Hogy én mennyire utáltam anno magam is tanulni a szorzótáblát... És ez most sincs másként a gyerekekkel. Bár már csak a kisebbik van "hátra", pont elértük az időszakot, amikor nincs mit tenni, be kell biflázni.

Sosem kételkedtem abban (illetve akkor igen, amikor nekem kellett), hogy szükséges, muszáj, enélkül nem fog tudni a matematikával hatékonyan foglalkozni, de akkor is egy utálatos időszaknak tartom. :D

Nagyon megörültem ennek a könyvnek, hátha csodára képes, és szimplán a gyönyörködés, lapozgatás által berepül a számok szép rendszere a kis fejébe. :D Csodára nem képes, sajnos továbbra is a magolást látom megoldásnak, de ettől függetlenül nagyon cuki, vidám kis könyv. Talán inkább a szükséges magolás után lehet érdekes tanulás szempontjából egy kis ismétlésként.

Tényleg aranyos, gondolkodásra késztető foglalkoztató könyv. Külön érdekessége, hogy kicsiny füleket lehet nyitogatni a megoldásokért, azaz nem adja a szájába a gyereknek az eredményeket, kell picit gondolkodni. És talán egy kicsit nálam jobban is fogják szeretni ezt a szorzás nevű izét. :D

Van nekem egy 10 1/2 éves kisfiam, akit most már immáron egy éve gyermekvasutassá avattak. Ha ez nem lenne elég, akkor a vezetékneve Lukács, így kétség sem volt afelől, hogy ez a könyv nekünk mindenképpen kell! :D

Michael Ende egyébként is a kedvenc írók között szerepel, úgyhogy abban biztos voltam, hogy most sem fog minket csalódás érni. Együtt olvastuk a kisfiammal, illetve hát persze ő olvasta, én csak "felügyeltem", mert ez jó apropó volt az olvasás gyakorlására is. Elég sokat küzdök a még több olvasásért részéről, de itt most nem volt szó semmiféle harcról, olajozottan nyúlt érte minden este. :D

Ende kiváló meseíró, és az izgalmakkal, kalandokkal teli történetben olyan helyzetekkel találkozhatnak a gyerekek, amelyek a mindennapokban is előfordulhatnak. Az egész történet Gyöngyélet Földjének picinyke szigetén kezdődik. Nincs itt senkinek semmiféle problémája. Egy nap viszont Gombos Jim és Lukács elindulnak az Emma nevezetű gőzösön, hogy átéljék életük legnagyobb kalandját.

Találkoznak mindenféle lénnyel, életszerű problémával, amelyekkel kezdeni kell valamit. De nem akárhogyan! És ők megoldanak mindent, mi pedig csak nevetünk, mert annyira bájos és annyira szép az egész!

Ja, és felnőtteknek is mondom, nyugodtan olvassátok!!!!

Az a helyzet, hogy jókor jött ez a könyv, mert a nagyobbik gyerekemnek van egy idió... osztálytársa, aki miatt többször jön haza különböző színekben pompázó véraláfutásokkal. Kisfiam egyik este mondja nekem, hogy "Apa mutatott egy fogást, amivel térdre tudom kényszeríteni E...-t, ha bánt". Persze, hogy eldurrant az agyam, és próbáltam elmagyarázni, hogy sokszor nem ütni sokkal nehezebb, mint ütni, viszont muszáj általában az elsőt választani. Igen, általában, mert nyilván van az a helyzet, amikor nincs más kiút, de talán ez semmiképpen nem egy általános iskolában kell, hogy megtörténjen. Amúgy pedig remélem, sehol, soha!

Gyakorló szülőként látom, hogy mennyire nehéz a gyerekeknek saját kis "társadalmukban" kivívni, megtalálni a helyüket. Rettentő kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz, kíméletlenül odavágnak akár szavakkal, akár ököllel. De magamat sem irigylem, hogy megértessem vele, amit én magam sem mindig értek. Sokszor nem tudom, hogy tudnék segíteni az eligazodásban, és gyanítom, hogy sok esetben maguknak kell rájönniük, hiszen nem állok már mindig ott a sarkában.

Szóval ez a könyv nálunk most jól betalált, mint egy jobbhorog (he-he), mert pontosan ez a tanulsága a könyvnek is.

A norvég szerző főhőse Bart, akiben ezek a kérdések szintén felmerülnek. Bart kissé különc srác, abban az értelemben, hogy vele szinte a kutya sem törődik, az utca neveli, mi mégis nagyon szeretjük és nagyon szorítunk érte. Egy nagyon magának való, magába zárkózó fiú történetét ismerhetjük meg, miközben komoly társadalomkritikát is megfogalmaz a szerző, érintve az alkoholizmus, a kábítószer élvezet, de a szülők felelősségét is.

Mindezek nagyon bájos humorral jelennek meg, óvatosan kezelve a témát. Helye van a történetben a hűség, barátság, kitartás kérdésének és az álmok eléréséért vívott harcnak is.

A kisfiúban óriási értékek lapulnak, csak elő kell csalogatni őket.

Nagyon friss az elsődleges élmény, mivel tegnap este kezdtük el a gyerekekkel. Viszont muszáj már most írnom róla, mert egy dögunalom, kétmillió oldalas könyvet cseréltünk le az első 6 oldal után erre, mert azt nem bírtuk tovább. :D Amikor viszont ebbe belefogtunk, nem bírtunk aludni menni, annyira izgi, ahogy kezdődik az egész. Komolyan, majdnem fenn maradtam sutyiban, hogy félredobva a Salamon királyt, megtudjam, hogyan folytatódik.

Amit eddig tudunk, hogy felköltöztünk egy tölgyfára, ahol egy komplett bogártársadalom él, kialakult, megszokott rendben/rendetlenségben. Van főútvonaluk, ahol lehet száguldozni a jó kis sportverdákkal, vannak zónák, ahol a különféle társadalmi jelenségek zajlanak. Viszont a zónák között is a legveszélyesebb a Tiltott zóna, ahová nem tanácsos betenni a lábunkat. Azt persze így az elején még nem tudtuk meg, mi okból, de komolyan, én majd' megveszek, hogy kiderüljön. Mi valami pókra gyanakszunk, de ez tényleg csak a sejtelem szintjén van még.

Az eddig megismert szereplők nagyon cukik. Itt van Fátyolka, a cincérlány, Csápy Tihamér személyesen, Vér Szivónia, a kullancs sztárriporter stb.

Azt gondolom, hogy azon túl, hogy tényleg izgalmasnak, érdekesnek ígérkezik a könyv, nem árt, ha a gyerekek már kiskorban akár játékosan is megismerkednek a környezetszennyezéssel, illetve annak védelmével, és itt bizony arról is szó lesz bőven, ahogy én suttyomban utánaolvastam. :D

A gyerekek autóból kidobott kiskutya szemmel néztek rám este 9-kor, hogy folytassam. Egyszer-kétszer megszántam őket, utána viszont győzött a józan ész, hiszen a suli/ovi az szent! Ma viszont alig várom....

Eddig 5/5***

Nem feltétlenül van itt a szezonja, bár ki tudja. Én ősszel, télen, tavasszal és persze nyáron is Balaton fan vagyok. :D Ilyenkor nosztalgiázásból elővesszük, nyáron pedig alap volt/lesz.

Egy bizonyos, vicces történet köré sikeredett egy olyan klassz kis foglalkoztató könyvet megalkotni, hogy nekem is szem-szám tátva maradt. Rengeteg tárgyat kell megkeresni 12 helyszínen ezalatt a 32 oldal alatt, természetesen közben bejárva a Balaton főbb, népszerűbb állomásait. Ezek a tárgyak egy part mellett kempingező diákcsapat tulajdonai, amelyeket egy fergeteges szél szanaszét fújt.

A gyerekek érzékszerveit nagyon okosan és keményen megdolgoztatja a rengeteg apró, alaposan kidolgozott részlet. A tárgyak játékos keresgélése közben szinte észrevétlenül vezet végig minket Pikler Éva a Balaton gyöngyszemei között, miközben felidézünk együtt ott átélt közös élményeket.

Megtalálhatóak a könyvben különböző látnivalók, helységek, mint például Balatonfüred, Tihany, Balaton-átúszás, Siófok, Vitorlásverseny, Völgyhíd, Kis-Balaton, Keszthely, Sümeg, Szigliget, Badacsony, Káli-medence. Nagyon jó alapot ad ahhoz a családnak, hogy együtt leüljenek mellé és további információkkal tömjék meg a csemeték fejét hazánk szépségeivel. Én nagyon örülnék, ha lenne folytatása. A gyerekek is... :D