A Harmat Kiadó szeretné meghívni az érdeklődőket a Nemzetközi Könyvfesztiválon tartandó rendezvényükre. A találkozás apropója Tolkien és C. S. Lewis - Egy híres barátság története Colin Duriez könyvének bemutatója.

Várnak mindenkit nagy-nagy szeretettel!!!

Itt van ez a Charlie Finn, a történet főszereplője, a rossz fiú, a szeretnivaló drogdíler. Benne van ő mindenben, amit tilt a törvény, és amivel jó sok pénzt lehet összeszedni. Tönkretenni Nicaraguában egy egész falu életét... smafu, kockára tenni bárki más életét... az is smafu.

Szerencséjének, intelligenciájának köszönhetően minden balhéból kimászik, haja szála sem görbül. Tele a pénztárcája, megkap bármit, amit csak kíván, belül viszont egy nagy tátongó kút.

Erre ő maga sem jön rá, csak akkor, amikor ismét Közép-Amerikába utazik, és egy kislánynak és annak anyjának köszönhetően másképp kezdi látni a világot, azt a világot, amit egykor tönkretett.

Közönyössége napról napra omlik le, folyamatosan érzi azokat a hiányosságokat az életében, amiket a pénz, a hatalom nem tudtak megadni.

Ott töltött napjai alatt mindent megtesz, hogy valamennyire enyhítse az általa okozott károkat, bár az emberek erről mit sem sejtenek. Lelkiismerete egyre inkább dolgozik, ő pedig azt egyre kevésbé próbálja meg elnyomni. Nem küzd már tovább, csak egyszerűen hagyja, az élet tegye a maga dolgát.

Érzelmesebb lelkületű olvasóknak szerintem kedvenc lesz, nekem talán egy picit már sok volt az érzelmekből, a szív húrjainak pengetéséből. :D Letenni ettől függetlenül nem nagyon lehetett!

Én olyan, de olyan boldog vagyok! Most már lassan számolni sem tudom, hány könyv kiolvasásánál tart a kisebbik. Ezek a legújabb szerzemények, de már túl is vagyunk rajtuk. Tulajdonképpen semmi erőfeszítést nem kell tennem, csak "szállítanom" a cuccot! :D Ő pedig azt sem tudja, melyiket kapja elő.

Eddig is ódákat zengtem a kiadó gyermekkönyveiről, és ezt tovább folytatom a jövőben is. Amiket mostanában a kezünkbe vettünk, célirányosan egy elsős, előtte olvasni nem tudó gyermeknek lettek kiválasztva, így pont megfelelő a szövegmennyiség egy-egy oldalon, teljesen jól "kezelhető" tipográfia, és hát a rajzok... Na azok a kedvenceink, de már ezt is csak szajkózni tudom újból és újból. Gyönyörűek, ízlésesek, kedvesek. És ez egyáltalán nem mindegy!

"Amikor Emil, a nyúl bújócskát játszik a barátaival, a hosszú fülei miatt folyton őt találják meg legelőször. Ezért aztán mindig elmegy a kedve a játéktól. Végül eszébe jut valami: a legjobb nyúlrejtek! Annyira zseniális, hogy a többiek nem is találják meg. Rettentően megijednek, és Emilnek is elkezdenek hiányozni a barátai. Mégiscsak a legjobb dolog együtt lenni – mindegy, hogy ki nyer a játékban!"

"Nyúl Péternek igencsak borongós kedve van. Világot szeretne látni. Átfurakodik hát Gergelyfi bácsi kertkapuja alatt, hogy egy kis salátát lopjon. Ezután pedig már ha akarná se tudná megállítani a kalandosabbnál kalandosabb eseményeket. Belemászik ugyanis egy szendvicsekkel teli kosárba, és mielőtt felocsúdhatna, már Skóciában találja magát…
Emma Thompson szeretetteljes meséjében Beatrix Potter kisnyula szokás szerint újabb kalamajkába bonyolódik, amelyet Eleanor Taylor mesés illusztrációi tesznek felejthetetlenné."

"A bodzavirágfehér templomi egér semmit nem szeret jobban egy jó kis vendégségnél – s ha a barátait teára hívja, finom sütemény ínycsiklandó illata száll a dombok közt megbúvó kis faluban.
Ám egy napon váratlan vendég bukkan fel Magdi ajtaja előtt: egy tojás!
A kisegér úgy dönt, hogy egymaga kelti ki…"

Ismét egy írás, ami borzalmas képeket közvetít közvetlen közelről a német megszállásról és magáról a háborúról.

Párizsi lakosok menekülését, mindennapjait követhetjük nyomon a Wehrmacht csapatai elől. Sosem tudhatják, jó fele mennek-e, de mennek, vonulnak csapatokban, cókmókjukkal a hátukon, reménnyel a szívükben. Megállni, gondolkodni nem lehet, arra nincs mód, csak az ösztönökre hallgatni.

A társadalom minden rétege menekül, nincs válogatás. Abban viszont már megmutatkozik a különbség, kiből mit hoz ki a megpróbáltatás, kinek mennyire "fáj" a háború.

A szereplők különböző társadalmi osztályokból származnak, így különösen érdekes megfigyelni ennek fényében is a reakciókat, jellemvonások kiütközését a szorult helyzetben.

Nem is tudom, hogy a német tiszt és a francia lány szerelme áll-e a középpontban!? Vagy szimplán a húsba vágó szavak, mondatok elegendőek lennének-e? Arra bizonyosan rávezet bennünket, hogy a másik oldalon is legtöbben "csak" emberek voltak rossz helyen, rossz időben, de minden másban ugyanolyanok, mint az emitt állók.

Személyes tapasztalatokkal van megtöltve a regény, hiszen a kijevi születésű, de Franciaországban élő nőt 1942-ben elhurcolták és elgázosították... Az írónő lányai által féltve őrzött kéziratok alapján, a '41-'42-ben történtek tapasztalataira támaszkodva íródott a könyv.

4/5

Egy korához képest sokkal, de sokkal fejlettebb 9 éves kisfiú a főszereplő. Mind értelmileg, mind érzelmileg korosztálya felett jár. Ő Milo. És mindene a nagymamája, akit viszont - tulajdonképpen érthető okokból - bezárnak a Nefelejts Otthonba. A kisfiú képtelen ezt megérteni, nem tudja elfogadni, hogy akit szeretünk, hogy lehet bedugni egy családi fészektől távoli, idegen helyre.

A döntést értjük mi is, hiszen ön- és közveszélyes a néni, viszont a módot, ahogy megteszik ezt a szükséges lépést, már kevésbé nevezhetjük empatikusnak. Milo bárhogyan is próbál a szeme lenni szeretett nagyijának, bármilyen gyorsan is ugrik a figyelmeztető jelekre, a nagyobb baj majdnem megtörténik.

Elhatározza, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy hazahozza őt. Ez a kisfiú hihetetlen erővel, elszántsággal, hittel harcol az általa vélt igazáért. Emberfeletti harcot vív a világgal, annak gonoszságaival, miközben mégis ártatlan szemmel, bár szinte vakon tekint rá minden embertársára.

A könyv több érzékeny témát is érint. Szól a hivatali visszaélésről, a migránsválságról egy szakács személyén keresztül, akinek köszönhetőnek teljesen másképp tudunk nézni a jelenleg teljesen aktuális problémára.

Milo szerint olyan egyszerű lehetne a világ, nem kéne így túlbonyolítani. Igaza van!?

Huh, eléggé megviselt ez a könyv. Még annak ellenére is, amire számítottam a fülszöveg és az elképzeléseim alapján. Ráadásul annyi mindenről szól, hogy nem győztem helyretenni magamban a dolgokat, értékrendemet ide-oda igazgatni.

A főszereplő Lívia, a negyvenéves tanárnő, akivel egy kórházban ismerkedünk meg. Épp bírósági eljárás folyik ellene gyilkosság miatt. Folyamatos visszaemlékezései alapján látunk bele egyre inkább a múltba, hogyan is alakultak így a dolgok.

Sajnos nagyon is aktuális a téma, hiszen most már jó pár éve nagy harcok vannak a családon belüli erőszak által érintett (elsősorban nők) személyek jogaiért, bátorításukért, hogy merjenek kilépni a brutalitás alól.

Lívia is egy bántalmazott asszony, aki a szerelméért vagy félelemből(?), ki tudja, de beletörődik, tűri a megaláztatást, a mindennapos verést. Abszolút egy tökéletes társadalom- és jellemrajzot tár elénk a szerző, amitől én ismét elborzadtam.

Bátor húzásnak gondolom ezt a könyvet, bár tényleg nagyon nehéz a téma. Én még mindig bízok abban, kell, hogy legyen az emberek mellett olyan barát, szomszéd, akárki, aki észreveszi a bajt és tesz is. Bármit! Aztán tudom azt is, hogy ez sajnos nincs így.

Ebben a történetben tulajdonképpen a gyilkosság szinte eltörpül, ha lehet így fogalmazni, nem is annyira fontos. Itt a lélektani folyamatok, fontos társadalmi problémákon való elgondolkodás, lelkiismeret megszólalása vagy annak hallgatása a fontos.

Be kell valljam, a vége felé majdnem félredobtam. Sok volt már! De átrágtam magam rajta, és így volt jó. 

Házasság előtt állók picit várjanak vele! :D