Mint ahogy a címéből is kiderül, Claude, a nagyon vicces, norvég mintás piros pulcsis kutya síelni indul Bolyhos Zokni uraság társaságában, egészen a Havas-hegységig, ahol rengeteg a látnivaló, például levegőben suhanó emberek, havas hegyek, és még néhányan hóbuckába fúródva. Claudenak viszont fogalma sincs, hogy kell játszani a hóban, ő még sosem csinált ilyet.

Először próbálkoznak egy csapat kisgyerekkel, de nem túl nyerő, hogy bakanccsal dobja fejbe az egyik kislányt a hógolyó helyett... Ezután a szánkózással próbálkoznak, amit ők nemes egyszerűséggel csak teás tálcának vélnek, és mit ad Isten, Claude sapkája alatt van is egy, úgyhogy indulhat a móka. Nem is lehet annál jobb, mint süvítve lecsúszni egy havas dombon, ráadásul egy teás tálcán. :D

Bolyhos Zokni sem tétlenkedik, benevez egy hóemberépítő versenybe. És aki tehetséges, az tehetséges. Még szép, hogy megnyeri. Mi mást csinálhatnának ezután, minthogy elsajátítsák a hegyi mentés rejtelmeit. És még itt is sikerrel járnak, mert a "tanfolyam" alatt ki is tudnak ásni egy kissé átfagyott férfit. Hó Hugó, a tanár nagyon büszke rájuk. :D Mi következhet ezután? Persze, hogy a síelés!!! Anélkül nem mehetnek haza. De ami azt illeti, a síelés elég macerás dolog, különösen egy piros pulcsis kutya és zokninak született barátja számára.

A fáradságos nap után pedig jól jöhet egy meleg lábfürdő, masszírozós lábfürdetőben, ami a hóemberépítés első helyezése mellé járt. Suvikszcipő úr és feleség pedig este hazatérve csak a rengeteg behordott havat nézi, és nem értik Claude vajon miért hortyog úgy, hogy tappancsát egy síeléshez elengedhetetlen lábfürdetőbe lógatja?

Az Akinek a lába hatos c. kötet folytatásaként jelent meg ez a kis könyv. Csupa pozitív áradozást hallottam eddig Varró Dánielről, és én szégyenkezve bevallom, nem volt szerencsém találkozni eddig egy kötetével sem. A mai magyar gyermekirodalomban rangos helyet foglal el, így kisgyermekesként fontosnak tartottam elkezdeni az ismerkedést vele. És kíváncsi is voltam! :D A rajongók táborába beállok, imádom a verseit!

Kevésbé kis babáknak ajánlja a szerző a kötetet, amibe én belesoroltam magamat is. Gyermeklelkű felnőtteknek kötelező, morc arcúakra ráerőltetendő! :D

Kissé nagyobbacska, már kúszó-mászó babákkal együtt járó vicces szituációk találhatók a könyvben, versbe foglalva. Én nem csak kisgyermekes szülőknek ajánlanám... Utánaolvasva megtudtam, hogy a szerzőt saját gyermekével való kapcsolata ihlette. Azt hiszem, ez érezhető! :D

Röstellem, de eddig gyermekeimnek nem történt felolvasás belőle, ők csak a rajzok láttán visítottak fel. Ami késik, nem múlik! Én viszont bújom lépten nyomon. Nincsenek túlbonyolítva, a maguk egyszerűségében nagyszerűek!

Maros Krisztina rajzai nagyon jól illeszkednek a verseskötethez, szerettem őket nagyon!

Részlet az egyik kedvencből:

Ha valaki eddig nem fejlesztette volna profi szintre törptudását, akkor most megteheti e könyv segítségével. Hasznos kis útikalauz ez az összeállítás kis kedvenceink életéről, fontos tudnivalókat tartalmaz mindennapjaikról, lakhelyükről, szokásaikról.

Számomra például egy csomó ismeretlen törp is előkerült, bár a gyerekeim egy kézlegyintéssel elintéztek, hogy én ezt nem tudhatom. De tényleg, Nagyi-törpről, Sötét Törpről, Riportörpről még nem hallottam, úgyhogy volt újdonság bőven, emiatt is érdemes.

És ha mindez kevés, hajtson a tudat, hogy Törpapa által kiállított Törpségi Bizonyítványt kaphatsz, ha Te is törpéletes törptudós leszel! :-) Plusz a könyv még egy kedves invitálást is tartalmaz Aprajafalvára, és ehhez jó kis útlevél ez a kiadvány.

A törpbogyó-muffint tuti kipróbálom, mert van ám recept! :-)

És hogy rajongó vagyok-e? Azt nem állítanám, de rajongótábort azt üzemeltetek otthon! :-)

Nagyon szépek a színek, az illusztráció nagyon jól sikerült Peyonak köszönhetően! A könyv tartalomjegyzéke pedig sok mindenről árulkodik:

- Mi a manó az a törp?
- A törpök földje
- Egy törp felépítése
- Törpök A-tól Z-ig
- Örökös törpbarátok
- A törpök ellenségei
- Hogyan beszélj törpül?
- Törpapa aranyköpései
- Behuppolnék valamit? Mi van törpebédre?
- Tréfi legfantörpikusabb tréfái
- Mit csinálnak a törpök a szabadidejükben?
- Törpségi Bizonyítvány

Rögtön a borítója elvarázsolt ennek a cuki mesekönyvnek, ami az idei Könyvhétre jelent meg.

Nagy hiányt érzek a kortárs gyermekirodalomban, hiszen mi nagyon el voltunk kényeztetve Lázár Ervinnel, Nemes Nagy Ágnessel, Weöres Sándorral, Kányádi Sándorral (a teljesség igénye nélkül). Természetesen nem célom az összehasonlítás, de nagyon ritkán találkozom ízléses, kedves mesekönyvvel a magyar piacon, amit a gyermekeim kezébe is szívesen odaadok. Szerencsére megkönnyebbültem, amikor a kezembe vettem Tasnádi Emese könyvét, egyből le is ültem csillogó szemű gyermekeimmel és elolvastuk. Nem csak őket varázsolta el. Azon túl, hogy kellemes kézbe fogni, abszolút letisztult, kifinomult, kedves az egész könyv, úgy ahogy van. A külleme, a tartalma mind-mind összhangban vannak egymással.

Az 5 meséből álló kötetben megismerkedhetünk az 5 1/2 éves Julival és annak Mackójával. Persze nem akármilyen kislányról és mackóról van szó. Ez a kislány meséket gyűjt, amelyekben rosszcsont manók és egyéb furfangos kis lények szerepelnek, úgymint Duplavé, a vízimanó, Bimban és Tiktak, az órásmanók, Piktorilla, az erdei tündér és a két huncut manó, Popcorn és Tekercs sem maradhatnak ki a sorból! :-) Ahogy együtt felfedezik a várost ők ketten, különleges emberekkel találkoznak. Olyanokkal, akik értenek "mackóul" és mindegyik megajándékozza őket egy-egy mesével, hiszen ők ugye mesegyűjtéssel foglalkoznak.

Julijuli és a Mackó örökös jó barátok. Ha Julijuli megbetegszik, akkor persze, hogy Mackó is, de az örömben is egymás mellett állnak.

Az illusztráció is remek. Agócs Írisz kedves, nagyon szerethető rajzai díszítik a könyvet, azokat is imádtam!

Halkan megsúgom, hogy én még nagyon sokszor szeretném megérteni a mackókat. Néha sikerül is... de aztán meg hirtelen túl sok dolgom van... :-(

Annak ellenére, hogy talán inkább lányos könyvnek mondanám, a fiaim is falják (velem egyetemben), így többször fog még előkerülni. Azért a nyelvemet még edzem, hogy folyamatosan tudjam hibátlanul kimondani a "julijuli"-t! :-)