Ciceró, 2017
Fordította: Kincses Edit
64 oldal

Megrázó történet három fiatalról, akik előtt ott áll az egész élet, mégis súlyos gondokkal küzdenek mindhárman. Nem ismerik egymást, de elérkezik a nap, amikor a sors úgy hozza, hogy útjuk tovább folytatódik, együtt.

Freya, Harun és Nathaniel lehetnének mindannyian átlagos fiatalok, akiknek még bármi lehetséges, mégis életük olyan szakaszában vannak, hogy azt akár kilátástalannak is lehetne nevezni.

Freya énekes, ünnepelt tinisztár, ám egyik napról a másikra elmegy a hangja, és képtelen megfelelni a sztársággal járó feladatoknak. Új albumának stúdiómunkáit is halogatja, és fogalma sincs, valaha képes lesz-e még alkotni valamit.

Ez a lány, miközben a problémák közepette, totálisan reményvesztett állapotban, telefonját nyomogatva sétál egy parkban, figyelmetlenül lezuhan egy kis hídról, pont Nathaniel nyakába, pont Harun szeme láttára.

Bár ezt csak később tudjuk meg, de túlságosan nem sérül meg senki, innentől mégis egészen megváltozik az életük. Hárman elválaszthatatlanokká válnak, mindenhová együtt mennek, szép lassan megosztják egymással a maguk problémáit.

Egyikőjük terhe sem egyszerű. Nem mondanám, hogy szokatlan, inkább csak szemellenzővel járunk, és annak gondoljuk.

A család mindenkinél központi szerepet játszik. Az elfogadás vagy annak hiánya jellemzően rányomja a bélyegét az életükre. Kamaszként teljesen tanácstalanok, hogyan tovább, van-e értelme folytatni? És pont, amikor mindhárman a gödör legalján vannak, jön ez a hihetetlen baleset.

Felvetődik a kérdés, amikor ilyen, ehhez hasonló, megmagyarázhatatlan dolgok történnek az életünkben, hogy miért? Itt is végig rágódtam, hogy tudott ez a három teljesen különböző ember ilyen fura módon találkozni, utána pedig képtelenné válni arra, hogy elváljanak egymástól!?

Végül megállapítottam, hogy nekik pont egymásra volt szükségük, mindhárman pont azt tudták adni a másik kettőnek, amire annak épp akkor szüksége volt. Elfogadást, szerelmet, szeretetet, figyelmet. Másra nem is nagyon volt szükségük!

Fehér Klárát nem kell reklámozni. Fantasztikus képi világgal, fantáziával megáldott regényei gyermekeknek és felnőtteknek is egyaránt már kitettek magukért bőven.

 

Kisebb gyermekem részére szereztem be ezt a kötetet, amolyan három legyet egy csapásra módon. :D

 

Zsoli nagyon cuki hétéves kisfiú. Izgalmas kalandokba keveredik, de valahogy sosem sikerül semmi sem, mindig bajba keveredik.

 

Egyszer egy szigetet szeretne, máskor a Balatonon vár rettentő nagy reménnyel levelet, de mivel nem érkezik meg, ír ő magának egyet, aztán a végén óriási meglepetés éri. Nem beszélve a fantasztikus balatoni hangulatról.

 

Szigetet pedig hogy szerez magának? Szigetet bárhol létre lehet hozni, ezt Zsoli bebizonyítja. Akár egy asztal alatt, ahol különböző kalandokban lehet része az ember fiának. De hol a határ a jóság és a rosszaság között? Tudja-e egy másodikos kisfiú, mi fér még bele? És az elvárásoknak vajon meg tud-e felelni, vagy ismét felfordul a világ!?

 

Azért a mindenkori keszekusza kudarcokból mindig jól kijön Zsolti, nem kell félteni. Ennyi izgalom a gyerekeknek is belefér. Sőt! Végül minden jóra fordul!

 

A szülei, testvérei fantasztikusak. Szeretném hinni, hogy mi is ilyen családban élünk!

 

Mérhetetlen szeretet árad regényeiből. Biztonságban érzem a gyermekeim értékrendjének alakítgatását, ha ilyen könyv van a kezükben. Írásai kortalanok, időtállóak és óriási értéket képviselnek.

 

5/5

 

Azt már számtalanszor leírtam, hogy Ahern az egyik kedvenc szerzőm. De ennél a sorozatnál ugye kicsit faramuci a helyzet, mert merőben más, tőle szokatlan formát hoz, teljesen új stílussal állt elő. Egy némiképp ifjúsági, disztópikus regényről van szó, amelyet nyugodtan a felnőttek is kézbe foghatnak, nagyon fogják élvezni.

Az első részről itt áradoztam, és nagyon vártam a folytatást, amit nem sietett el Ahern. :-) Amikor kézbe vettem ezt a kötetet, féltem tőle, hogy már nem is fogok emlékezni az előzményekre, de szinte már az első oldaltól kezdve folyamatosan, rekord sebességgel jöttek elő az emlékek, semmi gond nem volt.

Egy olyan társadalomba csöppennünk bele valahol/valamikor, ahol vannak a vétkesek és a tökéletesek. Vagy-vagy! A tökéletesből le lehet zuhanni a vétkességbe, onnan nincs visszaút, szinte vége az életednek. Legalábbis az már nem nevezhető normális életnek, amit onnantól kezdve visel az ember.

Celestine North a főszereplő, akitől úgy búcsúztunk az első rész végén, hogy egy némelyek szerint meggondolatlan, mások szerint nagyon bátor cselekedete miatt vétkessé nyilvánítják, fájdalmas módon megbélyegzik, kirekesztik minden lehetséges módon a társadalomból.

Előtte ő egy nagyon elismert család tagja volt, ráadásul barátja családja körében is megbecsülésnek örvend, szuper minden. Pont ennek a barátnak az apja a vizsgálóbíró, aki később elítéli, és fő ellenségévé válik.

Amikor belecsöppenünk a folytatásba, Celestine éppen menekül, bujdokol üldözői elől, főként Crevan bíró és az ő hordája elől. Nagyon nehéz a helyzete, mert egy tanács lebeg mindig a szeme előtt, amit nagyapja mondott neki: senkiben ne bízzon meg! De így nagyon nehéz, muszáj kérnie és elfogadnia a segítséget, másképpen nem menekülhet.

Beindulnak az események, izgalmasabbnál izgalmasabb helyzetekbe kerül, én pedig nem győztem rágni a körmöm, hogy ebből már tuti nem menekül ki. Egyre többen vannak, egyre nagyobb az összefogás, de így is kerülhet piszok a gépezetbe. Folyamatosan mérlegelni kell, résen lenni, hogy az ellenség ne férkőzhessen be közéjük.

Az ellenállás folyamatosan növekszik, már konkrét tervek vannak, hogyan buktassák meg Crevant, de az eszközök nem állnak rendelkezésre. Változásra mindenképp szükség van, de vajon elég erős-e ez a kis mag ahhoz, hogy legyőzze a fenevadat!?

Celestine elsőre egy nagyon félénk, visszafogott lány képét kelti, de amikor sarokba szorítják, a sziklákat is lebontja maga elől.

Lendületes pörgés jellemzi végig a könyvet. Amikor végre lenyugodnánk kicsit, újból előkap valami meglepetést Ahern, nem ad lélegzetvételnyi békét sem. :-)

Jól van, maradhat Ahern a kedvencek között! :-)

4,5/5

Nem lehet elégszer újraolvasni! Bármikor kézbe veszem, tud újat mondani, ismét könnyesre tudom nevetni a szemem, sosem unom meg. Felnőttként sem! Nosztalgiázásra késztet, visszarepít kamaszkorom éveibe, sokszor magamra ismerek.

Az ember felnőttfejjel is visszaváltozik kislánnyá, amikor még tisztelet volt a tisztelet, a pénz fogalma, értéke pedig teljesen mást jelentett, mint manapság. A naivitás természetes velejárója volt egy kamaszlány felnőtté válásának folyamatának, és nem cikis módon, hanem nagyon édesen-bájosan.

Pedig akkor sem volt könnyű, sőt! De meg van fűszerezve annyi vidámsággal, ami megszépít sok mindent. Valóságos korrajzot látunk a humor mögött, ezért néha nem csak az örömtől könnyezik a szemünk.

Gondolkodom, hogy a fiúknak odaadjam-e? Én úgy örülnék, ha kapálóznának érte...

5/5

A tél miatt a focit fizikailag most kicsit hanyagoljuk, de ugye, mint minden sportban, fejben dőlnek el a dolgok. :D Így az elmére edzünk ebben az évszakban, hogy tavasszal már kellő lelkesedéssel vessük bele magunkat ismét ebbe a remek sportba. Igen, többesszámban írok, mert én is imádok focizni, és körömrágva várom mindig, melyik csapatba választanak be a kölykök. :D De a könyvet nekik szereztem be!!!

Fiús anyukák szerintem abszolút tudják, milyen focilázban égni az év szinte minden napján, úgyhogy én is megragadok minden alkalmat - pláne, ha könyvről van szó -, hogy még inkább kielégítsem ezt a fajta igényüket is.

Az első két részről itt már írtam, és kézhez kaptam a következő két kötetét is a sorozatnak. A srácok egyből be is állították a csatasorba a polcon, és gyönyörködnek bennük.

Az alaptörténet főszereplője nyolc gyerek, akik együtt élik át a rengeteg kalandot, együtt valósítják meg álmaikat, és a legfontosabb, hogy van egy közös szenvedélyük: a futball. Ez mindenképpen összeköti őket, bármi történjék is.

"A bajnokság folytatódik, és a Hagymácskák, akik a tabella második helyén állnak, most mindent beleadnak. Először azonban meg kell győzniük Cérnát, hogy a dzsúdó helyett inkább menjen vissza a kapuba… Hiszen ahogy a szakács-edző, Champignon mondani szokta: a legfontosabb a csapat egysége!"

Alexandra Kiadó

Fociimádat is van, a kicsinél olvasásimádat is, úgyhogy arra jutottam, ezt a sorozatot beszerezzük.

Az első két résszel kezdtünk, és bár még nem vagyunk a végén, már most is elmondható, hogy sikere van.

Focicsapat összeverbuválásával kezdődik az egész történet. A francia válogatott hajdani játékosa, Gaston Champignon felkarolja Tommit, akin első látásra észreveszi a tehetséget. Ezzel beindulnak a folyamatok.

Igazi csapat kezd kialakulni, miközben Tommi vívódásainak is tanúi lehetünk, hiszen az egymás elleni harc nemcsak a felnőtteknek nehéz, a gyerekeknek pláne sokféle kihívással kell megküzdeniük.

Sok munka áll a csapat előtt, leginkább ennek a kis bandának a szellemiségét összehozni, aztán ha minden helyre van téve fejben, a láb jól működik, indulhat a móka, irány Brazília!

Már nagyon vártam az új Ahern könyvet, nagy rajongó lévén. Ez most kicsit más volt. De semmi vész, ugyanúgy faltam, mint a többi könyvét.

Annyiban nincs változás, hogy ismét lelkiismereti kérdéseket vet fel, boncolgat velünk együtt. Ami más, az a futurisztikus jellege, de azt sem víve túlzásba.

Celestine North egy tökéletes világban él. Legalábbis ő jó ideig ezt hiszi, hiszen minden a helyén van az életében. Van egy fantasztikus családja, sok-sok remek barát és még a szerelem is bimbózik az életében, ráadásul párja családjával is fantasztikus a kapcsolat. Azt csak mi, kívülálló(?) olvasók látjuk már a kezdet kezdetén is, hogy valami azért mégsem stimmel...

A biztonság maximálisan biztosított az ő világukban. Nemcsak a bűnözőket éri utol tettük, hanem aki a legapróbb vétséget elköveti, annak is meggyűlik a baja a szervekkel. Nem kell félni semmitől, hiszen a lány családja példás életével a közelébe sem kerülhet a romlásnak. Viszont a lelkiismerettel mihez kezdjenek???

Ismét csak rengeteg kérdést felvet az írónő. A megbocsátás, az irgalmasság, a korrupció, a megalománia, a szeretet vagy annak hiánya - az ezekkel kapcsolatos kérdések mind-mind ott vannak végig a történetben. Az nem kérdés, hogy melyik oldalon állunk, de mégis ott van a félsz, a lehetőség, hogy akár így is lehetne? És akkor mernénk vagy nem?!

Hajtottam el magam mellől mindenkit, amikor csak időm engedte, hogy picit leüljek olvasni. Érdekfeszítő, jó írás, csakúgy mint mindig! Jöhet a folytatás!!! (Remélem, hamar!)

Teljesen meg vagyok hatódva ettől a könyvtől. Nem azért, mert a szokásos Picoult-őrületem tört elő, mert semmi köze a megszokotthoz. Ebből a könyvből árad az írónő szeretete lánya iránt. Ahhoz tudom hasonlítani, amikor a gyermekeim kiskutya szemekkel néznek rám, hogy szeretnének sütni valamit. Én kikészítem nekik a hozzávalókat, segítek nekik, ha kell, amúgy ők csinálják az egészet. A végén nem is tudom, kinek nagyobb az öröme!?

Persze ennél a könyvnél nyilvánvalóan ez sokkal nagyobb dolog, és gondolom, a hátszél is nagy segítség volt, de akkor is, mekkora nagy dolog már, hogy egy édesanya valóra váltja ÍGY lánya álmát... :-) Gyönyörű!

Delila egy magának való kamaszlány. Kilóg a társai közül minden tekintetben. Nem tud beilleszkedni, és talán nem is nagyon akar. Olvasmányai mögé menekül, ott talál békét magának. Viszont van egy könyv, amit többszöri újraolvasás után sem képes elengedni, újból és újból a kezébe kerül, teljesen elvarázsolja. Már édesanyja is furcsán néz rá, nem képes felfogni, miért nincs igénye a lánynak a barátokkal való lógásra, egy kis bulizásra, amolyan normális gyermeklétre.

Egyik nap feltűnik neki valami olvasás közben. Miközben ábrándozik a mese főszereplőjéről, Olivérről, észreveszi, hogy valami megváltozott a lapon, volt ott valami, aztán eltűnt. Egyre több furcsaság jön szembe vele, míg azon kapja magát, hogy Olivérrel társalog.

A kezdeti rémület, hitetlenkedés, ámulat után elkezdik szőni a tervet, hogyan szabadítsák ki a fiút a könyvből, hogy szerelmüknek utat engedhessenek.

Ami Picoultra emlékeztetett az az, hogy folyamatosan más szereplő szemével láthatjuk a történetet. A legérdekesebb természetesen a fiúé, aki egy zárt térben, csakis a történet keretei között "él", nap mint nap újra játssza a szerepét, ahányszor kinyitják, ezáltal megelevenítik a történetet. Sokkal többre vágyik ennél, így mindennél fontosabb, hogy álmaik valóra váljanak. Persze ez nyilvánvalóan nem ilyen egyszerű, úgyhogy praktikákhoz, fortélyokhoz kell fordulni.

Nagyon szép, sokszor vicces illusztrációval van tele a könyv, és én azt hiszem, hogy simán oda lehet adni kamaszlányoknak, ez tényleg egy szó szerinti és nagyon cuki mesekönyv.

Mindannyiunk élete egy nagy mesekönyv. Ki hogy éli meg? Észreveszi-e egyáltalán? Ahányan vagyunk, annyiféle történet. Attól olyan fantasztikus!

Azt hittem, hogy kinőttünk már a gyermekdalokból, de szerencsére tévedtem! Hazavittem ezt a csodát, először a könyvben gyönyörködtünk, mert tényleg gyönyörű, utána pedig előkaptuk a CD-t és azon ámuldoztunk.

A mai újabb gyerekdalok nekem leginkább nagyon erőltetettek (tisztelet a kivételnek!), de ezen a CD-n nagyon kedves, nagyon dallamos, és ami nálunk nagyon fontos, nagyon vicces dalok vannak. Tényleg nagyon! :)

A könyvben a CD-n található dalok szövegei találhatóak, ami nekünk most az kiselsősnek nagyon jól jön az olvasás gyakorlásában is, a nagy pedig azt élvezte, hogy követi a dalok szövegét olvasva is.

Tudjuk, hogy a zene szerepe milyen nagy fontossággal bír minden ember számára, különösen a gyermekek életében. Kihat az mindenre, lélekre, testre, örömre, bánatra, mindenre, na! :D Ez az összetett kiadvány szerintem nagyon is alkalmas erre. Szeretjük!

Egyszerűen cuki az egész! Egy kis kedvcsináló! :D

Van nekem egy 10 1/2 éves kisfiam, akit most már immáron egy éve gyermekvasutassá avattak. Ha ez nem lenne elég, akkor a vezetékneve Lukács, így kétség sem volt afelől, hogy ez a könyv nekünk mindenképpen kell! :D

Michael Ende egyébként is a kedvenc írók között szerepel, úgyhogy abban biztos voltam, hogy most sem fog minket csalódás érni. Együtt olvastuk a kisfiammal, illetve hát persze ő olvasta, én csak "felügyeltem", mert ez jó apropó volt az olvasás gyakorlására is. Elég sokat küzdök a még több olvasásért részéről, de itt most nem volt szó semmiféle harcról, olajozottan nyúlt érte minden este. :D

Ende kiváló meseíró, és az izgalmakkal, kalandokkal teli történetben olyan helyzetekkel találkozhatnak a gyerekek, amelyek a mindennapokban is előfordulhatnak. Az egész történet Gyöngyélet Földjének picinyke szigetén kezdődik. Nincs itt senkinek semmiféle problémája. Egy nap viszont Gombos Jim és Lukács elindulnak az Emma nevezetű gőzösön, hogy átéljék életük legnagyobb kalandját.

Találkoznak mindenféle lénnyel, életszerű problémával, amelyekkel kezdeni kell valamit. De nem akárhogyan! És ők megoldanak mindent, mi pedig csak nevetünk, mert annyira bájos és annyira szép az egész!

Ja, és felnőtteknek is mondom, nyugodtan olvassátok!!!!

"Véletlenül" tértünk be egyik nap egy könyvesboltba, és miközben én intéztem pár dolgot a pultnál, fiaim visítva rohantak felém ezekkel a könyvekkel. Pár hónapja ugyanis minket is elért a Minecraft őrület, és mi ezekről a kézikönyvekről nem tudtunk. Hetek óta gondolkodom a karácsonyi ajándékokon, így jól jött ez a visongás. :D

Mindkettő megszállottan, órákon át nyomogatNÁ a táblagépet, ha hagynám. Természetesen itt is módjával engedjük a játékot, de tulajdonképpen örülök ennek a típusú játéknak, mert van értelme, legalább fejleszt valamit, nem csupán a semmibe bámulnak bele az elektronikai kütyükön keresztül, butítva az agysejtjeiket.

Nagyon korán elkezdtek legózni, így nem is volt kérdéses, hogy tetszeni fog nekik a Minecraft is, hiszen itt is megadott elemekből kell felépíteni városokat, épületeket, bármit. A kocka alapú építkezéssel a fantáziájuknak csak a képzelet szabhat határt, nem utolsó sorban a kreativitásukat, geometriai érzéküket is rendkívüli módon fejleszti.

A Minecraft kézikönyvek egészen az alapoktól segítenek eligazodni ebben a csodavilágban, később pedig útmutatást adnak a bonyolultabb építmények létrehozásához is.

Részletesen taglalja, hogy a különböző szereplőknek hány élete lehet, mit kell tenni, ha szembekerülsz az ellenséggel, milyen eszközöket használhatsz, mennyit érnek azok, amikor éppen szükség van rájuk.

A Minecraft egy sandbox stílusú építőjáték, ahol nincsenek kötött szabályok, és bármit megépíthetsz, amit elképzeltél. A játék a fenti világban, lápvidéken, magas hegyvidéken, erdőkben, síkságon kezdődik, utána pedig az alvilágban folytatódik.

Lehet egyedül is játszani, de barátokkal is, hálózatban. Az internethez nem kapcsolódik automatikusan, a játékosok jelszóval védett szervert hozhatnak létre, ezzel is támogatva a gyermekek biztonságát a közösségi háló által rejtegetett veszélyek ellen.

Én nagyon örülök a karácsonyi ajándék ötletének, de már előre a gyerekeim örömének is, ugyanis akkor ott helyben visszapakoltattam velük, hogy nem kell ez nekünk. Hát dehogynem!!!

A Minecraftról és a kézikönyvekről itt olvashattok még bővebben.

A második részben folytatódik Tessa és Hardin végeérhetetlen vívódása egymással. Tulajdonképpen nem is tudom, mi az, amit nagy változásként írhatnék le az előző részhez képest. Az ugye úgy ért véget, hogy a két fiatal végre révbe ért, összeköltöztek, dúlt a szerelem, ám fény derült Hardin csibészségeire, amelyek miatt Tessánál betelt a pohár... ezerkétszázharmincharmadszorra. :D

A fiatal lányt mindenki próbálja megvédeni a minél nagyobb összeomlástól. Nem csak saját családja, hanem a fiú szülei, rokonai is mellé állnak, ami csak részben nyújt vigaszt neki.

Ezek után gyakorlatilag ott folytatódik minden, ahol mindig is, mivel a fiú természetesen nem adja fel, a lány pedig képtelen ellenállni szexi agyonvarrott szerelmének. Macska-egér játékot játszanak folyamatosan, és ordítanak megállás nélkül továbbra is. :D

Annyira most sem szerettem meg a szereplőket, de már kezdtek azért hozzám nőni, próbáltam mindig valamelyiknek igazat adni. Kicsit nehezen ment. Többször éreztem azt, hogy megráznám, felpofoznám őket, úgyhogy most inkább hanyagolom a folytatást.

Jó, beláttam végre, hogy nem nekem íródott a könyv. Megvan a maga közönsége, ami az első résznél is egyértelmű volt már, szóval tényleg nem értem, miért erőltettem. A kiadónak mindig is megvoltak és meg is vannak azok a könyvei, amik nekem szólnak, arra tendálódok inkább a jövőben, nincs ezzel semmi gond.

Azt gondolom, ha a saját igényeimet veszem figyelembe, egyre kevésbé áll közel hozzám az ilyesfajta ifjúsági regény. Viszont rendelkezek egy kamaszodó kis fiatallal, akinek a szempontjából már nagyon is érdekel az egész változás, ami lezajlik bennük ebben az időszakban.

Nekem ugyan még kiskamaszom van, de már éppenséggel (gondolom) elég jól produkálja a nagy kamaszkor minden jelenségét. Ez a könyv pont erről szól. Az életre szóló barátságról, az első szerelemről, az első csókról, ne adj Isten, az első szexről. Kellenek-e ezek, ha igen, mikor, hogyan, miért? Ezen kívül még egy nagyon fontos témát érint, egy barát halálának feldolgozását, a gyász megélését ebben a korban. Nyilván máskor sem könnyű, ebben a korban pedig pláne (gondolom).

A két főszereplő lány mondhatni teljesen különbözőek, számomra mégis nagyon hasonlóak voltak. Egy középiskolai osztályba járnak, és több hetes erdei táborozáson vesznek részt. A különleges nevű Sibylla nem túl népszerű a suliban, így a srácok között sem. Szépnek nem mondható, folytonosan a pattanásaival küzd, ám amikor egy rokonsági kapcsolat folytán felkerül egy óriási plakátra, megnő az ázsiója. Menő csajjá válik, bár számomra tök szimpatikusan ezzel egyáltalán nem él vissza. A legmenőbb sráccal jön össze, minden buliba elhívják, számít a véleménye. Mégis normális marad.

A másik lány Lou, aki hirtelen csöppent ebbe az egészbe bele, hiszen új lány, ráadásul súlyos terheket is cipel magával. Neki csak az a lényeg, hogy hagyja őt mindenki békén, semmi mást nem akar. Persze, hogy nem hagyják békén, sőt!

A két lány egyre közelebb kerül egymáshoz, a fontos, értékes dolgok ott vannak köztük, csak a sallangos, felszínes emberek ne avatkozzanak közbe. Azok pedig folyton csak a balhé lehetőségét keresik.

Nagy mértékű jellemváltozásoknak lehetünk tanúi ebben a regényben, egész jó humorral megspékelve. :D

Félelmetes számomra, hogy tüskéket kell növeszteni, be kell zárkózni egy belső világba, hogy a sérelmek lepattanjanak a fiatalokról. Igen, vannak félelmeim, mert nagyon valóságos, ma is "működő" problémákat boncolgat a könyv. Mit tehet a szülő, a tanár, az osztálytárs a kiközösítés, megalázás ellen? Fontos kérdések!

Hát igen, rajzos könyvekből sem elég sosem! OK, ez első ránézésre kicsit csajos, én pedig skacokkal vagyok körülvéve, de...!!! Tessék belenézni, azután ítélni! :D Tényleg minimális benne az olyan fejezet, amely kifejezetten lányoknak szól (tündérek, unikornisok stb.), a legtöbb rajzolást segítő rész uniszex. És ők ezt is imádják!

Nem győzök hálát adni az égnek, hogy nem tőlem örökölték rajztehetségüket. Szerencsére édesapjuk átörökítette ezt a nagyszerű dolgot, és ők ki is használják jócskán. Amiben tudom, segítem őket, így ennek a könyvnek a beszerzése is egy remek alkalom volt arra, hogy tovább finomítsák ügyességüket. Lépésről lépésre, tematikusan rendszerezve mutatja be egyes ábrázolások megjelenítésének módját.

A könyvben több mint 80 klassz rajz található az alábbi témakörökben: Tündérek, Mesék hercegnői, Állatkölykök, Az óceán rejtelmei, Utazás a divat világában, Fantázialények, A kertben és a Lovak. Mondtam én, hogy a nagy része nem ciki a fiúknak sem! :D

Nagyon drukkoltunk, hogy a kiadó folytassa a Macskadetektívek sorozat megjelentetését, mert nagyon szeretjük. Igen, én is, hiszen én vagyok minden gyerekeknek szóló könyvnél a meózó, egyelőre én választom ki, mik kerüljenek rá könyvespolcaikra. Ez egyértelműen hiányozna!

Mister Moonlight és a csapat többi nagyon vicces tagja ismét megoldatlan bűntény előtt állnak, és csakis ők lehetnek arra alkalmasak, hogy felderítsék a rejtélyt.

Egy nagyon értékes arany macskaszobor tűnik el De Bouillonné otthonából. Az özvegyasszony története a kezdetektől sántít, egyértelmű a banda számára, hogy titkol valamit. A csapat nem tétovázik, rögtön munkához lát, és nyilvánvalóan egy csomó akadályba ütköznek, de természetesen sikerre viszik a történet végét.

A sorozat első két részéről itt és itt írtam.

Nagyon szereti az egész családom az állatokat, de nem nagyon vagyunk valami nagy "kutyások". Semmi bajunk velük, de nincs óriási szerelem, mint ahogy ezt nap mint nap látom ismerősöknél. Pont emiatt úgy gondoltam, hogy ez a könyv inkább a rajongótábornak való, úgyhogy teszegettem jobbra-balra. Leginkább kisfiam miatt kezdtem el, neki keresem folyamatosan az olvasnivalót, és utólag belátom, hogy kár volt halogatni.

A főszereplő kutyus négy életen keresztül mutatja be a kutyák életét, különböző körülmények között. Mindig más fajtájú kutyaként éli meg a mindennapokat, és a lényeg, hogy mindig más szituációba csöppen. Hol kóbor kutyaként tengődik a családjával, hol egy szerető családhoz kerül, hol kegyetlen emberek karmai között találja magát.

Mindvégig egy kérdés, a NAGY KÉRDÉS lebeg a szeme előtt, hogy mi végre született meg, pláne négyszer!? Úgy gondolja, hogy célja van a feljebbvalónak azzal, hogy mindig "vissza"születik erre a világra, bár minden élete után úgy érzi, hogy megtett minden tőle telhetőt. Kimentette a gyerekeket a vízből, vidámságot fakasztott ott, ahol már reménytelen volt minden próbálkozás. Ezért nem is érti, hogy mi jöhet még? Mégis úgy látszik, folyamatosan tartogat számára valamit a sors.

Furcsa volt egy kutya szemszögéből nézni a történteket, vagy akár minket, embereket, bár azért nem nagyon lepődtem meg dolgokon.

Minden búcsúzás nagyon fájdalmas volt, és bár néha szégyelltem a szentimentalizmusomat, főként, hogy egy ifjúsági regényről van azért szó, akkor is kicsordult a könnyem itt-ott. :D

Annak ellenére, hogy még a legkisebb mértékben sem hiszek a lélekvándorlásban, ettől elvonatkoztattam, szerettem nagyon a könyvet, és remélem, hogy a kisfiú, akinek szántam, hajlandó lesz elolvasni!!!

Múltkor dicsekedtem, amikor a sorozat második részét olvasta a fiam, milyen lelkesen falta a sorokat őszi szünetben, úgyhogy azon felbuzdulva, beszereztem az első részt is. Azt akkor is jeleztem, hogy bátran olvasható önálló kiadványként is, úgyhogy nem riasztott el az sem, hogy visszafelé haladunk.

Biztató volt a gyermek arcán megjelenő öröm is, amikor meglátta a könyvet, úgyhogy reménykedem.

Belelapozgatva a könyvbe, láttam, hogy megint nagyon izgalmas kalandok előtt állunk. Bűntény most is történik, bár már a cím és a címlap is sokat sejtet. Véres lábnyomok, sokat mondó, összeszűkült tekintetek... brrr.

Pierre Paté, a híres séf szőrén-szálán eltűnik. Nem tudni biztosan, hogy ő maga menekült el vagy bűncselekmény áldozata lett. Természetesen a rendőrséget lepipálva, Mr. Moonlight válogatott csapata ismét formába lendül és megindul a nyomozás. Nem állhat semmi az útjukba, az ő eszükön nem lehet túljárni. Mindent megtesznek, hogy az igazság napvilágra kerüljön.

Faggatva fiamat, aki nagy nehezen felemelte fejét a könyvből, azt mondta, hagyjam békén, majd elmondja a végén! :D Szerintem kölcsönkérem tőle!

Az illusztráció, a történet megint kifogástalan. Remélem, jönnek a következő részek is!!!

A második rész ismertetésekor nem tértem ki a történetben szereplő gárda vicces neveire. Kedvencünk a Finci Le Brie, a cuki kis egér. Egységesen szeretjük! Meg a könyvet is! :D

5/5

Ciceró Könyvstúdió Kft.

Fordította: Berényi Márk

122 oldal

Mindkettő karácsonyi ajándéknak szántam. Természetesen az egyiket egy kislánynak, a másikat az én Stilton rajongó fiamnak. Mindig tökéletesnek gondolom ezeket a könyveket spontán is, ünnepekre pedig még inkább jó alkalom, hogy meglepjük vele a gyerekeket. Nálunk már teljesedik a sorozat, lassan-lassan felsorakozik az összes, aminek nagyon tudunk örülni otthon. :D

"Tea Angyalai hihetetlen kalandba bonyolódtak! Rendkívüli utazásra indulnak, hogy felfedezzék a világűr titkait. Ezúttal sem lesz könnyű dolguk, mert űrhajótörés és lázadó robotok nehezítik az útjukat, melynek végcélja: a Hold!"






 
"Micsoda hajtás volt a Rágcsáló Híreknél! Hegyekben álltak az aláírandó szerződések, az elolvasásra váró kéziratok, és megírandó cikkek... Sok-sok átdolgozott óra után elszenderedtem az íróasztalomon, és hirtelen az Északi sarkon, egy játékgyárban találtam magam! Egy varázslatos feladat várt még rám azon az éjjelen. Soha nem fogjátok kitalálni, mi volt az..."


 Alexandra Kiadó

Egyszerűen nem tudjuk megunni. Sajnos már nincs sok hátra, de a végéig még kiélvezzük, és drukkolunk, hogy a szerzőnek ne menjen el a kedve tovább folytatni ennek a kelekótya fiatalembernek a további történeteit.

Vicces, szórakoztató jelenetekben most sincs hiány. Greg kamaszkorba lép, bár lelkileg-érzelmileg ez nem mindig mutatkozik meg. :) Rá kell jönnie, hogy Rowley nem is biztos, hogy ellenség, és hogy ha kisgyermekként nehéznek látta az életet, akkor a kamszkor talán még keményebb, főleg ha még Anya is iskolapadba ül. Úgyhogy a nagy álom, hogy végre felnőtt lehessen, lehet, hogy nem is akkora buli?

Csakúgy mint eddig, minden napra jut valami, ami érdemes arra, hogy bekerüljön a naplóba.

Mindkét kötet nagyon klassz ismét, de a Négy fal között most még izgalmasra is sikeredett a rengeteg humor mellett. Gyanúsítottá válik főhősünk, pedig ő ártatlan. A rendőrség üldözi, de aztán a Heffley család egy hóvihar miatt elszigetelődik, addig talán biztonságban van. De utána... Vajon mi a rosszabb, a családdal bezártságban vagy a letartóztatás?

A történetek persze ismét nagyon le vannak sarkítva, de így élvezhető igazán, talán ebben rejlik a titka is a történetfolyománynak. Azt talán eddig is írtam, hogy önálló kötetként is kiválóan olvashatóak, de én nem hagynám ki az előző köteteket sem. Semmiképpen!!!

A kiadványokat jó kézbe fogni, lapozgatni, nagyon klasszul néznek ki!

Greg bénasága nem csökkent, de ugyanolyan szeretni való figura maradt továbbra is.

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged