A most már lassan több éve tartó olvasási válságom feloldódni, megszűnni látszik, pláne, ha ilyen könyvek kerülnek a kezembe. Vaskossága ellenére is pillanatok alatt végeztem vele.

Nem véletlen a Ferrante-sorozathoz való hasonlítás. Valóban ugyanaz a hangulat. Megkockáztatom, ha a szerző ismerete nélkül adták volna oda, elsőre Ferrante könyvnek hittem volna. De nem baj.

Mostanában én is sokat elmélkedek, vívódok magamban a barátság kérdéséről. Bennem is létre tudnak jönni olyan kaotikus monológok, analitikák, zűrzavarok, amelyek aztán olyan ködöt teremtenek, hogy azt sem tudom, merre van az előre. :D

Valahogy ezt éreztem Elisán is, akinek a szemszögéből megismerhetjük Beatrice-vel való barátságát(?).

Két lelkileg súlyosan sérült lány egymásra talál, és utána hosszú évtizedekig gyötrik egymást, mégsem tudnak egymás nélkül élni. Barátság ez? Nem tisztem eldönteni, kinél mi fér bele egy barátságba, meddig lehet egymást kihasználni, meddig lehet egymást gyötörni? Mi egyáltalán a barátság?

Ugyanúgy, ahogy egy házasság sem fenékig tejfel - furcsa is, ha minden csillámtól fénylik -, egy barátságba is nyilván belefér sok konfliktus, zavar. De van-e határ? És ha igen, akkor meg kell-e őket egyáltalán szabni?

A két lány történetében persze eljön ez a bizonyos határ, de szerintem túl későn érik el azt a falat. Az más kérdés, hogy egymás nélkül nem-e ugyanabba a helyzetbe sodródnának!? Vagyis erősítik egymás lelki nyavalyáját vagy azt egyáltalán nem is befolyásolja a barátságuk, szimplán csak együtt élik meg?!

Egyébként két nagyon különböző személyiségről van szó. Elisa egy nagyon érzékeny, okos, könyvekre, versekre, beszélgetésekre éhező lány, Beatrice-t pedig úgy tűnik, csak a külsőségek, a divat érdeklik. És persze a mindennapos tökéletes fotó.

Nem kiegyenlítettek az esélyek. Míg Elisa egy lepukkant, inkább hátrafelé mint előre haladó családból jön, addig Beatrice családja kőgazdag, bármit megkaphat, csak az a bizonyos hiba nélküli fotó legyen meg. Ez anyja elvárása. Ha ez megvan, semmi gond.

Tényleg elég lenne annyi, hogy Elisa rajongva követi és tesz meg bármit a másikért? És Beatrice ezt minden szégyen nélkül el is fogadja, sőt?! És Elisa igényei?

A végére azért csak kiderül, hogy nagyon is sok közös van bennük. A családi tragédiák sorát a szülők önfeláldozása előzte meg, még akkor is, ha mégis úgy tűnik, ők tették tönkre a lányok életét.

Elisával nagyon szívesen bandáztam volna. :D

5/5

Park, 2022

Fordította: Lukácsi Margit

Eredeti cím: Un' amicizia

536 oldal