A Harmat Kiadó gondozásában megjelenő CikCakk keresztény magazin pályázatot hirdet 7−10 éves gyerekeknek „A legszebb karácsonyi ajándékom” címmel. Az ajándék nem csak tárgy lehet, hanem bármi más, aminek a gyermek örült.

Van nekem egy 10 1/2 éves kisfiam, akit most már immáron egy éve gyermekvasutassá avattak. Ha ez nem lenne elég, akkor a vezetékneve Lukács, így kétség sem volt afelől, hogy ez a könyv nekünk mindenképpen kell! :D

Michael Ende egyébként is a kedvenc írók között szerepel, úgyhogy abban biztos voltam, hogy most sem fog minket csalódás érni. Együtt olvastuk a kisfiammal, illetve hát persze ő olvasta, én csak "felügyeltem", mert ez jó apropó volt az olvasás gyakorlására is. Elég sokat küzdök a még több olvasásért részéről, de itt most nem volt szó semmiféle harcról, olajozottan nyúlt érte minden este. :D

Ende kiváló meseíró, és az izgalmakkal, kalandokkal teli történetben olyan helyzetekkel találkozhatnak a gyerekek, amelyek a mindennapokban is előfordulhatnak. Az egész történet Gyöngyélet Földjének picinyke szigetén kezdődik. Nincs itt senkinek semmiféle problémája. Egy nap viszont Gombos Jim és Lukács elindulnak az Emma nevezetű gőzösön, hogy átéljék életük legnagyobb kalandját.

Találkoznak mindenféle lénnyel, életszerű problémával, amelyekkel kezdeni kell valamit. De nem akárhogyan! És ők megoldanak mindent, mi pedig csak nevetünk, mert annyira bájos és annyira szép az egész!

Ja, és felnőtteknek is mondom, nyugodtan olvassátok!!!!

Ismét egy csodaszép könyv! Szeretem, hogy a kiadó nemcsak ízléses könyveket ad ki, hanem "használhatóakat" is. Erősek, strapabíróak, jó kézbe venni őket.

És hát a tartalom. Persze kezdhetném itt azzal, hogy hú, mennyire tetszett, mert amúgy igen, nagyon tetszett! De zavarban vagyok, mert a könyv igaz történetet mesél el, ami véletlenül sem szórakoztató, hanem a végletekig szomorú, elkeserítő. Szóval ahogy a könyv meg van írva, azt remeknek tartom, a tartalmat pedig nyilván nem pontozom.

Mexikó. Dzsungel. Marihuánaültetvény. Drogbárók tömkelege. Ladydi mesél nekünk, aki ezen a helyen élt, ahol "a maximum, amit elérhetsz, hogy csúnya lány vagy". Ha szép vagy, elvesztél. Vagy bújdoshatsz egész életedben föld alá vájt lyukakban.

A luxusterepjárók naponta rémisztgetik a lakosokat, életük folyamatos félelemben telik. Aki nem elég gyors, odaveszett vagy nagyon súlyos árat fizet. Számunkra Európában ezek felfoghatatlan élethelyzetek, míg rájuk bármikor lecsaphatnak a nap bármely percében. A kérdés csak az, hogy aznap kinek lesz szerencséje és kinek ért véget a játszma. És itt egyértelműen elgondolkodik az ember, hogy miért is panaszkodik piszlicsáré problémák miatt?

A tizenhat éves Ladydi ugyan megúszta, de az emlékek, az átélt borzalmak mélyen beleivódtak egész lényébe. Rengeteg elveszett lány története ez, akik számára ez a könyv talán egy picike emléket állít.

Szenzációs volt! Kezdeném újra elölről az egészet! Jonas Jonasson könyveit idézte fel nekem, azokon nevettem ennyit. A humora, a karakterek megjelenítése, a kiadvány külleme, minden, de minden, úgy ahogy van, tökéletes!!!

Nem is tudom, mit írjak a könyvről. Annyira abszurd az egész, hogy leírni sem egyszerű.

Fakírunk, Hathadrab Béhrez Nehmár gondol egyet, vesz egy repjegyet Párizsba, ahol a helyi IKEA áruházat szeretné meglátogatni. Tervei szerint este már haza is repül, csak előtte megveszi az évek óta hőn áhított szöges ágyát. Pénze nincs. Amivel rendelkezik, az egy hamis bankjegy, amire egy vékony cérnaszál van fűzve, hogy bármikor visszahúzhassa magához fizetés után. :D

Szállodába kockázatos hamis pénzzel mennie, ezért úgy dönt, az éjszakát az áruházban tölti. Már a címből is kiderül, mit sikerül összehoznia végtelenül szerethető, szerencsétlen főhősünknek. Beragad a szekrénybe, amit aztán becsomagolnak, és útjára indítanak Anglia felé. Természetesen ez egyáltalán nem szerepelt fakírunk tervei között.

Ugye eddig sem volt izgalmaktól mentes a története, innentől aztán végképp megtörténik vele minden, ami csak lehetséges. Illetve ezek hogyan történhetnének meg? Vele mégis minden abszurditás megesik. Rengeteg különféle emberrel hozza össze a sors, és egyre inkább ráébred arra, hogy amennyire távol kerül az eredeti céljától, annyira közeledik a teljesség felé, azaz ő elhatározza, hogy nagyon jó ember lesz, és akin csak tud, segíteni fog. Az más kérdés, hogy elsősorban neki lenne minden pillanatban segítségre szüksége, mert lépni nem tud úgy, hogy bele ne pottyanjon egy újabb kalamajkába.

Országról országra jár Hathadrab, sodródva az eseményekkel, viszont egyre inkább megváltozik ő maga is, a körülmények is, és a végén még kiderül, hogy a sors akarta így.

Amellett, hogy a könyv hihetetlenül szórakoztató, van nagyon szomorú apropója is, főként Európai viszonylatban, az elmúlt hónapok eseményei tükrében. Teljesen más oldalról tekinthetünk be az illegális bevándorlók életébe, kegyetlen utazásaikba, amikor sokszor valóban az életük a tét. Jobban megismerhetjük az indokaikat, mi motiválja őket, milyen viszontagságokon kell keresztülmenniük, míg eljutnak több ezer kilométeres távolságokba, szülőhazájukat hátrahagyva.

Nagy izgalommal vártam ezt a könyvet, hiszen a Mielőtt elalszom c. könyvéért odavoltam. Ugyanolyan jó minőségű, szép kiadvány, mint amit megszokhattunk a kiadótól, úgyhogy örömmel vetettem bele magam az olvasásba.

Ismét sikerült egy jó kis izgalmas pszichothrillert rittyentenie Watsonnak, elintézte az éjszakáimat pár alkalomra. :D

Julia élete elég érdekes, hiszen férjével nevelnek egy fiút, aki nem a sajátjuk. A pár Julia húgának gyermekét fogadta örökbe még kiskorában, mivel Kate képtelen volt gondoskodni róla drog-, illetve egzisztenciális problémái miatt.

Tulajdonképpen teljesen jól megvannak együtt, nincs is ezzel semmi gond, ám Kate gyilkosság áldozata lesz. A gyilkos személyére nem derül fény, ám Julia nem hagyja annyiban. Valószínűsíthető, hogy nem rablótámadás történt, hiszen egy fél pár fülbevalón kívül nem hiányzik semmi, ám egy kis feljegyzés elegendő a fiatal nőnek, hogy elinduljon ezen az aprócska nyomon.

A homályos adatokat tartalmazó írás egy extrém online társkereső oldalra vezeti el a nőt. Mivel a belépési adatok is ott szerepelnek, semmi sem tarthatná vissza, hogy utánajárjon a dolognak.

Sikerül Juliának Kate lakótársával is megismerkedni, akivel hamar barátságot köt, és közösen próbálják felgöngyölíteni az ügyet. Párizs és London között ingáznak, hátha kölcsönösen tudnak segíteni a másiknak.

Julia eközben egyre jobban elmélyül a társkereső oldal rejtelmeiben, saját maga is felregisztrál rá, ahol több férfival is felveszi a kapcsolatot, ám egyikükkel egyre szorosabbá válik a kötelék. Minden módon, érzelmileg, testileg elkezd kötődni Marcushoz, olyannyira, hogy a személyes találkozóig is elmennek. Onnantól pedig már nincs visszaút.

Felborul minden, a gyilkos személyéhez pedig egyre közelebb kerül Julia is és mi is. Aztán amikor már biztosak lehetünk benne, hogy ki volt, összeomlik minden, kezdhetjük elölről összerakosgatni a kockákat.

Félelmetes számomra, hogy a történet teljesen valósághű volt. Azon gondolkodtam, hogy hány szinte ugyanilyen típusú ügy futhat a világ nyomozóirodáiban? A könyv nem segített abban, hogy nyugodtabban engedjem gyermekeimnek az internet használatát, sőt. Az internetes ismerkedés nyilvánvaló haszna mellett minden buktatóját megismerhetjük. Hallunk ezekről sokszor sokat, de nem eleget. Amellett, hogy ismét egy jól megírt, izgalmas kis könyvet foghattam a kezemben, el is gondolkodtam sok máson is, de nagyon.

Jó kis összetett regény ez. Akár két könyv is lehetett volna belőle, így viszont tagadhatatlanul voltak benne mozgalmas történések, bőven izgalom.

Danny egy egyszerű, nem túl iskolázott, de nagyon szerethető, tisztességes autószerelő. Épp eljegyzését ünnepli barátnőjével és annak bátyjával, amikor teljesen indokolatlanul, minden értelem nélkül beléjük kötnek. Odáig fajul a dolog, hogy a lány bátyját és egyben Danny gyermekkori barátját valaki leszúrja. Hogy ki a tettes, azt mi tudjuk, sőt, mindenki tudja, aki ott jelen volt, viszont olyan összetartás van a tettesek között, hogy minden gyanút Dannyre terelnek.

Kezdetét veszi egy évekig tartó meghurcolás, hiszen Dannyt rögtön megfosztják szabadságától, és megindul a bírósági tárgyalássorozat, ahol sajnos nem sikerül bizonyítani ártatlanságát. A fiú nem adja fel, minden rabságban eltöltött percében arra készül, hogy igazát bizonyítsa, és immár terhes menyasszonyához hazatérhessen egyszer.

A feladat nem egyszerű, annak ellenére sem, hogy egy lelkes, mindenre elszánt ügyvédet sikerül megbíznia a védelemmel. A tettesek dörzsölik a tenyerüket, hátradőlnek a székükben, hogy ezt is megúszták.

Hihetetlen fordulat történik azonban a börtönben. Danny két cellatársával életre szóló barátságot köt, ám egyikük szintén áldozatul esik a börtönbeli erőszaknak. Ez olyan lehetőségeket kínál tálcán a fiatal fiúnak, ami soha nem tér vissza, így kihasználja. A bent töltött időszak alatt Danny folyamatosan tanul, képezi magát, suttyó beszéde megváltozik, választékosan kezd kommunikálni, szóval nagyon sokat ad a megjelenésre, kisugárzásra, hátha még lehetősége lesz azt kamatoztatni. Hát most itt az alkalom, és ő lép.

A továbbiakban aztán nagyon felgyorsulnak az események, nem győztem kapkodni a fejem, melyik szálon mi történik. Merthogy rengeteg szálon fut az esemény, sok-sok kis mozaikdarabkát kell összeilleszteni. Azt már régebben is írtam, hogy nagyon szeretem a jogi témájú, bírósági pereket végigkísérő könyveket, így nagy kedvencem pl. Grisham is. Itt azért voltak picit a valóságtól elrugaszkodott helyzetek, amikkel nehezen barátkoztam meg, de alapvetően tényleg izgalmas, olvasmányos kis könyv volt ez.

Húúú, hát anyaként elég nehéz volt olvasnom ezt a könyvet, de minden olyan típusú történetet is, ahol gyerekek sérülnek meg, ráadásul súlyosan. Sajnos ez a könyv is egy tragédiával kezdődik, ahonnan elindul minden.

Valerie egyedül neveli hatéves kisfiát, Charlie-t. Nem egyszerű az életük, a fiatal anyuka elég sok mindent elrontott az életében, de ők ketten nagyon jól megvannak, nagyon nagy szeretetben neveli ezt a kisfiút. Eléggé zárkózottan, elszigetelten élnek, ám a lány kénytelen kicsit lazítani a görcsökön, hiszen ezzel Charlie-t is megfosztja sok élménytől. Így amikor a kisfiú egyik barátnője meghívja a szülinapjára, Valerie vonakodva bár, de elengedi a gyereket.

Vannak rossz érzései, de ezt betudja a szokatlan helyzetnek, hiszen nem voltak még éjszakára távol egymástól. Sajnos a rossz érzés nem megalapozatlan, mert jön az a bizonyos telefon, hogy rohanjon a kórházba, kisfia beleesett a tűzbe, és súlyosan megsérült.

A történet másik szálán megismerhetjük Tessát és Nicket, akik a baleset időpontjában épp házassági évfordulójukat ünnepelnék, ám náluk is megszólal az a telefon. Nick plasztikai sebész és őt riasztják Charlie-hoz. A fiatal párra ráférne pedig ez az együttlét, mert bár kezdetben látszólag tökéletes a kapcsolatuk, a későbbiekben egyre inkább kopik ez a fényes felület, és kiderül, hogy van min dolgozni. Sajnos Charlie-n is...

A kisfiú égési sérülései nagyon súlyosak, hosszas felépülés vár rá, de előtte még műtétek sorozata. Nick megjelenése, személyisége, empátiája azonnal rokonszenves Valerie-nek, és ez ebben a helyzetben nagyon sokat jelent neki. Az orvos Charlie-val is hamar barátságot köt, így sokkal gyorsabb és könnyebb a gyógyulás is.

Az hamar kiderül, hogy ettől az estétől fogva senkinek sem lesz az élete olyan, mint előtte. Minden és mindenki megváltozik, felborul a jól begyakorolt rendszer az összes szereplő életében. De vajon Charlie sérülése volt a legsúlyosabb? Vagy annál van mélyebb lelki tusa is?

Nagyon fontos elvi kérdéseket feszeget a történet. El kell gondolkodnunk a házasság szentségén. Mikor, milyen helyzetben mennyit tegyünk még meg érte? A lelkiismeret mikor kell, hogy megmozduljon és tegyen valamit? Vívódtam, mert ide-oda húzott a szimpátiám, a megértésem, de végül nem tudtam dönteni 100%-osan, mi lenne a jó befejezés.

"Véletlenül" tértünk be egyik nap egy könyvesboltba, és miközben én intéztem pár dolgot a pultnál, fiaim visítva rohantak felém ezekkel a könyvekkel. Pár hónapja ugyanis minket is elért a Minecraft őrület, és mi ezekről a kézikönyvekről nem tudtunk. Hetek óta gondolkodom a karácsonyi ajándékokon, így jól jött ez a visongás. :D

Mindkettő megszállottan, órákon át nyomogatNÁ a táblagépet, ha hagynám. Természetesen itt is módjával engedjük a játékot, de tulajdonképpen örülök ennek a típusú játéknak, mert van értelme, legalább fejleszt valamit, nem csupán a semmibe bámulnak bele az elektronikai kütyükön keresztül, butítva az agysejtjeiket.

Nagyon korán elkezdtek legózni, így nem is volt kérdéses, hogy tetszeni fog nekik a Minecraft is, hiszen itt is megadott elemekből kell felépíteni városokat, épületeket, bármit. A kocka alapú építkezéssel a fantáziájuknak csak a képzelet szabhat határt, nem utolsó sorban a kreativitásukat, geometriai érzéküket is rendkívüli módon fejleszti.

A Minecraft kézikönyvek egészen az alapoktól segítenek eligazodni ebben a csodavilágban, később pedig útmutatást adnak a bonyolultabb építmények létrehozásához is.

Részletesen taglalja, hogy a különböző szereplőknek hány élete lehet, mit kell tenni, ha szembekerülsz az ellenséggel, milyen eszközöket használhatsz, mennyit érnek azok, amikor éppen szükség van rájuk.

A Minecraft egy sandbox stílusú építőjáték, ahol nincsenek kötött szabályok, és bármit megépíthetsz, amit elképzeltél. A játék a fenti világban, lápvidéken, magas hegyvidéken, erdőkben, síkságon kezdődik, utána pedig az alvilágban folytatódik.

Lehet egyedül is játszani, de barátokkal is, hálózatban. Az internethez nem kapcsolódik automatikusan, a játékosok jelszóval védett szervert hozhatnak létre, ezzel is támogatva a gyermekek biztonságát a közösségi háló által rejtegetett veszélyek ellen.

Én nagyon örülök a karácsonyi ajándék ötletének, de már előre a gyerekeim örömének is, ugyanis akkor ott helyben visszapakoltattam velük, hogy nem kell ez nekünk. Hát dehogynem!!!

A Minecraftról és a kézikönyvekről itt olvashattok még bővebben.

Úgy megörültem annak, hogy kőkemény 470 oldal áll előttem, de aztán sírt a szám, amikor kb. másfél-két nap alatt a végére is értem. Nagy kedvencemmé vált Ahern, de ezt már régebben is említettem, nincs ebben semmi újdonság. Ráadásul a téma is pont jókor kapott el, mivel egyfolytában az életemen, annak alakulásán, milyenségén agyalok.

A téma számtalanszor fel lett már dolgozva, de ilyen ötletesen, meseszerűen még hasonlóan sem. A fülszöveget nem olvastam el, nem is szoktam sosem, így az elején, amikor kezdtem kapiskálni, hogy miről is van szó, el sem hittem, csak pislogtam.

Lucy Silchester eljut oda, ahol kb. én is tartok, azaz kb. fogalma sincs mi történik vele, de úgy általában mindent megváltoztatna, átalakítana, újragondolna.

És akkor hirtelen ott van a lehetőség, bár ő inkább nyűgnek érzi. Egy ápolatlan, szakadt fiatal férfi képében bekopogtat ajtaján az Élete. Kevés taszítóbb dolgot tudna elképzelni abban a pillanatban, de természetesen nem is sejt semmit. Csak azt akarja, hogy hagyják békén. A családja, a világ, az Élete.

Bárhogy hadakozik is ellene, útjuk innentől kezdve kéz a kézben folytatódik. A legintimebb pillanatokban is jelen van az Élete, mindenből kiveszi a részét. Lucy nagyon lassan fogja fel, hogy minden hatással van arra, ahogyan az Élete megnyilvánul. A fiatal férfi szemtől szembe odavágja a lány elbaltázott lépéseit, negatív gondolatait, úgy általában az élethez és saját magához való szörnyű hozzáállását. Hogy ezzel a lány mit kezd, az az ő dolga, viszont menekülni nem tud előle.

A stílus ismét könnyed, gördülékeny, pedig a téma fontos, sokat mondó.

Tükröt állít elénk, már aki hajlandó belenézni. Minden csupa-csupa szimbólum, amik ha nem is így küldenék a jelet felénk, fel sem fognánk. Így megvolt a maga humora, könnyedsége, pedig dehogyis könnyű ez az egész!

"Továbbra is ugyanolyan magányos és boldogtalan leszel, és ugyanúgy fogsz unatkozni, mint mielőtt velem találkoztál, de ezúttal rosszabb lesz, mert most már tudatában leszel ennek, minden egyes nap minden egyes másodpercében."

A második részben folytatódik Tessa és Hardin végeérhetetlen vívódása egymással. Tulajdonképpen nem is tudom, mi az, amit nagy változásként írhatnék le az előző részhez képest. Az ugye úgy ért véget, hogy a két fiatal végre révbe ért, összeköltöztek, dúlt a szerelem, ám fény derült Hardin csibészségeire, amelyek miatt Tessánál betelt a pohár... ezerkétszázharmincharmadszorra. :D

A fiatal lányt mindenki próbálja megvédeni a minél nagyobb összeomlástól. Nem csak saját családja, hanem a fiú szülei, rokonai is mellé állnak, ami csak részben nyújt vigaszt neki.

Ezek után gyakorlatilag ott folytatódik minden, ahol mindig is, mivel a fiú természetesen nem adja fel, a lány pedig képtelen ellenállni szexi agyonvarrott szerelmének. Macska-egér játékot játszanak folyamatosan, és ordítanak megállás nélkül továbbra is. :D

Annyira most sem szerettem meg a szereplőket, de már kezdtek azért hozzám nőni, próbáltam mindig valamelyiknek igazat adni. Kicsit nehezen ment. Többször éreztem azt, hogy megráznám, felpofoznám őket, úgyhogy most inkább hanyagolom a folytatást.

Jó, beláttam végre, hogy nem nekem íródott a könyv. Megvan a maga közönsége, ami az első résznél is egyértelmű volt már, szóval tényleg nem értem, miért erőltettem. A kiadónak mindig is megvoltak és meg is vannak azok a könyvei, amik nekem szólnak, arra tendálódok inkább a jövőben, nincs ezzel semmi gond.

Kisfiús anyukaként eléggé távol állnak tőlem a hasonló kiadványok, viszont most születésnapra készültünk egy cuki kis rózsaszínű lelkű ovis lánykához. Ajándékok után kutattam, nézegettem, válogattam, és sok más mellett ez a könyv is elnyerte a tetszésemet.

A színvilágon túl (ami egyértelműen csakis jó választás lehetett) a belső tartalom sem elhanyagolható, hiszen mint ahogy az alcíme is mutatja, ez egy foglalkoztató könyv, ráadásul nagyon klassz - szám szerint 150 - rajzolós, színezős fejlesztő feladattal teletömve.

Biztos vagyok benne, hogy a hasonló kiadványok nagyban megsegíthetik az iskolába való készülődést, fejlesztik a kreativitást, és emellett nagy örömet is okoznak a gyerekeknek.

Bátran kijelenthetem, hogy a rózsaszínű kis királylányok szertárának becses ékköve lehet ez a könyv is.

Az 1900-as évek Afrikájába repülünk vissza, ahol számunkra elkezdődik Karen Blixen Beryl szövevényes, izgalmakkal teli története. Ez a történet a folyamatos változásról szól, mind szerte a világban, mint Beryl személyes életében.

A történet nem véletlenül lehet ismerős, hiszen a Távol Afrikától c. önéletrajzi  regényből 7 Oscar-díjat is bezsebelő film is készült.  A történet szerzője nem más, mint Karen Blixen.

Karen fordulatokkal teli életét kisgyermekkorától kezdve követhetjük nyomon. Szülei amolyan botrányos módon elszakadnak egymástól. Anyjuk testvérével együtt elhagyja őket egy új, jobb világ reményében. A kislány apjával együtt Afrikában marad, ahol apjának segít a lótenyésztésben. Amikor nem a lovak körül tevékenykedik, a helyi törzs hasonló korú gyermekeivel rója a bozótosokat, fedezi fel Afrika csodálatos világát. Környezetének köszönhetően a lovakkal való szoros kapcsolata - teljesen természetesen - évekig végigkíséri a lány sorsát.

Amikor a gazdaság csődbe megy, kénytelen munkát vállalni más gazdaságoknál, és egyre inkább beleveti magát a felelőtlen kapcsolatokba, minden kötelezettség nélkül. Épp kilépve a serdülőkorból, beleugrik egy házasságba, amiről szinte az első pillanatokban kiderül, hogy hiba volt. Ez a rossz döntése hosszú évekig kíséri, kísérti. Egyébként is jellemző rá, hogy hajlamos minden területen rossz döntéseket hozni, de mindez betudható a félelem nélküli, férfiakat megszégyenítő hozzáállásának a világhoz. Ő valami újat, valami korszakalkotót szeretne véghezvinni, olyat, amit nő még nem tett. Sokáig, sokszor maga sem tudja, mi az ő hivatása, mire rendeltetett, de abban biztos, hogy nem holmi kis alárendelt asszonyszerepet szánt neki a sors.

Beryl olyan életet él, amellyel valahogy folytonosan sikerül kirekeszte(t)nie magát, pedig a közösség sem büszkélkedhet éppenséggel szűzies erkölcsökkel, amely körülveszi. Szerelmi élete totális káosz és csőd, és az sem könnyíti meg a dolgot, hogy végre úgy tűnik, megtalálta élete szerelmét, aki mellesleg az egyik legjobb barátnőjének is az élete legnagyobb szerelme.

Afrika varázslatos tájai sosem unalmasak, most is nyugodtan merültem el ebben a másfajta, egzotikummal, veszélyekkel teli világban.

Berylt nem tudtam megkedvelni, pedig bátorsága, vakmerősége csodálatraméltó, és a nők mai helyzete sem lenne olyan amilyen a hasonló korszakalkotó jellemek nélkül. Sok döntésénél csak a fejemet fogtam, hogy ennyire ostoba már nem lehet, nem fokozhatja tovább a baklövéseket, mégis megtette, és mégis élete alkonyán boldogan hajtotta párnára a fejét, még ha ezért súlyos árat kellett is fizetnie.

Paula McLain neve nem volt ismeretlen előttem, gondolom, mások előtt sem, hiszen A párizsi feleség is nagy sikert aratott, nálam mindenképp!

ÉV KÖNYVE! ÉV KÖNYVE! ÉV KÖNYVE!

Jó, ezt novemberben könnyű kijelenteni, mert van bőven mihez viszonyítani, de szerintem ezt januárban ugyanígy megelőlegeztem volna. Fantasztikus a regény maga is, és hát Stoner... Mindig is rajongtam mélyen belül az ilyen méla, csöndes, zseni pasasokért, akiket az élet össze-vissza rugdos, ők mégis megőrzik higgadtságukat, méltóságukat mindvégig. És ez korántsem a szépségről szól.

Szóval William Stoner ilyesfajta ember. Némelyek szemében ostobának tűnhet, de őt ez egy percig sem zavarja. Neki csak az a fontos, hogy hagyják őt azt csinálni, amit szeret... tanítani. Meg úgy általában, hagyják őt békén, ne háborgassák felesleges, világi gondokkal.

Bár szegényes, vidéki háttérrel érkezik a városba az agrártudomány csínját-bínját kitanulni, amivel idős, megtört szüleit segíthetné életük hátralévő részében, egy véletlen(?) folytán kiköt az irodalom tanszéken, és felveszi választott tantárgynak. Az irodalom és ő, ha nem is rögtön, de elég hamar egymáséi lesznek, elválaszthatatlanokká válnak. Nem telik bele sok idő, és az agrárvilág már feledésbe is merült.

Azt gondolnánk, hogy ebben az egyhangúnak tűnő, és nemcsak tűnő, hanem valóban egyhangú síkon, ő eléldegél egész hosszú évtizedeket, és ettől boldog is lesz. De rátalál a szerelem, legalábbis ő nagyon szerelmes lesz. Elveszi Miss Pics@t, aki olyan borzalmas egy nőszemély, amilyet még nem hordott a hátán a világ. Stoner hátára úgy hiányzik ez a nő, mint egy púp, de ezt is önzetlen béketűréssel viseli mindvégig. Merthogy mindvégig a nyakán marad, és ott tehetné boldogtalanná Stonert, ahol csak tudja, de Stonerről persze, hogy ezek is lepattannak. Illetve dehogy pattannak, minden gyűlik, csak gyűlik benne, míg ki nem tör a maga formájában.

A történet nem szól semmi másról, de ez nem is lényeges. A könyv a magány könyve. Számtalan ember megy el nap mint nap az utcán mellettünk, akiknek akár teljesen hasonló is lehet az életük Stoneréhez, ő mégis nagyon-nagyon közel kerül hozzánk, és ott is marad.

Végtelenül egyszerű ez a könyv, engem mégis olyan mélységekig juttatott el, ami nagyon nagy örömöt okoz. Itt természetesen az írói képességeket méltatom, mert igenis nagyra becsülöm, amikor valaki nem akar feltétlenül coelhói magaslatokba törni, hogy valamit elérjen, hanem egyszerű szavakból olyan egyszerű mondatokat "állít" elő, amelyek utána lélegezni, élni kezdenek. Nem is akárhogyan!

A végén potyogtak a könnyeim.

5/5***

Gavalda az Gavalda! Nálam nem tud rontani! A rám hasonló hatással lévő íróknál eleve elfogultan indítok, fel sem tételezem, hogy ne legyen az újabb könyvük is kedvenc. Továbbra sem fogok leszokni erről a beidegződésről, hiszen ebben az esetben is csak megalapozódott az elméletem. :D

Amikor nem szól semmiről a története (Kis kiruccanás), azokat is nagyon szeretem, most viszont azért eléggé mélyreható gondolatok születtek meg az olvasása közben.

Főszereplőnk nem nagy meglepetésre Billie :-), a nagyon édes kis kucsmagombási qrva. Ez nagyon egyszerű, ám lényegre törő megfogalmazás. Ez Ő! Életmódjával, tojok bele az életbe felfogásával ellentétben rendelkezik mindenféle bájjal, ami miatt azonnal bezárjuk a szívünkbe. Családi hátterét, múltját tekintve talán esélye sem volt a normális életre, így viszont nagyjából megtalált egy belső középutat, amivel úgy ahogy elvan, tesz mindenre és mindenkire.

Tulajdonképpen nem is olyan nagy csoda, hogy legjobb barátjának Francket fogadja, a homoszexuális, szintén nem nagy népszerűségnek örvendő kis szerencsétlenséget. Hátterük teljesen különböző, ám az "adottságok" miatt nagyon korán megtalálják az összhangot, és szinte elválaszthatatlanokká válnak. Mindkettő elfogadja a másikat úgy, ahogy van! Szerintem egyszerűen fantasztikus az ő kapcsolatuk, pedig vannak előítéleteim, véleményem úgy általában.

Ez is annyira kis édes könyv, amit megszokhattunk Gavaldától, tele humorral, ...nagyon kedves humorral, ami abszolút "alkalmas" arra, hogy segítsen közelebb hozni, kezelni ezeket a társadalmi problémákat. Olyanok ők ketten egymásnak, mint két kis ázott madár, akik a lehetőségek határain belül tollaikkal védelmezik egymást.

Na, szóval odavagyok ismét! Melengető, szívszorító, és karácsony előtt vagy alatt még egyszer elolvasom. Tele van szeretettel!

Azt gondolom, ha a saját igényeimet veszem figyelembe, egyre kevésbé áll közel hozzám az ilyesfajta ifjúsági regény. Viszont rendelkezek egy kamaszodó kis fiatallal, akinek a szempontjából már nagyon is érdekel az egész változás, ami lezajlik bennük ebben az időszakban.

Nekem ugyan még kiskamaszom van, de már éppenséggel (gondolom) elég jól produkálja a nagy kamaszkor minden jelenségét. Ez a könyv pont erről szól. Az életre szóló barátságról, az első szerelemről, az első csókról, ne adj Isten, az első szexről. Kellenek-e ezek, ha igen, mikor, hogyan, miért? Ezen kívül még egy nagyon fontos témát érint, egy barát halálának feldolgozását, a gyász megélését ebben a korban. Nyilván máskor sem könnyű, ebben a korban pedig pláne (gondolom).

A két főszereplő lány mondhatni teljesen különbözőek, számomra mégis nagyon hasonlóak voltak. Egy középiskolai osztályba járnak, és több hetes erdei táborozáson vesznek részt. A különleges nevű Sibylla nem túl népszerű a suliban, így a srácok között sem. Szépnek nem mondható, folytonosan a pattanásaival küzd, ám amikor egy rokonsági kapcsolat folytán felkerül egy óriási plakátra, megnő az ázsiója. Menő csajjá válik, bár számomra tök szimpatikusan ezzel egyáltalán nem él vissza. A legmenőbb sráccal jön össze, minden buliba elhívják, számít a véleménye. Mégis normális marad.

A másik lány Lou, aki hirtelen csöppent ebbe az egészbe bele, hiszen új lány, ráadásul súlyos terheket is cipel magával. Neki csak az a lényeg, hogy hagyja őt mindenki békén, semmi mást nem akar. Persze, hogy nem hagyják békén, sőt!

A két lány egyre közelebb kerül egymáshoz, a fontos, értékes dolgok ott vannak köztük, csak a sallangos, felszínes emberek ne avatkozzanak közbe. Azok pedig folyton csak a balhé lehetőségét keresik.

Nagy mértékű jellemváltozásoknak lehetünk tanúi ebben a regényben, egész jó humorral megspékelve. :D

Félelmetes számomra, hogy tüskéket kell növeszteni, be kell zárkózni egy belső világba, hogy a sérelmek lepattanjanak a fiatalokról. Igen, vannak félelmeim, mert nagyon valóságos, ma is "működő" problémákat boncolgat a könyv. Mit tehet a szülő, a tanár, az osztálytárs a kiközösítés, megalázás ellen? Fontos kérdések!

Főhősünk, a 44 éves Sean Doran teljesen kiégve, hosszú évek után hazatér a massachusettsi Belhambe. Úgy gondolta, hogy neki az a sors van megírva, hogy ápolóként a harmadik világbeli nyomorúságos helyzetben lévőkön segítsen. Kénytelen belátni, hogy ha újult erővel szeretné Istent szolgálni, muszáj megpihennie, rendeznie életét, örökségbeli félelmeitől valahogy megszabadulnia.

Abszolút nem nevezhető nyugodtnak az a körülmény, amibe belecsöppen rég nem látott otthonában. Kissé zűrös családján kívül még egy óriási, kezelhetetlen négylábú is ott terpeszkedik.

A 11 éves unokaöcsről eddig húga gondoskodott, aki Sean hazatértével úgy véli, ez a feladat végleg lekerült a válláról. Nehezíti a helyzetet a súlyos feledékenységgel küzdő nagynéni is, akinek a gondja szintén Seanra hárul. Ha ezek még nem lennének elegendőek, akkor a hab a tortán, hogy a súlyos Huntington kór lengi körül a családot. Tulajdonképpen a fél életüket ettől a betegségtől való félelmükkel kell leélniük. A harmincas évek környékén általában már kiderül, hogy örökölték-e, de Sean pont amiatt, hogy szentül hiszi, őt is érinteni fogja ez az örökletes betegség, elzárkózik mindenféle kapcsolattól.

A "civilizált", technikai kütyükkel teli világ rendkívül idegen Sean számára, de békés természete, az új szerelem ígérete, Istenben való hite átsegíti őt ezeken a nehézségeken. A kérdés már csak az, hogy tud-e mit kezdeni a lehetőségekkel.

Hát igen, rajzos könyvekből sem elég sosem! OK, ez első ránézésre kicsit csajos, én pedig skacokkal vagyok körülvéve, de...!!! Tessék belenézni, azután ítélni! :D Tényleg minimális benne az olyan fejezet, amely kifejezetten lányoknak szól (tündérek, unikornisok stb.), a legtöbb rajzolást segítő rész uniszex. És ők ezt is imádják!

Nem győzök hálát adni az égnek, hogy nem tőlem örökölték rajztehetségüket. Szerencsére édesapjuk átörökítette ezt a nagyszerű dolgot, és ők ki is használják jócskán. Amiben tudom, segítem őket, így ennek a könyvnek a beszerzése is egy remek alkalom volt arra, hogy tovább finomítsák ügyességüket. Lépésről lépésre, tematikusan rendszerezve mutatja be egyes ábrázolások megjelenítésének módját.

A könyvben több mint 80 klassz rajz található az alábbi témakörökben: Tündérek, Mesék hercegnői, Állatkölykök, Az óceán rejtelmei, Utazás a divat világában, Fantázialények, A kertben és a Lovak. Mondtam én, hogy a nagy része nem ciki a fiúknak sem! :D

"Ragassz, firkálj, rajzolj! Alkoss egy varázslatos világot tele pompás dolgokkal, amelyeket megrajzolhatsz, dekorálhatsz, összefirkálhatsz, átrajzolhatsz és felmatricázhatsz! A Ragassz, firkálj, rajzolj! több mint 900 matricát tartalmaz, amelyekkel számtalan klassz formát és mintát adhatsz a rajzaidhoz, hogy elképesztő műalkotásokat hozz létre...."

Az ilyen típusú kiadványok most már csak a kicsit érintik. Ő viszont ahogy meglátta, onnantól nem bírt magával. Nagyon ötletesnek és kreatívnak tartom, hogy a könyv nagy részében a kis lurkók fantáziájára bízza, mi is lesz a végeredmény. Nekik pedig, és pláne nekünk szülőknek mindig fantasztikus! :D

A matricáktól aztán egyenesen elalélt. Azoktól mindig! Egy kikötésem volt: bútorokon, falon meg ne lássam! :D

Lányos szülőknek ajánlom a kifejezetten nekik szóló, nagyon hasonló kiadványt. Itt megtekinthető, megrendelhető!

Hú, de jó kis könyv volt ez. A hatvanas években játszódó történet fontos erkölcsi kérdéseket boncolgat, az igazságérzetet mélyen háborgatja, és közben próbálunk a kérdésekre válaszokat találni, sokszor sikertelenül.

Két teljesen más háttérrel rendelkező nő szoros kapcsolatán keresztül mutatja be azt az időszakot, amelyben - lehet vitatkozni, hogy ostoba vagy sem - olyan fontos törvényekkel, szabályozásokkal igazgatják az alantasabb sorban lévő emberek életét, amelyek figyelmen kívül hagynak mindenféle emberi méltóságot, az önálló döntéshez való jogokat.

Az egyik nő Jane Forrester, akinek családja, férje minden anyagi biztonságot megad, semmi szüksége nincs arra, hogy bármiféle munkát vállaljon. Kizárólag arról kéne gondoskodnia, hogy este fáradtan hazatérő férjét barátságos otthonnal, meleg étellel várja, természetesen mindig rendkívül fitten, csinosan. Ám ő ezzel nem elégszik meg, neki kell valami elfoglaltság, ami által hasznosnak érzi magát. Férje és más, saját köreikben mozgolódó családok, feleségek rosszallása ellenére is munkát vállal szociális munkásként, ezzel nagy veszélynek kitéve magát. Ez kezdettől feszültséget okoz házasságában, hiszen sem barátságos otthon, sem meleg élet, sőt, koszosan, a földekről ráragadt porral megszórva tér haza. De ahogy egyre inkább megismeri ezeket az észak-karolinai dohányültetvényeken dolgozó szerencsétlen, rászoruló embereket, folyamatos dilemmával küzd, nem tudja, lelkiismeretével hogy számoljon el, mi az ő elrendelt útja.

Szembesül azokkal az életekkel, amelyekről még rémálmaiban sem lehetett sosem fogalma, és szembesül Ivy Harttal is, aki szintén a dohányültetvényen él és dolgozik, és akivel Jane nagyon hamar rokonszenvet kezd érezni. Szorosabb ez a kapcsolat, mint egy átlagos szociális munkás-gondozott között szokás, és Jane azon van, hogy ha mást nem is, de Ivyt mindenképp meg szeretné menteni az állami törvények kegyetlen karmaitól.

Ivy egy halmozottan hátrányos helyzetű családban él, hiszen ő maga epilepsziás, a család többi tagja pedig értelmi fogyatékos. Az alacsony sorban, mély szegénységben élő nők jellemzően határok nélkül szülnek bele a nyomorúságba, úgyhogy fontos a kérdés, hogy indokolt-e minden esetben a sterilizáció megkövetelése.

Ám Ivy szerelmes, gyermekeket szeretne szülni, és esze ágában sincs alávetni magát a sterilizációnak, hiszen betegsége sem oly mértékű, hogy ezt indokolttá tegye.

Megkezdődik a harc a jogokért, szabadságért, életekért. Közben sorsok változnak meg, semmi sem lesz már ugyanaz, de azt nem is várja senki!

Felkavaró, megrázó!

Az utóbbi időben hanyagoltam a krimiket, úgyhogy pont jól jött egy. A krimiszál nem annyira erős benne, inkább a nyomasztó lélektani része, ami meghatározza a könyv hangulatát.

Két leánytestvér a főszereplő, Tracy és Sarah. Mindketten belevaló, kemény csajok. Lövészversenyeken vesznek részt, farmerben járnak, kalapot viselnek, amolyan cawgirlök. Egy verseny után nem túl békésen válnak el útjaik, mivel Tracy azt feltételezi, hogy Sarah szándékosan hagyta őt nyerni, ezt pedig a büszkesége nem tudja feldolgozni. Akkor még nem sejti, csak pár óra múltán jön rá, hogy nem volt ez véletlen, hiszen húga a nagy eseményhez, az este folyamán bekövetkező lánykéréshez szerette volna megalapozni a jó hangulatot nővére számára.

Soha többé senki sem látja viszont Sarah-t. Elkapják ugyan a feltételezett gyilkost, aki épp akkor szabadult a börtönből szintén erőszakos bűncselekmény miatt, ám Tracy hosszú évekig emészti magát, mert kevésnek találta a nyomozás során felsorakoztatott bizonyítékok meggyőző erejét, ráadásul holttest sincs.

Húsz év múltán viszont előkerülnek az emberi maradványok, amelyekről hamarosan kiderül, hogy Sarah csontjairól van szó. Tracy gőzerővel veti bele magát a perújrafelvételt kicsikaró munkába, addig nem nyugszik, amíg meg nem bizonyosodhat róla, hogy valóban az igazi gyilkost csukták-e le annak idején. A kockázat nagy, hiszen ott van a kérdés, hogy mi van, ha valóban ez az őrült elmebeteg gyilkolta meg annak idején a húgát, és ő pedig pont azért harcol, hogy szabadlábra engedjék, így utat adva neki újabb szörnyűségekre. De ott van a másik oldal is... mi van, ha egy ebben az ügyben ártatlan embert csuktak le hosszú évekre.

Ahogy az elején említettem, a könyv érdekessége a lélektanában rejlik, a két lány furcsa, kissé bonyolult kapcsolatában, és ahogy ezt Tracy emésztgeti magában éveken keresztül. Jó kis elmélyülős könyv volt.

Jó kis bonyolult történet volt ez. Eleanor Murrayt, a főszereplőt még az ág is húzza. Ami rossz megtörténhet, vele meg is történik. Egy régmúlt balesetben nővérével mindketten megsérülnek, ám Eleanor felépül, míg testvére tolószékbe kényszerül. Mindezért önmagát okolja. Vezeklésképpen együtt él velük, minden szabadidejét nővére ápolásával tölti, a jobb megélhetésért pedig éjszakai munkát is vállal egy bárban zongoristaként. Ha ez nem lenne még elég, testvére férjébe bele is szeret.

A gödör legalján jön egy ajánlat főnökétől. Eleanor visszatérhetne Edisto Islandre, ahol gyermekkorát töltötte. Itt főnöke idős nagynénjére, Helenára kellene vigyázni, amolyan társalkodónőjének lenni. Az idős hölgy sem egyszerű eset, épp elvesztette szeretett testvérét, így az élethez van a legkevesebb kedve. A két nő, fiatal és idős generációjának összeeresztése bizonytalan kimenetelű, de hamar kiderül, hogy szinte esély sincs köztük a békére. Úgy tűnik, mindkettejüknél a túlélés a cél, egymás társaságának túlélése.

Ahogy telnek a hetek, egyre inkább közelebb hozza őket egymáshoz Eleanor főnökének kislánya és a zene. Mindkettő csodákat tesz kapcsolatukban, egyre inkább megnyílnak egymás előtt, feltárják rejtegetett titkaikat, sérelmeiket.

Eleanor családjában is fontos változások következnek be, döntéshelyzetek elé állnak mindannyian. Ezek sokszor fájdalmasak, sérelmezhetőek, de ezt is túl kell élniük valahogy.

Szorítottam ennek a lánynak, hogy helyrejöjjön az élete. Vannak az ismeretségi körömben is ilyen teljességgel önfeláldozó emberek, akik minden saját szükséget, igényt félretesznek mások érdekében. Én ezzel vitatkozom, bár kétségtelenül szimpatikus vonás.

Magyar vonatkozása is van a könyvnek, hiszen Helena és testvére magyar származásúak, és a háború elől menekülnek el 1944-ben.

Hát annyira cuki ez az ember, ahogy az állatkáival éli bolondos életét, hogy na! Nagy állatbarátok lévén, mi is minden tücsköt, békát, bogarat összefogdosunk. Jó, én azért merev határokkal, főleg a bogarakat illetően, de a gyerekek mániákusak, és ebben maximálisan támogatom őket! :D Ennek fényében nagyon közel áll a szívemhez ez a mentalitás, és külön polc van a gyermekeimnek az ilyen jellegű könyveknek. Ezeket mindenképp "kötelezővé" teszem nekik, bár valószínűleg nem kell majd őket noszogatni, a téma adja magát.

Tudom, hogy rengeteg könyve van Herriotnak, de azt nem, hogy milyen tematikát követnek a kötetetek. Szóval csak egyelőre erről az egyről tudok beszélni. Gondolom abban mindegyik megegyezik, hogy állatorvosi hivatásának köszönhetően átélt tapasztalatai, különféle állatok gyógyításával járó körülmények történetét meséli el ezekben a könyvekben.

A könyv visszaemlékezés akár több évtizedes távlatokra is. Felidézi repülős pilótaként való kiképzését a Királyi Légierőnél Londonban, ahol minden vágya csak az, hogy visszatérhessen feleségéhez, aki első gyermeküket várja. Munkája is hasonlóképpen hiányzik neki, a légierőnél viszont csak alkalmatlanságával tud szembenézni nap mint nap. Hát nem is kellett sok oldal a könyvből, hogy egyértelművé váljon az ember számára, hogy Herriot sokkal szórakoztatóbb a szarvasmarhák körében, mint a katonaság kötelékében. :D

Állatorvosként az elkötelezettség, emberként a kedvesség jellemzi ezt a csupa szív embert. Ígéretemet önmagam felé mindenképpen betartom, és sorba veszem az összes kötetét. Ez tuti!

Hűűűű!!!! Utolsó oldal után becsuktam a könyvet, és elmentem intézni a dolgaimat. Amikor azokkal is végeztem, alig vártam, hogy rohanhassak megint a könyvhöz, de egyből le is sújtott a tudat, hogy de hiszen én már befejeztem ezt. :(

Nem történnek benne véres jelenetek, mégis valami hihetetlen feszült izgalomban tartja az olvasót az írónő az utolsó betűkig. Tulajdonképpen még azt is megkockáztatom, hogy nagyjából tudtam, miféle vége lesz a történetnek, de ez tök mindegy is volt, mert a pozitív értékéből semmit nem vont le.

Egy családi drámának lehetünk szemtanúi, amely lassan bontakozik ki előttünk. Az elején azt gondoljuk, hogy persze, vannak kamasz gyerekek, ami mindenképp együtt jár némi problémával, de amúgy tökéletes minden. Férj-feleség odaadóan szeretik egymást, megteremtettek egy meleg fészket a családnak, a gyerekek pedig teszik a dolgukat. Különórákra járnak, tanulnak, tervezgetik a jövőjüket, közben szerelmesek is lesznek.

Jennynek, a családanyának azért egy-két héttel a krach beállta előtt vannak rossz érzései lányával, Naomival kapcsolatban. A lány egyre szótlanabb, válaszai inkább tőmondatban nyilvánulnak meg, de ezt a nő betudja szintén a kamaszkor velejárójának.

Aztán egyik éjjel a hajnali órákban arra ébred, hogy a lánya még nem ért haza. Azon nyomban hívja barátnőjét, akivel információi szerint együtt bulizott a lánya, de nemhogy Naomiról nem tud semmit a másik kamasz, de buli sem volt aznap.

Tulajdonképpen megy minden a maga útján, bevonják a rendőrséget is, megindul a kutatás, nyomozás nagy erőkkel. Ez így rendjén is van, erre számítunk. Amire viszont nem, azok a dolgok, amik sorra bukkannak fel a család életében. Oda-vissza ugrálunk az eltűnéshez képest 1 héttel előbbi, aztán kb. 1 évvel későbbi időszakok között. Az 1 év sikertelen keresés alatt a családdal nagyon sok minden történik. Nyilvánvalóan egy családtag elvesztése mindenképpen megvisel egy otthont, de ezek mellett a felszínre törő titkok, belső kényszerek is gyökeresen odacsapnak minden egyes tagjának.

Szerintem ez egy nagyon jól, igényesen megírt regény, remekül használva azokat az eszközöket, amikkel végig szorosan tartják az olvasó figyelmét. Nagyon szerettem, és szeretnék még tőle olvasni!

Na ő az a könyv, ami még az előzőnél is jobban tetszett. Totálisan az én könyvem, az biztos! Megint egy olyan történet, ami simán megtörténhet a való életben is, feszeget egy csomó fontos élethelyzetet, erkölcsi kérdéseket.

Jasmine egy nagyon jól menő cégnél társtulajdonos, életét sokkal magasabb színvonalon élheti, mint sok embertársa, ám egyik pillanatról a másikra üzlettársa kiszúr vele és munka nélkül marad. Anyagi gondjai nincsenek, viszont olyan ürességgel találja szemben magát, amellyel nem nagyon tud mit kezdeni.

Genetikai betegséggel küzdő nővérét szeretné istápolgatni, de rá kell jönnie, hogy azzal nem segít neki, ha minden lépését folyamatosan felügyeli, csak úgy tudja támogatni, ha hagyja, a saját lábára álljon.

Egyéb napi tevékenység híján depresszióba esik, és leginkább várt foglalatossága, hogy a hajnalonta hazaérkező, rádiósként dolgozó szomszéd részeg dühöngéseit nézze végig, amolyan kukkoló üzemmódban, elsötétített ablakok mögül.

A sors fintora, hogy temperamentumának köszönhetően a férfi is elveszíti munkáját, így majdhogynem egy cipőben járnak. Két addig különösen tevékeny, túlontúl is energikus ember ott találja magát egymással szemközt, csak egy utca választja el őket, és mi mást tehetnének, mint egymás életét "boldogítsák".

Jasmine unalmában saját kertjének építésébe kezd, miközben a szemben lévő kertből adja neki az utasításokat a nagyokos. :D Pillanatonként csapnak össze az indulatok, de közben valahol már el sem tudnák képzelni a napokat ezek nélkül a színfoltok nélkül. Jobb pillanataikban együtt elemzik ki az utcában lakókat, és próbálják kideríteni a lakóközösség titkait. Mint két pletykás vénasszony. :D

A két ember a hosszú hetek alatt folyó mély filozófálgatásaik közben gyökeresen megváltozik, ahogyan a lány kertje is. Egymás terapeutájává válnak, bár kapcsolatuk mindvégig erősen ingadozó, hiszen két különbözőbb ember nem is létezhet a földön. :)

A férfi megtanulja, mik az igazi értékek az életében, hogyan tisztelje, fogadja el a másikat, Jasmine sok más mellett pedig arra jön rá, hogy szeretheti, segítheti úgy is a nővérét, hogy nem fojtja meg őt a szeretetével, gondoskodásával.

A történet nagy része elég szomorú, mégis sokszor pont a nevetéstől folytak a könnyeim. Ez a két ember valami hihetetlen páros, jobb "társra" nem is találhattak volna.

Ahern történeteinek egyre nagyobb rajongója vagyok. Nem most olvastam ezt a könyvet, kb. 2 hónapja, de utána rögtön elővettem a másikat is, annyira a hatása alá kerültem. Amellett, hogy nagyon olvasmányos mindegyik eddig olvasott könyve, ő is szeret mélyreható, fontos témákat feszegetni. Úgyhogy látatlanban is gondolkodtat minket, miközben szinte felhőtlenül szórakozunk.

Ez egy levélregény. Főként Rosie és Alex között, akik gyermekkori, elválaszthatatlan jó barátok. Végtelenül romantikus, és sok minden a képzeletünkre van bízva, viszont megvan az a nagy hátránya is, hogy a mimika, a tekintet nincs benne. Sokszor eszembe jutott a mai túlpörgött virtuális világ is, ahol csak írogatjuk a másiknak az egymás hegyére-hátára a leveleket, amit a másik meg folytonosan félreért, és így telnek el évek óriási félreértésekben.

Így van ez valahogy ezzel a furcsa kis párral is. Hol sírhatnékom volt, hol a nevetéstől töröltem a könnyeimet. Mert évtizedek telnek el, és ez a két ember éli az életét. Külön. Pedig együtt kéne.

Alexnek viszonylag jobban megy sora, Rosie viszont folyton fennakadásokkal küzd, úgy vonzza a bajt, a problémás embereket, mint molylepkét a villanykörte. Van, amikor kontinens választja el őket, de kapcsolatukat nap mint nap leveleken keresztül fenntartják, és sok mindent kimondanak, megosztanak egymással, de a legfontosabbat nem.

Házasságokat kötnek, gyermekeik születnek, folyamatosan változnak az életesemények, de legbelül egyvalami mindig ugyanolyan erős marad.

Igazából nagyon életszerű volt az egész történet, talán ez a hitelesség az egyik erőssége a könyvnek. De természetesen a karakterekért is nagyon odavoltam. Szuper kis könyv ez!

Mivel nagyon is érdekel a gasztronómia, annak háttere, az alkotók élete is nagyon vonz. Vannak kedvenc szereplőim a témában, de be kell valljam, hogy Bourdainról eddig még nem hallottam. Sajnálom, mert érdekes egy személyiség.

Az író most valahogy más szemszögből közelíti meg a konyhát, mint amit eddig megszoktunk. Szó szerint hátulról és a legaljáról, ahonnan ő is kezdte. Pályafutását szinte az első napjaitól nyomon követhetjük ebben a könyvben. Nem takargat, nem kendőz el semmit, az arcunkba vágja, amiről lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudnánk!? Mert nagyon sok esetben minket is érint. Abban senki sem kételkedik nyilván, hogy amit elénk tesznek egy étteremben, abban benne van a szíve-lelke a szakácsoknak, vagy más...

A könyv nem csak a leplet rántja le a kimondatlan, háttérben zajló dolgokról, hanem segíteni is akar. A sok káromkodás, a nyomasztó életút alakítgatás mellett hasznos tanácsokkal is ellátja az olvasót. Akár ha arról van szó, mikor és hol együnk halat, vagy akár hogyan válhatunk profi szakácsokká, séfekké, ha esetleg úgy adódna kedvünk. Nem tudom, hogy a könyv elolvasása után megjön-e a kedve valakinek, de hátha... :D

Nem vette el a kedvem az étterembe járásról, de mindenképpen másképp nézek mindenkire és mindenre! :D

Hűűűűha!!! Nem is tudom hol kezdjem. Valami egészen másra számítottam a beharangozók alapján, a borítója is olyan kis komolynak tűnik, de semmi nem volt összhangban a vártakkal. Tulajdonképpen kb. a tizedik oldal után abba akartam hagyni. Akkor még csak az írói nem létező képességek miatt, aztán később pedig a két főszereplő mérhetetlen kínlódása miatt.

Azon túltettem magam, hogy szerintem ez már egy végtelenségig lerágott csont. Itt most kapásból fel tudnék sorolni minimum 10 könyvet, amiknek ugyanez, de szinte tényleg ugyanez a témája. Azzal talán nem is lenne gond, hogy hasonló témában születtek már könyvek, de valami plusz nagyon hiányzott.

Miről is szól a történet? Tessa tapasztalatlan, rendkívül konzervatív lányként első évét kezdi meg az egyetemen, Kollégiumi szobatársa révén szinte rögtön összetalálkozik annak baráti társaságával, akik mindannyian igen különösen néznek ki, főként az eddig jóval visszafogottabb életet élő lány szemében. Még ebből a társaságból is kitűnik a punk Hardin tele tetkókkal, piercinggel, akivel úgy tűnik, az első pillanattól fogva ellenségek lesznek. Rögtön szikrázik a levegő köztük, amihez nem kell sok idő, hogy kiderüljön, pont a vonzalom miatt.

Innentől én nem nagyon tudom ragozni a dolgot, mert az ordibálásaikon (amitől már nekem fájt a fülem komolyan), aztán a békülős szexen kívül nem történik semmi más. Kerülgetik egymást, mint macska a forró kását, szép szó csak ha szexről van szó, akkor hangzik el köztük. Furcsa egy pár, és igazából még Hardint valahol kedveltem is, bár falra másztam már én is a hangulatingadozásaitól, de a csaj??? Hú, ő kiborított teljesen. Nem mondom, hogy sejtettem a végét, mert én is meglepődtem, de hogy ennyire naiv legyen valaki, amikor a szeme előtt zajlanak gyanús események??? A karaktere sem volt hiteles, hiszen az elején olyannyira szűziesnek akarta láttatni velünk az írónő, ehhez képest elég hamar "átváltozott" minden értelemben. :D

Többször kiakadtam a könyvre, ennek ellenére mégis rettentő kíváncsi vagyok, hogy milyen folytatást hoz ki ebből az írónő. Egyszerűen elképzelésem sincs, de nagyon várom! :D

Azt is a kánikulának tudom be, hogy egy őrült pszichopatát a szívembe zárjak. :-)

Joe Goldberg egy picike East Village-i könyvesboltban eladó, ahol éli a kis magányos életét, de azért mindennap vár az igazira. Aki nem is tétlenkedik, hiszen egyik nap ott áll az F-H könyvespolcnál, és szinte azonnal el is kezdenek flörtölni egymással. Intellektusukat bizonygatják látatlanul egymásnak, és úgy tűnik, tökéletesen passzolnak e téren is egymáshoz. Ó, bocsánat, ezt csak Joe hiszi, mivel Beck inkább csak szimplán kedves a fiúval.

A fiú módszeresen térképezi fel a lány egész életét annak okostelefonja, közösségi oldalakon lévő profiljai, levelező rendszereken való jelenléte alapján. Egyik napról a másikra betéve tud mindent a lányról a legapróbb részletekig. Célja nem más, mint hogy a lány maga is rájöjjön, ők egymásnak lettek teremtve.

Céljai elérése érdekében semmitől nem riad vissza. Mégis szeretjük!

Egy beteg ember döbbenetes rajongása van megírva nagyon feszes tempóban. A döbbenetes pedig az, hogy simán el tudnám képzelni, hogy ez a valóságban is megtörténhet. (Sicc!)

A történet nagyon szubjektív és még csak észre is alig lehet venni. A nap huszonnégy órájában követhetjük nyomon élő közvetítésként a Joe-ban lezajló reakciókat, gondolatokat, érzelmeket. Mindent megmagyaráz, és komolyan, én elhiszem neki és még igazat is adok a legtöbbször. A végén meg a fejemet fogom, hogy normális vagyok-e? Ezt egyértelműen az írói zsenialitásnak tudom be.

Olvastam olyan véleményeket, hogy nagyon meglepő fordulat történik a végén, bla-bla. Na én erre számítottam, ehhez képest szerintem totál egyértelmű, hogyan alakul a románc. Ez amúgy nem hátrány, mert szerintem így is szuper jól megírt, csavaros történet, csak rossz volt erre várni.

Az óriási kánikulában jól esett ez a borzongató, sejtelmes kis regény. Rögtön az elején felborzolja már a kedélyeket, amikor Ruth és férje, Michael felújítandó házuk alatt egy furcsa holttestre bukkannak.

Tigh na Mara, a tenger háza a Hebridákon, Skócia észak-nyugati részén lévő szigeteken található. Nagyon régen paplak volt, és úgy tűnik, most érkezett el pont a fiatal pár életében az ideje annak, hogy az évtizedek alatt alátemetett titkok végre felszínre kerüljenek.

Furcsa holttestet említettem. Igen, hiszen hosszas "nyomozás" után el kell fogadniuk a tényt, hogy egy sellő maradványaira bukkantak. Ruth számára nem újdonság maradványokat boncolgatni, vizsgálgatni, hiszen hüllők testfelépítését ábrázolja egy készülő könyvbe. De a jelenlegi helyzet első pillanattól fogva bizarr, úgy tűnik, kísértetek riogatják éjszaka, ráadásul a saját magában elnyomott frusztrációkkal is kezdeni kéne valamit.

A történet két szálon fut, visszarepülünk időről-időre sok évtizeddel előbbre. Megismerkedhetünk Alexander Ferguson tiszteletessel, aki a házat lakta, és valószínűleg sokkal többet tud ezekről a titkokról. A tiszteletes is mélyen tanulmányozta anno a sellők életét, már ha egyáltalán léteznek, mert természetesen megoszlanak a vélemények. A hívek próbálják figyelmen kívül hagyni a tiszteletes furcsaságait, de eljön az a pont, amikor már a megszállottság látszatát kelti.

Igen, mint ahogy az lenni szokott, összekapcsolódik jelen és múlt, de ez a belső birkózás vajon milyen irányba fog haladni, segít például Ruthnak megvívnia a csatáit, kigyógyul pánikbetegségéből, amelyet az életre kelt ház is csak még jobban plántált benne?

Gifford mesél nekünk egy jót legendákról és mítoszokról, gondoskodik róla, hogy végig izgalomban tartson, de azt hiszem, erről a borító is árulkodik.

És most már mi is... Döbbenetes volt a kezemben tartani egy 21. századi nyomdában kinyomtatott, frissen illatozó könyvet, miközben a könyvnyomtatás kezdeteiről olvasok.

Annak idején a szakdolgozatomat is hasonló témában írtam, csak magyar vonatkozásban, és emlékszem, ahogy egyre mélyebben ástam magam a témában, utána teljesen más szemmel néztem a kézben tartott könyveimre. Olyan természetesnek tűnik leemelnünk a polcról egy kötetet, miközben elődeink szinte az életüket adták azért, hogy ma itt most ilyen profi nyomtatványokat vehessünk kézbe.

1450-et írunk, amikor is Peter Schöffer, a könyvmásoló olyan lehetőséget kap, amely egyszer adódik egy életben. Könyvmásolóként felfelé ível a karrierje, így Párizsban képeztetheti tovább magát. Álmai egy pillanat alatt szállnak el, amikor apja utasítására ott kell maradnia Mainzban. Inasként kell dolgoznia egy koszos műhelyben Gutenbergnek. A könyvektől ugyan nem állnak messze, de egy teljesen új, a sokszorosítást forradalmasító, szigorúan titkos eljárásról van szó. Kölcsönös egymásrautaltságról, függésről van szó, így Peter kénytelen engedelmeskedni mostohaapjának, akinek tartozik ennyi tisztelettel, bármennyire is megszakad a szíve az elszalasztott lehetőségek miatt.

Hamar kiderül, hogy Gutenberg mellett dolgozni rendkívül eklektikus, sokszor már a szélhámosság jelzője illik inkább rá. A mester hite és elszántsága mégis felpezsdíti a műhely életét, az ott dolgozók is mindannyian elkezdik látni azt a csodát, amit a mester hosszú időn át próbált elébük vetíteni, de ők csak a piszkos ólmot, a tintát, a hőséget érzékelték sokáig. Egyre inkább rájönnek, hogy a világ meg fog változni a kezük munkája által, ennek tudatában pedig egyre nagyobb erőre tesznek szert. Szükségük is van rá, hiszen Mainzot érseki átok sújtja és ez merőben megváltoztatja mindenki életét. Kibékíthetetlen ellentét van az érsek és a polgárok között, az addigi kiváltságok mind visszavonásra kerültek.

A kezdeti menekülési kényszer Peterben egyre inkább alábbhagy, szkepticizmusa leomlófélben, és már őt is csak az a fantasztikus dolog éltetni, ami ennek a bolond öregembernek a szeméből sugárzik.

Bár először megrémültem, hogy valami száraz történelmi irományt fogok forgatni a kezeim között, de már az első oldalaktól kezdve beszippantott, teljesen átjárt az az izgalom, amit ezek az emberek ott a piszkos műhelyben átélhettek egy csapatként, mindenki a közös célt tartva szem előtt.