Házasság hete rendezvénysorozat a Harmat Kiadónál!!!

Érdemes most bekukkantani a kiadó honlapjára, hiszen a Házasság hete rendezvénysorozat szervezésében jelentős szerepet vállaltak, és erről nagyon sok infó is megtalálható. A rendezvény február 9-16. között zajlik, és számos beszélgetés keretében hallgathatunk értékes előadásokat a házasság intézményéről. Nem utolsósorban a Family különszámába is bele lehet tekinteni online formában.

Nem gondolom, hogy jó dolog az életünket mindig valami máshoz, valami rosszabbhoz hasonlítani, és ez alapján értékelni jónak a sajátunkat. Viszont amikor látunk, hallunk, olvasunk másokkal megtörtént tragédiákról, akkor talán önkéntelenül is elgondolkodunk, hogy ehhez képest valóban nüansznyi problémákkal küzdünk, amiket mégis képesek vagyunk elefántméretűre felnagyítani. Így vagyok ezzel a könyvvel is. Nem akarom sokáig dédelgetni magamban, hogy nekem milyen jó, ehhez még csak hasonló gondokkal sem küzdök, de ilyenkor az értékrendeket kicsit újraalkotom és próbálom megbecsülni azt, amim van.

Sicily életében nem egy tragédia történik, hanem tragédiák sorozata, és még azon túl is küzdenie kell az elfogadásért mások és saját maga által egyaránt, és nem utolsó sorban az életéért folyamatosan.

13 évesen egy tűzesetben elveszíti az oltásban résztvevő apját, de Ő is annyira megsérül az arcán, hogy torzszülöttként kell tovább élnie életét. Ráadásul 2 évre rá anyja is meghal. Már ezek miatt sem könnyű talpon maradni, hát még élni tovább az életet viszonylag normálisan.

Örökbefogadó nagynénje lakásában éli eldugott kis életét hosszú éveken keresztül, munkát is csak olyat vállal el, amely minél kevesebb testi kontaktussal jár.

Már felnőttként, esküvőre készülve adódik lehetősége egy teljes arcátültetésre, ami számos következménnyel járhat, elsősorban az élete elvesztésével. Ugyanakkor ott van annak is a lehetősége, hogy úgy menjen be egy étterembe, hogy nem rémisztő arca miatt bámulják meg, hanem esetleg a szépsége miatt. Bár azt gondolhatnánk, hogyha épp az esküvőjére készül, akkor már nem teljesen mindegy? Elfogadták, szeretik. És ez így rendben is volna. De az élet tartogat még meglepetéseket. Bőven! Főleg Sicily életében.

Az utóbbi években felszaporodó olvasmányaim miatt már csak nagyon ritkán avatok kedvencet, sokkal nagyobb a kritérium ahhoz, de ez most gondolkodás nélkül beállt a sorba! Minden pillanatát élveztem a sorainak, annyira finoman, szépen van megírva.

A történet? Igazából semmi különös. Mármint a mai világban. Mert furcsa vagy meglepődünk vajon, amikor egy harmadik belépéséről hallunk egy házasságba? Nem igazán.

Elsánál, egy jómódú finn családban élő asszonynál gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak, a halálán van. Egész családja, gyermekei, unokái és férje, Martti is azon igyekszik, hogy megkönnyítsék neki utolsó napjait, az évek óta jelenlévő, irigylésre méltó békességgel bocsássák végső útjára. Látszólag igazán remek kis családi életbe pillanthatunk bele, és már-már azt gondolhatjuk, hogy így kell ennek szépen történnie.

Anna viszont, az egyik unoka, aki talán a legérzékenyebb lélek ebben a regényben, egyik nap felveszi nagyanyja ruháját, amiről picivel később kiderül, hogy nem is az övé, hanem Eeváé volt, aki a 60-as években volt a család bébiszittere. És akkor Elsa mindent elmesél Annának, a fiatal lány pedig tovább kutatja a miérteket, hogyanokat, miközben saját élete is telve van kérdőjelekkel.

A három generáción át ívelő anya-lánya kapcsolat nagyon finom filozófiai manőverezésekkel tartotta fenn az érdeklődésemet, és még most, a könyv becsukása után is csak kattognak a fejemben a gondolatok, rágódom ezen a családon. Nem egyszerű emberek, és talán pont ez nehezítette meg mindegyikük életét. A sok gondolkodás, a túlbonyolítás. Távol voltak tőlem nagyon, mégis magához láncolt a történet, pedig még csak olyan nagyon szimpatikus szereplőt sem tudtam találni magamnak. Még gondolkodom, hogy miben van a szépsége. Az biztos, hogy a gyönyörű írás hozzásegítette.

A 2 héttel ezelőtti játékra a vártnál sokkal, de sokkal többen jelentkeztek, aminek tényleg nagyon örülök. Voltak a megfejtések mellett nagyon kedves szavak is, amiket köszönök! Voltak olyan válaszok is, ahol egyszerűen beírták a számot, aztán ennyiből állt az üzenet. Bevallom, én ezeken meglepődtem nagyon, mert na... De természetesen mindenki, aki a helyes, 8-as számot küldte, az felkerült a listára, nem volt követelmény köszönés, meg miegymás. :D

Nagyon sok helyes megfejtés érkezett, közülük sorsoltunk az én kis segítőmmel.

Aki pedig Irvin Yalom: A magyar macska átka című könyvét megnyerte egy 5 éves keze által, nem más, mint

Szívből gratulálok, és remélem, ugyanakkora öröm lesz a könyv olvasása, mint amilyen nekem is volt.

Mint ahogy a címéből is kiderül, Claude, a nagyon vicces, norvég mintás piros pulcsis kutya síelni indul Bolyhos Zokni uraság társaságában, egészen a Havas-hegységig, ahol rengeteg a látnivaló, például levegőben suhanó emberek, havas hegyek, és még néhányan hóbuckába fúródva. Claudenak viszont fogalma sincs, hogy kell játszani a hóban, ő még sosem csinált ilyet.

Először próbálkoznak egy csapat kisgyerekkel, de nem túl nyerő, hogy bakanccsal dobja fejbe az egyik kislányt a hógolyó helyett... Ezután a szánkózással próbálkoznak, amit ők nemes egyszerűséggel csak teás tálcának vélnek, és mit ad Isten, Claude sapkája alatt van is egy, úgyhogy indulhat a móka. Nem is lehet annál jobb, mint süvítve lecsúszni egy havas dombon, ráadásul egy teás tálcán. :D

Bolyhos Zokni sem tétlenkedik, benevez egy hóemberépítő versenybe. És aki tehetséges, az tehetséges. Még szép, hogy megnyeri. Mi mást csinálhatnának ezután, minthogy elsajátítsák a hegyi mentés rejtelmeit. És még itt is sikerrel járnak, mert a "tanfolyam" alatt ki is tudnak ásni egy kissé átfagyott férfit. Hó Hugó, a tanár nagyon büszke rájuk. :D Mi következhet ezután? Persze, hogy a síelés!!! Anélkül nem mehetnek haza. De ami azt illeti, a síelés elég macerás dolog, különösen egy piros pulcsis kutya és zokninak született barátja számára.

A fáradságos nap után pedig jól jöhet egy meleg lábfürdő, masszírozós lábfürdetőben, ami a hóemberépítés első helyezése mellé járt. Suvikszcipő úr és feleség pedig este hazatérve csak a rengeteg behordott havat nézi, és nem értik Claude vajon miért hortyog úgy, hogy tappancsát egy síeléshez elengedhetetlen lábfürdetőbe lógatja?

Hűha! Ez a könyv engem teljesen letaglózott. Nem is igazán tudtam, hogy mire számíthatok, mivel értékeléseket  nem nagyon láttam róla, A királynő tavirózsája nem volt rossz, de nem feltétlenül nekem íródott, egyszóval nagyon kíváncsi voltam. Mindenre számítottam, csak erre az őrületre nem. Szó szerint őrült a könyv, de aludni sem bírtam miatta, folyton olvasnom kellett.

Egy fantasztikus szerelem története, bár Isten mentsen meg mégis az ilyesfajta kapcsolattól. Akkor mégis miért irigykedtem rájuk!? Mert kétségtelenül volt valami hatalmas irigylésre méltó titok Laura Paddington és Harry Winter szerelmi életében.

Laura és Harry egy londoni kiállításmegnyitón találkoznak, ahol azonnal intim párbeszédbe keverednek egymással. Harry egy negyvenes avantgard festőművész, a lány pedig még csak festőnövendék. Már akkor égből kapott vonzalom alakul ki, bár mindenki figyelmezteti a lányt, hogy a Harry röptében a legyet... És igen, épp a lábainál is ott kúszik volt felesége, visszakönyörögve magát a férfi kegyeibe.

Úgy néz ki, itt mégis valami más kezd kialakulni, hiszen Laura minden tiltás ellenére követi Harryt, ahol belecsöppennek a háború előtti párizsi művészéletbe, ahol nincsenek korlátok. Úgy tűnik azonban, hogy a férfiban nagy változások történnek, hiszen körömszakadtáig ragaszkodik a lányhoz, eszében sincs a szelet csapni más nőknek.

A mindennapok gondatlanságában elhatározzák, hogy együtt folytatják tovább útjukat Sainte-Odile-ba, ahol vesznek egy házat, amelyet felruháznak paradicsomi jelzőkkel, szerelmüktől azt sem látva, hogy egy roskadozó, dohos kis viskóról van szó. És ezen az állapoton (mármint az ő látásmódjukon) még az is sokat dob, hogy kisebb kábítószer ültetvény is akad a kertben. :D

Napjaik először váltakozva telnek a valóság és a mámor felhőjében, ami végül egyre inkább átcsap a teljes mámorba. De ez nekik így teljesen jó, arról nem is beszélve, hogy elkezdik közös munkájukat, az Égi zsákmányt festeni. Őrületes álmodozásaikból a háború szakítja ki őket, a fiatalok évekre eltávolodnak egymástól.

Őrület és valóság. Ezek hogy találkoznak? Kell-e találkozniuk? Van-e művészet őrület nélkül? Létezik-e Laura Harry nélkül, illetve fordítva. Elkészülhet-e valaha a félbehagyott munka?

A borítóba beleszerettem, ráadásul valami könnyedebbre is vágytam most. Aztán amikor az első lapokon túljutottam, rájöttem, hogy azért nem ennyire könnyedre gondoltam. Majdnem félretettem, annyira bosszantott a két főszereplő lánynak a buta, ostoba csacsogása. Persze időnként kellenek ilyen jellegű kis könyvek is, a végére ráadásul relatíve egészen feltornászta magát nálam, úgyhogy valamelyest békét kötöttünk.

Az angol Gina és Sally Makepiece nagynénjük haláláról kapnak hírt, és ezzel szinte egyidőben megtudják azt is, hogy a Francia Ház nevű régiségüzletben egy bolthelyiséggel is gazdagodtak az örökség révén. A ház tulajdonosa, Matthew az, aki körbevezeti a lányokat, ismerteti velük a lehetőségeket, erősen utalva rá, hogy szerinte inkább adjanak túl rajta, úgysem fogják tudni állni a sarat. Gina, aki egyébként marketingesként dolgozik, azonnal meglátja a lehetőséget a házban, egyből elkezdi tervezgetni, miképpen futtatja fel az üzletet. Arról viszont megfeledkezik, hogy régiségekkel foglalkozó cégről van szó, ahhoz is kéne némiképp értenie.

Több kudarcos próbálkozás után Matthew melléjük ál, támogatásáról biztosítja őket, és még Gina is kiélheti kisebb-nagyobb nyomakodásokkal marketinges felbuzdulásait. Matthewnak eleinte nagyon sok a lány személye, viharos forgószéllel kavarja fel az ő leülepedett, múlt század hangulatával átitatott életét, bár a kémia szinte az első pillanattól fogva próbál utat törni kettejük között.

Miközben dúlnak a viharok kettejük között, a férfi egy másik fronton is próbál helytállni, mivel volt felesége egy nagy összegű tartozást próbál rajta behajtani, ezzel a ház eladására kényszerítve őt. Matthew számára sokat jelenet a Francia Ház, nem csak a megélhetést, hanem hatalmas szellemi értéke is van. Gina próbál mindent kitalálni, mivel menthetné meg a férfit, illetve a régiségüzletet, de pechjére mindig a férfi mögött szervezkedik, így kapcsolatukban is egy lépést előre, hármat hátrafelé haladnak.

A borító, a stílus jó befejezést ígér, de az út odáig nagyon nehézkes.

3/5

Ismét egy lépés a fogadalmam elérésében, hogy minél több klasszikust olvasok. Zolával az első találkozásom a Hölgyek öröme c. könyvénél volt, ami nagy kedvencem is lett. A Nana első sorainál is egyből ráismertem a már megismert stílusra, bár a mondanivaló, a hangulat sokkal nyomasztóbb.

Nana személyét valós személy ihlette, aki nem más, mint a párizsi Variétés színház ünnepelt sztárja, Anna Judic. Az ő nem éppen csipkés életviteléről Zola sok szóbeszédet hallott, így íródott meg a Nana. A könyv a Rougon-Macquart kilencedik kötete, amely az 1870-es években indult útjára, és egy család társadalmi helyzetét hívatott bemutatni a második császárság idejéből.

Aki olvasta a Patkányfogót, annak nem ismeretlen Nana személye, aki Gervaise és Coupeau lánya és igen korán, gyermekkorában prostituálttá válik. Nagyon fiatalon szerződik el a Variétés "színházhoz", ahol megkapja a La Blonde Vénus címszerepét, és ahol egyáltalán nem fontosak a színészi ismeretek, a tehetség. Fő, hogy erotikától duzzadó testtel rendelkezzen valaki, és az egyébként rendetlen, zajos közönséget egy pillanat alatt néma csöndre kényszerítse csupán a színpadra lépéssel. Nanában az utóbbiak közül szinte minden megvan, a tehetségre semmi szükség.

Első megjelenése a közönség előtt óriási vihart kavar, egész Párizs a lábai előtt hever, de főként annak férfitagjai, akik mind azért állnak sorba, hogy kényeztessék őt anyagilag. Rá is fér az adósságban fetrengő, minden gátlás nélküli lányra, így nem esik nehezére szolgáltatásokat nyújtani cserébe akár öreg, akár fiatal, akár csúnya, akár szép, ámde mindenféleképpen gazdag férfitársainak.

Próbáltam megkedvelni ezt a nőt, de sehogyan sem ment. Nemcsak az eleve meglévő előítéletem miatt a "szakmájával" kapcsolatban, de egész lénye, természete mélységesen tenyérbemászó volt. Életmódja nyilván nem a szépsége maradandóságának kedvez, úgyhogy amikor leáldozóban van szerencsecsillaga, adósságai újból megjelennek, hajnalcsillaga hamar lehullóágba érkezik.

A züllés története ez a kurtizánok világából, szinte szívem lenne azt mondani, hogy megérdemelt véggel.

Eddig nem ez a kedvencem Zolától, de az kétségtelen, hogy örök érvényű klasszikus.

Végre, végre, végre! Megtaláltam azt a sorozatot, amelyben 8 éves fiam is örömét leli. Nyáron vágtunk bele, és mindketten remekül szórakoztunk rajta. Legalábbis amíg ott ültem mellette, most már elzavar. :-) Sokszor benézek a szobájába este, lefekvés után, és a klasszikus módon, elemlámpával a paplan alatt olvassa. :D

Nem is a bájos a jó szó rá, hanem a rém vicces. A némiképpen képregényként is funkcionáló könyvsorozat nem véletlenül lett a New York Times listáján bestseller.

Greg Heffley sokszor hasonló problémákkal küzd, mint a mi gyermekeink. Kiközösítés, megszégyenülés, amit nagyon vicces módon dolgoz fel a szerző. Greg nem a legmenőbb az osztályában, erre utal a címben szereplő jelző is. Mégis meggyőződése, hogy egy nap menő és híres lesz, csak élje túl a felső tagozatot.

A naplót Greg anyja nyomja a kezébe, mert azt nem is kell mondanom, amúgy is elég ciki lenne, ha ő szerezné be. Így is az, és egyből le is szögezi a fiú, hogy nem fog ő itt áradozni, hogy "Kedves naplóm így, kedves naplóm úgy..." Ehhez képest azért elég szépen megosztja velünk napjait.

A való életben is nagyon bírom az ilyen kis csodabogarakat, akik valamilyen módon vagy akár sokféleképpen kilógnak a sorból. Ez a napló a tárháza azoknak a furcsaságoknak, amelyek nap mint nap megesnek ezzel a fiúval. Greg a maga 12 évével meséli el ebben a naplóban mindennapjait, miközben próbálja megtalálni önmagát.

Szóval a cél a népszerűség, és erre a módszer a suliban szinte határtalan. Gregnek viszont minden az ellenkezőképpen sül el, mint ahogy eltervezte.

A jó álca mögött, amely maga az egyszerűség, ott rejtőznek a mély mondanivalók, az élet igazságai, igazságtalanságai. De ezzel az egyszerűséggel úgy gondolom, a gyermekolvasók számára is könnyebben befogadhatóvá válik, nem beszélve a nagyon humoros történetet megspékelő remek rajzokról.

Szellőssége, nagy betűi miatt szerintem remek könyv az első önálló olvasás megkezdésére. Utána pedig úgysem szabadulnak Gregtől. :D

Egy újabb klasszikus kipipálva. Na nem volt ilyen egyszerű, mert egy nagyon mély mondanivalójú, magvas tartalommal bíró írásról van szó, egy társadalom- és korrajznak beillő, tanulmányszerű írásról. Közben kicsit tompítva az érzékeinket egy kristálytiszta románccal.

Háborús időszakban járunk, mégsem a frontvonalon. Minden mintha egy mozivászonról köszönne vissza ránk, szemtanúk által kommentálva. Két helyszínen játszódik, Angliában és Amerikában. Az adott, rendkívüli nyomasztó helyzetet, a különbözőséget a két nép között több szereplőn keresztül mutatja be az író. Angliában Clive és Prudence szerelme lobban lángra, majd mély filozófiai beszélgetésekkel megspékelve kivirágzik. Amerikában pedig egy kissé homályos üzletkötésre várunk rendületlenül.

Eleinte érthetetlen volt, hogyan fognak egymáshoz, illetve a történethez kapcsolódni a különböző szálak, és nem mondom, hogy a végére minden kikristályosodott, de mindenképpen érdekes volt Anglia szerepét nézni ebben a háborúban. Nem csak társadalomrajzról van szó, hanem kőkemény társadalomkritikáról is, döbbenetesen jól adva ezeket a szereplők szájába.

Ne riasszon vissza senkit a háborús könyv jelző, hiszen egyrészt nem a csatatéren vagyunk, másrészt ugyanakkora szerepe van a lélek harcának ebben a könyvben, mint a nemzetek viadalának. Nem könnyű olvasmány, de sokat segített Clive személye, aki szerintem egy fantasztikus pasi, de Prudence bájos bugyutasága is kellemesebbé tette a nehezen emészthető témát.

Nagyon szeretem Schäffer Erzsébet könyveit. Olyan mint egy jó barátnő, akivel a legmélyebb titkainkat is megbeszélhetjük. A szó jó értelmében nagyon egyszerűek, nagyon tiszták, őszinték. Az eddig olvasott könyvei mind nagy mélységet jártak be, de úgy érzem, most végképp nagyon intim, belsőséges területre engedett be. Megtisztelve érzem magam, hogy édesanyjával való kapcsolatába nyújtott betekintést, megosztotta velem az utolsó évek nehézségeit, örömeit, jó tanácsait az idős, beteg emberekkel kapcsolatban, ami bizony nem csupa öröm.

Ez a kapcsolat elég hullámzó volt, mint minden embertársi közösség. Egyszer fenn, egyszer lenn, de vannak azok a pillanatok, amikor bármit megadnánk, hogy akár a legrosszabb pillanat is visszajöjjön, ha csak egy percre is.

Szívszorító, ám melegséggel töltött el az egész könyv, ahogyan a két oldalt próbáltam megérteni, ráadásul (hála az égnek!) eddigi tapasztalat nélkül. Az idős asszonyét, aki semmilyen segítséget, szívességet nem fogad el, de azért tud kivetnivalót találni mindenben, ám mégis egy tüneményes néni. Vagy a fiatalságot, aki csak a maga igazát hajtja, persze jót akarva, de sokszor nem véve figyelembe, hogy annak a másik idős embernek, a háta mögött évtizedekkel, milyen kis aprócska "más"ra lenne szüksége. Én is a "fiatalság" pártján állnék, tukmálva a rászoruló idős emberre a magam igazát, a magam segítségét. Az írónő és édesanyja kapcsolata sokszor vicces jeleneteken át próbálja az embert finoman tanítani, hogy nem vagyunk egyformák, pláne ennyi évtizednyi korkülönbséggel, a hátunk mögött hagyott tapasztalatokkal, emlékekkel.

Az mindenképp konklúzió, hogy sokszor csak későn jövünk rá, mit vesztettünk, hiába a napi innen-onnan jövő igazságok, hogy használjuk ki a pillanatokat, hogy kifejezzük egymás iránt szeretetünket, tiszteletünket.

Ismerőseim közül többek életében is feltűnt egy eddig talán nem annyira (legalábbis általam) ismert betegség, az izulinrezisztencia. Nagyon sokat beszélgettünk erről a problémáról, pár napot együtt is tölthettem velük, és akkor saját szememmel is láttam, hogy milyen komplex, óriási figyelmet és fegyelmet követelő életmódról van szó. Merthogy teljes életmódváltásra van szükség, nincs mese!

Szerencsére nekem nincs ilyen jellegű egészségügyi problémám, viszont jó pár kilótól szeretnék nagyon megszabadulni, és a szénhidrátcsökkentett diéta erre is nagyon alkalmas. Általában azok a receptek, szakácskönyvek, amelyek alacsony kalóriájú ételeket tartalmaznak, számomra nem szoktak vonzóak lenni. Vagy csupán zöldségre apellálnak, vagy annyira elvont összetevőket tartalmaznak, illetve végeredményt eredményeznek, amitől elmegy a kedvem rögtön. Na itt most más a helyzet!

Fantasztikusan finomnak tűnő, sokszor házias jellegű, könnyen elkészíthető, egyszerűen beszerezhető alapanyagokat tartalmazó ételekről van szó. Vrábel Krisztinának is az elsőként említett egészségügyi problémája miatt kellett ehhez a módszerhez folyamodnia, és számára is elsődleges cél volt az egyszerűség, gyorsaság, mégis ínycsiklandó készétel végeredménye, amelyeket a család is szívesen fogyaszt.

A nap minden szakára kínál többféle megoldást, van miből válogatni. Egy idő után pedig talán magunk is rájövünk, mi mindent lehet még bizonyos alapanyagokból alacsony szénhidráttartalom mellett elkészíteni. A mellékelt tápanyagtáblázat segít abban, hogy megállapítsuk egy-egy élelmiszer szénhidráttartalmát, bár barátnőimmel történt beszélgetések tapasztalata az, hogy rendkívül gyorsan megtanulja az ember, és egy idő után már mérésre sincs szükség, jön az magától.

A könyv ékes bizonyítéka annak, hogy ami kényszerűen egészséges, nem feltétlenül áll távol az ízlésvilágunktól, sőt! Nem kell nélkülözni az ízes ételeket, nem kell önmegtartóztatásban élni, csak picit jobban odafigyelni.

Ki fogom próbálni az összes receptet, hiszen gyakorlatilag egy olyat sem találtam benne, amihez ne fűlne a fogam. Kár, hogy nincs belőle több, áttérnék! :D

Megnyitom első nyereményjátékomat! Tádám! :D

A Park Kiadó gondozásában megjelent, egyik kedvenc íróm, Irvin D. Yalom: A magyar macska átka című könyvét lehet megnyerni. A kérdés, amelyre a helyes választ várom: hány könyve jelent meg magyarul az írónak?

A válaszokat a sorolvaso@freemail.hu címre várom (nem kommentben!).

A helyes válaszadók közül sorsolással fogom eldönteni, ki lesz a szerencsés nyertes! A nyeremény postázását csak Magyarország területén vállalom. Játékra fel!!!

És itt van az újabb, időben előre-hátra ugráló történet. Jaj, nagyon sajnálom, hogy vége lett, éltem volna benne még egy-két napig. Átkísért ez a történet a karácsonyon is, így talán még megindítóbb volt. De már az előző bejegyzésben említettem is, egyébként is ilyen hangulatban vagyok mostanában.

Emilie de la Martiniéres súlyosan beteg édesanyjától búcsúzik annak halálos ágyán. Miután az távozik az élők sorából, a lány sorban teszi fel magának a kérdéseket addigi életéről, anyjával való kapcsolatáról, ami semmiképpen nem volt felhőtlennek mondható. Ezt főként Emilie érezte, illetve a kapcsolat, a törődés, az anyai szeretet hiányát.

Aztán ott van egy másik nagyobb volumenű eldöntendő kérdés. Mi legyen azzal a mérhetetlen örökséggel, amely egyedüli utódként rászállt. Több ingatlan mellett egy dél-franciaországi kastély az örökség, amely szörnyű állapota ellenére is hatalmas pénzbeli értéket képvisel, eszmei értékéről nem is szólva.

Azonnal ügyvédet fogad, aki mindenben segít neki, az ügyintézésen kívül hasznos tanácsokkal látja el a lányt, viszont érzelmi téren nem tudja őt istápolni, így szinte rohamos gyorsasággal belerepül egy házasságba. Az a lány, aki anyja fényűző életmódja, sugárzó szépsége mellett elnyomottként élt, külsejére mit sem adva, az a lány természetesen megragadja az alkalmat, hogy egy férfi feleségül akarja venni. Az ügyvéd mellett most már Sebastian is lelkesen segít a lánynak, lévén hogy műkereskedéssel foglalkozik, ráadásul még az is kiderül, hogy Angliában ő is egy hasonló, családi örökségű kastélyban él rokkant testvérével, így amikor szóba kerül a franciaországi kastély restaurálása, nem is kérdés, hogy odaköltöznek átmenetileg.

Sebastian felkészíti a lányt, hogy öccse, Alex, rokkantságából kifolyólag rendkívül nehéz természet, gyakorlatilag azt sugalmazza, hogy félnivalója is lehet, ha kettesben marad vele. Ennek ellenére, amikor a lány megismerkedik a férje öccsével, teljesen az elmondottak ellenkezőjét tapasztalja. Egy rendkívül intelligens, kedves férfit ismerhet meg Alex személyében, akivel nagyon rövid időn belül barátokká válnak.

A renováláskor titokzatos versek kerülnek elő, amelyek rengeteg kérdést vetnek fel. Hogy kerültek oda? Ki írta őket? Mi történt a háború alatt, amikor azok íródtak?

A nácik által megszállt Franciaországba repülünk vissza, ahol végigizgulhatunk egy angol kémnővel, bepillantva az ellenállás szívszorító, izgalmas munkájába is.

Amikor visszaugrunk a jelenbe, mindig Emiliért szorítjuk össze az öklünket, hiszen az elesettség, kiszolgáltatottság példaképe ő, így időbe telik neki kibontogatni a szálakat a múltban és a jelenben is. Mert mindenhol vannak gubancok.

Csenga vont párhuzamot Kate Morton és Lucinda Riley írása között, és ezzel egyetértek, és az már tényleg csak véletlen, hogy pont Morton után olvastam. :D

Nagyon hiányoltam a történetet Emilie anyja és apja megismerkedéséről. Olyan részletességgel körbefont minden szálat Riley, hogy e téren valahogy hiányosságot éreztem. Ettől függetlenül is maximumot kapott tőlem a regény.

Nem is feltételeztem, hogy bármiféle negatív meglepetés várhat rám a könyvvel kapcsolatban, már előre egyértelmű volt a siker. Morton hihetetlenül jó mesélő és nem hinném, hogy tud hibázni, ha könyvírásról van szó. Mesterien összeállított történet, kitűnő hangulati ábrázolás, és még a szokásos gigaméret sem rettent el, sőt... még többet belőle!

Mostanában körülvesznek az olyan könyvek, amelyek a jelenből visszarepítenek a múltba. Morton előtt és most utána is ilyet olvasok, és mindenképpen még különlegesebb, titokzatosabb érzéseket váltanak ki belőlem. A sejtelem, a misztikusság, ötvözve a finomsággal, szintén jellemzőek.

Egy titokzatos levéllel kezdődik minden, illetve dehogy azzal, hiszen már réges régen elkezdődtek a dolgok, csak Edith számára datálódnak innentől a fontos dolgok. A levél édesanyja nevére érkezik, és a lány csak azt észleli, hogy anyja könnyekben tör ki a papírdarab láttán. A feladó helyén Milderhurst-kastély áll, amiről Edithnek nem sok ismerete van a múltból. Rádöbben arra, hogy anyjával való kapcsolata a felületességen alapszik, tulajdonképpen semmit sem tud róla, pedig minden ott van a múltban.

Nem sokkal később munkájából adódóan a környéken jár, és semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy meglátogassa a kastély lakóit. Ott megismerkedik a nagyon furcsa, ámde annál különlegesebb Blythe nővérekkel. Hárman vannak, egyikük közülük szellemileg sérült. A rövid beszélgetés alatt Edithet már hatökrös szekérrel sem lehet megállítani abban, hogy ne kutakodjon tovább, mi is történt pontosan anyjával a háború idején, amikor is ebbe, az igencsak félelmetes kastélyba evakuálták őt gyerekként, egymagában.

Edith minél messzebb jut a kutatásában, annál nagyobb titkok sejlenek fel a múltból, és akkor még az a kérdés is végig ott feszengeti az embert, hogy ki is az az iszapember, aki a lápból kilépve rémisztgeti az embereket és ettől a frász jön rá még az olvasóra is!?

A karakterek frenetikusan, mind közül a Blythe nővérek voltak a kedvenceim. Szenzációsak! :D

Ó, majd' elfelejtettem a fordítást méltatni, bár itt is azt kell mondjam, Borbás Mária neve garancia!

Valahol a távoli jövőben, a 4. világháború után egy teljesen új világrend uralkodik. Miután a 3. világháború elején az Egyesült Államokat megszállta Kína, mert képtelenek voltak visszafizetni a tőle felvett hatalmas összegeket. Az Egyesült Államok nem tudta megadni adósságát, ezért a kínaiak a fizetség fejében felállítottak egy kormányt, létrehozták Kína Amerikai Államát, és egyszerűen munkaerőnek használták az amerikaiakat. Egy idő után az Egyesült Államok fellázadt, nemcsak Kína, hanem az oroszok ellen is, akik megkísérelték rátenni a kezüket a kínaiaknak dolgozó munkaerőre, s szövetkeztek Kanadával, Mexikóval és több latin-amerikai állammal, hogy egy országot alkossanak. Így került sor a 4. világháborúra.

Tehát ez a történelmi előzmény, ami nagyon komolyan hangzik, de nem kell megriadni, mert a könyv ennek ellenére végtelenül könnyed, felhőtlen szórakozást nyújt, és tulajdonképpen sok jelentősége nincs is. :) Hacsak annyi nem, hogy ezeknek az eseményeknek a folyományaként kialakultak a kasztrendszerek, amely az embereket egytől nyolcasig sorolja be. Ez a besorolás sok mindent jelent, a társadalomban való elhelyezkedéstől, a megbecsüléstől az anyagi jólétig, illetve annak hiányáig. Ebben a rendszerben él America, aki egy kisebb szintű kasztba tartozik, így családjával együtt zenészként keményen megdolgoznak a mindennapi megélhetésükért.

Az előző részben már megismerhettük a családját, körülményeit, továbbá azt a nagy szerencsét is, ahogyan bejutott a királyi palotába, ahol épp Maxon herceg keresi jövendőbelijét. A kiválasztott lány mindenképpen hatalmasat lép előre, viszont ehhez egy párválasztó versenyen kell részt venniük. Az első rész ott ért véget, hogy a beválasztott 35 lányból csak hatan maradnak, köztük America is. A kezdeti ellenszenve a herceg iránt már az első részben elpárolgott, meglepő módon már határozottan vonzalmat érez iránta. Viszont ott teljesít szolgálatot őrként a palotában gyermekkori szerelme is, akit még ráadásul az ő őrzésével is megbíztak, így nap mint nap kénytelenek találkozni. America továbbra is vergődik a két férfi között, nem tudja, mi lenne a helyes, ki mellett lehetne boldog, ki mellett nem tagadná meg magát, a múltját, családját. Pedig eddig csak egy szót kellett volna szólnia, és a herceg őt választja.

Azért Maxon herceg sincs fából, és az eddigi kizárólagos rajongása Americáért picit megoszlik pár másik lány között is, így a féltékenység is igencsak színre lép a palotában.

A lázadók továbbra is ostromolják a palotát, egyre többször jutnak be, veszélyeztetve ezzel a lányok mindennapi életét is. Szóval a lány folyamatosan ébred rá a reá váró felelősségtől, ha netán mégis Ő lesz a kiválasztott, hacsak nem Ő választ majd.

Azt nem mondom, hogy sok minden történik az előző részhez képest a könyvben, azt sem, hogy sokkal magasabb szintekre repített ez a folytatás, de ugyanúgy pillanatok alatt elolvastam és várom, mi lesz ennek a vége!? Tényleg fogalmam sincs! De azért kőkeményen drukkolok az egyik srácnak! :D