Egy újabb holokausztot átélt áldozat élete, emlékei kerültek papírlapra. És nem győzöm hangsúlyozni, ahányszor csak hasonló kötetről írok, hogy soha nem elég erről beszélni.

Nem nagyon lehet könnyek nélkül végigolvasni egy ilyen könyvet, különösen ha egy ilyen különleges asszony tollából származnak.

Baba Schwartzot kislányként ismerhetjük meg, aki Nyírbátorban nevelkedik egy fantasztikus családban. Tényleg hihetetlen szeretet veszi körül a kislányt két testvérével együtt. Ha nem is királyi módon élnek, mindenük megvan, legfőképp a szeretet. Töménytelen mennyiségű figyelmet gondoskodást kapnak szüleiktől, és ezt felnőtt korában sem felejti el. SOHA! Ez táplálja egész életében, és talán törvényszerű is, hogy ő is egy rendkívül kedves, önzetlen felnőtté válik. Még a későbbi, leírhatatlan borzalmak átélése közben is csak kedves gesztusok származnak tőle, a gyűlölet legkisebb momentumát sem lehet benne felfedezni.

"Egy jó élet megteremtése – boldog gyerekek felnevelésével, szerény háztartás vezetésével, a családról való gondoskodással – nem emberfeletti vállalkozás."

Ahogy közeledik a háború előszele, ebben a szeretetteljes légkörben - főként a gyerekek - nem sok mindent vesznek észre. Bár a zsidótörvényeket bevezetik, annyira ezek sem nehezítik meg napjaikat.

Aztán nagyon hirtelen történik minden. El kell hagyniuk szeretett otthonukat, értékeiket. Összegyűjtik az összes zsidót, és a jól ismert forgatókönyv megkezdődik. Deportálják őket, vagonból vagonba pakolják az embertömeget, fel sem fogják, mi történik velük.

Igazából az, hogy mi történik velük a haláltáborokban, azt számtalan helyen olvashattuk már. Ugyanaz a szörnyűség, emberfeletti gyűlölettel, mészárlások tömkelegével. Sokszor csak a szerencsén múlik, ki éli túl és ki veszik oda.

Meggyőződésem, hogy ennek a hölgynek és a családja nagy többségének a szeretet, az összetartás, összetartozás adta a legnagyobb erőt, hogy túléljék ezt a borzalmat.

Szerencsére nemcsak erről a sok szörnyűségről ír, hanem nagyon sok szó esik a családjáról, az egymásról való gondoskodásról, ami az ő esetükben nagyon ritka módon jelenik meg. Sokszor nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek...

Nagyon különleges, szívbemarkoló volt Baba története. Mindig nagyon megérintenek a holokausztról szóló elbeszélések, de ez az asszony nagyon mélyen hatott rám.

Stílszerűen Valentin-napra jelent meg az újabb Barreau kötet, és természetesen, ha szerelemről van szó, a helyszín a jól megszokott Párizs.

A főszereplő Rosalie nagyon egyedi, ékszerdobozkának is beillő képeslapboltot vezet Párizs szívében, a Saint Germainben. Régi álma vált ezzel a bolttal valóra, hiszen gyermekkora óta megszállottan vonzza a művészet, a rajzolás, amiből szülei szerint nem lehet megélni. Ennek ellenére követi álmait, és milyen jól teszi, mert ez az, ami igazán boldoggá teszi.

Párkapcsolatára is azt mondhatnánk, hogy boldoggá tehetné, mert tulajdonképpen minden rendben lévőnek tűnik, de már a kezdetektől érezhetjük, hogy azért a mélyben mégsem minden arany.

A lánynak vannak még álmai, amik lelki téren váratnak magukra, de ezeket inkább elnyomja magában. Ő maga is belátja, hogy ezek túlzott elvárások a mai világban, a romantika már rég kiveszett. Ezzel látszólag megnyugodva tér mindennap nyugovóra párja oldalán.

Bár a kis bolt is óriási örömöt jelent Rosalie számára, az igazi áttörés akkor jön, amikor egy híres mesekönyvíró felkéri őt új könyve illusztrálására. Igazi nagy kihívás, és teljesen beleillik a lány terveibe. El is vállalja, mit sem sejtve, hogy még milyen bonyodalmakat rejt magában a sorsdöntő felkérés.

A könyvnek óriási sikere van, nem győznek eleget tenni a rajongók elvárásainak, ami dedikálásokkal, felolvasó estekkel, találkozókkal jár.

Aztán az egyik szokványosan boldog napon egy férfi áll meg a kirakat előtt, ahol a mesekönyv is ki van téve. Teljesen ledöbbent arccal bámulja a könyvet, majd be is tér a boltba, ahol halálra várt arccal tanulmányozza azt. A lány azt gondolja, hogy úgy mint bárki másnál, most is a csodálat dolgozik a férfiban.

Robert egyébként egy irodalomprofesszor, aki New Yorkból érkezik Párizsba egy állásajánlatra, és épp dolgára igyekezve pillantja meg a kirakatban lévő könyvet.

Persze nem csodálatról van szó, egészen másról. És ez megindít egy lavinát, innentől mindenki élete teljesen megváltozik, és ez ellen már senki nem tehet semmit.

Jó kis kuckózós, teázós, plédes könyv, kifejezetten jó aláfestést nyújtott hozzá a szakadatlan hóesés. :-)

Nekem most kicsit kevés volt Párizs. Persze járkálunk az eldugott kis utcákon, a híres látnivalók is említve vannak, de valahogy a város varázsa nem jött most annyira át. De mindettől függetlenül jó kis kikapcsolódás, és ismét gyönyörű a borító!