Én nem is tudom, mire számítottam, de az biztos, hogy teljesen másra. Kolléganőm mesélt lelkendezve róla, de valahogy bennem más szereplők, más történet csapódott le hallomás után.

Britt-Marie egy halálosan idegesítő, kibírhatatlan idősödő nő, én mégis rajongok érte!

Azt gondolnánk, hogy nincs a világon olyan, aki elbírná viselni, hiszen kínos pedantériája a beteges szintet üti! Szoknyáján egy ránc sem lehet, pohárból inni poháralátét nélkül lehetetlen, és elképzelhetetlen, hogy ne szigorú szabályok szerint legyenek elrendezve az evőeszközök a fiókban. De számtalan hétköznapi szokás akad, amin képes kiborulni. Inkább úgy mondanám, hogy nincs olyan, amibe ne kötne bele, persze csakis udvariasan, az ítélkezés látszatát is kerülve. Elvégre nem vagyunk állatok...

Mégis, amikor bekerül egy közösségbe, ahol aztán halmozottan borulhat ki minden pillanatban százszor is, rádöbbentem, hogy már nemcsak én kezdek rajongani érte, hanem egy egész kisváros.

Férje elhagyta egy másik nőért, neki se kutyája, se macskája (még csak az kéne!!!), egyedül van, mint a kisujjam. Munkahelye sosem volt, ellenben végiggürcölte otthon a napjait, kiszolgálva imádott férje minden kívánságát. A munkaközvetítőnél azonban tapasztalat, képzettség híján nem tudnak neki egyelőre felajánlani semmit, várólistára teszik.

Ebbe ő egyáltalán nem nyugszik bele, elkezdi zaklatni szerencsétlen állásközvetítőt mindennemű irritáló, mégis nagyon vicces módon.

Végül - csakhogy megszabaduljanak tőle - felajánlanak neki Borgban egy gondnoki állást.

Amit Borgról tudni kell: egy koszfészek tele aluliskolázott, tökvakarós, "kapa a szájból" típusú bunkóval. :D Minden egy helyen, a mocskos helyi pizzériában található. Szó szerint minden. Szóval Britt-Marie számára egy igazán megfelelő terápiás hely. :D

A kisváros rajong a fociért. Bár a helyi csapat edzője nemrég meghalt, a fiatalok nem adják fel, továbbra is edzegetnek, meccseket néznek részeg, bódult állapotban, és várják a csodát.

Úgy tűnik, ez a csoda a nő személyében megérkezett a városba. Mindenki el van ájulva a másiktól, bár nem ugyanazon okokból kifolyólag.

Hihetetlen párbeszédek alakulnak ki, azokból pedig megdöbbentő helyzetek.

Amikor már Britt-Marie pontban 6-ra vár mindennap egy patkányt Snickers-vacsorára (csakhogy meg ne dögöljön éhen a falak mögött, ahol aztán rothadásnak indul), meg sem lepődünk.

Minden nap egy csoda, ami tartogat újabb meglepetéseket. A borgi atmoszféra megfertőz bennünket, és rabjaivá válunk.

A humor mellett ott van egy keserű, maró szomorúság is, mert valljuk be, a való életben nem lenne ez ennyire vicces. Pedig milyen jó lenne az ilyen kockába zárt, szigorú keretek között élő emberekben is meglátni az értékeket. Mert 1000%, hogy vannak benne mélyen elrejtve!

Szürreális és végtelenül szórakoztató volt az egész történet. Minden soráért odáig voltam! :D (és banyek, kimentem megnézni, hogy állnak az evőeszközök...) Ha!

Megrendített a könyv! Ez a téma mindig!

Nem nagyon kellett győzködni, hogy kezembe vegyem az író újabb írását, hiszen az Egy egész élet című könyvét már olvastam, ami szintén lenyűgözött.

Seethalernek hihetetlen érzéke van arra, hogy az egyszerű, hétköznapi életeket fantasztikus módon jelenítse meg, teletöltse érzelemmel, képekkel, ízekkel, színekkel.

A második világháború előtti időben járunk, ahol egy magányos fiú történetét ismerhetjük meg.

Franz Huchel a kamaszkora végén jár, és egy nyári napon, 1937-ben elhagyja szülőföldjét, Nußdorfot és Bécsbe költözik.

Otto Trsnjek fogadja be őt, aki segédként alkalmazza saját trafikjában. A fiúnak teljesen új és szokatlan a nagyvárosi zsongás, időbe telik, míg megszokja.

Hálás, jó természete van Franznak, így hamarosan nyakába veszi a várost nap mint nap, hogy felfedezze ezt a merőben új életet.

Sok emberrel ismerkedik meg, köztük Sigmund Freuddal is, akivel ha barátságot nem is köt, ismeretségük hosszú távúra nyúlik. Igazából Freudnak teher a fiú folyamatos érdeklődése, nyomulása, de egy idő után akarva akaratlanul megkedveli.

Franz kifejezetten fogékony a pszichoanalitikával kapcsolatban, így mint egy diák, folytonosan faggatja a nyolcvan éves öreget az élet nagy dolgairól. Egyfolytában jár az agya körbe-körbe, csak úgy csüng a professzor szavain. Konklúzióként Freud azt ajánlja a fiatal fiúnak, hogy keressen magának egy nőt, levezetendő a test kívánságait, amely eltereli a fontos dolgokról a figyelmét.

Rá is talál Anezkára, aki kielégíti majdnem minden vágyát, és Franz óriási szerelembe esik a nő iránt. Az csak kis idővel később derül ki, hogy rossz lóra tett, gyötrelmei még inkább felerősödnek.

Egyikük sem gondolja, hogy ezek a gyötrelmek semmik ahhoz képest, amilyen változások előtt áll az egész világ. Gyökeresen megváltozik minden, nem marad más hátra, mint túlélni.

Ez nem mindenkinek sikerül, de az élet megy tovább.

Sötét hónapok ezek nemcsak Bécs, hanem egész Európa számára is. Ebben a helyzetben kell Franznak felnőtté válnia, felelősséget vállalnia egy boltért, az életéért, egy társért.

Szívembe zártam minden főszereplőt ebben a regényben. Gyomorszorító, aggódó, tehetetlen érzések kerítettek hatalmukba.

Persze nincs értelme az összehasonlításnak, de szerintem mindenki összeveti egy író több művét. Ez picit alább maradt az előző könyvéhez képest, de önmagában ez is megállja a helyét.

Ciceró, 2017
Fordította: Kincses Edit
64 oldal

Megrázó történet három fiatalról, akik előtt ott áll az egész élet, mégis súlyos gondokkal küzdenek mindhárman. Nem ismerik egymást, de elérkezik a nap, amikor a sors úgy hozza, hogy útjuk tovább folytatódik, együtt.

Freya, Harun és Nathaniel lehetnének mindannyian átlagos fiatalok, akiknek még bármi lehetséges, mégis életük olyan szakaszában vannak, hogy azt akár kilátástalannak is lehetne nevezni.

Freya énekes, ünnepelt tinisztár, ám egyik napról a másikra elmegy a hangja, és képtelen megfelelni a sztársággal járó feladatoknak. Új albumának stúdiómunkáit is halogatja, és fogalma sincs, valaha képes lesz-e még alkotni valamit.

Ez a lány, miközben a problémák közepette, totálisan reményvesztett állapotban, telefonját nyomogatva sétál egy parkban, figyelmetlenül lezuhan egy kis hídról, pont Nathaniel nyakába, pont Harun szeme láttára.

Bár ezt csak később tudjuk meg, de túlságosan nem sérül meg senki, innentől mégis egészen megváltozik az életük. Hárman elválaszthatatlanokká válnak, mindenhová együtt mennek, szép lassan megosztják egymással a maguk problémáit.

Egyikőjük terhe sem egyszerű. Nem mondanám, hogy szokatlan, inkább csak szemellenzővel járunk, és annak gondoljuk.

A család mindenkinél központi szerepet játszik. Az elfogadás vagy annak hiánya jellemzően rányomja a bélyegét az életükre. Kamaszként teljesen tanácstalanok, hogyan tovább, van-e értelme folytatni? És pont, amikor mindhárman a gödör legalján vannak, jön ez a hihetetlen baleset.

Felvetődik a kérdés, amikor ilyen, ehhez hasonló, megmagyarázhatatlan dolgok történnek az életünkben, hogy miért? Itt is végig rágódtam, hogy tudott ez a három teljesen különböző ember ilyen fura módon találkozni, utána pedig képtelenné válni arra, hogy elváljanak egymástól!?

Végül megállapítottam, hogy nekik pont egymásra volt szükségük, mindhárman pont azt tudták adni a másik kettőnek, amire annak épp akkor szüksége volt. Elfogadást, szerelmet, szeretetet, figyelmet. Másra nem is nagyon volt szükségük!

Rendesen rákattantam erre a sorozatra, úgyhogy próbáltam rekordidejű olvasást véghez vinni, de azért az 504 oldal az 504 oldal. :D (bocs Zsuzsi!)

Úgy, de úgy megszerettem én ezt a Strike nyomozót, hogy na! Már múltkor is hasonlítgattam Harry Hole-hoz, és ez a Deja Vu most csak tovább erősödött.

Kicsit jobb helyzetben van most Strike, mint az előző részben, hiszen van most már egy tetőtéri kis lyuk az iroda fölött, ahol meghúzhatja magát, ráadásul anyagilag is picit, tényleg csak picit jobb a helyzet.

Lula Landry gyilkossági ügyének sikeres felgöngyölítése nagy hírnevet szerzett az irodának, az újabb ügyfeleket rendre várólistára kell helyezniük.

Amikor viszont a híres regényíró Owen Quine felesége keresi meg a nyomozót, hogy kutassa fel a férjét, mivel jó pár napja nem hallott felőle, minden porcikája jelez Strike-nak, hogy ez az ő ügye lesz!

Természetesen(?) Robin is mellette van, hiszen bármilyen hízelgő állásajánlatokat kapott, számára mindennél vonzóbb, hogy az izgalmas ügyekben ott legyen emellett a nagy, szőrös medve mellett. Kettejük kapcsolata - a problémák, személyiségi különbözőségek ellenére - nagyon jó, egy csomó dologban kiegészítik egymást. Ráadásul Robin a titkárnői feladatokon kívül egyre inkább ráérez a nyomozói/megfigyelői munkára is. És hát ez minden vágya...

Ez az új ügy ismét rengeteg szálon fut, nagyon sok a nyom, mégsem elég semmire. Bár Quine az utolsó, kiadatlan, mégis kiszivárgott regényében részletesen leír egy szörnyű, horrorisztikus, aberrált gyilkosságot, a képek mindvégig szimbolikusak, megfejtésük így óriási fejtörést okoz mindenkinek.

Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy ugyanilyen módon kivégzett holttestet találnak egy elhagyatott házban, szinte szóról szóra megegyezve minden részlettel, amit a könyv tartalmaz.

A gyilkossági ügyben a rendőrség első számú gyanúsítottja maga a feleség, de Strike kitartóan hisz annak ártatlanságában. Attól, hogy őt kizárja a feltételezett tettesek köréből, nem lesz könnyebb a dolga, hiszen ettől függetlenül számtalan beteges életvitelű, furcsa szerzet kerül a látókörébe, mint esetleges indítékkal rendelkező személy.

Az egészségi állapota sem segíti a hatékony munkát, hiszen csonkolt lába egyre inkább fáj, sem lépcsőzni, sem autót vezetni nem nagyon tud. De szerencsére Robinra mindig számíthat.

Annak ellenére, hogy jól megvannak, kapcsolatuk továbbra is kimért, távolságtartó, bár ebben a részben már jobban közelednek egymáshoz, a nagyobb bizalom is teret kap beszélgetéseikben.

Mindkettejük küzd magánéleti/egészségügyi problémáikkal. Robinnak sem könnyű a helyzete, hiszen vőlegényével nem éppen fényes a kapcsolatuk, ráadásul esküvőjüket is el kellett halasztaniuk egy nem várt esemény miatt. Az is aggasztja a lányt, hogy a két férfi ki nem állhatja egymást, főként a vőlegény Cormorant. A nyomozó pedig még mindig küzd volt menyasszonya szellemével, nem tudta teljesen lezárni azt a kapcsolatot.

Nagyon nagy érdeklődéssel várom a folytatást, leginkább Robin és Cormoran kapcsolatának alakulásával kapcsolatban. Néhol kicsit túltolta a leírásokat "Robert", mégis letehetetlen, izgalmas kis könyvek ezek. :D

Tippem, sejtésem sem volt a végkimenetelt illetően, csak amikor már az orrom elé tolták a megoldást. Jellemző!