A következő címkéjű bejegyzések mutatása: művészettörténet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: művészettörténet. Összes bejegyzés megjelenítése
Erika
Ha dühösen nem is, de mindenképpen hatalmas ámulattal kezdtem el forgatni ezt a gyönyörű kiadványt. Egyszerűen megszólal, annyira szép! Méltó is egy ilyen mesterhez, mint Monet.

Az impresszionizmust - azt gondolom - elég könnyű befogadni, de azt nem is sejti az ember, hogy micsoda munka van ezek mögött a képek mögött.

A rendkívül informatív és részletgazdag kötet nemcsak Monet munkásságáról, életéről, hanem a körülötte zajló világi eseményekről is beszámolót nyújt. Legyenek azok a hétköznapok, háborúk vagy politikai események, amelyek nem mindig könnyítették meg egy festő munkáját.

Monet már életében is rendkívül elismert művész volt, képei csillagászati összegekért keltek el. De hogy mik és kik ihlették, miért dühöngött rendszerint, arról nagyon sokat megtudunk a könyvből. Sikeresnek mondható élete teljes ellentétben állt a magánéletével, bár nem ez jut eszünkbe képeit nézegetve.

A kiadvány kellően megalapozott kutatást feltételez levelek, visszaemlékezések, egyéb történelmi források segédletével.

Művészettörténetért, festészetért, Monet-ért vagy csak egyszerűen a gyönyörű kiadványokért rajongóknak feltétlenül javaslom kézbe venni.

5/5


Park Kiadó, 2017
Fordította: Makovecz Benjamin
456 oldal
Erika
Nagyon nehezen tudtam kiszakadni ebből a világból. A kicsivel több mint 608 oldal sem tudott eltántorítani, sőt. És akkor még nem beszéltem a címlapon lévő ajánlóról, ami egyenesen Chevalier tollából származik, és aki ismer, az tudja, hogy ilyenkor nálam már borítékolva van a siker. Egyébként pedig nem is csodálom, hogy Ő ajánlotta ezt a könyvet, mert elég sok rokonságot véltem felfedezni hangulatában is a két író művei között. Az van, hogy odavoltam ezért a könyvért, és a kisszámú negatív kritikát, amit olvastam róla, nagyon meg sem értettem. De egyértelműen elfogult vagyok! :)

Hol is kezdjem? Merthogy két fő történet van, ami persze szervesen összekapcsolódik, ráadásul a romantikusabbak és a művészettörténet iránt hevesen érdeklődők is megtalálhatják benne számításaikat.

Itt van egy család, egy nagyon neves, közszeretetnek, tiszteletnek örvendő család. A családfő a humanista Thomas More, azaz Morus Tamás, aki igencsak nagy befolyással bír úgy a politikai, mint a tudományos életben is, és ezt ki is használja. Jelleme kettős, a család felé a kedves, gondoskodó, befogadó oldalát mutatja, kifelé pedig, ahogy a történelemből is ismerjük, kissé "kellemetlenebb" oldaláról ismerhetjük meg, aki nem riad meg egy-egy máglyahalálra küldéstől, kínzástól sem.

A család népes, mivel nemcsak saját, hanem fogadott gyermekei is ott élnek egy fedél alatt. Egyikük Meg, aki az egyik főszereplő. Ő egy kis kakukktojás a családban, nevelőapja szeretetére, ölelésére áhítozik, a viszontválasz pedig a távolságtartás, bár az atyai szeretet nyilvánvaló. Magányosnak, kirekesztettnek érzi magát, egyedül tanítója, John Clement az, aki különösebb figyelmet szentel neki, jó észjárását kitüntetett figyelemmel jutalmazza. Már-már barátok lesznek a nagy korkülönbség ellenére is. John Clement a leírás alapján egy szuper pasi, de engem nem győzött meg. Hű "szolgája" More-nak, szinte már talpnyalónak nevezném, amit Meg is megtesz, bár ő is körülírva. A lényeg a lényeg, hogy Meg beleszeret tanítójába, ami minden tekintetben megnehezíti a dolgokat.

Egy másik nagyon fontos szál a másik főszereplőhöz kötődik, Hans Holbeinhez, aki Erasmus ajánlólevelével érkezik a házhoz, hogy megfesse a család csoportos portréját. Holbein a maga tenyeres talpasságával, esetlenségével rögtön közel kerül az ember szívéhez. Aztán az Ő szíve is Megéhez, bár viszonzásra nem talál. 

A város lakosai lázonganak a katolikus egyház befolyása, hatalma ellen, szembeszállnak a Morus által képviselt eszmékkel is. A politikai, vallási háború elhatalmasodik a városban, és ennek a nyugalmasnak hitt családnak az életét is fenekestül felbolygatja.

Fantasztikus volt olvasni erről a híres festményről, hiszen ez nem egy egyszerű festmény volt, amelyen egyszerűen csak megtekinthetjük a családtagokat. Tele van jelrendszerek kusza egyvelegével, szimbólumokkal megtűzdelve, amelyeket mértani pontossággal terveztek meg. Egyszerűen tátott szájjal, döbbenettel olvastam, ahogy zseniálisan levezeti az írónőn keresztül Holbein a miérteket?

Na, én szerettem és kész!

4,5/5

Geopen Kiadó, Budapest, 2011
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Eredeti cím: Portrait of an Unknown Woman
608 oldal
Erika
Találkozásom Passuth Lászlóval a Szilvi barátnőm által indított kihívásnak köszönhető, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Nem tudom, valaha kiválasztottam-e volna ezt a könyvet olvasásra.

Csak kivételes esetekben választom élesen szét a szép-, illetve a szórakoztató irodalmat. Érzem, talán tudom mi a különbség a kettő között, de a legtöbb esetben a kettő igencsak fedi egymást. Itt most egyértelműen nagyon igényes szépirodalomról volt szó. Nem volt olyan mondata, szókapcsolata, amely ne a kifinomultságot tükrözte volna. Nem mindig volt könnyű, de mindenképpen érdemes volt elolvasnom. Értékként tekintek erre a könyvre. Ezt az írást nem 1-2 hónap alatt "dobták" össze, hosszú évek kemény tudományos munkája, az írás szeretete, szerelme érződik rajta.

Az először 1941-ben megjelent, művészettörténeti szempontból is jelentős művet nagyon érdekesen tárta elém a szerző. Az izgalmas, néhol krimibeillő részleteket nagyon ügyesen, finoman ötvözte a jelentőségteljes művészeti tudnivalókkal. Enélkül gyanítom, picit száraz is lett volna a történet, legalábbis az olyan olvasmányos regényekre kiéhezett egyedeknek, mint például nekem. Azt is értem már, hogy római barangolásunk alatt barátnőim miért rohangásztak, mint a mérgezett egér egy-egy festmény fellelése céljából. Lányok, legközelebb én is kutatok altemplomnál, főtemplomnál, mindenütt. :-)

Érdy Loránd művészettörténész nagy, belső vívódásáról szól a könyv, hogyan próbálja saját magát legyőzni, meggyőzni arról, mi a fontos, illetve fontosabb az életében. Hogy mi a fontos, az már a legelején kiderül, hiszen életét a tudománynak szentelte. De vajon egy kétes hír alapján feladhatja-e a biztosat a bizonytalanért!? A fiatal tudóst egy itáliai tanulmányútján ejtik rabul az Ambrogio de Predisnek titulált festmények, amelyeket ő általa szeretne hitelesíttetni a montemaggiói várkastély erősen szélhámos gyanús grófja. Eleve minden nagyon misztikus, minden rettentő titokzatos. A vár úrnőjében sem tud maradéktalanul megbízni, pedig ő talán még segíteni is szeretne.

Predis Leonardo da Vinci kortársa, továbbá nem mellékesen annak árnyékában is dolgozott, Érdy pedig éppen Leonardo munkásságával foglalkozik, így kapóra is jönne a "munka". Predisről nem sokat tudnak, viszont az adott körülmények miatt éppen eléggé indokolt még több információhoz jutni, nem beszélve az esetleges eredeti képekről. Vannak azonban kétségre okot adó jelek. Például a friss kézjegy, amely utólagos korrekcióra utal. A stíluseltérések, amelyek pedig különböző eredetre utalhatnak. A fiatalember teljes apátiába zuhan, maga sem tudja, merre tovább.

A mindenki által nagyra tartott professzor siet segítségére, de hogy megerősíti-e a gyanút vagy sem, amiatt bizony el kell olvasni. Tényleg érdemes, gyönyörű könyv! Amellett, hogy végig izgultam, mi lesz a történet vége, nagyon hasznos információkhoz jutottam művészettörténeti szempontból, és a kíváncsiságomat is kellően felkeltette a megemlített festmények akár eredetiben való megtekintésére.

Lombardia Észak-Olaszország közigazgatási egysége, régiója. Határai: északról Svájc, nyugaton Piemont, keleten Trentino-Alto Adige és Veneto, délen Emilia-Romagna. Közigazgatásilag kilenc megyére tagolódik, székhelye: Milánó. Nevét a germán longobárdokról kapta, akik a 6. században foglalták el. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Lombardia)


Passuth László (1900-1979)
(http://www.href.hu/x/ghin)










5/5

Athenaeum Kiadó, 2011
398 oldal