Fiatalabb koromból persze ismerős volt a könyv-/filmcím, de valahogy sosem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy foglalkozzam vele. Most látva a Partvonal új kiadását, gondoltam, simán jöhet egy jó kis kémregény. Nem is csalódtam, eszméletlen jó kis könyv ez. :D

Szerintem nagyon egyedülálló vagyok abban, hogy nem nagyon ismertem a történetet, de azért mégis írok róla pár mondatot.

Ramiusz nevezetű hajóskapitány eléggé szokatlan tettre szánja el magát - tekintve a szigorú orosz hadászati rendszert -, eltulajdonít egy tengeralattjárót, amivel tervei szerint átszökik az Egyesült Államokba. Tettét felesége igazságtalan halálával magyarázza, amelyen semmiképp nem tud és nem is akar túllépni.

Természetesen több helyütt is azonnal érzékelik, hogy valami nincs rendjén, talán csak egyedül az ellopott járművön suhan egyre elölrébb gyanútlanul a személyzet.

Másik részről feltűnik Jack Ryen is, aki nagy lehetőséget lát az eseményekben, hiszen egy-két ügyes húzással titokban fogságba ejthetik a tengeralattjárót, ezzel szuper fontos titkos adatokra szert tévén.

Megkezdődik a hajsza leginkább az idővel, nagyhatalmak vetik össze erejüket, ami mindenképpen nagyot kell, hogy szóljon.

Saját magam is meglepődtem, amikor élvezettel olvasgattam a tengeralattjárók műszaki leírását, egy-egy technikai történés fizikai folyamatát. Ebben a könyvben még ezek is iszonyú izgalmasak, érdekesek voltak. Tökéletes és furfangos!

Ilyen gyönyörű borítót szerintem én még életemben nem láttam. És a tartalom?

Szinte egészen a legvégéig úgy gondoltam, hogy az év könyvének megszavazom. Lehet, hogy meg is lesz ez a helyezés, de azért ott egy picit elbizonytalanodtam. Erről majd a poszt végén.

Finom koreai-japán kultúrával töményen átitatott történet, teljesen szokatlan motívumokkal, leírásokkal. Számomra egy gyöngyszem volt.

Családregényről van szó, de egy idő után fonalat vesztettem a generációk számontartásával.

Egy nagyon szegény, Koreából Japánba bevándorolt családról szól a regény. A legtöbb szereplő már az új hazában születik, mégis mindig kívülállók maradnak, mindig sokkal többet kell letenniük az asztalra, hogy elfogadják őket. De általában az is kevés!

Ugye Korából indulunk az 1900-as évek elején. Egy nagyon szimpatikus, szorgos család egyetlen leánygyermeke egy futó románc hozományaként teherbe esik. Ez mindenképpen óriási szégyenbe taszítaná a családot, fogalmuk sincs, hogy élik ezt túl.

A család panziót működtet, és egy ott megszálló beteges lelkész nagylelkűen felajánlja, hogy elveszi feleségül a megesett nőt. Ezzel nagy bajtól kíméli meg a családot, ráadásként pedig meg is szeretik egymást a lánnyal. A gyermeket sajátjaként szereti, féltő gonddal neveli.

A lelkész eredetileg Japánba tartott és ezt a tervét továbbra is teljesíteni szeretné, így a szülők nagy bánatára, az újdonsült család együtt utazik immáron tovább az új hazájába.

Hosszú időnek kell eltelnie, mire újra látják egymást. Addigra már újabb nemzedékek is világra jönnek.

Mélyen megindító volt olyan emberek sorsáról olvasni, akik mindenhonnan kitaszítottak. Japánnak sosem kellettek, Korea már nem fogadja vissza őket, de mégis létezniük kell valahogyan. Mindenki próbálta úgy alakítani az életét, ahogyan a legjobbnak gondolta, de a lehetőségek mégis rettentő korlátozottak. Ilyenkor megőrizni az emberséget, méltóságot, az egymás iránti tiszteletet, szeretetet úgy, hogy a felszínen is maradjanak... Nagyon nehéz, de hihetetlen tanulságos volt.

A családi viszonyokon túl rengeteget megtudtam az évszázadok óta zajló koreai-japán ősgyűlöletről, sok történelmi ténnyel alátámasztva.

És ami a vége felé picit zavart. Tényleg gyönyörűen megírt történet, de egyszer csak a szexuális életet számomra nagyon indokolatlanul kezdte a szerző igazán naturalisztikusan, minden ízében kivesézve tálalni. Ez nekem sok volt.

A témára mindig egyből felkapom a fejem. És ahogy annak is örülök, hogy a világ nem felejt, én is folyamatosan emlékeztetem magam, milyen borzalmak történtek a holokauszt apropóján.

Tragédiával átszőtt történet, amelyben titkok jönnek napvilágra, poros leplek hullanak le.

Sajnos nem vagyok egy nagy komolyzene ismerő/kedvelő, bennem mégis összeomlott valami. :(

Ebben a könyvben is folyamatosan ugrálunk több idősáv között. Kezdésnek a második világháború végébe csöppenünk bele, amikor egy felszabadító amerikai katona, Henry Sachs, társával Weimarban egy házat kutat át, már csak szinte kíváncsiságból, amikor különlegesnek tűnő kottákra bukkannak. A férfi úgy gondolja, hogy egyet a táskájába gyömöszöl, "legalább" ennyi emléket vigyen magával haza. Sajnos azt nem is sejti előre (pedig másképp döntött volna), milyen tragédiával jár ez a döntése.

Élete végéig nyomasztja ez a régmúltban történt eset, bár a titkát a sírba viszi. Pici nyomot mégis hagy unokahúgának, megadva az esélyt arra, hogy mégis napvilágra kerüljön ez a szörnyű titok.

Amikor Susanna Kessler rendezgeti a férfi hagyatékait, akkor bukkan rá erre a neki címzett borítékra, és egyből érzi ő is, hogy valami hihetetlen nagy értékű papírt tart a kezében.

Saját kis érzékszerveivel rájön, hogy egy kantátáról van szó és mintha Bach neve szerepelne rajta. Eredeti kéziratnak tűnik, de laikusként ezt képtelen megállapítani, így segítséget kér szakértőktől, szigorú titoktartást kérve.

Ahogy egyre inkább megismeri a darabot, annak tartalmát, ideológiáját, úgy ismeri fel múltját is, amelyet addig szigorúan őriztek, titkoltak előle. Bár gyermekkorában hallott sustorgásokat, hogy Európában is nagyon sok rokonuk élt, később őket letagadták, gyermekkori képzelgésnek állították be.

Másik idősíkon Berlinbe repülünk vissza, 1783-ba, ahol Sara Itzig Levy nagyreményű zsidó fiatal lány él az egyik legbefolyásosabb bankár lányaként, és aki a zenélésben is párját ritkítja. Zongoratanárától, Johann Sebastian Bach legidősebb fiától búcsúképp egy furcsa ajándékot kap, amely csöpög a zsidógyűlölettől, így Sara nem is tudja, mire vélje ezt a különös ajándékot, és már megkérdezni sincs módja.

Sara és Susanna is kénytelen viaskodni származása miatt saját magával és másokkal is. Identitásuk hadilábakon áll, szükséges, hogy mindketten (és még hányan a történelem során?!) rendezni tudják helyüket a világban. Van-e helyük egyáltalán? :-(

Nagyon zavarba ejtő, fájó üzenete van ennek a kézről-kézre járó papírdarabnak, és képes rá, hogy évszázadokat átugorva, ugyanolyan vehemens indulatokat váltson ki az emberekből. 

Fotelhez szegezős, anti komolyzene kedvelőt Bach CD betételére ösztönző, jó kis könyv ez!

Az összes Morton könyvnek is ott kell állnia a polcomon, ez nem is kérdés, így nagyon örültem ennek az újabb kötetnek. A borító pedig... gyönyörű!!! Bár ez sem volt újdonság.

Könyvtárosként egyből felcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy a főszereplő hagyatékok iktatásával, rendszerezésével foglalkozik. Ez hihetetlen izgalmas lehet, bár itt még meg sem közelítettük a legérdekesebb részeket. Ennél a munkánál mindig fennáll az a borzongató érzés, hogy valami titokra, világszenzációra bukkan az ember.

Végül is azért innen indul ki minden, hiszen Elodie Winslow ennek a munkának köszönhetően figyel fel azokra a dokumentumokra, amelyek Edward Radcliffe-hez vezetnek.

A mesében mindenféle misztikus lény, sejtelmes illat kering, és nemsokára kiderül, hogy több évszázados családtörténet húzódik a mélyben, amelynek feltárása, úgy tűnik, Eloide feladata lesz. Ő mindenképp magáénak érzi az ügyet, de azt nem is sejti, hogy saját életét, jövőjét mennyire fogja ez érinteni.

Több szálon különböző múltbeli eseménysorokat követhetünk, nagyon sok szereplővel, akiknek a vonatkozásait néha rendbe kell rakni a fejünkben. A ház viszont mindig ott van, központi helyet tölt be a történetben, a család életében. Mindig oda lyukadunk ki, és a végén minden összeáll, minden/ki megnyugszik, és élvezheti a jól megérdemelt pihenést.

Nagyon szép lírai leírások, csodálatos vidéki Anglia, érzékletes ábrázolások, sokat mondó narráció. És hogy ki a mesélő??? Külön meglepetés dobozban van. :-)

A hamisítatlan Morton-feeling, a misztikum, a sejtések, varázslat most is ott van végig a történetben, a rajongók rögtön ráismerhetnek.