Anno beszereztem magamnak egy nagyon hasonló kis csomagot, ami a muffinsütést hivatott elősegíteni. Nagyon szeretem a mai napig. Aztán karácsony előtt sétálgattunk kisebbikkel a könyvesboltban és meglátta ezt a kis csodát, onnantól pedig nem volt menekvés, egyfolytában könyörgött érte. Akkor még nem tudta, hogy a karácsonyi ajándékok terén tök tanácstalan anyja kapva kapott az alkalmon, hogy jó lesz pluszban még ez is a fa alá... :D

Volt óriási öröm, olyannyira, hogy rögvest neki kellett állni a sütigyártásnak. És hát az a büszkeség!!! Nem csak benne... :D

Sokszor van rá példa, hogy odaállnak mellém és kavarnak, gyúrnak, kóstolnak, úgyhogy nem volt ez olyan nagy újdonság, viszont még sosem volt saját spatulája, kukta sapkája és köténye. Így azért sokkal komolyabb volt a helyzet! :D

Ez a 48 oldalas kis szakácskönyv pontosan betölti a küldetését. Rém egyszerű finomságok vannak benne, amit pici szülői segítséggel bármelyik gyermek el tud készíteni. Találhatóak benne ropogós müzli, házi hamburger, sajtos húsgolyók, almás muffin, banánturmix, keksz receptek.

És az az öröm, amikor kivesszük a sütőből az elkészült művet, és az a dagadó mellkas, ahogy kínálják a vendégeknek, amit sütöttek... Na, megéri, higgyétek el!

Anyák napja közeledtével ezt a könyvet Anyukámnak szántam ajándékul. A 15 megható történet tényleg méltó ünneplése május első vasárnapjának és természetesen az év többi napjának is. Talán ez az egy nap egy külön alkalom arra, hogy újból kifejezzük a hálánkat. Nagyon örülök, hogy ezeket a történeteket - amelyek magyar és világirodalmi klasszikusoktól is egyaránt származnak - most csokorba szedték, és ilyen gyönyörű borításban kiadták.

Különböző sorsokról, személyekről olvashatunk történeteket, azonban a közös a főszereplőkben, hogy mind nők és egyben édesanyák is. Amióta én is átélem ezt az állapotot, tudom, hogy ez egy nagyon különleges "hely" a világegyetemben, ezért már egészen másképp szemlélem én is, és egyre inkább rájövök, hogy bár valóban a világ legfantasztikusabb állapota, mégis egyben a legnehezebb is. Éppen ezért IS jó értékelni az édesanyánk felé, hogy VAN!

A kötetben az alábbi szerzőktől olvashatunk gyönyörű történeteket: Örkény István, Kosztolányi Dezső, Jane Austen, Mikszáth Kálmán, Nathaniel Hawthorne, Ady Endre, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Kaffka Margit, Guy de Maupassant, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Tolsztoj, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula.

Irigylem azokat a nőket, meg úgy általában azokat az embereket, akik görcsölés nélkül, nyugalomban tudják élni az életüket. Én sajnos nem ebbe a kategóriába tartozom, sőt! Képes vagyok a legapróbb dolgokon is szétrágni magamat belülről, aztán amikor már túlvagyok a nehezén, akkor térek csak észhez, hogy megint mi értelme volt? Mármint a lelki huzavonának. Így van ez az élet majd' minden területén nálam, különösen a gyermeknevelésnél.

Ez a könyv először is egy önvallomás az írónőtől, hiszen évek óta küzdött különféle elvárásokkal, a világ felé való megfelelni vágyással. 2 gyermeke várása, aztán nevelésük nem kis megpróbáltatásoknak  tette ki. És valljuk be, ezzel nincs egyedül. Bár érdekes módon, nekem a terhességeim fantasztikus módon zajlottak le, élveztem szinte minden pillanatát mindkettőnek. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy problémamentes volt, de még csak az óriási  reklámhadjárat dömpingek sem tudtak eltéríteni, elbizonytalanítani (ld. mérhetetlen mennyiségű ultrahang vizsgálatra-, illetve különböző szűrővizsgálatokra való felhívások). Azt gondolom, természetes módon persze, hogy izgultam, hogy egészségesek legyenek a gyermekeim, de nem léptem túl azt a bizonyos határt. Kétségtelen, hogy találkoztam én is, itt, Magyarországon azokkal a "bombatámadásokkal", amelyeket, ha nem hajtasz végre, rossz, felelőtlen anya vagy. És hány ilyen nőt láttam a terhesgondozásokon is, és nagyon sajnáltam őket, hogy nem tudják ezt a feledhetetlen, megismételhetetlen állapotot úgy átélni, ahogyan azt kell.

Na a gyermeknevelés az más kérdés. Azon már tudok eleget aggódni, és nagyon sokszor a külvilágtól érkező jelek miatt kezdek el gondolkodni, hogy jól csinálom-e? Így van ezzel Ulrike Hartmann is, aki nagyszerű humorával tárja fel a szemellenzős anyáknak a buktatókat, szinte tükörképet tart elénk. A könyv próbál segítséget nyújtani, felhívni az anyák figyelmét, hogy próbáljanak ösztönből cselekedni, hiszen annál jobban nem lehet csinálni, mint amit az egészséges ösztön, életösztön diktál. Ezt persze magamnak is felkiáltójellel kiáltom!

Amúgy meg kaptam egyszer egy régi barátnőmtől egy ilyet... Elég csak ránéznem, és minden OK! :))) Ajánlom szorongó anyatársaimnak!

4/5