Ha dühösen nem is, de mindenképpen hatalmas ámulattal kezdtem el forgatni ezt a gyönyörű kiadványt. Egyszerűen megszólal, annyira szép! Méltó is egy ilyen mesterhez, mint Monet.

Az impresszionizmust - azt gondolom - elég könnyű befogadni, de azt nem is sejti az ember, hogy micsoda munka van ezek mögött a képek mögött.

A rendkívül informatív és részletgazdag kötet nemcsak Monet munkásságáról, életéről, hanem a körülötte zajló világi eseményekről is beszámolót nyújt. Legyenek azok a hétköznapok, háborúk vagy politikai események, amelyek nem mindig könnyítették meg egy festő munkáját.

Monet már életében is rendkívül elismert művész volt, képei csillagászati összegekért keltek el. De hogy mik és kik ihlették, miért dühöngött rendszerint, arról nagyon sokat megtudunk a könyvből. Sikeresnek mondható élete teljes ellentétben állt a magánéletével, bár nem ez jut eszünkbe képeit nézegetve.

A kiadvány kellően megalapozott kutatást feltételez levelek, visszaemlékezések, egyéb történelmi források segédletével.

Művészettörténetért, festészetért, Monet-ért vagy csak egyszerűen a gyönyörű kiadványokért rajongóknak feltétlenül javaslom kézbe venni.

5/5

Drága, drága, drága Sir David Attenborough! Mennyiünk életét teszi vidámabbá, amikor a természetfilmjeit nézegetjük. Teljesen természetes volt, hogy gyermekkoromtól kezdve állandó részét képezték könyvei a polcainknak.

A mi kis bolygónkról szóló híradásai immáron hét évtizede pótolhatatlanok, nélkülözhetetlenek. Nincs ez másként a könyvek lapjain megjelenő történetekkel sem.

Bár ez a három állatkerti gyűjtőutat bemutató kiadás picit átdolgozott és nagyon a kezdeti éveiből való történetekkel van teli, az értékéből az égvilágon semmit nem von le.

Abszolút beleilleszkedtem a csapatmunkába, amit ők alkottak. Ugye, a terv az az, hogy az addig még kevésbé ismert állatokat begyűjtsék további tanulmányozás céljából. Hihetetlen mennyit fejlődött azóta a természetismeret, és ez egyértelműen köszönhető Attenboroughnak is.

Nyilván vannak, akik felkapják a fejüket a befogások hallatán, de a mérhetetlen állat-, illetve természetszeretet teljesen kizárta, hogy ártsanak bármelyiknek is. És honnan a csudából tudhatnánk most ennyit a faj-, természetvédelemről? A figyelem és a fegyelem mindvégig jelen volt ezeknek az embereknek a munkájában, első helyre tévén az állatok maximális tiszteletben tartását.

Az olvasó felejthetetlen utazást tehet Brit Guyanába, Indonéziába, a Komodó szigetre és tatuk után kutatva Paraguayba.

A ritka fajok bemutatása mellett, megismerkedhetünk az adott kultúrákkal is.

A könyvet minden expedícióhoz kapcsolódó térképek, illetve fényképek "színesítik". Ezek minősége nyilván az akkori fényképészeti technikákhoz igazodóan jelennek meg. De nincs is ezzel semmi baj!

Senki ne gondolja, hogy valami száraz, tényszerű olvasmányt vesz a kezébe. Egyből beindul az ember képi filmlejátszója és majdnem épp olyan, mintha a tv-ben néznénk az élményekkel, kalandokkal teli leírásokat.

5/5

Gyönyörű szép, megrázó történet az ember határainak feszegetéséről, bátorságról, hősiességről.

 

Teljességgel le tudok döbbeni, hogy mire képes az ember, ha a helyzet úgy kívánja. Főként amikor nem "véletlenül" sodródik bele egy veszélyes helyzetbe, hanem egyértelműen tisztában van azzal, hogy milyen kockázatos feladatot vállal.

 

Így történt ez azokkal a matrózokkal is, akik az 1914-es brit Birodalmi Transzantarktisz-expedíció tagjaiként jelentkeznek Ernest Shackleton Endurance nevű hajójára. Nagyon sok tényező játszik közre. Az út eleve veszélyes, ha ma vágnának neki, akkor is. De tekintve az akkori technikai lehetőségeket, még inkább eltátjuk a szánkat.

 

Bár az újságíró nem volt jelen ezen az "utazáson", naplóbejegyzésekből, feljegyzésekből, egyéb iratokból hozta létre ezt a kötetet. Lehetne ez nagyon unalmas is, de távol álljon tőle. Rendkívül izgalmas, olvasmányos, sokszor már túlságosan is érzékletes volt a leírás. Tökéletesen éreztem a fagyási fájdalmakat, az éhséget, a kiszolgáltatottságot, a reménytelenséget.

 

Egy lelkesedéssel teli legénység vág neki a nagyrészt ismeretlen kontinens, az Antarktisz felfedezésének. Ezeknek az embereknek álmukban nem fordul meg a fejükben, micsoda megpróbáltatások várnak rájuk. Kíváncsi lennék, ha a töredékét látták volna előre, bátorságuk vajon kitartott-e volna?

 

Én körülbelül a könyv egyharmadánál tudatosítottam magamban, hogy itt nem 1 hónapnyi kínszenvedésről volt szó, hanem 2 ÉV!!!-ről. Ennyi ideig viselte ez a legénység a minden napos stresszt és a folyamatos nélkülözést.

 

Több tagja is a legénységnek magas szakmai tudásról, hozzáértésről tett tanubizonyságot, de Shackleton vezetői képességei nélkül, úgy gondolom, ezek mit sem értek volna. Nemcsak feladatokat osztott ki fantasztikus ráérzéssel, de tökéletes pszichológiai támaszként is jelen volt mindvégig, ami nélkül nem tértek volna haza ezek a srácok. A leírások alapján egy percre sem eresztett le ez az ember. Példaértékű, követendő vezető, és egyértelműen az egész legénység elismerte az ezek által az ismérvek által kivívott tekintélyét.

 

Meg lehet őrizni az épelméjűséget, a hitet, az életet magát egy ilyen út során? Én tényleg csodálattal adózom minden ilyesfajta teljesítmény előtt. Azt gondolom, hogy piszlicsáré ügyeken való hisztiknél néha elgondolkodhatnánk, mi férhet még bele a tűrőképességünkbe? De aztán rájövök, hogy nyilván nem minden nap kell egy sarkvidéki felfedező úthoz viszonyítanom a saját életemet. :D

 

Le a kalappal a legénység előtt!

Teljesen el vagyok ájulva, milyen csodaszép kiadványokkal jön ki a kiadó. Többek között ezzel is. Megláttam, és már vakarództam, hogy ez muszáj otthonra. Aztán meglátta a nagyobbik gyerek, és csoda történt! Kikapta a kezemből és elmélyülve elkezdte este olvasgatni, időnként idézgetve nekünk belőle. Nagy bánatomra, ő és az olvasás nincsenek túl nagy barátságban, viszont ő és a fák, a természet minden velejárójával nagyon is. Úgyhogy ez lehet itt a titok. :D Amúgy pedig természetismeretből éppen a tegnapi napon írtak témazárót a fákból, erdőkből, benne vagyunk a témában rendesen.

Szóval tényleg nem csak a borító, ez a könyv kívül-belül gyönyörű, hasznos tartalommal, ismeretekkel. Azt nem tudom elképzelni, hogy van, aki nem hisz abban, hogy a természetben minden élőlény a maga módján kommunikál a másikkal. Így ez alól a fák sem kivételek, és érdekes volt már a dolgozatra készülve is a szimbiózisokról olvasni, ami a fák és más élőlények között fennáll. Mi ez, ha nem kommunikáció. És ez csak egy kis szeletkéje a tortának.

Aki eddig is szerette az erdőt, a fákat, az még jobban fogja. Akinek pedig olyan nagyon nem jelentettek semmit, a könyv elolvasása után garantáltan más perspektívák nyílnak meg, olyan titokzatos világba kalauzolja el őket, amelybe a valóságban is el akar majd jutni, megtapasztalni ezeket a csodákat.

Ez a könyv egyértelműen ékesíti otthonunk polcait!

Valószínűleg elsősorban nekünk készült ez a könyv. Mániákus állatszeretetünk nem nagyon ismer határokat, úgyhogy roskadoznak a polcok a hasonló jellegű kiadványoktól. De sosem elég!

Talán a kedvenceink a madarak, így amikor megláttuk a gyerekekkel a borítón a cuki széncinkét, azonnal hozzáláttam a beszerzéshez. :D Rengetegszer kerül kézbe, lapozgatjuk, tanulmányozzuk, nevetünk!

A könyv széleskörű ismeretet ad a városban megtalálható állatfajokról. Ismertekről és kevésbé ismertekről is. Mindennap láthatóakról és a nappal rejtőzködő, ám éjjel előbúvó csalafintákról is. :D

Winklert nagyon szeretem még a Totálcar-ból, rendszeres nézője voltam a műsornak. Imádtam pikírt humorukat, úgyhogy aki ismeri, elképzelheti, hogyan ismertet meg például a csótányokkal. Merthogy azokat is megismerhetjük a kötetből. És miért is ne?! :D A leírásokat szinte mindig kíséri valami személyes történet is, ami még színesebbé teszi az egészet.

Nagyon nagy segítség lehet a könyv olyan gyermekeknél, akik esetleg kicsit félősebbek a természettel, a minket körülvevő állatokkal kapcsolatban. Nálunk ilyen félelmek nincsenek, hiszen rendszeres körutunk van a környező utcákon eső után. Küldetésünk az összes csiga megmentése a járdákról. De a madármentőknél is ismert látogatók vagyunk már, hiszen nagyon sok sérült állatot vittünk már be. Szóval barátkoztatni nem kell szerencsére sem a gyerekeket, sem minket. Nekünk csak úgy egyszerűen élvezetes, úgy ahogy van!

Nagyon érdekes és még annál is viccesebb kis könyv ez! Gyermekek mellett szerintem kötelező!!!

"Véletlenül" tértünk be egyik nap egy könyvesboltba, és miközben én intéztem pár dolgot a pultnál, fiaim visítva rohantak felém ezekkel a könyvekkel. Pár hónapja ugyanis minket is elért a Minecraft őrület, és mi ezekről a kézikönyvekről nem tudtunk. Hetek óta gondolkodom a karácsonyi ajándékokon, így jól jött ez a visongás. :D

Mindkettő megszállottan, órákon át nyomogatNÁ a táblagépet, ha hagynám. Természetesen itt is módjával engedjük a játékot, de tulajdonképpen örülök ennek a típusú játéknak, mert van értelme, legalább fejleszt valamit, nem csupán a semmibe bámulnak bele az elektronikai kütyükön keresztül, butítva az agysejtjeiket.

Nagyon korán elkezdtek legózni, így nem is volt kérdéses, hogy tetszeni fog nekik a Minecraft is, hiszen itt is megadott elemekből kell felépíteni városokat, épületeket, bármit. A kocka alapú építkezéssel a fantáziájuknak csak a képzelet szabhat határt, nem utolsó sorban a kreativitásukat, geometriai érzéküket is rendkívüli módon fejleszti.

A Minecraft kézikönyvek egészen az alapoktól segítenek eligazodni ebben a csodavilágban, később pedig útmutatást adnak a bonyolultabb építmények létrehozásához is.

Részletesen taglalja, hogy a különböző szereplőknek hány élete lehet, mit kell tenni, ha szembekerülsz az ellenséggel, milyen eszközöket használhatsz, mennyit érnek azok, amikor éppen szükség van rájuk.

A Minecraft egy sandbox stílusú építőjáték, ahol nincsenek kötött szabályok, és bármit megépíthetsz, amit elképzeltél. A játék a fenti világban, lápvidéken, magas hegyvidéken, erdőkben, síkságon kezdődik, utána pedig az alvilágban folytatódik.

Lehet egyedül is játszani, de barátokkal is, hálózatban. Az internethez nem kapcsolódik automatikusan, a játékosok jelszóval védett szervert hozhatnak létre, ezzel is támogatva a gyermekek biztonságát a közösségi háló által rejtegetett veszélyek ellen.

Én nagyon örülök a karácsonyi ajándék ötletének, de már előre a gyerekeim örömének is, ugyanis akkor ott helyben visszapakoltattam velük, hogy nem kell ez nekünk. Hát dehogynem!!!

A Minecraftról és a kézikönyvekről itt olvashattok még bővebben.

Ez a fantasztikus könyv most olyan jól esett a lelkemnek, hogy csak na! Az első, ami eszembe jut, hogy feltétlenül ráveszem 10 éves kisfiamat, hogy ne riadjon el a terjedelmétől, olvassa el mindenképpen. A második, hogy ez a könyv tele van élettel, szeretettel, életszeretettel.

Szívembe zártam Lawrence Anthonyt és az ő elefántjait. Nem különösebben a kedvenc állataim, de ahogy bemutatta őket nekem, ahogy finoman, óvatosan közel vezetett hozzájuk, muszáj azt mondanom, hogy odavagyok értük.

Döbbenetes, ugyanakkor nagyon nagy erőt adó történet arról, hogy ez az ember mit visz véghez sok-sok segítőtársával együtt annak érdekében, hogy megmentse, megőrizze, még tovább fejlessze a Dél-Afrika szívében lévő zuluföldi vadrezervátumot.

Egy nap szokatlan kérést intéznek hozzá. Arra kérik, fogadjon örökbe egy hányattatott sorsú vad elefántcsordát. Szörnyű, amin már eddig keresztülmentek ezek az állatok, és ha Anthony nem segít, akkor az egyet jelent a kilövésükkel. Ez merőben ellenkezik a természetvédő életszemléletével, úgyhogy egy-két percnyi gondolkodás után igent mond.

A szállítmány megérkezésekor rögtön látja, hogy nem túloztak az állatok viselkedésének ecsetelésekor, sőt. A válogatottnál válogatottabb borzalmakon keresztülment példányok az első perctől fogva védik saját területüket, életüket, mindenkivel szemben bizalmatlanok, támadásra készek.

A könyv azt a hosszú utat, sok-sok évet mutatja be, amely alatt a szerző kitartó munkájával, szeretetével, türelmével, gondoskodásával kivívja az állatok bizalmát, amely által szinte a csorda életének részévé válik, tiszteletben tartva azokat. Kölcsönösen tanulnak egymástól, és sokszor a könnyeimen át csodáltam ezt az embert és az elefántokat, mire képes a szeretet, a hit, a kitartás, bármennyire is közhelyesnek hangzik. Elhittem minden szavát, és akár holnap munkába állnék nála, ha családomnak is helyet biztosítana...

Gyermekeim új kedvenc sorozatának 4 tagját szereztem most be. Bár elsősorban a nagyobbiknak szántam, bőven akad ezekben a könyvecskékben a kicsinek is feladat, a játékos, bőséges ismeretszerzésről már nem is beszélve.

Amint hazavittem őket, ráugrottak, egyből rejtvényeket oldottak meg, a nagy pedig felolvasott a kicsinek a színes képekkel és illusztrációkkal ellátott fejezetekből. Tematikus számokat jelentetett meg a kiadó rafinált rejtvényekkel, szuper tudástesztekkel. 7 év feletti gyermekeknek ajánlják, de nekem tényleg boldog volt az 5 1/2 éves is nagyon. :D

Mindenképpen beszerezzük az utolsó darabig az összeset. :D

"Mi történik, ha csuklunk? Hol található a vakfolt? Melyik testrészünk a legnehezebb? Izgalmas és hihetetlen dolgok a testünkről. Színes képekkel és illusztrációkkal, rafinált rejtvényekkel, szuper tudásteszttel, 7 év feletti lányoknak és fiúknak."

Ezzel a könyvvel is a fiúknak akartam kedveskedni, ami sikerült is. A pár másik állandó érdeklődési kör között a dinók is ott szerepelnek folyamatosan. Néha szüneteltetik egy kicsit a témát, aztán újból gőzerővel belevetik magukat. Az alábbi album az eddigieknél már terjedelménél fogva is jóval részletesebb tájékoztatást ad ezekről a néha gigaméretű ősállatokról, nagyon szép formába csomagolva.

Izgalmas, képzeletbeli utazásra hívja a könyv a gyerekeket, amely utazásban segítenek elmerülni az illusztrációként megjelenő színes, klassz képek. A képek nálunk még a rajzolásban is sokat segítenek, mert ez is egy nagy-nagy hobbi náluk. :D Tele vagyunk dinórajzokkal...

Dinoszauruszok és kortársaik sokasága elevenedik meg Földünk élővilágának kezdetéből. Én nem mondom, hogy valaha is odavoltam ezekért a jószágokért, de a gyerekek kedvéért mindenképpen érdemes beszerezni, nagyon tág ismeretet nyújt.