Erika
Hűha! Ezt szülőként olvasni... Mindamellett, hogy tényleg egy letehetetlen, olvasmányos könyv, nagyon nyomasztó. Az egyik rémálmomat szőtte sorok közé az írónő.

Anya ötéves kisfiával, Jack-kel egy picinyke szobában élnek. Ez az életterük. Anyának 7 teljes év, Jack számára "csak" 5 év van kiszabva. A kisfiúnak ez a világ, nem ismer mást, illetve ismer, de az már mind a KINT. A kinti dolgokat a tv-ből és Anya elmeséléséből ismeri, de azok nem is valóságosak a számára, csak valami vízió.

Időnként van egy látogatójuk, a Patás, ő hoz mindenfélét, köztük a vasárnapi külön meglepetést.

Hét év után kijönnek ebből a szobából, a világ megváltozott Anya számára, Jack viszont azt sem tudta, hogy a valóságban is létezik, így semmit nem ért az egészből, retteg mindentől. Ő vágyik vissza a szobába, neki csak Anya ölelésére van szüksége, semmi másra.

Itt kezdődik az igazi harcuk, pedig mi, olvasók megkönnyebbültünk. Hihetetlen küzdelmen mennek át mindketten, a mi torkunkat pedig csak szorongatja a sírás, mert ilyen tényleg megtörtént már, és ezt hogy lehet kibírni, túlélni!?

Persze önmagában is különleges a történet, de ami még érdekesebbé teszi, az az, hogy az áldozat, ötéves kisfiú tolmácsolásában ismerhetjük meg a történetet. Ez a bátor kis emberke szerintem mindenki szívébe belopja magát, és ha eddig nem tudtuk volna, ismét bebizonyosodik, hogy szeretet nélkül mit sem ér az egész?

5/5

Alexandra Kiadó, 2016
Fordította: Csonka Ágnes
Eredeti cím: Room
392 oldal
Erika
Nyilván nem okozok meglepetést, ha azt írom, hogy szívszorító a történet. Martin ehhez nagyon ért. :D

A történet főszereplői egy testvérpár. A két férfi teljesen különbözik egymástól, nem csak természetben, sok egyéb másban is. Mindkettejüknél másképp csapódott le felnőtt korukra a gyermekkori brutalitás, bántalmazás, amit apjuktól kellett elszenvedniük.

A hatalmas birtokon nevelkedő fiúknak egy szeretetforrásuk van. A házvezetőnő, Miss Ella gondoskodik róluk, ápolgatja sebeiket, próbálja óvni őket az elkerülhetetlentől. Ha dúsgazdag apjuknak úgy adódik kedve, üti-vágja őket, a nem egyszerű testi fenyítés mindennapos, ha éppen hosszú hónapok után hazadugja az orrát. Miss Ellát sem kerülik el az ütések, de töretlen hite Istenben átsegíti őt a nehézségeken, és mindig van plusz is a két fiú számára.

A két gyermekből felnőtt lett, Miss Ella már évek óta halott, az agresszív apa öntudatlanul éli életét egy otthonban, a két férfi viszont hordozza a múlt sebeit. Egyikőjük súlyosabban, a másik jobban tudja leplezni.

Tucker az, akinek könnyedebben ment a feldolgozás. Ő sikeres fotósként járja a nagyvilágot, megnyugvást talál munkájában.

Matthew helyzete már keményebb dió. Komoly traumán esett át, amit csak felnőtt létére vall be testvérének, így ezt a súlyos titkot évekig hordozza magában, bezárkózva a kis belső világába. Állapota hosszú évek óta folyamatosan romlik, bátyja őt is egy otthonba teszi be, ahol inkább gondját tudják viselni.

Egy nap Tucker telefonhívást kap azzal a hírrel, hogy öccse megszökött az otthonból, cselekedetei kiszámíthatatlanok, gyógyszerei nélkül pedig csekély a túlélés esélye. A férfi rögtön útnak indul, hogy megkeresse testvérét. Útközben összetalálkozik egy gyermekkori lánnyal, aki szintén szemtanúja volt sorsuknak. Sőt, akkori eltűnése a lánynak is furcsaságokkal teli volt.

Sok feladat vár a szereplőkre. Újra kell értelmezniük az életüket, muszáj feldolgozni, kibeszélni a fájdalmakat és újrakezdeni mindent. A körülmények megváltoztak, a szeretet viszont még mindig ott pislákol mindegyikük szívében, amit Miss Ella ültetett el bennük. De vajon a megbocsátás, az elfogadás sikeres lehet-e ennyi szenvedés után?

4/5

General Press Kiadó, 2012
Fordította: Marczinfalvi Mara
Eredeti cím: Wrapped in Rain
358 oldal
Erika
Teljesen meg vagyok hatódva ettől a könyvtől. Nem azért, mert a szokásos Picoult-őrületem tört elő, mert semmi köze a megszokotthoz. Ebből a könyvből árad az írónő szeretete lánya iránt. Ahhoz tudom hasonlítani, amikor a gyermekeim kiskutya szemekkel néznek rám, hogy szeretnének sütni valamit. Én kikészítem nekik a hozzávalókat, segítek nekik, ha kell, amúgy ők csinálják az egészet. A végén nem is tudom, kinek nagyobb az öröme!?

Persze ennél a könyvnél nyilvánvalóan ez sokkal nagyobb dolog, és gondolom, a hátszél is nagy segítség volt, de akkor is, mekkora nagy dolog már, hogy egy édesanya valóra váltja ÍGY lánya álmát... :-) Gyönyörű!

Delila egy magának való kamaszlány. Kilóg a társai közül minden tekintetben. Nem tud beilleszkedni, és talán nem is nagyon akar. Olvasmányai mögé menekül, ott talál békét magának. Viszont van egy könyv, amit többszöri újraolvasás után sem képes elengedni, újból és újból a kezébe kerül, teljesen elvarázsolja. Már édesanyja is furcsán néz rá, nem képes felfogni, miért nincs igénye a lánynak a barátokkal való lógásra, egy kis bulizásra, amolyan normális gyermeklétre.

Egyik nap feltűnik neki valami olvasás közben. Miközben ábrándozik a mese főszereplőjéről, Olivérről, észreveszi, hogy valami megváltozott a lapon, volt ott valami, aztán eltűnt. Egyre több furcsaság jön szembe vele, míg azon kapja magát, hogy Olivérrel társalog.

A kezdeti rémület, hitetlenkedés, ámulat után elkezdik szőni a tervet, hogyan szabadítsák ki a fiút a könyvből, hogy szerelmüknek utat engedhessenek.

Ami Picoultra emlékeztetett az az, hogy folyamatosan más szereplő szemével láthatjuk a történetet. A legérdekesebb természetesen a fiúé, aki egy zárt térben, csakis a történet keretei között "él", nap mint nap újra játssza a szerepét, ahányszor kinyitják, ezáltal megelevenítik a történetet. Sokkal többre vágyik ennél, így mindennél fontosabb, hogy álmaik valóra váljanak. Persze ez nyilvánvalóan nem ilyen egyszerű, úgyhogy praktikákhoz, fortélyokhoz kell fordulni.

Nagyon szép, sokszor vicces illusztrációval van tele a könyv, és én azt hiszem, hogy simán oda lehet adni kamaszlányoknak, ez tényleg egy szó szerinti és nagyon cuki mesekönyv.

Mindannyiunk élete egy nagy mesekönyv. Ki hogy éli meg? Észreveszi-e egyáltalán? Ahányan vagyunk, annyiféle történet. Attól olyan fantasztikus!


Athenaeum Kiadó, 2016
Fordította: Babits Péter
Eredeti cím: Between the Lines
365 oldal
Erika
Barreau hazánkban megjelent harmadik kötete ez. A középsőt átugrottam, de majd visszatérek rá mindenképpen. A nő mosolya viszont megvolt! :D Mindkét kötet tökéletesen megfelelő a kikapcsolódásra. Könnyed olvasmány, amolyan franciás lazasággal átitatva.

A történet főszereplője a párizsi galériatulajdonos Jean-Luc. Kamaszkorában ért súlyos csalódásának - amikor is a hőn szeretett lány kineveti a neki írott szerelmes levél miatt - már nyoma sincs felnőttként. Magabiztosan csavarja az ujjai köré a szebbnél szebb nőket, élvezi a sikert minden áldott nap.

Amikor egy nap névtelen szerelmes levelet talál a ládájában, a bizonytalanság, a titokzatosság izgalomba hozza. A levél kissé pikáns és rejtélyekkel teli, nem csak a küldő személy ismeretlensége miatt. Feladványokat ad fel a titokzatos hölgy, amelyek napról napra egyre inkább fokozzák a férfi izgatottságát, kíváncsiságát.

A kezdetben kézzel írott leveleket felváltják az e-mailek, Principessa aláírással. Egyre merészebbé válnak ezek a levelek, egyre inkább élvezi Jean-Luc, hogy egy nő belső értékeit, humorát van módja értékelni, mivel a külcsín most láthatatlan. Számára a kutyáján és a galériáján kívül csakis a női szépség volt az, ami jelentett is valamit. Most valami teljesen új, értékes dologgal találkozik Principessának köszönhetően.

Az kiderül a levelekből, hogy a lány nagyon is jól ismeri őt, többször kiderül, hogy egymás mellett ácsorogtak egy bizonyos helyen. A férfi mégsem képes rájönni, kit rejt a titokzatos hölgy, pedig az egész baráti társaság bekapcsolódik a nyomozásba. :D

Mivel mi olvasók ismerjük az összes ismerősét, egyből találgatni kezdünk, legalábbis én a kezdetektől fogva meg voltam győződve róla, ki az. Tévedtem...

Jönnek a lágy tavaszi napok (ha nem csapunk át hirtelen kánikulába), simán ki lehet vinni egy árnyas fa alá, egy padra le lehet csüccseni, a könyv tökéletes ehhez.

4/5

Park Könyvkiadó, 2016
Fordította: Fodor Zsuzsa
Eredeti cím: Du findest mich am Ende der Welt
223 oldal
Erika

A Foxwoodi meséket már egész kicsi koruktól olvassuk a gyerekeknek, mindig is nagy kedvencek voltak. A történetek is helyesek, de kiváltképp az illusztrációért vagyunk nagyon oda. Csodálatos, részletgazdag, bájos rajzok.
Egy-egy oldalon nincs túl sok szöveg, de így is hosszú perceket el tudunk tölteni mindenhol, tanulmányozva ezt a szép illusztrációt. A visszatérő szereplők a szívünkhöz nőnek, szeretjük őket! Kivéve a patkányokat, akiket azért sajnálunk is picit. :D
"Messze-messze, mesés tájakon innen és varázslatos völgyeken túl, létezik egy csodálatos hely, ahol megállt az idő. Az állatcsaládok békében és szeretetben élnek, s a legkisebbek keresztül-kasul becsatangolják a környező vidéket.

Egy szép napon Nyúl Beninek nem várt levelet hoz a postás. Feltaláló bácsikája hívja meg magához, hogy megmutassa neki legújabb felfedezését. Beni a barátaival útnak indul, ám Henci bácsi házához érve olyasmi várja őket, amire a legmerészebb álmaikban sem gondoltak. A kalandok csak most kezdődnek."
"Foxwood minden lakója a nagy evezősversenyre készülődik. Nyúl Beni, Egér Misi és Sün Tádé azonban biztos benne, a patkányok ismét cselhez folyamodnak, hogy megszerezzék a győzelmet. A három jó barát ezért elhatározza, hogy saját hajót épít, és versenyre kel az agyafúrt patkányokkal.
A sorozatban már megjelent: A nagy felfedezés, A bűvös szán, A titkok völgye, A csempészek, Karácsonyi meglepetés, A titkos recept."
General Press Kiadó, 2014
Erika
Wooow, wooow, wooow!!! Te jó ég, hogy én mennyit rakosgattam jobbra-balra ezt a könyvet. Féltem tőle. Talán a mérete miatt? Fogalmam sincs. De hogy most mennyire verem a fejem a falba, hogy micsoda élménytől fosztottam meg magam...

Mindegy is, végre kézbe vettem és elájultam már az első oldalaktól kezdve. Hihetetlenül olvasmányos, érdekes, letehetetlen könyv.

Coco Chanel és így a divat ilyen mértékű imádata mindig is nagyon távol állt tőlem. Sosem tudtam önfeledten lapozgatni a divatlapokat, ilyen módon az e fajta élet, a kulisszatitkok is csak hébe-hóba jutnak el hozzám egy-egy bulvárhír kapcsán esetleg. Ezért is volt új és érdekes dolog megismerkedni a világ egyik meghatározó (ha nem a legmeghatározóbb) divatikonjával.

Az ember nézőpontját, látásmódját gyökeresen képes irányítani, átalakítani egy történet, főként ha sok ismerete nem is volt.

Mint sok más igen gazdag hírességnél sem szokatlan, (akkor még) Gabrielle is szegény családból származik. Anyja korai halála után árvaházba kerül, apácák nevelik. A körülményeket figyelembe véve, ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna. Egyengetik az útját, támogatják, bár nem pont azon az úton, amit ő kigondolt magának. Ő többre vágyik, már fiatalon tudja, hogy többre rendeltetett. Talán, hogy megváltsa a világot?

Engedve a csábításnak, egy gazdag férfi mellé "szegődik", ahol bár a szíve hadakozik, minden anyagi támogatást megkap, hogy az igazi szerelmének, a kalapkészítésnek szentelje idejét. Innentől kezdve sodorja őt az élet, a lehetőségek egymás után jönnek, és úgy tűnik, ezeket mind ki is használja. Férfiak jönnek-mennek az életében, a bankszámlája pedig egyre dagad.

Persze a kalapkészítés már rég kinőtte magát, és onnantól, hogy egy nap felveszi párja ruháját, megszületik az elhatározás, hogy ruhatervezésre adja a fejét. Mégpedig nem akármilyen ruhák tervezésére, egyszerű, kényelmes, cseppet sem kihívó ruhák tervezésére. Ezek a ruhák pont a minimalizmusuk miatt tűnnek ki. Eleinte idegenkedve fogadják a nők, de a jó kapcsolatoknak köszönhetően egyre nagyobb körökben terjed a hír, hogy érdemes Coco Chanel ajtaján bekopogtatni.

Forradalmat robbant ki a divatvilágban, amelyet rendre Ő nyer. Elszántsága, bátorsága úgy tűnik megtörhetetlen, csak a legközelebb lévő személyek tudják, hogy min megy keresztül éjszakánként. Sokszor még ők sem.

Jönnek a forradalmak, de a Chanel ház tartja magát. Coco divatmágnássá növi ki magát, már saját parfümöt is forgalmaz (ezt gondolom, nem kell senkinek bemutatni), de súlyos lelkiismereti döntéseket kell meghoznia, melyekről Ő maga sem tudja, jól döntött-e!? Éjszakái nem lesznek könnyebbek, sőt!

A történetben a kor több híressége is felbukkan, többek között Cocteau, Sztravinszkij, Picasso, Romy Schneider és Visconti is.

Az élete tele volt tragédiákkal, súlyos döntések elé kényszerült, amelyek kimenetelével kapcsolatban nyilván megoszlanak a vélemények. De a tehetsége, kitartása, bátorsága elvitathatatlan!

Két dolog is van itt. Az egyik, hogy maga az életrajz rendkívüli, mint maga a nő is. Döbbenetes dolgokon ment át ez a világhíres nő. Szóval már emiatt az élmény miatt is megérte. De ezt meg is kellett írni! Jól! Nekem ez a könyv kifogástalan volt, és rajta van az újraolvasós listán is.

5/5***

Tericum Kiadó, 2015
Fordította: Megyeri Luca
Eredeti cím: Mademoiselle Chanel
464 oldal
Erika
IMÁDTAM!!! :D Odavoltam én már Az analfabétáért is, úgyhogy biztos voltam benne, hogy az abszurd, őrületes humora Jonasson-nak most is le fog venni a lábamról egy szempillantás alatt. Amíg olvastam a könyvet, végig fülig ért a szám, nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. :D Annyira idétlen, idióta történet az egész, mint amilyen az előző is volt.

Egy ismerősöm kérdezte, amikor látta ezt a bizonyos vigyort az arcomon olvasás közben, hogy miről szól a könyv? Próbáltam elmondani neki, de kínjában már ő is csak röhögött. És kölcsönkérte! :D

Na! Az van, hogy adott egy fiú, aki elhelyezkedik egy burkolt kuplerájba. Kívülről ő egy recepciós egy szállóban. Amikor egy szép nap ücsörög a parkban, készülvén elfogyasztani a szendvicseit, leül mellé egy pecsétes inggalléros lelkésznő. Pénzt próbál kunyerálni tőle, de csak a szendvicsekkel tud szolgálni neki a fiú. Addig "molesztálja" a srácot, amíg az fel nem ajánl neki egy szobát a szállóban, mondván, majd később fizet, ha módjában áll. A nő mondjuk úgy hiányzik ennek a fiúnak a hátára, mint a púp, de magával viszi.

Tulajdonképpen az átmeneteket át is ugorhatjuk, mert sok értelmük nincs. :D A lényeg, hogy a bandába keveredik egy jófajta verőlegény is, aki születése óta nem sokat volt szabadlábon, viszont most hosszú évek első szabad ég alatt eltöltött napjai alatt pont e mellé a két virágszál mellé sodorja a szél. Ők hárman nem is különbözhetnének jobban, viszont egy valami nagyon is összetartja kis csapatukat. A könnyű pénzkereset lehetősége.

Gyilkos-Anders, a verőlegényünk jól tud ütni, csontokat törni, van is ügyfélköre, bár néha a jobb kéz-bal kéz eldöntésének dilemmája felüti a fejét, viszont üzleti érzékkel a másik két mókus van bőven megáldva. Egy idő után ők szerzik az üzletet, kifinomult reklámkampánnyal megfűszerezve, Andersnek csak verni kell a népet.

Amikor lanyhul az üzlet, meg mindenféle mizéria fellép, akkor a hit felé fordulnak, mert ugye van egy lelkésznőnk is. Az már mindegy is, hogy egyáltalán nem hisz, ahhoz viszont elég, hogy Gyilkos-Anders barátunk megtérjen. A másik két jóembernek sikerül gyilkosunkat meggyőzni róla, hogy az addig hőn szeretett alkohol nem lehet a bűn jele, hiszen létezik az úrvacsora is, ahhoz pedig bor is jár. És mondta valaki, hogy ezt csak egyszer lehet egy nap űzni. Mert amúgy meg már lemondana az alkoholról, viszont mit kezdenének egy józan életű gyilkossal.

Vesznek templomot is, és amelyik vödörbe nem hánynak bele, abban tetemes adakozás jelei találhatóak. De egy templom sem állhat örökké, kell másik projekt. És újabb és újabb, csak a megélhetési forrás ne apadjon ki. Sosem!

Ezt is oda Tarantinónak!!!

Nincs mese, veszem elő a Százéves embert is. Ha ezek a könyvek nem jók a kikapcsolódásra, akkor mi más???

5/5***

Athenaeum Kiadó, 2015
Fordította: Kúnos László
Eredeti cím: Mördar-Anders och hans vänner (samt en och annan ovän)
384 oldal