A Maxim Kiadó klassz hírét szeretném megosztani!

Március 22-től a magyar mozikban is műsorra kerül a Nap nap után című film, ami alapjául David Levithan azonos című YA regénye szolgált, amely a kiadó gondozásában jelent meg.

A 16 éves Rhiannon beleszeret egy különös lélekbe, akit csak „A”-nak hívnak, és minden egyes nap más ágyban, más-más testben ébred. A kettejük között kialakuló kapcsolat olyan erős, hogy elhatározzák, minden nap megkeresik egymást, pedig még csak nem is sejtik, mit és kit hoz a következő reggel. Ahogy egyre inkább beleszeretnek egymásba, a realitásokkal is kénytelenek szembenézni: vajon képesek lehetnek úgy leélni közös életüket, hogy egyikük minden 24 órában más személyt testesít meg?

Ez a kedvencem a sorozat eddig megjelent kötetei közül. :-) Ugye ez még csak a harmadik darab a feltételezhetően hét rész közül, de az már az elejétől fogva látható volt, hogy jól átgondolt, felépített történetsorozatról lesz szó. És jó kis stratégia épült arra is, hogy igencsak várjuk mindig a következő részt, mi fog történni a többi testvérrel.

Ebben a harmadikban Csillag került sorra, aki a hallgatagsága miatt a legfurábbnak tűnik a lányok között. Az előző részekben csak hébe-hóba említik meg, akkor is jelentéktelensége miatt szinte fel sem figyelünk rá. Itt végre középpontba kerülhet, és úgy tűnik, van kiút az árnyékból.

Mint mindegyik testvérre, Csillagra is hagyott valamit elhunyt apjuk. Egy levelet, amely iránymutatást nyújt neki azzal kapcsolatban, hogy vajon honnan származhat, hová nyúlnak el a gyökerei.

Azt már az első részben megtudtuk, hogy mind a hat lány örökbefogadás útján került be a családba, de származásukról egyikőjük sem tudott semmit. Óriási szeretetben éltek a családi fészekben, így különösebb igényük sem volt, hogy kutakodjanak valódi szülőföldjük után.

Apjuk hirtelen halála mindent megváltoztat, felborít. Az ő akarata volt, hogy mindegyikőjük megismerje eredetét, már ha akarja. Rajtuk áll, de eddig úgy tűnik, mindegyikőjüknél győz a kíváncsiság.

Szóval Csillag is utána ered a levél tartalmának, de egy ideig nem tűnik eredményesnek a keresgélése. Sőt! Eddigi nyugalmas, burokba zárt élete bonyodalmassá válik, minden összekuszálódik, de legalább végre kénytelen hangosan is kinyitni a száját, kiállni az igazságáért, a szavainak nagyobb hangot adni.

Nyilván váratlan események is közbejönnek, amik felbolygatják az életét, de ő maga lepődik meg a legjobban, hogy mekkora változásokat képes elérni az életében egy pici eltérés is a komfortzónájából. Márpedig, ha a végére akar járni a dolgoknak, muszáj kilépnie ebből a kényelmesnek tűnő árnyékországból.

Nagyon kíváncsi vagyok már a végére. Azt már sejtem az elejétől kezdve, hogy milyen csavarok lesznek majd a végén, de leginkább az érdekel, hogy a lányok mennyire változnak meg összességében, a kapcsolatuk egymással hogyan alakul, mire mindannyian tisztán látnak a múltjukkal kapcsolatosan. Mert az kétségtelen, hogy az élete mindegyikőjüknek gyökerestül felfordul. De ez még messze van! :-)

Az eddig megjelent kötetekről itt és itt írtam. Jöhet a következő! :-)

Annak ellenére, hogy Shriver rajongó vagyok, ez most nem az én könyvem volt, és még így is faltam.

Nem titkolom, nem voltam sosem megáldva a matematika rejtelmeinek mély értelmezésének készségével, így a közgazdaságtan is elég messze áll tőlem. Mégis nagyon jó érzés volt olvasni az agyafúrt mondatokat, csűrés-csavarását a logikának.

A nem túl távoli jövő Amerikájában vagyunk, ahol óriási változások történtek. A 2008-as gazdasági világválság semmi ahhoz képest, ami sújtja épp a kontinenst. Teljesen átalakulnak az erőviszonyok, magántulajdon már nem nagyon létezik. Amerika összeomlik.

A középosztálybeli Mandible család történetén, tagjain keresztül élhetjük át ezeket a hatalmas változásokat. Reakciók, ellenreakciók részesei vagyunk, és próbálunk mi is túlélni. Közgazdasági, pénzügyi fejtegetések kereszttüzében a család tagjai között zajló, szatíraként is működő párbeszédek tanúi lehetünk.

A közepe felé próbáltam magam nyugtatgatni, hogy jó, jó, ez egy fikció, ne tojj be! De egyre inkább belemerültem, egyre inkább az a velős kérdés merült fel bennem, hogy miért ne? Nem tudtam eldönteni a végén, hogy barackot kaptam-e a fejemre vagy jól fejbe vertek?

Tűpontosan operál a szereplőkkel, aprólékosan dolgozza ki az egész történetet, az első vonástól az utolsóig. Ez abszolút jellemző Shriverre. Apró darabokra szedi a családi, a társadalmi kapcsolatokat, vonatkozásokat. Okosnak éreztem magam ettől a könyvtől, még ha sok minden nem is volt tiszta. :-)

Kíméletlenül elgondolkodtat a könyv, nem hagyja, hogy nyugton becsukjuk az utolsó oldal után. Szerintem akár értette az ember, akár nem minden szavát, akkor is fel kell, hogy merüljenek kérdések, muszáj, hogy megmoccanjon az emberben valami ott belül, hogy vajon jó úton haladunk-e?! 

Shriver sosem unalmas, sőt! Viszont a közgazdasághoz vonzódó olvasóknak egyenesen kötelező, valódi csemege!

Félelmetes, de most is gyönyörű! Ezt Ferrante összes eddig elolvasott könyvére is érthetném. Hihetetlen mélységekbe ássa le magát a női lélek mivoltában, mi meg megyünk minden kérdés nélkül utána. Aztán kezdhetjük az önvizsgálatot!

Remegek szinte mindig, amikor egy újabb könyv jelenik meg magyar nyelven tőle. Egyszerűen akarom az összeset! Annak ellenére is, hogy nyomaszt, szorongat, el nem enged!

Csakúgy mint az eddigi köteteknél, a női lélek a téma. Először azt gondoltam, hogy huh, most egy könnyed olvasmány jön, hiszen Leda, a 48 éves irodalomtanár végre megteheti, hogy tök egyedül elutazik egész nyárra egy hangulatos kis nyaralóhelyre a Jón-tenger mellé. Más dolga nincs is, mint készülni az egyetemi feladataira, sok-sok pihenés kíséretében.

Igen ám, de elkezd gondolkodni az életén, szép apránként elkezdi megosztani velünk múltja sötét titkait, aztán vége is a könnyed olvasmánynak. :) Nem kell izgulni, mert ettől még oda van láncolva a kezünkhöz a könyv. Egy Ferrante könyvet nem lehet letenni!

A történet legtöbb részében rendkívül ellenszenves volt Leda, aztán egyszer csak történt egy áttörés, és mindent megértettem. Megbocsátottam neki, megszerettem, sajnáltam, együttéreztem vele.

Ijesztő gondolatait, cselekedeteit ismerhettük meg Ledának, és félelmetes volt, hogy hányszor, de hányszor gondolkodok ugyanígy, bár nem teszem meg azt, amit ő megtett. Nem mondom ki azt, amit ő kimond. Helyettem is!

Onnantól, hogy valaki anyává válik, nincs más dolga, mint örökké topon lenni? Sosem fáradhat el? Sosem hagyhatja el az ereje? Sosem gondolhatja úgy, hogy ő most mást szeretne kicsit? Rengeteg olyan kérdést feszeget a regény, amelyet szinte sosem mondunk ki, de még gondolni sem merünk rá. 

Húsba vágó őszintesége mellett hihetetlen jó író! Egyik kiegészíti a másikat, de szerintem egy lábon is simán megállna!