Vannak szerzők, akik ha a bevásárlólistájukat nyomtatnák ki könyvformátumban, az is kedvenc lenne! Steinbeck az első helyen áll, ez már régóta egyértelmű. Egyszerűen ellennék vele életem végéig, komolyan, zseni! És akkor én írjak róla itt "kritikát"? Ajnározás, egekig magasztalás következik.

Ismét egy tökéletesen remek, bár mélységesen nyomasztó kor-, illetve társadalomrajzzal szembesülhettünk a '30-as évek Amerikájáról, amely nyőgi a gazdasági világválságot.
 
A Joad család súlyos terhekkel teli története ez. Akik a jobb élet, illetve az életben maradás reményében nekivágnak a poros, terméketlen Oklahomából Délnek, Kaliforniának, hiszen ott van a tejjel-mézzel folyó kánaán, ott a kerítés is kolbászból van, és potyognak a dollárok az égből. Legalábbis ezt ígéri egy szórólap, ők pedig mindent erre a szórólapra tesznek fel. Az egész életüket, ami pár dollárban mérhető. Maradásuk egyet jelent a biztos halállal.

A népes család mindenüket felpakolva egy furgonnal vág neki a kíméletlen és hosszú útnak. Az összetartozás óriási reményt ad nekik, úgy érzik megállíthatatlanok. Az anya különösen fontos szerepet tölt be a család életében, hisz ezt az összetartozást főként ő erősíti meg. Mind egy célért küzdenek, úgy tűnik ugyanazt szeretnék elérni. De ahogy haladnak az úton, kezd kikristályosodni, hogy mindenkinek más, egyéni célja van, ráadásul aggasztó hírek is érkeznek, amelyek szerint nem minden úgy van, ahogy azt a pici papírdarab ígérte. De nem hajlandóak elereszteni ezt az álomképet. Egyre inkább "oki"vá válnak, akik Oklahomából a munka reményében érkeznek Kaliforniába. Az oki a helyiek elnevezése, és tömény idegengyűlöletet takar, amelyet nem is győznek minden formában kimutatni. Ezzel is megküzdenének a családok, de a kizsákmányolással nem tudnak mit kezdeni, mint ahogy azzal sem, hogy mi a jobb, koldusbotra jutni vagy emberi méltósággal meghalni!?

Döbbenetes, hogy Steinbeck ezt a Pulitzer-díjas regényét 1939-ban írta, '68 óta nincs az élők között, és ez a regénye, úgy mint a többi is, él és lüktet. Halhatatlan. Mindkettő.

5/5***

A 8 éves kortól ajánlott könyv története egy picit bizarr, hiszen a szintén 8 esztendős Aglaia egy fán lakik barátnőjével, Biancával. Elegük lett a városból és úgy döntöttek, hogy a legmegfelelőbb hely, ahol boldogan élhetnének, ez a fa lesz. Itt mindenféle gyümölcs megterem, és olyan furcsa élőlényeket is maguk köré gyűjtenek, mint a beszélő macska, húsevő virágok, repülő kutyák stb., és így lesznek egy szép nagy család.

Meg kell küzdeniük betolakodókkal, különös szomszéddal, de gondoskodniuk is kell valahogy magukról, ami nem könnyű, hiszen mégiscsak gyerekek. És akkor még nem is beszéltünk a vízvezeték-szerelői mestermunkáról sem...

A vicces, ámde nagyon izgalmas történeteket nagyon kedves rajzok tarkítják, és kíváncsi vagyok, ehhez mit fog szólni kisfiam, hiszen ez már egy komolyabb olvasmány.

Yalom is nagy kedvencem. Mind az emberi, mind a szakmai oldalát nagyon szeretem. Ez a könyve most annyiban más, hogy szakembereknek íródott, így talán kívülállónak nem annyira könnyed olvasmány, bár kétségkívül nagyon érdekes. Negyvenöt évnyi tapasztalatát gyűjtötte össze, és a leghasznosabb terápiás módszereit vetette papírra, hogy ezzel is segítséget nyújtson főként nyilván a pályakezdőknek.

Ha rászorulnék és rávenném magam, hogy elmenjek pszichológus szakemberhez, nagyon örülnék, ha ilyen empatikus, az embereket valóban szerető szaktekintélyhez jutnék be, mert ezt szerintem másként nem is lehet csinálni. Belőle pedig sugárzik a szakma és embertársai szeretete, tisztelete is. Hihetetlen módon és nagyon hamar tud intim (nem félreértendő!) közelségbe kerülni pácienseivel, akiknek ezáltal bizalmát is pillanatok alatt nyeri el, ami elengedhetetlenül fontos ebben a szakmában.

Sok kérdés érint ebben a könyvében is. Élet értelmét, halál miértjét/hogyanját, páriens-terapeuta kapcsolatát, és még sorolhatnám. Én ajánlanám minden pszichológus hallgatónak, de akár tovább is mennék, végzetteknek is.

Minden összehasonlítási szándék nélkül, ugyanúgy, ahogy mindig azt gondoltam, hogy ügyfélszolgálatra, tanárnak, BKV ellenőrnek stb. is a megfelelő ember menjen, akinek elhívatása van, ebben a szakmában is különleges tálentummal kell rendelkezni, és kétségem sincs afelől, hogy Yalom ezzel rendelkezik. A könyv nem elfogult, ugyanúgy leírja benne tévedéseit, téves meglátásait, ahogy a hasznos, évek alatt bebizonyosodott téziseit is.

Arról már írtam, hogy javában benne vagyunk az olvasás tanulásában, és nem csak magamnak, de gyermekeimnek is gyűjtögetem a könyveket, mint egy hörcsög. Most elsősorban a nagynak, aki nagyon szépen megtanult olvasni, és úgy tűnik - hála az égnek - szereti is. Próbálok szelektálni, válogatni, mert a piac bőven el van látva 6-7-8 éveseknek szánt könyvekkel, amelyek megkönnyítik számukra az olvasást. Ezért is örülök nagyon ennek a könyvnek is, ismét jól választottam.

Külső-belső ismét egymásra talált, hiszen a borítója, a belső illusztrációk is nagyon vidámak, de a téma is adja magát, jó kis szeleburdi család feldolgozás. :-) A Segítség költözünk az Éljen a család! sorozat része, amelyben az egyébként sem kisszámú család újabb születendő babát vár, így kénytelenek tágasabb otthon után nézni, de ebben nincsen semmi köszönet. Nem volt nehéz elképzelni a költözködéssel járó felfordulást ennyi gyerek mellett, hiszen kettő mellett sem egyszerű még egy téli reggeli elindulás sem. Szóval még életszerű is, de szerencsére a vidámabb oldaláról mutatja be a rémisztő helyzeteket.

Az pedig csak egy ráadás, hogy az oldalai be vannak vonalazva, hasonlít kicsit egy írásfüzetre. Nekem nagyon tetszik, esztétikus, és még segíti is a gyerekeket a pontos vonalvezetésben.

Nekem ez most nagyon jól esett, nagyon tetszett, faltam végkimerülésig! Letisztult, finom, kedves kis történet. Első Hidasi könyvem volt, de most habzsolni fogom a többit, nagyon megkedveltem ezt a nőt.

Nem tudom, hogy pontosan meg fogom-e tudni fogalmazni, mi tetszett benne igazán. Végül is nem nagy kunszt. Mégis. A sztori egyrészt nagyon ötletes, az egy pont. Aztán itt van az a helyzet, hogy szerintem ebbe a legtöbb olvasó (nyilván nőkre gondolok) bele fogja tudni képzelni magát. Vagy abba a "görcsölésbe", ami a főszereplő lányt, Fehér Pirost jellemzi. Vagy pedig mindenki megtalálja benne a saját maga Attiláját, mert jó párunkat vágtak már át, mivel a szerelemtől ködösödő szemünktől nem láttunk az orrunk hegyéig sem. Tulajdonképpen mindkettőben megtaláltam saját magamat is, az őrületig tudok én is mindenen, de tényleg mindenen agyalni, míg a végén úgy elfáradok saját magamtól, hogy magától megoldódnak a dolgok, miközben lefutom ezeket a felesleges köröket. Na, Piros is ilyen, bár nem az idegesítő fajtából, mert nagyon meg lehet szeretni.

Úgy tűnik, miután kiheverte az évekkel ezelőtti "Attiláját", rátalált az igaz szerelem, amelyben minden tökéletes, leszámítva ugye az örökös "túlgondolkodását", de az persze nem fog változni semmilyen körülmények között. Viszont ez az új párja, a szakállas, a tökéletes pasi olyan lehetőség elé néz, amelynek a lány korántsem örül, mert hónapokig tartó, afrikai kalandról van szó. Egyedül. A férfi távozása után próbálja helyretenni érzéseit, gondolatait, de még jobban belegabalyodik a hálóba, így épp jókor jön egy régi ismerős munkaajánlata, amelynek teljesítésére 2 hetet kap. Nem több és nem kevesebb, mint kilenc színészt kell felkeresni és rábírni őket, hogy írjanak alá egy szerződést, amelyről szinte semmit sem lehet tudni, csak annyit, hogy valamiféle színházi munka. Nem egyedül kell véghezvinnie ezt a lehetetlennek tűnő küldetést, mivel a nem teljesen százas Lulu barátnője és a "véletlenül" útjába akadó ATTILA, az ex is megjelenik, így ők kísérik őt városról városra.

Vannak a színészek között könnyebb esetek, akik pár egyszerű kérdés után aláírják a papírt, de nyilván hozzátartozik a történethez, hogy nem minden kerek. Mindeközben a lány súlyos és fontos önértékelési, önvizsgálati folyamaton megy át, amelyek talán az életét is megváltoztathatják, és talán végre fellélegezhet régi sérelmek alól, megmenekülhet önostorozó életmódja elől. Mindez szerintem rendkívül viccesen van megírva, nem fedve el a helyzet komolyságát. És akkor most vannak véletlenek vagy nincsenek?

"Önmagunk keresése nagy élmény, csak az a baj, hogy egész életünkben tart. Mikor a végére érnénk, jön egy újabb változás, egy újabb magunkra csodálkozás."

Odavoltam ezért a történetért, Hidasi Judit stílusáért. Nagyon közelinek, "emberinek" éreztem. Simán el tudnám képzelni, hogy leülünk egy kávéra, és jókat röhögünk a saját bénaságunkon. Jöhet az Április út, bár fordítva jobb lett volna. :-)

5/5

Bevallom őszintén, én már túlléptem volna az Anna-Petis sorozaton, de nem engednek. :-) Kisebbik fiam rajongásig szereti őket, és este nem telik el úgy, hogy ne kelljen az összesből legalább egyet felolvasni, bár kívülről fújja a szövegüket. Ami valljuk be, nem túl bonyolult, és nem is gondolom, hogy feltétlenül kéne, hogy ez másként legyen. Számára ezek könnyen befogadható, megérthető események Bartos Erika családjának életéből, főként a gyerekekre koncentrálva. Nagyon sok kalandos utat - a könyv lapjaitól elrugaszkodva - mi is bejártunk.

Bár majdnem teljes a sorozat, a Gézengúzok könyve hiányzott, és persze nem véletlen a választás. :-) Ebben az eddiginél is több hasonlóságot véltem felfedezni saját csemetéimmel. Ennek a kötetnek nem véletlenül van még egy alcíme: Petikönyv. Az első fejezet Peti születésével indul, és a továbbiakban is főként Ő áll a középpontban, nem feledkezve meg a család többi tagjáról sem.

Bár a végtelen egyszerű szövegektől néha én már elfutnék, a rajzok kárpótolnak mindenért. Nagyon szeretem Bartos Erika rajzait. Kedvesek, színesek, szépek! Másrészt pedig nem is az a lényeg, hogy nekem mi tetszik, hanem az öröm kisfiam arcán, amikor kéri az "Anna-Petit".

Sokat vannak emlegetve a sorozatban szereplő könyvek sorai, hiszen a mindennapi életből vett történetekről olvashatunk bennük, amelyekkel mi is nap mint nap találkozunk az utcán, ilyenkor mindig meg is említik gyermekeim, hogy itt Anna, Peti és Gergő is jártak. Biztos vagyok benne, hogy Erika és családja rendkívül sokat csuklanak. :-)

Ránézek erre a könyvre és nyomban fülig ér a szám. Már maga a süti külleme is sugározza az örömöt, de erre rátettek még egy lapáttal a borítóval.

Nagyon szeretek sütni, de ez az az édesség, amihez nem mertem még hozzáfogni. Azt gondoltam, hogy ennek elkészítéséhez valami nagyon magas szintű gasztronómiai képesítés kell, pedig dehogy! Mondhatnám, hogy rém egyszerű, de az a helyzet, hogy Jill Colonna nagyon sokat segít nekünk ebben a szép kötetben, és még az önbizalmunkat is az egekig szökkenti. Lelkesedése nyomban átragad az emberre, ahogy kinyitja a könyvet. De ha még ez sem elég, akkor a gyönyörű, színes fényképek végképp meggyőznek minket.

Az úgymond makaron divatőrület Franciaországból származik,  ám eredete egészen a reneszánsz idejére tehető, amiről szintén olvashatunk adalékként a könyvben. Az ára viszont az egekig hatolhat, úgyhogy még egy indok, hogy merjünk belevágni az elkészítésébe. Lépésről-lépésre segít bennünket a szerző a számtalan variációjú makaronok elkészítésében.

Bármilyen alkalomra el tudom képzelni ezt a sütit. Vendégváró falatkának, ünnepi asztal mellé, hétvégén a gyerekeknek, akár velük együtt elkészítve, de ajándéknak sem utolsó. Kreativitásra serkent, ha elhatározza az ember, hogy nekiáll. Bőven van választék a könyvben, ízek kavalkádjával találkozhatunk, ahogy lapról lapra haladunk.

Arra fel kell készülni, hogy aki elkezdi lapozgatni a könyvet, azonnal nyúl fél kézzel a lisztes bödönért, mert nem bírja sokáig, hogy ki ne próbálja.

Aki tényleg veszi a bátorságot és belevág, nagyon sok örömet fog szerezni családjának. Mondom, elég csak rájuk nézni! :D

Csak szólok, hogy Ő lesz az én egyik legjobb és legújabb barátom 2013-ban. :)

Hogy én milyen régóta vágytam egy ilyenre... Többször próbálkoztam különböző füzetekkel, egyik sem vált be, nem hívogattak utána, hogy gyere, rendszerezd a dolgaidat, kiadásaidat, bevételeidet, segítek neked. Viszont ez a gyönyörűség? Könyörög, hogy végre magamévá tegyem. Kevés rendetlenebb ember van nálam sok tekintetben. Az egyik ezek közül a pénzügyek rendszerezése, elszámolása, rendben tartása a fő helyen van. A jövő évben ez másként lesz, hiszen nemcsak ránézésre ízléses, szép ez a kiadvány, de nagyon hasznos is. És még szükségem is van rá.

Ez a naplószerű kiadvány havi bontásban ad lehetőséget pénzügyeink rendben tartására, segítve az előre nyomtatott címkékkel, úgymint például a rezsi (fűtés, gáz, víz, villany stb.), de egyéb bevételi/kiadási lehetőségeket is vezethetünk benne. Teljesen más jellegű, magunk számára fontos információknak is bőven helyet ad, így telefonos regiszterként is használható, hiszen ezeknek is hely marad. A legvégén pedig egy összegzést végezhetünk az egész évi pénzügyi helyzetünkről. Komolyan, szuper! És gyönyörű, de ezt már írtam. :)

Hát én alig várom, hogy az első számokat beleírhassam.

5/5

Hát igen! Ismét a vonatok! :D Azért örülök, hogy gyermekeim más érdeklődési körrel is rendelkeznek, például nagyon szeretik a természetet, a bogarakat stb., de a vonat... a vonat az most már úgy látom, hogy örök. Egyszerűen nem tudunk szabadulni tőlük, és most már bele is nyugodtam, sőt, támogatom is ezt a rajongásukat, hiszen látom, mekkora örömöt okoz nekik.

Ez a könyv egy újabb örömforrás volt az életükben, amikor megkapták. És nem is csodálom, mert egy 304 oldalas, gyönyörűen kivitelezett, csodaszép képekkel teletűzdelt albumról van szó. Mivel ők már régen túlképezték magukat a kis vonatos, zakatolós gyerekkönyveken, a színvonal például az az itt látható könyv, amely komoly technikai-műszaki háttérrel taglalja a legszebb vasúti útvonalakat, számos különböző mozdony műszaki leírását, felszereltségét.

A könyv elrugaszkodik a járművektől, mint ahogy azt a címe is sejteni engedi, hiszen nagyon sok információt kapunk a különböző vasútvonalak mentén található építészeti különlegességekről, amelyeket még történelmi adatok is kiegészítenek.

Örülök, hogy ilyen szép, igényes kiadványokat adhatok gyermekeim kezébe, és igazából én is nagyon szívesen forgatom velük együtt a lapokat és keresem a különböző teljesítmény adatokat és férőhely számokat.

az átvétel... :D

5/5

Az írónő jegyzetét olvashatjuk rögtön a könyv legelején, ahol elmondja, hogy ez a regény, illetve ennek a történetnek egy másik változata már megjelent 2002 nyarán Homok a cipőd talpán címmel. Megtudhatjuk tőle, hogy ez egy tömegpiacra szánt, puhafedeles külsővel tervezett kiadvány volt, és a nagy sikerre való tekintettel, engedett a nyomásnak, és átdolgozva, kicsit újraírva ismét piacra dobták. Ő maga is elmondja, de érezhető is olvasás közben, hogy nagy kedvence ez a történet, ragaszkodása egyértelmű saját munkájához.

Az alapsztori nagyon tetszik. Cassie fiatalkorában egy sérelem folytán New Yorkba menekül, hogy ott hagyja, elfelejtse a Georgia állambeli Valtonban gyökereit, múltját, családját. Úgy tűnik, hogy meg is találja számításait, hiszen életszínvonala nagyon magas, igencsak menőnek számító üzleti vállalkozásuknak köszönhetően, amelyet vőlegényével vezetnek, és akivel szintén tökéletesnek tűnik kapcsolatuk.

Aztán az egyik napon érkezik egy telefonhívás szülőföldjéről. Testvére hívja, aki miatt eljött onnan. Édesapjuk haldoklik. Apja az egyetlen Cassie életében a múltból, akivel évente egyszer találkozott, és telefonon is rendszeresen tartotta a kapcsolatot, de még ő sem tudta sosem meggyőzni a lányt, hogy térjen vissza családjához, békéljen meg a múlttal. Utolsó kívánsága a férfinek, hogy a család együtt legyen, így a lánynak nem nagyon van más választása, összeszedi minden erejét és visszatér.

Sok mindennel meg kell küzdenie. Rettentően fél találkozni testvérével, annak férjével, akibe ő hajdanán szerelmes volt, meg úgy általában az összes régi emlék hirtelen rátör, amelyek birizgálják az érzelmeit és ez nem feltétlenül kellemes, hiszen ő már egy kiszámítható, felelősségteljes, mindig kifogástalan megjelenésű (a réten is magassarkúban) tiptop üzletasszony. De bizony ezek a gyerekkori emlékek nem passzolnak össze ezzel az egyéniséggel, és megkezdi harcát benne a múlt, a jelen és igencsak a jövő kérdése is, hiszen az is a tétek között van.

A feladat nem más, mint rendbe hozni kapcsolatait a családjával, rendet tenni önmagában, mit is akar, ki is ő valójában, és kivel/hol szeretné leélni hátralévő életét.

Mint ahogy fent is írtam, az írónő előre tájékoztatott, hogy tömegpiacra szánt könyv, ami az én olvasatomban egy kicsit a ponyvára hajazott. És nálam valóban súrolta ezt a határt, sőt, sokszor át is lépte. Nem  igazán tetszett az írásmódja Karen White-nak, a legtöbbször azt éreztem, hogy annyira szeretné, hogy megértsünk egy-egy nüansznyi jelenetet, hogy mindent belezsúfolt, nem győzte körülírni, és ettől már nagyon sok lett. Olyan volt, mintha nem bízna bennünk. Úgy érzem, nem nekem íródott a könyv, mégis elhiszem, hogy nagy sikere van, hiszen az érzelmeket pengeti, és az alapsztori is, mint mondtam, nagyon jó.

3,5/5