Szerencsére a magyar könyvpiac jócskán el van látva az egyik kedvencem, Herriot könyveivel. Nem mondom, hogy túlolvastam magam tőle, de azért van már pár olvasott könyve a repertoáromban. Szóval nem megalapozatlanul állítom, hogy az egyik kedvencem.

 

Végtelenül szimpatikus, kedves emberről van szó, nem kevés humorral megáldva.

 

Életszagú, friss történeteivel pillanatok alatt a legszomorúbb szivet is képes felmelegíteni, és szerintem egy kicsit a könyvei után mindenki állatorvos szeretne lenni. :-) És, hogy ő legyen a nagypapája, apukája, testvére, férje, akárkije.

 

Herriot egyértelműen nemcsak az állatokat, de az embereket is végtelenül szereti. Minket, olvasókat is! Beszippant minden mondatával az életébe, az élményeibe, és megmutatja, hogyan éljünk boldogan, elégedetten. Mert krisztálytiszta, egészséges, friss élet, amit sugallanak a történetei.

 

Herriot első segédorvosi éveit ismerhetjük meg a 30-as évek vége környékén a yorkshire-i vidéken, amibe még inkább beleférnek még a tapasztalatlanságából adódó vicces jelenetek.

 

13 éves gyermekem is elkezdte olvasni, és döbbenten, mégis félmosollyal az arcán nézett fel a könyvből, hogy "anya, ez a bácsi tényleg a tehenek s... hátsójában nyúlkál?", és már fordult is vissza, belemélyedve a történet folytatásába.

 

5/5

 

Ciceró, 2018

Fordította: Szász Imre

Eredeti cím: All Creatures Great and Small

472 oldal

Valaki vagy szereti őket vagy nem! Ez van! Köztes véleményt nem nagyon hallottam még róluk, mint ahogyan az angol humorról sem, amely azt gondolom, az ihletadója ennek a zűrös bandának! :D

Én a felsoroltak közül az utóbbihoz tartozom, tehát rajongok értük. A színházban is rendszeres és lelkes látogatójuk vagyok, úgyhogy nem voltak ismeretlenek a képregényben található történettöredékek.

Nem nagyon akarok semmit kiragadni, mert nem is nagyon lehet. Én sem egy ültő helyemben olvasom, mindennap adagolok egy kicsit, jártomban-keltemben. De egyben is simán menne, de akkor meg elvonási tüneteim lennének utána.

Aki szereti őket, azoknak nagyon ajánlom a könyvet. A rajzok is klasszak, tisztán hallottam a szereplők hangját, abszolút filmszerű élményben volt részem, megsegítve az emlékeimmel. A képek teljes mértékben visszaadják a szereplők pompás küllemét! :D

A könyvért köszönet a Bézs Magazinnak!

Gondolkodom, mit is fűzhetnék hozzá ehhez a klasszikus alapműhöz! Bár a könyvet most olvastam először (nem utoljára), a filmet ezerszer láttam! Kétlem, hogy van olyan viszonylag felnőttkorú ember, aki ne olvasta/látta volna a művet!? Ezért is vagyok bajban a jellemzéssel! Mindkettő szenzációs!

Úgy éreztem végig, hogy Rideg Sándor időutazást tett anno, és a fiamról írt könyvet! :-) Csak tudnám, ez esetben miért tudtam végig nevetni...???

Regős Bendegúz bakterházban töltött mindennapjaiba tekinthetünk bele. A fiú a szolgálóéveit tölti a bakterházban, mint tehénpásztor. Napjai azzal telnek, hogy a sérelmeit okozókon kitöltse humorral teleszőtt haragját. Különösen a ténsasszonnyal vívott parádés harca nevettetett meg. Az ősbutaság végig kiütközik a könyvben, de persze ilyen formán ezen is végig nevettem.

Gyerek(ek) nélkül pár óra alatt végigolvasható! Stresszes napok után (vagy csak úgy is) mindenképpen ajánlom!

Mit nem adnék ilyen humorért!!! :-)

Rideg Sándor ajánlása mindent elmond, nálam nagyon célba talált:

"Jelen munkámat annak idején azért írtam, hogy olvasóimat megajándékozzam a szertelen vidámság és a nevetés örömével. Ez alkalomként szolgált nekem arra, hogy támadást intézzek a határtalan butaság világa ellen, amelyet tiszta szívből utáltam."