Jó kis bonyolult történet volt ez. Eleanor Murrayt, a főszereplőt még az ág is húzza. Ami rossz megtörténhet, vele meg is történik. Egy régmúlt balesetben nővérével mindketten megsérülnek, ám Eleanor felépül, míg testvére tolószékbe kényszerül. Mindezért önmagát okolja. Vezeklésképpen együtt él velük, minden szabadidejét nővére ápolásával tölti, a jobb megélhetésért pedig éjszakai munkát is vállal egy bárban zongoristaként. Ha ez nem lenne még elég, testvére férjébe bele is szeret.

A gödör legalján jön egy ajánlat főnökétől. Eleanor visszatérhetne Edisto Islandre, ahol gyermekkorát töltötte. Itt főnöke idős nagynénjére, Helenára kellene vigyázni, amolyan társalkodónőjének lenni. Az idős hölgy sem egyszerű eset, épp elvesztette szeretett testvérét, így az élethez van a legkevesebb kedve. A két nő, fiatal és idős generációjának összeeresztése bizonytalan kimenetelű, de hamar kiderül, hogy szinte esély sincs köztük a békére. Úgy tűnik, mindkettejüknél a túlélés a cél, egymás társaságának túlélése.

Ahogy telnek a hetek, egyre inkább közelebb hozza őket egymáshoz Eleanor főnökének kislánya és a zene. Mindkettő csodákat tesz kapcsolatukban, egyre inkább megnyílnak egymás előtt, feltárják rejtegetett titkaikat, sérelmeiket.

Eleanor családjában is fontos változások következnek be, döntéshelyzetek elé állnak mindannyian. Ezek sokszor fájdalmasak, sérelmezhetőek, de ezt is túl kell élniük valahogy.

Szorítottam ennek a lánynak, hogy helyrejöjjön az élete. Vannak az ismeretségi körömben is ilyen teljességgel önfeláldozó emberek, akik minden saját szükséget, igényt félretesznek mások érdekében. Én ezzel vitatkozom, bár kétségtelenül szimpatikus vonás.

Magyar vonatkozása is van a könyvnek, hiszen Helena és testvére magyar származásúak, és a háború elől menekülnek el 1944-ben.

Hát annyira cuki ez az ember, ahogy az állatkáival éli bolondos életét, hogy na! Nagy állatbarátok lévén, mi is minden tücsköt, békát, bogarat összefogdosunk. Jó, én azért merev határokkal, főleg a bogarakat illetően, de a gyerekek mániákusak, és ebben maximálisan támogatom őket! :D Ennek fényében nagyon közel áll a szívemhez ez a mentalitás, és külön polc van a gyermekeimnek az ilyen jellegű könyveknek. Ezeket mindenképp "kötelezővé" teszem nekik, bár valószínűleg nem kell majd őket noszogatni, a téma adja magát.

Tudom, hogy rengeteg könyve van Herriotnak, de azt nem, hogy milyen tematikát követnek a kötetetek. Szóval csak egyelőre erről az egyről tudok beszélni. Gondolom abban mindegyik megegyezik, hogy állatorvosi hivatásának köszönhetően átélt tapasztalatai, különféle állatok gyógyításával járó körülmények történetét meséli el ezekben a könyvekben.

A könyv visszaemlékezés akár több évtizedes távlatokra is. Felidézi repülős pilótaként való kiképzését a Királyi Légierőnél Londonban, ahol minden vágya csak az, hogy visszatérhessen feleségéhez, aki első gyermeküket várja. Munkája is hasonlóképpen hiányzik neki, a légierőnél viszont csak alkalmatlanságával tud szembenézni nap mint nap. Hát nem is kellett sok oldal a könyvből, hogy egyértelművé váljon az ember számára, hogy Herriot sokkal szórakoztatóbb a szarvasmarhák körében, mint a katonaság kötelékében. :D

Állatorvosként az elkötelezettség, emberként a kedvesség jellemzi ezt a csupa szív embert. Ígéretemet önmagam felé mindenképpen betartom, és sorba veszem az összes kötetét. Ez tuti!

Hűűűű!!!! Utolsó oldal után becsuktam a könyvet, és elmentem intézni a dolgaimat. Amikor azokkal is végeztem, alig vártam, hogy rohanhassak megint a könyvhöz, de egyből le is sújtott a tudat, hogy de hiszen én már befejeztem ezt. :(

Nem történnek benne véres jelenetek, mégis valami hihetetlen feszült izgalomban tartja az olvasót az írónő az utolsó betűkig. Tulajdonképpen még azt is megkockáztatom, hogy nagyjából tudtam, miféle vége lesz a történetnek, de ez tök mindegy is volt, mert a pozitív értékéből semmit nem vont le.

Egy családi drámának lehetünk szemtanúi, amely lassan bontakozik ki előttünk. Az elején azt gondoljuk, hogy persze, vannak kamasz gyerekek, ami mindenképp együtt jár némi problémával, de amúgy tökéletes minden. Férj-feleség odaadóan szeretik egymást, megteremtettek egy meleg fészket a családnak, a gyerekek pedig teszik a dolgukat. Különórákra járnak, tanulnak, tervezgetik a jövőjüket, közben szerelmesek is lesznek.

Jennynek, a családanyának azért egy-két héttel a krach beállta előtt vannak rossz érzései lányával, Naomival kapcsolatban. A lány egyre szótlanabb, válaszai inkább tőmondatban nyilvánulnak meg, de ezt a nő betudja szintén a kamaszkor velejárójának.

Aztán egyik éjjel a hajnali órákban arra ébred, hogy a lánya még nem ért haza. Azon nyomban hívja barátnőjét, akivel információi szerint együtt bulizott a lánya, de nemhogy Naomiról nem tud semmit a másik kamasz, de buli sem volt aznap.

Tulajdonképpen megy minden a maga útján, bevonják a rendőrséget is, megindul a kutatás, nyomozás nagy erőkkel. Ez így rendjén is van, erre számítunk. Amire viszont nem, azok a dolgok, amik sorra bukkannak fel a család életében. Oda-vissza ugrálunk az eltűnéshez képest 1 héttel előbbi, aztán kb. 1 évvel későbbi időszakok között. Az 1 év sikertelen keresés alatt a családdal nagyon sok minden történik. Nyilvánvalóan egy családtag elvesztése mindenképpen megvisel egy otthont, de ezek mellett a felszínre törő titkok, belső kényszerek is gyökeresen odacsapnak minden egyes tagjának.

Szerintem ez egy nagyon jól, igényesen megírt regény, remekül használva azokat az eszközöket, amikkel végig szorosan tartják az olvasó figyelmét. Nagyon szerettem, és szeretnék még tőle olvasni!