Ha a bikini body-t már nem is tudom elérni, javíthatatlan újrakezdő vagyok. Ismét elhatároztam, hogy az új élet, új szemléletmód, új test jegyében átalakítom az étrendemet, az életmódomat, így elérve a kívánt súlyt is. Utolsó próbálkozásnak szánom, de nyilván lehetnek még fordulatok, azt majd akkor megbeszélem magammal. :)

 

Jó lehetőségként kacsintgatott felém ez a könyv, hogy segítsen újbéli elhatározásomban. Meglepődtem, amikor kézbe fogtam, hogy mekkora!? :D Viszont ez ne riasszon el senkit, merthogy itt a tartalom javára írható a nagy oldalszám.

 

Részletes útmutatót kapunk, hogyan építsük fel a tervet, és egyértelműen rámutat arra (amit egyébként én is tudhatnék), hogy nem azonnali durr bele Balázs módjára kell ezt elkezdeni, hanem meg kell alapozni ezt a kemény munkát. Érdemes túlrágni magunkat a bevezetőn, ahol az egészség elméleti-gyakorlati fogalmát is körüljárja Kayla, de fiziológiai, kémiai hátterekbe is betekintést nyújt, amelyek alapján megismerhetjük mikor milyen folyamatok játszódnak le testünkben, agyunkban.

 

Ezek fontos ismeretek, kellenek ahhoz, hogy ne sürgetve, hanem türelemmel, kitartással álljunk neki ennek a nem rövid, de minden tekintetben kifizetődő útnak. Egyébként ő is kiemelt részt szentel annak, hogy miért is fontos a tájékozottság?

 

Részletesen elemzi a makro- és mikrotápanyagok különféle csoportjait. Nem mondom, hogy ezeken 100%-osan átrágtam magam, ebben a tekintetben rábízom magam a szakértőkre. Pedig lehet, hogy csak egyszer kéne ezeknek is alaposabban figyelmet szentelni, hiszen ezek ismerete is fontos szempont az életmódváltás terén.

 

Kitér az élelmiszer allergia, -érzékenység kérdésére is. Szerencsére ez engem nem érint, de mivel világméretekben érinti egész társadalmunkat, fontos információk ezek is.

 

Rengeteg opcionális menütervvel segít, részletesen kitérve a reggeli-ebéd-vacsora, napközbeni kisebb étkezések fontosságára is. Ötletszegény (pl. én) személyek számára kifejezetten hasznos, de akkor is, ha valaki csak egyszerűen fel akarja dobni az egyébként is változatos étrendjét, számtalan ötlettel segít meg minket.

 

Általában megszoktam, hogy a hasonló céllal kiadott könyvek némi rövid bevezető után egyből rátérnek a receptekre, épp ezért is emelem a kalapom ez előtt a nagyon alapos munka előtt. Ennyire komplexen összeállított, teljes felkészültséget, szakértelmet sugalló kiadvány még nem volt az én kezemben.

 

Mottója: "Egyensúly, rugalmasság, egyszerűség!"

Izgalmas kis könyv volt, végig tele váratlan fordulatokkal. Tényleg szeretem az olyan történeteket, amikor komplett megoldásokat állítok már össze magamban, aztán borul minden, mint a bili. Aztán amikor újból összerakom a végkifejletet, természetesen az az elmélet is összedől, és a végén csak nézek, hogy uhhh, erre nem számítottam.

Huszonkilenc évvel ezelőtt egy két éves kislány eltűnik az amerikai Manson városából. Akárhány forró nyomot is követnek, egyszerűen nem találják a megoldást, sem a kislányt, sem élve, sem holtan.

 

Előreugrunk az időben évtizedeket, és egy ismeretlen állít oda az ausztrál Kimhez az egyetemen, hogy ő biztosan tudja, hogy ő az az "elveszett" kislány, aki sok-sok évvel ezelőtt eltűnt a szülői házból.

 

Ez az idegen már csak tudja, hiszen az eltűnt gyermek fiútestvérének vallja magát, aki azóta sem tudott belenyugodni húga hiányába, a felderítetlen esemény következményeibe. Az évek folyamán soha nem hagyta abba a nyomozást, bizton hitt benne, hogy rálel elveszett testvérére.

 

Kim nyilván sokként, fenntartásokkal fogadja a hírt, elképzelhetetlennek tartja, hogy a fiú igazat mond. Bár ahogy telnek a napok az információ közlése óta, egyre inkább forognak a gondolatai, és merülnek fel benne válasz nélküli kérdések. Például, hogy valóban igazak lehettek-e anyja indokai arra, hogy miért nem talált sosem magáról 2 évesnél korábbi fényképeket. Az anyjától már nem várhat válaszokat, mivel pár éve meghalt.

 

A DNS-teszt aztán minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy valóban a bátyja látogatta meg. A "családját" hátrahagyva, pikk-pakk az Egyesült Államokban találja magát a fiúval, hogy maga járjon utána, mi is történt olyan sok évvel ezelőtt.

 

Itt aztán végképp elkezdődnek a bonyodalmak. Kim összetalálkozik több, vér szerinti családtagjával. Ezek a találkozók így-úgy sülnek el, nyilván mások sem tudnak mit kezdeni a helyzettel ennyi év után, így nem meglepő, hogy a reakciók is különfélék, néhol elég szélsőségesek.

 

Egyáltalán nem könnyű ez a helyzet, de amikor az embernek a saját identitását kell rendbetenni, a helyére illeszteni, pláne felnőttként... hát, nem irigyeltem a nőt.

 

Amerikai kisvárosi hangulat, sejtelmes szekta ijesztő működése a közelben, rejtegetett családi és egyéni titkok, amelyek, ha akkor régen kiderülnek, talán nem történik meg a tragédia.

 

Szélsőséges érzelmeket váltottak ki belőlem a szereplők. Köztes állapot nem nagyon volt, de többen voltak rémisztően ellenszenvesek, köztük maga a főszereplő is. Ettől függetlenül izgi és kiszámíthatatlan volt.

Óriási olvasottságú könyvről van szó, és ennek a hatalmas olvasótábornak rendkívüli módon megoszlik a véleménye. Engem nagyon vonzott valami ehhez a történethez, és gyanítom bárkinek felkelti az érdeklődését, aki a felszínnél egy picit mélyebbre akar ásni a világ dolgaiban.

 

Nálam talán az is közrejátszott, hogy épp életközepi válságban vagyok, szükségem van a mélyebb mondanivalójú irodalomra, zenére, beszélgetésekre stb. Úgyhogy lecsaptam rá.

 

Igaz vagy nem igaz történet arról, ahogy Marlo Morgan doktornő, szintén sok-sok magánéleti válság után úgy dönt, hogy vegyen egy órási fordulatot az élete.

 

Gondol egy merészet, és elfogadja egy ismeretlen ausztrál bennszülött törzsnek, az Igazaknak a meghívását. Ő maga sem tudja, mire vállalkozott, de a megtisztelő felkérést érzi, vétek lenne kihagyni, soha vissza nem térő alkalom egy hatalmas kalandra.

 

Elég hamar tudatosul benne, hogy nem egy egyszerű túráról van szó a végtelen sivatagban, hanem kőkemény, hónapokon át tartó, erőt, életet próbáló küzelemről.

 

Az egész élete megváltozik, és bár ez volt a cél, nem biztos, hogy belevágott volna, ha előre tudja. Érzékszervei kitágulnak, olyan képességek kerülnek elő, amelyekre előtte még álmában sem gondolt volna.

 

A törzs kivételes és szokatlan módon befogadja az idegent (mutánst), megosztanak vele mindent. Különleges bizalmat élvez felőlük, és ezt igyekszik minden módon megbecsülni. A legnehezebb pillanatokban is kitart hite mellett, hogy neki ott és akkor elrendelt helye van.

 

Fontos tanulságokat tud levonni az addigi és az életének elkövetkezendő időszakára is. Nemcsak egy évezredes, idegen, távoli kultúrával ismerkedik meg, hanem saját magával is. És ez talán még fontosabb.

 

Némiképp csalódás volt. Mert bár sok érzelmet megmozgat, az ember hitét is kénytelen olvasás közben megvizsgálni, hogy működik-e, rendben van-e. Viszont kérdés, hogy miben hiszünk, mifelé irányítjuk a spirituális érdeklődésünket, esetleges nyitottságunkat. És nálam ez teljesen félrement, mármint nem tudtam összevetni a Biblia szavaival, mint ahogy ezt sokan megtették kommentekben, véleményezésekben. Tény, hogy ez a törzs abszolút spirituális légkörben éli a mindennapjait, és ha járt ott Morgan, nyilván ő is tapasztalta ezeket, mint ahogy leírja, de a spiritualitásnak rendkívül sok oldala van. Rossz is, jó is.

 

Mindenesetre mélyen elgondolkodtató, hogy vajon a civilizált 21. századunkban mennyire lennénk képesek életben maradni, ha kiraknának minket a természetbe, amivel elvileg jó barátságban kéne lennünk...

Jaj, hát ez nagyon cuki volt!

Nem mondom, hogy őrült okos lettem állattartás terén, mert nem is erről szól a könyv, de felüdülés volt ezt a lelkesedéssel, állatok iránt való szeretettel teli pici könyvecskét olvasni.

Mindig is szerettem a teheneket, bár fővárosi születésűként csak gyermekkoromban, vakációk idején kerültem hozzájuk viszonylag közelebbi viszonyba.

Vas megyében éltek a nagyszüleim, és kiskoromban szinte még az összes háznál volt mindenféle háziállat, kisebbektől kezdve az egészen nagyokig, mint például a tehenek. Döbbenetes gyermeki csodálattal néztem végig minden este, ahogy a főutcán hazahajtották őket, és mindegyik tudta, hova kell bemenniük. Ilyenkor persze az ámulattal vegyes félelemtől a házfalhoz lapultam, úgy próbáltam vizsgálgatni, hogy valóban a mienk jött-e meg? De sosem volt tévedés.

Nekem ennyiben ki is merül a tehenekkel kapcsolatos tapasztalatom, de ebből a könyvből megtudhatjuk, hogy minden egyed teljesen más, egyedi természetük van, érzéseik, hangulataik befolyásolják mindennapjaikat. Megdöntötte azt az elméletemet, hogy a tehenek bár cukik, ettől függetlenül néma (néhanapján egy-egy bőgéssel fűszerezve), unalmas bambaságban töltik hétköznapjaikat.

Sok, nevén nevezett példányról tudhatunk meg érdekes történetet, érezve gazdájuk mérhetetlen szeretetét irántuk. De nemcsak tehenek élnek ezen a farmon. Disznók, tyúkok, bárányok, és róluk is akad egy-két nagyon édes történet.

Nem tudom, mi ihlette a szerzőt, mert mint fentebb említettem, az állattartásról, annak tudományosabb részét egyáltalán nem érinti, inkább csak kiragadott személyes élményekről, egy-egy példányhoz való erősebb ragaszkodásáról szól a könyv. Ilyen tekintetben bővebben is olvastam volna szórakoztatásképp több Riska Mariskáról is, vagy átcsaphattunk volna egy picit tudományosabba is. Így tényleg egy délután alatt "kivégezhető", nagyon aranyos kis élménygyűjteményben volt részem.