival. Nála már mindenki sokkal, de sokkal furcsább.

Olyan kis közösség alakul itt ki, amelyet csakis szeretni lehet. Szívet melengető, szedett-vedett kis társaságunk íróközösséget hoz létre, ahol megpróbálják felszínre hozni a rejtett képességeket. Közben mindannyian élik a furcsa kis életüket, a végén már meg sem lepődünk semmin.

Kedves humorral, tipikus angol szereplőkkel megspékelt szórakoztató könyv, miközben azért elgondolkodsz egy csomó dolgon. Az sem semmi!

Anno beszereztem magamnak egy nagyon hasonló kis csomagot, ami a muffinsütést hivatott elősegíteni. Nagyon szeretem a mai napig. Aztán karácsony előtt sétálgattunk kisebbikkel a könyvesboltban és meglátta ezt a kis csodát, onnantól pedig nem volt menekvés, egyfolytában könyörgött érte. Akkor még nem tudta, hogy a karácsonyi ajándékok terén tök tanácstalan anyja kapva kapott az alkalmon, hogy jó lesz pluszban még ez is a fa alá... :D

Volt óriási öröm, olyannyira, hogy rögvest neki kellett állni a sütigyártásnak. És hát az a büszkeség!!! Nem csak benne... :D

Sokszor van rá példa, hogy odaállnak mellém és kavarnak, gyúrnak, kóstolnak, úgyhogy nem volt ez olyan nagy újdonság, viszont még sosem volt saját spatulája, kukta sapkája és köténye. Így azért sokkal komolyabb volt a helyzet! :D

Ez a 48 oldalas kis szakácskönyv pontosan betölti a küldetését. Rém egyszerű finomságok vannak benne, amit pici szülői segítséggel bármelyik gyermek el tud készíteni. Találhatóak benne ropogós müzli, házi hamburger, sajtos húsgolyók, almás muffin, banánturmix, keksz receptek.

És az az öröm, amikor kivesszük a sütőből az elkészült művet, és az a dagadó mellkas, ahogy kínálják a vendégeknek, amit sütöttek... Na, megéri, higgyétek el!