A három grácia okán jó esélyekkel indult nálam a könyv. A Regényes történelem című sorozat tagjaként jelent meg az újabb történet, ami izgalmak tömkelegén keresztül kalauzol el minket Kölnben, 1540-ben.

Felkavaró időszak volt ez az emberiség történetében, hiszen óriási méretű pestisjárvány pusztított szerte Európában. Az ott lakók egy ideig még nem sejtenek semmit, küzdenek a perzselő nyárral. Fogalmuk sincs róla, hogy nemsokára ez semmiség lesz ahhoz a küzdelemhez képest, amivel meg kell birkózniuk. Alattomosan közelít feléjük a gyilkos kór, miközben mindenki a saját maga személyes problémáját, válságát próbálja megoldani.

Johanna a főszereplő, aki férje halála után, a kor adottságaihoz hűen, nagyon nehezen találja a helyét a világban. Különböző előítéletekkel kell megküzdenie mindenféle férfiúi védelem híján. Nagyon nehéz helyzetben van, hiába próbál erőteljesen állni a saját lábán, teljesen lehetetlen, tehetetlen helyzetekbe hozzák őt folyamatosan, olyannyira, hogy már a megélhetése a tét.

Csinos nő lévén nagyon sok hódoló áll az ajtajában, és bár mindenki megrökönyödésére levetette már a gyászruhát, közel csak nagyon keveseket enged magához! Hogy tetézze a nehéz helyzetét, saját sógorát is elutasítja, innentől kezdve pedig a férfi mindenféle rágalom hadjáratot indít ellene, ahol csak tud, megnehezíti a nő egyébként sem könnyű helyzetét. Az egyik legellenszenvesebb figuráról van szó a történetben, akinek igazából nem is a nő kell, hanem annak háza.

Három nagy részre tagolódik a történet. Az elsőben Johannát ismerhetjük meg alaposabban, a továbbiakban pedig szintén fontos szereplők lépnek színre. Egyikük Varjú, akit egy pitiáner tolvaj személyében ismerhetünk meg, és fogalmam sem volt, milyen módon kapcsolódhat majd a történethez, de adódik szerep neki is bőven. Csakúgy, mint a frissen a városba érkezett orvosdoktornak, Vincent de Vriesnek, aki nem ismeretlen Johanna számára, bár ez sem tűnik kellemes meglepetésnek egyikük számára sem.

Egyre csak fokozódnak a történet végéig az események, izgalmak, és a végén kezd összeállni a kép, miközben alapos bepillantást nyerhetünk a kor kezdetleges orvoslásába, a higiéniai szokásokba, amelyek egyértelműen hagytak nagyon sok kívánnivalót maguk után. Hiszen a kór elterjedésének is ez volt az egyik fő okozója. Vincent reformokat hoz a betegség megelőzése érdekében (maszkok, orvosi kesztyű), amit a nagy többség fenntartásokkal kezel, de az eredmények láttán belátják, hogy jobban teszik, ha követik az orvos utasításait.

Edzőteremre már nincs szükség, ha ezt a könyvet a kezünkbe vettük, karizom erősítőre semmiképpen sem, mert valami brutális a súlya, a kinézete. Viszont cserébe gyönyörű, aminek én nem tudtam ellenállni. :D

A középkor Angliájában járunk, 1360-ban, a főszereplő pedig a tizenkét éves Robin, aki nem a nyugalmáról, sorsába való beletörődéséről híres. Miután apja meghal, ő megfosztva mindenféle nemesi rangtól, címtől, kolostoriskolába kerül, ahonnan rövid időn belül megszökik. Furcsa helyzet áll elő, mert egy olyan birtokon lesz istállószolga, ami egykor családja tulajdonában állt. Itt sem tud huzamosabb ideig meglenni, hiszen halálos ellenséget szerez magának, ráadásul céljai között szerepel az is, hogy újból a nemesek életét élje, visszaszerezze a család becsületét, birtokát, és ezért hajlandó is megtenni mindent.

Robinnak minden esze megvan hozzá, hogyan forgassa Fortuna kerekét a maga javára, így az évek folyamán, amelyek alatt végigkísérhetjük a történetet, rájövünk, hogy ő az a fajta fiatalember, aki a jég hátán is megél, legyen része bármilyen alattomos küzdelemben.

Végigkísérhetjük a XIV. század Angliájának legkegyetlenebb küzdelmét, a Rózsák háborúját, a Plantegenet- és a Lancester család folytonos háborúskodását, amely majdhogynem Anglia pusztulását jelentette. Ez a történelmi korszak szolgál háttérként a mi hősünk, Robin lovaghoz méltó becsületes, tisztességes életének, amelybe a címhez méltóan, Fortuna keze sokszor bele-belenyúl, hol a fiú javára, hol pedig akadályokat gördítve elé.

Teljesen belefáradtam a könyvbe. Végigküzdöttem velük az egész utat. Kikkel? Hat hadifogollyal, akik egy lengyel lovassági tiszt, Slavomir Rawicz irányításával egy szibériai munkatáborból szöknek meg 1941-ben. A három lengyel, egy amerikai, egy lett és a litván nem kisebb döntést hoznak meg, minthogy inkább az esetleges halállal járó szökés, mint a biztos halál a táborban, főként, hogy maguk sem értik, hogy is kerültek oda.

Nem kisebbre vállalkoznak, minthogy a nem kevesebb, mint az egyetlen esélyes, hatezer kilométerre lévő Indiába menekülnek. Gyalog!!! Hiszen mi mással mehetnének? Természetesen mindenféle felszerelés nélkül.

Szerintem már a Szibéria, illetve Góbi sivatag vagy Himalája szavak is leállítják az ember légzését, nemhogy még ezt részleteiben is átélje, pláne végig gyalogolja. Nyelvtudásuk elég akadozó, változó, azaz nem nagyon van, élelmük semmi, csak szórványosan, esetlegesen. Térkép pedig? Az érzékük, a reményük hajtja, irányítja őket.

Valóban az első reakciója az embernek, hogy ez lehetetlen, ezt nem lehet túlélni. Hiszen vannak olyan vélemények, amelyek cáfolják az egész valóságtartalmát. Nincsenek ugyanis adatok sem a táborról, ahonnan megszöktek, sem az egyes országokban való tartózkodásukról. Szóval erős támadás érte a történetet, hogy hazugság az egész. Én nem tudom, valamiért elhiszem, ráadásul úgy tudom, hogy kísérletképpen megtették utólag ezt a utat ugyanilyen körülmények között. Szóval akár lehetséges.

Én végigkönnyeztem a Szibériából induló, Mongólián át, a Góbi sivatagon keresztül Tibetbe, onnan pedig Indiába tartó, rettentő hosszú, több hónapig tartó kínkeserves útjukat. Hálás voltam minden útjukba akadt segítő kéznek. De ha esetleg nem is igaz az egész történet, akkor is nagyon jól van megírva a történet, és akkor sem hinném, hogy valakit hidegen hagyna.

Én, aki nagy receptgyűjtő, gasztronómiai műsorfaló vagyok, egy nem mindennapi, de nagyon érdekes válogatással találkoztam a könyvnek köszönhetően. Leginkább gasztronómiai történetként jellemezném az írást, amelyben húsz ismert ember akár fontos életszakaszához kapcsolódó, de sokszor kedvenc ételeiről esik jó pár szó. Egészen az ókortól Napóleonon át Marilyn Monroe-ig veszi számba a szerző a legendás alakok kedvenceit.

4/5

Fordította: Hegedűs Ildikó
247 oldal