Kisfiam vette kézbe először a könyvet és nagyon élvezte. Jó pár részletet megtudtam már így is, mivel percenként olvasott fel belőle részleteket nagy kedvenceinkről, a madarakról.

Mérhetetlenül kedves, vicces kis könyv ez, és aki nem is volt oda olyan nagyon eddig a szárnyasokért, lapozgatva a könyvet tuti megváltoztatja a véleményét. :D

A 22 rövidke fejezetben párhuzamokról olvashatunk ember és madár között. Vajon jó, hogy mi már főként a tanult dolgok alapján éljük a mindennapjainkat? Nem lenne jobb, ha az ösztöneink szerint élnénk, mint szárnyas barátaink. Természetesen mindenki állást foglalhat, de azért mindenképpen érdemes elgondolkodni a természet és az ember által diktált élvezetések közötti ellentéteken vagy éppen azok összhangján.

Szóba kerül többek között a szeretet, a szabadság, a család, a bátorság,  a boldogság, tájékozódás, élet és halál fogalmak. Összehasonlítja a szerző ezeket a jellemvonásokat is, melyik élőlény miként éli meg.

Semmiképpen se valamiféle nagy fokú tudományossággal átitatott könyvre számítson az, aki kézbe veszi. Ez egy könnyed, szórakoztató kis kiadvány, amely nem is tesz kísérletet arra, hogy rendszerezze, apró részletességgel ismertesse a madárfajok különböző aspektusait. De nincs ezzel semmi gond.

4/5

Drága, drága, drága Sir David Attenborough! Mennyiünk életét teszi vidámabbá, amikor a természetfilmjeit nézegetjük. Teljesen természetes volt, hogy gyermekkoromtól kezdve állandó részét képezték könyvei a polcainknak.

A mi kis bolygónkról szóló híradásai immáron hét évtizede pótolhatatlanok, nélkülözhetetlenek. Nincs ez másként a könyvek lapjain megjelenő történetekkel sem.

Bár ez a három állatkerti gyűjtőutat bemutató kiadás picit átdolgozott és nagyon a kezdeti éveiből való történetekkel van teli, az értékéből az égvilágon semmit nem von le.

Abszolút beleilleszkedtem a csapatmunkába, amit ők alkottak. Ugye, a terv az az, hogy az addig még kevésbé ismert állatokat begyűjtsék további tanulmányozás céljából. Hihetetlen mennyit fejlődött azóta a természetismeret, és ez egyértelműen köszönhető Attenboroughnak is.

Nyilván vannak, akik felkapják a fejüket a befogások hallatán, de a mérhetetlen állat-, illetve természetszeretet teljesen kizárta, hogy ártsanak bármelyiknek is. És honnan a csudából tudhatnánk most ennyit a faj-, természetvédelemről? A figyelem és a fegyelem mindvégig jelen volt ezeknek az embereknek a munkájában, első helyre tévén az állatok maximális tiszteletben tartását.

Az olvasó felejthetetlen utazást tehet Brit Guyanába, Indonéziába, a Komodó szigetre és tatuk után kutatva Paraguayba.

A ritka fajok bemutatása mellett, megismerkedhetünk az adott kultúrákkal is.

A könyvet minden expedícióhoz kapcsolódó térképek, illetve fényképek "színesítik". Ezek minősége nyilván az akkori fényképészeti technikákhoz igazodóan jelennek meg. De nincs is ezzel semmi baj!

Senki ne gondolja, hogy valami száraz, tényszerű olvasmányt vesz a kezébe. Egyből beindul az ember képi filmlejátszója és majdnem épp olyan, mintha a tv-ben néznénk az élményekkel, kalandokkal teli leírásokat.

5/5

Sosem voltam a matek szerelmese, épp ezért meg is lepett, hogy azonnal felkeltette a figyelmemet ez a könyv, amint megláttam. Valami belső sugallat lehetett, és mennyire jó sugallat, mert ugyan nem azt mondom, hogy most jelentkezek valami matek kurzusra, de egészen más kép alakult ki bennem az egész rendszerről.

Nyilván azért voltak fenntartásaim, hogyan fogom tudni megemészteni a témát, de már az első oldalnál eloszlott minden félelmem, hiszem semmiféle magasabb szintű matematikai előképzettség nem szükséges hozzá. A logikus gondolkodás nem jön rosszul, de az egyébként általában a mindennapokban is sokat segíthet. :-)

Hihetetlen rávilágítások vannak benne, milyen módon és mennyire sokszor van ott a mindennapokban, a teljesen természetes életvitelünkben a matematika. Én biztos nem gondoltam volna, és szerintem sokan mások sem. Egészen más oldalról közelíti meg ezt a tudományágat a szerző, mint amit megszokhattunk a matekórákon. Sok diák és egyben a szülők is fel szokták tenni a kérdést, hogy miért van szükség a magasabb szintű matematika beépítésére az oktatási rendszerbe, hacsak nem matek szakról van szó, nyilván! A válasz például lehet az, hogy hátha egyszer szükséged lesz rá a munkád során. Ez szerintem (is) hülyeség!

Érdekes volt Wald Ábrahámról olvasni, aki statisztikai elemzéseket végzett az amerikai hadsereg számára a II. világháború alatt. Többek között azt is, hogy a bombázó repülőgépeknek mely részét kell megerősíteni még inkább erősebb páncélzattal, hogy kisebb esélye legyen arra, hogy lelőjék. Igen ám, de addig csak azokat a gépeket vizsgálták, amelyek visszatértek, és tele voltak lövedéknyomokkal, így azt a következtetést vonták le, hogy azok a sérülékenyebb részei a gépeknek, ahol ez a rengeteg golyónyom volt. A hadsereg javaslata alapján oda kellett volna több páncélt tenni, ahol sok volt a lövedék, Wald véleménye szerint pedig oda kellene tenni, ahol kevesebb a golyónyom, hiszen pont a lezuhant gépeket ott találták el, azért zuhantak le. Na, Ellenberg jobban leírja, de tényleg nagyon érdekes volt. Színtiszta, tök egyszerű logika, ami még a kutatóknak sem esett le.

Sokfelé kalandozik még a szerző, rengeteg olyan területet érint, ahol konkrét példák által mutatja be, mennyire átitatja azt is a matematika.

A könyv konklúziója, hogy a matematika a logikus gondolkodás alapja. Nehezen hihető, de ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa ezt a könyvet, be fogja látni, hogy valóban! Hihetetlen, hogy a matek ilyen könnyed, játékos is lehet. Nem mondom, hogy nem voltak magaslatok, amin azért törni kellett a fejem, de a könyv java jóízűen fogyasztható!

Ilyen tanárok kellenének! Az oktatás minden területén! Sok!

Ez a fantasztikus könyv most olyan jól esett a lelkemnek, hogy csak na! Az első, ami eszembe jut, hogy feltétlenül ráveszem 10 éves kisfiamat, hogy ne riadjon el a terjedelmétől, olvassa el mindenképpen. A második, hogy ez a könyv tele van élettel, szeretettel, életszeretettel.

Szívembe zártam Lawrence Anthonyt és az ő elefántjait. Nem különösebben a kedvenc állataim, de ahogy bemutatta őket nekem, ahogy finoman, óvatosan közel vezetett hozzájuk, muszáj azt mondanom, hogy odavagyok értük.

Döbbenetes, ugyanakkor nagyon nagy erőt adó történet arról, hogy ez az ember mit visz véghez sok-sok segítőtársával együtt annak érdekében, hogy megmentse, megőrizze, még tovább fejlessze a Dél-Afrika szívében lévő zuluföldi vadrezervátumot.

Egy nap szokatlan kérést intéznek hozzá. Arra kérik, fogadjon örökbe egy hányattatott sorsú vad elefántcsordát. Szörnyű, amin már eddig keresztülmentek ezek az állatok, és ha Anthony nem segít, akkor az egyet jelent a kilövésükkel. Ez merőben ellenkezik a természetvédő életszemléletével, úgyhogy egy-két percnyi gondolkodás után igent mond.

A szállítmány megérkezésekor rögtön látja, hogy nem túloztak az állatok viselkedésének ecsetelésekor, sőt. A válogatottnál válogatottabb borzalmakon keresztülment példányok az első perctől fogva védik saját területüket, életüket, mindenkivel szemben bizalmatlanok, támadásra készek.

A könyv azt a hosszú utat, sok-sok évet mutatja be, amely alatt a szerző kitartó munkájával, szeretetével, türelmével, gondoskodásával kivívja az állatok bizalmát, amely által szinte a csorda életének részévé válik, tiszteletben tartva azokat. Kölcsönösen tanulnak egymástól, és sokszor a könnyeimen át csodáltam ezt az embert és az elefántokat, mire képes a szeretet, a hit, a kitartás, bármennyire is közhelyesnek hangzik. Elhittem minden szavát, és akár holnap munkába állnék nála, ha családomnak is helyet biztosítana...

Hatalmas örömet okoztam kisfiamnak, amikor hazaállítottam ezzel a könyvvel. Szerencsére a néha már túlzásnak tűnő járműrajongás mellett nagyon érdekli Őt az élővilág, azon belül is különösen a madarak.

További apropója a nagy örömnek az is, hogy mostanában reggelente nem csúszómászókra, hanem dolmányos varjúra vadászunk iskolába menet. Először azt hittem, hogy ez a jószág csak az Ő fantáziájának szüleménye, de nem, megmutatta nekem, sőt, követtük fáról-fára. A könyvben ezután ez a madár volt az első, amit kikeresett. Íme:

És ez a fajta csak egy, a több mint 500 fantasztikus példány közül, hiszen egy rendkívül átfogó képet ad ez az enciklopédia Európa gyönyörű madarairól.

Nagyon színvonalas kiadványról van szó, egyszerűen öröm a kézben tartani és csak úgy lapozgatni még amatőrként is. Mert mi aztán azok vagyunk, de azt hiszem, nem fogjuk tudni ilyen szép állapotban tartani, valószínűleg rongyosra lesz lapozva. Azon túl, hogy gyönyörködhetünk a képekben, rengeteg információhoz is jutunk a madarak evolúciójáról, táplálkozási szokásaikról, tudományos nevekről, élethelyekről, viselkedési szokásaikról stb. Mindez lényegre törően, jól összefoglalva van tálalva, szóval egy cseppet sem tűnnek unalmas adatoknak, sőt.

Nagyon profi munka, nemcsak profiknak!

5/5*