...
Erika
Kivételesen nem a saját bejegyzésem következik most, hanem Nima engedélyével az Ő blogoldaláról vettem át egy elég sokunkat érintő posztot. Nem kellemes a téma, és azt is vállalom, hogy a bombát én robbantottam, miután saját bejegyzéseimet találtam szóról-szóra egy másik blogger oldalán, úgy feltüntetve azokat, mintha a saját kútfőjéből eredtek volna.

Mélyen felháborított, hiszen én ezekkel a bejegyzésekkel sokat és becsületesen dolgoztam. Irodalmi értékét most nyilván nem fogom itt mérlegelni, nem is amiatt bánt a dolog. Sosem állítottam, hogy hatalmas írói vénával lennék megáldva, de ezen a szinten is elvárom, hogy más ezt a munkát is tiszteletben tartsa, úgy ahogy ezt én is megteszem viszont.

Az történtekről folyó vitát itt lehet megnézni!

És akkor íme Nima posztja az esetről, aminek minden betűjével egyetértek, feleslegesnek tartottam újra megfogalmazni!

Blogok háborgó tengere - látvány a gumiszobából

Ez most nagyon ego-poszt lesz, akit nem érdekel, az ne olvassa. És akinek nem inge, az ne sértődjön meg, ha kérhetem.

Volt már, hogy besokalltam ezzel a blogolással. Jó szórakozás, meg minden, de mint mindennél, ennél is eljött az a pont, amikor meg kellett magamtól kérdezni, hogy miért is csinálom, azon túlmenően, hogy mindenképpen meg akarom osztani a gondolataimat a nagyvilággal. Elég sok válasz volt: azért, mert megszoktam, hogy amint gondolatom támad a könyvről, van hová leírnom; azért, mert rengeteg okos, érdekes, és kedves embert ismertem meg; azért, mert nagyon jó szórakozni a dizájnnal; és nem utolsó sorban azért, hogy nyoma legyen annak, miket olvastam - ez magam miatt, és azért is, hogy figyelmeztessek másokat sok-sok jóságra vagy rosszaságra.

Ami soha nem fordult meg a fejemben, hogy a recenziós példányok miatt folytassam a blogot. Szerintem azért lehet rólam tudni, hogy nem reszketek az ingyenkönyvekért, ha adnak, nagyon szívesen elfogadom, van, amiket különösen szeretnék, de ha nem jön össze reciben, akkor megveszem. Pont azért, mert akarom. Mindannyian tudjuk a régiek közül, hogy eleinte nem volt ez ilyen egyszerű, hogy beszórták közénk a könyveket, igencsak meg kellett dolgoznunk azért, hogy a kiadók tudjanak rólunk, emberszámba vegyenek, és lehetőséget lássanak bennünk.

Eleinte épp ezért is voltunk kevesen: színvonalas könyvesblogot vinni nem egyszerű dolog. Úgy írni könyvekről, hogy az mások számára is élvezhető legyen, olyan könyvekről írni, ami sokakat érdekel, vagy érdektelennek tűnő könyvekre figyelmet felhívni, ezekhez mind kell intelligencia, jó fogalmazási készség, és önálló gondolat, egy olyan sajátos látásmóddal, ami segít mindazt kiemelni, amit fontosnak láthatunk a könyvekben.

Ehhez képest a moly hozott magával egy blogdömpinget, ami nem tett jót a színvonalnak. (nem igazán érdekel, ha most valaki felháborodik, ez tény.) Mert tömegével jöttek létre könyvesblogok, aminek a nagy része nemhogy színvonalat nem hoz, de volt, hogy nem tartalmazott mást, csak borítót, fülszöveget. Jó esetben mindenki tisztában van a saját képességeivel, és fel tudja mérni, meddig terjed a tehetsége. Időközben mindannyian fejlődünk, én magamon is érzem, hogy másabb posztokat írok most, mint két éve. Végül is, nem igazán zavar a blogok léte, mindenki azt firkál a képernyőre, ami neki tetszik, nem kell néznem szerencsére, ha nem akarom, ráadásul azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy jó néhány nagyon színvonalas blog is létrejött ezzel együtt, ami sose született volna meg, ha nincs a moly.

Még az sem nagyon érdekelt, hogy egyre-másra jöttek létre a blogok csak azért, hogy hozzájuthassanak az ingyenkönyvekhez. A kiadó dolga, kinek adja, az meg már az ő baja, ha nem nézi meg, hogy kerül ki a vélemény, és nem érdekli, hogy vállalhatónak tartja-e a stílust (mivel sok esetben inkább csak az érdekli őket, hogy csakis jókat írjanak a könyveikről).

De az, hogy valaki arra sem veszi a fáradságot, hogy ha már kap recipéldányt, tömegével, akkor azt elolvassa, és nincs róla egy önálló gondolata, hanem másoktól lopkodja össze a posztja sorait, azt már felháborítónak tartom. Lehet ötleteket venni másoktól, előfordul, hogy valakinek a mondata eszébe juttat egy olyan szálat, amiről elfeledkezett, előfordulhat, hogy nem értjük az összefüggéseket, és más posztja megvilágosíthatja ezt, de akkor sem veszünk át egész bekezdéseket szó szerint másoktól, mert ez gerinctelen és tisztességtelen dolog. Ha hülye vagy, ne olvass, ha nincs önálló gondolatod, akkor ne akarj gondolkodni, és a másik hátán felkapaszkodni, mert úgyis lebuksz. Ha nem olvasod el a recipéldányokat, és azokról nem tudsz önállóan véleményt formálni, akkor ne vedd el más bloggerektől a lehetőséget, hogy megkaphassák azt a könyvet, amit a kiadók jóhiszeműen neked adtak oda.

Nem először röppent már fel a hír, hogy ez vagy az szó szerint lopkod másoktól, én is találkoztam már komplett bejegyzésemmel máshol, de ami tegnap történt, az kiverte nálam, meg sokaknál a biztosítékot. Hogy miért? Mert szerintem egyetlen önálló posztja sincs az illetőnek, nincs saját gondolata, amit meg nem másoktól lopott, az olyan értelmetlen, semmitmondó és bárgyú, hogy ezért nagyon kár blogot csinálni. Tisztán látszik, hogy az illető nem olvassa el a könyveket, viszont csak azért, hogy a kiadóknak betömje a száját, valamit odahány a blogra. Amit lopott, annak még értelme is van, amit meg ő próbált meg írni magától, annak meg semmi. "...nagyon érdekes volt a könyv. izgalmas volt, és érdekes. a történetszál nagyon izgalmas volt. egész végig izgultam, annyira érdekes volt a történet. " Nagyjából ez a színvonalnak közel sem nevezhető közlési módja. És igen, elszakadt nálam a cérna.

Ja, jó móka az ingyenkönyv, mert mekkora májerság, ha lehet vele villogni, hogy "én 15 kiadótól kapok könyvet ingyen", de akkor az a minimum, hogy megtiszteljük nem csak a kiadókat, de a másik bloggert, és leginkább az olvasókat, és nem verjük át őket a palánkon. Nem lopunk más bloggertől, mert nem illik, és ha nem tudunk írni, akkor meg nem erőltetjük.

ufff.

(az illető megkapta a posztom linkjét a blogján. lehet, hogy bunkóság, de van, ami mellett már nem bírok szó nélkül elmenni.)

http://nima.freeblog.hu/archives/2011/10/25/Blogok_haborgo_tengere_-_latvany_a_gumiszobabol/

Erika
A hatvanas évek elején, Jacksonban járunk, a faji megkülönböztetés világában, ahol az őszinteség még nyomokban sincs meg, ahol a társadalom a gyűlöleten alapszik és minden érzelem gyanús.

A hely egy tipikus Délen fekvő amerikai kisváros, amely a végére már a sajátunk is, annyira belekeveredünk érzelmileg is az egészbe.

Martin Luther King vezetésével, a fekete polgárjogi mozgalom megindulásával egy időben zajlanak az események. Jacksonban is úgy érzik a fehérek, hogy ők a világ urai, mindenki csak alábbvaló lehet náluk. A feketék maximum csak szolgálói, gyermekfelügyeleti feladatot láthatnak el, de a "piszkos kezükkel" nem érhetnek a WC-jükhöz, étkészletükhöz, egy asztalnál nem ülhetnek velük. Felfuvalkodott, gőgös háziasszonyok, akik ujjukat sem mozdítják semmiért, csakis az új ruhákért, a feltupírozott hajukért hajlandók valami kevéskét tenni. Fő foglalatosságuk, hogyan alázzák meg nap mint nap a feketék többségét.

Persze kevéske kivétel van, de bátorsága senkinek sincs szembemenni a szegregációval. Ebben nőttek fel, ez a természetes. De vajon hogyan éreznek a feketék, hogyan élik meg a mindennapokat a fehérek házaiban cselédként, mit gondolnak az életükről, értékeikről. Ez kit érdekel?

Skeeter, az egyetemet éppen befejező, írói ambíciókkal megáldott fehér nő álmai között szerepel, hogy New Yorkban kapjon állást, ehhez viszont valami nagy dobásra lenne szüksége. Eleinte csak ötletként merül fel benne a gondolat, hogy papírra vesse mindezeket a fontos gondolatokat, később már elvi kérdésnek, mérföldkőnek tartja a feketék egyenjogúságáért vívott harcban.

Nem kis kockázatot vállal a könyv megírásával, hiszen ennél jóval kevesebbért házakat gyújtanak fel, hozzátartozókat öldösnek le a városban bosszúból. Persze névtelenül szándékozik megjelentetni, de az így sem kétséges, hogy a "tisztes" úrinők magukra ismernek. Eleinte nem nagyon talál önként jelentkezőt az interjúra, később csak-csak felbátorodnak a fekete cselédek, és kiöntik a szívüket neki. Nem kevesebb, mint barátság szövődik közöttük, fontossá válik számára ezeknek az embereknek az élete, sorsa, jövője.

Nagyon kényes a téma, ráadásul a mai napig aktuális is, csak éppen a szereplők változnak folyamatosan. Mindig van gyengébb, utáltabb, csak a helyszín, a kor változik. A mai napig megrendít, ha a rasszizmussal szembetalálom magam, legszívesebben a világból is kimenekülnék olyankor. És ez nem kevésszer fordul elő... A könyv humora nehéz pillanatokon segített át!

A borító pedig... még azt sem tudtam, miről szól a könyv, de már hónapokkal ezelőtt beleszerettem a boltokban.

Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.”

Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé.

Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni…

Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket.


– Martin Luther King: Van egy álmom

A könyvből film készül, amely nemsokára bemutatásra kerül a hazai mozikban is! Íme az előzetes:



5/5

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010
Fordította: Pálmai Katalin
Eredeti cím: The Help
590 oldal
Erika
Be kell valljam, ez nem az én könyvem volt. Igazából nem is saját választás volt, de úgy voltam vele, hogy néha egy könnyedebb könyv is a kezeim közé kerülhet. És akkor észbe kaptam, hogy "te jó ég, sznob lettem, vagy mi van?". De egyébként szerintem nem, csakhogy ez már túl könnyed vagy valami ilyesmi volt nekem.

Jane egy magányos középkorú nő, aki nem annyira szerencsés külseje miatt csak álmodozik a nagy Ő-ről. Mindeközben mellékállásban névtelenül szoftpornó történeteket ír egy újságba. Ez csak amolyan hobbi, meg erőteljes álmodozás a részéről, a valódi kihívást egy jó kis újságírói munka jelentené neki. A lehetőség nem is olyan soká bekopogtat az ajtaján. A Seattle Chinooks hokicsapatának, annak tagjainak életéről, meccseiről kell beszámolókat készítenie. Ez klassz kis feladatnak tűnik mindaddig a pillanatig, amíg az első öltözőbeli jelenésénél direktbe le nem dobálják a fiúk a ruháikat az utolsó szemig, egyenesen Jane kedvéért, ezzel provokálva őt, na meg, hogy lássa, milyen tökös (szó szerint) pasik is ők. Na, lehet gondolni, hogy éli ezt meg szerencsétlen. Mindenesetre már itt elhatározza, hogy akkor sem hagyja magát, belevaló nőként elvégzi a munkáját.

Rögtön az első találkozón feltűnik neki Luc, az állat! :D Mert Luc egy behemót nagy, Jane szerint rendkívül szexi, hasán patkótetkós, kigyúrt alak. Mellékesen ő a csapat kapusa. És a nő bírja az ilyet, álmaiban is nemegyszer elképzeli, miként döntene egy hasonló kaliberű pasast ájulásszerű állapotba szexuális "támadását" követően. Kapcsolatuk elég sekélyes, oda-vissza sértegetik egymást. Luc a nő külsejére szólogat be állandóan, Jane pedig a pasi felületes, igénytelen párkapcsolatait veti górcső alá folyamatosan. Közben szép lassan azért mindkettőben kialakul a vonzalom.

Számomra a történet tökéletesen kiszámítható volt, semmi meglepetést nem nyújtott a dolog kimenetele, viszont egyes jelenetek adtak bőségesen okot a pironkodásra. Huh, durva volt, néha azt sem tudtam, hogy takargassam a lapokat a tömegközlekedésen. Szóval, khm, Jane tényleg nagyon vékony jégen táncolt végig. A szende, szűzies, visszafogott hölgy valójában az erőteljes erotika és a pornó között mozgott. Hiába próbálta másnak tettetni magát, én átláttam rajta! :D

A végén pedig azt kérdezgettem magamtól, hogy "te jó ég, prűd lettem?"!!!

3/5

Athenaeum Kiadó, Budapest, 2011
Fordította: Bajnóczy Zoltán
Eredeti cím: See Jane Score
260 oldal
Erika
"A mesék sajátos módon ragadnak magukkal, ... színes történeteikkel szórakozást nyújtanak, de közben önismeretre is tanítanak. Hallgassátok a meséket, ... mert hasznos vezérfonalul szolgálnak az életben."

A stílus ismerős, hiszen A kalifa házánál már megismerhettem, megkedvelhettem. Bár másra készültem, meglepett és örültem is neki, hogy egyfajta folytatásban lehet részem, más aspektusból megközelítve.

Hogy mire készültem? Meg voltam győződve róla, hogy fikció, mese lesz az egész. Megijedtem, mert bevallom az Ezeregyéjszaka meséi sosem tartozott a kedvenceim közé. Persze akad benne bőven mese is, de azok "csak" még jobban tarkítják Tahir Shah és családjának életét, történetét, amelyet nagyjából már megismerhettünk a fent említett könyvben.

Az író felmenőinek szeretete a mese iránt, azok izgalmas elmesélésének képessége magát a szerzőt is megragadják. Egész gyermekkorát a mese szeretete itatta át, és már-már fanatikusan, országokat átszelve keresi saját belső meséjét, miközben sok száz másikat ismer meg. Nehéz dolga nincs, mert az adott kultúrából adódóan, a csapból is a mesék folynak. Bármerre is térül-fordul, mesével találkozik szembe, és ő szívesen szán is rá időt, hogy mindenkor meghallgassa, hátha talán épp az lesz az ő belső, saját meséje. Egy ősi berber hagyomány szerint ugyanis minden embernek kötelessége ezt a mesét megtalálni a saját szívében.

Fez és Marrákes ódon falai között járja útját, és sokszor tűnik úgy, hogy valójában nem véletlenül keveredik egy-egy helyre. Ha kell, a Szahara végtelen homokdűnéi között tölti az éjszakát, csak közelebb kerüljön céljához. Mindenhol mesébe botlik, életre kelnek a különböző misztikus szerzemények, jelen és múlt, mese és valóság keveredik egymással. Az Ezeregyéjszaka világa elevenedik meg a mi szemünk láttára is. Ebben a formában én nagyon élveztem.

A családról ebben a könyvben most viszonylag kevés szó esik, nyugalom van, hiszen a kalifa házát már belakták, abszolút otthonukká vált. A dzsinekkel is megbékéltek, így házuk őrzői is békén hagyják gazdáikat, bár azért a szolgálólányok között folyamatos dúlnak a buta viták, amelyek rendkívül viccesek egy európai számára.

Közben mindvégig ugrálunk az időben, visszakanyarodunk gyermekkorához, a kalifa házának körülményes megszerzéséhez, meghódításához, de a szerző első kötetének el nem olvasása szerintem nem probléma, nem akadályoz ennek megértésében. Ajánlani viszont mindenképp ajánlom! :D

Számomra az egyetlen negatívuma az volt a könyvnek, hogy picit tömény és hosszú lett. A borító viszont ismét gyönyörű.

4/5

Tericum Kiadó, Budapest, 2011
Fordította: Szám István
Eredeti cím: In Arabian Nights
476 oldal