Tulajdonképpen most állok a legközelebb hozzá, hogy megkóstoljak egy ilyen frincfrancos tengeri herkentyűt. Még így is távol vagyunk egymástól tőle, főként, amikor ecsetelte Mireille, hogy a legfinomabb, amikor még él, de akkor is... mérföldekkel közelebb kerültem hozzá, hogy egy bottal megpiszkáljam. :D

Na de itt nem ez a lényeg!!! Aki eddig is szerette, még gyorsabban rohan az étterembe, hogy újabb falatokkal tömje tele a hasát, aki ódzkodott ettől a mindenképp furcsa ételtől, akkor ez a könyv nagyon jó kis inspirációt ad ahhoz, hogy elkezdjen gondolkodni a próbálkozáson.

Az osztriga élvezetéről szól ez az egész kötet. Annak ellenére kellett a könyv, hogy ismertem a témát, és tudtam, nehéz dolga lesz velem. Viszont olvastam már több könyvét is, és teljesen elvarázsolt a nő. Tudtam, hogy nem fogok csalódni, mert ha az osztriga mértéktelen fogyasztására nem is vesz rá, újból megnő az önbizalmam, ismét erőre kap bennem az egészséges életmód iránti vonzalom. Mert Mireille Guiliano képes arra, hogy feltámassza az emberben az életörömöt.

Nincsenek csodaképességei. Nagyon egyszerű, természetes, könnyen elérhető dolgokról, eszközökről beszél. Jó, pont az osztriga azért kicsit húzós, mert nem mindenki engedheti meg magának, viszont egyszer-egyszer beleférhet bárkinek, legyen az akár egy ünnepnap.

Árad írásaiból a könnyedség, a francia elegancia. Nagyon lazán, de nem felelőtlenül kezeli az életet, boldogsága, életigenlése átárad a lapokon keresztül. Ezért kellett ez a könyv! A fene eszi meg az osztrigát! :D

Másik két könyvéről itt írtam. Ezekben is nagyon hasznos, természetes életvezetési tanácsokat olvashatunk, amelyek könnyen követhetően, betarthatóak. Ezek fontos szempontok!

Mireille Guiliano könyvei most valami leírhatatlan helyet foglalnak el az életemben. A Bibliával nyilván nem hasonlíthatom össze, mert persze, hogy nem. De! Valami hasonló útmutatást, életvezetési tanácsokat adott nekem, amelyek felérnek nálam valamiféle féltve őrzött kinccsel. És mindezt úgy, hogy nem is olyan nagy dolgokat ír le.

Most már jó pár éve küzdök súlyfelesleggel, amit mindenféle reform-módszerrel próbáltam leadni, mindhiába. Persze szinte mindegyik azt ígéri, hogy 2 hét alatt elérheted az álomalakot. És persze mindegyikről tudom a szívem mélyén, hogy ez képtelenség, mégis belevágok.

Ahogy elkezdtem olvasni a táplálkozással kapcsolatos könyvét, már az első oldalaknál éreztem, hogy végre rátaláltam arra, amit évek óta kerestem, ráadásul olyan egyszerű és könnyű az egész. Végtelen elégedettség töltött el, már ott az elején. A könyv elolvasása alatt megszabadultam 3 kilótól. Komolyan! :D És még csak nem is koplaltam. Sőt, sütit is ettem... És észre sem vettem, csak azt, hogy nagyon-nagyon jól érzem magam.

Hihetetlen - a franciákra nagyon is jellemző - eleganciával, finomsággal fogalmazza meg azt az életformát, ami egyértelműen nem csak a testnek, de a lélek számára is nagyon-nagyon hasznos, egészséges.

Én odáig vagyok, meg vissza! :)

És itt a másik remekmű! Azt nem mondom, hogy vénséges vén banyának nézek ki, de nyilván érdekel, hogy milyen mértékben "öregszem", a bőröm milyen állapotban van. Akad olyan időszak, amikor jobban odafigyelek, aztán van, amikor nem annyira. Pedig fontos lenne a harmincas éveket elhagyva alaposabban törődnünk magunkkal.

Ismét egy olyan könyvet olvashattam, amelybe végig bele voltak szőve a szerzőnő személyes tapasztalatai, életének fontos állomásai, és sokszor enged betekintést az intim szférába is.

Nem kevesebbet ígér, hogy ha megfogadjuk a tanácsait, hogy akár 10 évet is visszafiatalodhatunk. Ez elég csábító, talán ezért is megéri már kipróbálni, nem? :D

Tényleg hangsúlyozom, nem valamiféle újabb szenzációhajhász módszerről van szó. Végtelenül egyszerű, természetes dolgokat oszt meg velünk, amitől egészségesek, szépek, boldogok lehetünk, és még csak hülye csodakapszulákat sem kell beszedegetnünk hozzá, sem botoxot szúratni az arcunkba... vagy máshova... Brrr!!!

Összefoglalva: kiegyensúlyozottság, mértékletesség, sok mosoly, még több lépcsőzés! Egy finom, elegáns francia nőnek már csak hiszünk, nem?

Miért húztam én ezt ennyi ideig? Valószínűleg most sokkal másabb, befogadóbb időszakomban kapott el a könyv, mint az első rész, vagy egyszerűen jobb. Aki nem tudná, ez a Párizs fehér fényei c. könyv folytatása. Háborús történet, egy nagyon viszontagságos, szenvedélyes szerelmi szállal ötvözve.

Xénia és Max szerelme az első rész végére úgy tűnik, hogy véget ér, hiszen a hely, az idő, a büszkeségük, szinte minden akadályozza, hogy beteljesüljenek a vágyaik. Nagyon bosszantóan, szerencsétlenül végződött akkor a történet, de hát persze így izgalmas egy folytatás. :)

Azzal nyilván nem árulok el nagy titkot, hogy nem marad annyiban ez az ügy, mármint kettejük kapcsolata természetesen nem nyugodhat, hiszen ez adja az egész kerek történet sava-borsát.

A háború nagyjából befejeződött, de persze főként Kelet-Európában, azon belül is Berlinben nagyon szörnyű utózöngék vannak, hiába a várva várt felszabadítás. Az ott élők nem feltétlenül érzékelik, hogy a háborúnak vége. Ebbe az áldatlan környezetbe tart Xénia, a 30-as évek keresett modellje, aki szerelmét, Maxot készül felkutatni. Érzelmei mit sem változtak, viszont a családi állapota, helyzete lehetővé teszi, hogy ismét szabad utat engedjen vágyainak, hiszen ezt a férfit sosem szűnt meg szeretni. Rettegve, reménykedve várja, hogy megtudja, a férfi életben maradt-e.

Max túléli a koncentrációs tábort. A hajdanvolt keresett sztárfotós csak árnyéka önmagának mind testileg, mind lelkileg. Ebben az állapotban talál rá Xénia, és bejelentése csak további zavarokat okoz a férfiban, és természetesen(?) tovább bántják egymást, hiába az egymás nélkül eltöltött évek.

Közben Xénia lánya, Natasa és a nő által kimentett testvérpár, Lili és Felix is felnőttek, az ő szerepük is nagy teret tölt be a regényben.

Nagyon élethűen mutatja be a regény a háború után ébredező Európát, az emberek egymásra, magukra találását, ami hihetetlen küzdelmekkel jár, hiszen nem csak a veszteségekkel kell szembe nézni, hanem az emlékek is folyamatosan kísértenek.

Igazából nem nagyon vagyok oda a II. világháborús történetekért. Már nem! Régebben rengeteg könyvet olvastam, filmet néztem a témáról, mert alapvetően érdekel/érdekelt. De mára szerintem már csontig lerágott téma, feleslegesnek tartom újból és újból megírni ugyanazt. Kivéve, ha valami plusz adalék nincs mellette. Szerencsére ennél a könyvnél akadt érdekesség, hiszen a divat világának szemszögéből közelítette meg.

Xénia Osszolina egy fiatal, gyönyörű orosz nemes hölgy, aki Szentpéterváron él nagyon szép, szerető családjával. A bolsevik forradalom nem kíméli, eléri otthonukat. Nagy személyi, anyagi veszteségekkel menekülnek Párizsba, remélve a jobb, nyugodtabb életet.

A Szentpéterváron történetek és a viszontagságos út Párizsba megkeményítik a lányt. Nagyon hamar kell felnőnie, főként, hogy testvéreiről is elsősorban neki kell gondoskodnia, nagyon fiatal kora ellenére.

Xénia szépségére hamar felfigyel a divatszakma, köztük Max von Passau fotós is, akivel több is kialakul köztük, mint munkakapcsolat. Viszonyuk mindent elsöprő, végig igen viharos.

Xénia több, mint egy modell, megtestesíti a gondolkodó értelmiségi nőt is. Nemessége kiütközik a fotókon is, így nagyon keresett, egyedi modellé válik. Sokat ingázik Franciaország és Németország között, divatbemutatóról divatbemutatóra járva. Az utazgatás egyre nehezebbé válik, hiszen a háború eléri egész Európát. Kapcsolatuk a férfival is egyre nehezebben fenntartható, bár egyébként is igen ingatag lábakon áll. Ők maguk sem nagyon tudják eldönteni, mihez kezdjenek a másikkal.

A könyv tele van az Európát érintő II. világháború adataival, részleteivel. Bár a fülszöveg szerint sokat megtudhatunk a divatvilág kulisszatitkairól, én ezt nem így éreztem. Azonkívül, hogy a kereskedők, főként a zsidó származásúak igen nehezen jutottak hozzá az alapanyagokhoz, a terjesztés is igen nehézkes lett. Ez pedig egyébként is nyilvánvaló volt az élet minden területén. Többet én nem tudtam meg a fent nevezett kulisszatitkokról.

Túl sok mindent nem adott a könyv, de azért jól elvoltunk egymással. Kellemes kis szerelmi történet volt háborús háttérrel.

Salvatore Piracci az olasz parti őrség hajóskapitánya. Illegális bevándorlókat szállító hajókat kutat, illetve tartóztat fel a tengeren. A változást akkor észleli magában, amikor a piacon sétálva észreveszi, hogy egy szomorúsággal, gyötrelemmel teli szemű asszony követi, majd megszólítja őt.

Az asszony egyike egy olyan hajón érkezett bevándorlóknak, akiket a kapitány tartóztatott fel. Hihetetlen kérést intéz hozzá, amely megdöbbenti, elgondolkodtatja. A kérés kapcsán ráébred, hogy munkájába a sok nyomorúság, kiszolgáltatottság láttán belefáradt, megfásult.

Segíteni szeretne ezeken az embereken, de munkája egyben gátat is szab ennek. Feldolgozni lehetetlen azt a látványt, ahogy a kiszolgáltatott menekülők magukra hagyatva sodródnak halálbárkáikban a gyilkos tengeren, pénzüktől teljesen megfosztva (ha egyáltalán túlélték...).

Egyre nehezebben tudja a munkáját ellátni, érzelmeinek, tetteinek már nem tud határt szabni. Nagy lépésre szánja el magát.

A cselekmény több szálon fut, ami csak egy apró ponton kapcsolódik össze. Bár számomra ez adta a történet magját, ezt tartottam a történet legjelentősebb részének.

Nehezen, sőt szinte alig tudtam elképzelni, hogy egy ilyen tisztségben lévő személy így feladjon (szó szerint) mindent. Hiszen nem az Újpest és Pünkösdfürdő között közlekedő Gyöngy hajóról van szó, ahol a legénység két cigi között ingázókat szállít egyik oldalról a másikra. Ugyanakkor nagyra tartom, hogy a témával ilyen nyíltan, bátran foglalkozik. A könyv fő mondanivalója a mai napig nagy problémát jelent szerte a világban.

Hogy én mit tennék, ha egy eldugott kambodzsai erdőben kapnék egy öregembertől 10 pirulát, amik bevétele által alkalmanként visszalátogathatnék 20 perces időtartamokra a múltba??? Mit tudnék tenni 10x20 perc alatt, mit változtathatnék, mit akarnék megváltoztatni a múltamban? Nem tudom! Rengeteg mindent! Vagy semmit?

Elliott Cooper megkapja hálából ezt a 10 pirulát, és ezzel a választás lehetőségét, hogy él-e ezzel az "ajándékkal"!? Egy dolgot bizonyosan tud. Még egyszer szeretne találkozni egy rég elvesztett lánnyal. A következő lépés még nehezebb! Lehetősége van a változtatásra is, de vajon megtegye-e? Igen ám, de ha azt megváltoztatja, akkor a jelen sem ilyen módon létezik tovább. Lehet, hogy egy szeretett embert megment a múltban, viszont a jelenben lévő imádott személy már nem fog többé létezni, mivel nem is létezett sosem! Nagyon kemény dió!

Elliott is rettentő mód szenved a választás lehetőségétől. Valamit valamiért! De mit áldozzon fel? Esetleg meg tudja úgy oldani, hogy mindenkinek jó legyen?

Mindenképpen változatos, meglepetésekkel teli könyv. Nem nagyon tudtam letenni, csak "kényszer" hatására. Az alaptörténet szerintem nagyon jó, de én többet vártam volna tőle. Számomra kissé sablonosan volt megírva. Annak ellenére, hogy a téma rendkívül elgondolkodtató, szinte alig rázott meg, alig gondolkodtatott meg pár percnél tovább. Ez nem rám vall!

Mindenesetre próbálkozom még a szerzővel!

A Kis kiruccanás után semmiképp nem akartam leállni a Gavalda könyvekkel. Nem is bántam meg! Bár teljesen más életérzést sugall.

Meglehetősen kedves, bájos történetről van szó tele szomorú élethelyzettel.

Három jó barátról szól a könyv. Mindannyiuknak megvan a maguk nyomorúsága, ami másfelől összehozza, barátokká teszi őket.

Camille - aki a középpontban áll - egy súlyos étkezési zavarokkal küzdő, nagyon kedves, szeretetéhes lány, aki nem találja a helyét a világban. Gyomrában hatalmas kőhalommal "éli" az életét. Pártfogói jóvoltából egy koszos, huzatos, nyirkos lyukban tengődik, amikor is rátalál az ugyanabban a házban élő Philibert. Hát Ő sincs megáldva túl nagy önbizalommal, sőt! Ha a megszokott környezetén kívül kell megszólalnia, azonnal dadogni kezd, képtelen a normális emberi kommunikációra. (Persze kérdés, hogy mi a normális emberi kommunikáció???) A harmadik barát Franck, aki Philibert-nél lakik. Ő az agresszivitás mögé rejti a defektusait, de kissé megkapirgálva az Ő életét, ott is kiderül, hogy ott sem százas minden.

Írtam az elején, hogy három jó barátról szól, de nagyon fontos szerepe van a történetben Franck nagymamájának is. Szóval ők támogatják egymást lelkileg, fizikailag, egészségben, betegségben szerintem nem mindennapi, irigylésre méltó módon.

Az írónő szerintem rettentő egyszerűen ír, de talán pont ebben (is) van az erőssége. Néhol kicsit vontatott volt a történet, ezért vonok le az 5-ösből!

Nagyon francia, nagyon depis, de mindenképpen életszerű, nagyon szerethető történet.

Mindenképp keresni fogom a többi könyvét is!

Két napja tök laza vagyok! :-) Egyébként mindig rágódom mindenen, semmi nem megy egyszerűen nálam. Úgy látszik, mostanában sorban "okítós" könyvek kerülnek a kezembe. Nem is baj! Szóval, nagyon klassz lazán felfogni a világot! Bárcsak tartós lenne!!! Ezt most egyelőre a könyvnek köszönhetem, a többi az én dolgom...

Garance és két testvére, Simon és Lola útban vannak egy esküvőre. Bár odaérnek, de a hátuk közepére sem kívánják az ottlétet. Elhatározzák, hogy meglátogatják Vincentet, a negyedik testvért, aki egy kastélyban dolgozik.

A négy testvér felhőtlenül boldog napot tölt el együtt. Felidézik gyermekkoruk legszebb éveit, csínytevéseiket, örömüket, bánatukat.

Mind a négyüknek megvan a saját maga "baja". Egyikőjüknek sincs maradéktalanul rendben az élete. (Kinek van???) A testvéri összetartozás náluk nagyon erős, a szabadságvágy szintúgy. Bár nagyon különbözőek, mégis "nagyon testvérek".

Olyan sok minden a kiruccanás alatt nem történik, egyszerűen csak bóklásznak, együtt vannak. Belül történnek mind a négyükben a fontos dolgok.

A könyv olvasása közben azonnal elrepültem volna a provence-i tájakra. Beültem (beülnék) egy hatalmas olajfa alá, boroznék, beszélgetnék. Közben a gyerekek (nagyon-nagyon sok) mezítláb, barnán, koszosan szaladgálnának a szőlőtőkék között. Jaj de jó lenne!!! De most úgy érzem, hogy ezt az életérzést meg lehet tartani, nagyon fontos megtartani... legalábbis nekem nagyon sokat adna. Egész más szemlélettel tudnám élni az életemet.

Kedvem támadt elővenni Peter Mayle könyveit is. És így is lesz! Pungtum! És laza vagyok, mint a Riga lánc!