Teljesen belefáradtam a könyvbe. Végigküzdöttem velük az egész utat. Kikkel? Hat hadifogollyal, akik egy lengyel lovassági tiszt, Slavomir Rawicz irányításával egy szibériai munkatáborból szöknek meg 1941-ben. A három lengyel, egy amerikai, egy lett és a litván nem kisebb döntést hoznak meg, minthogy inkább az esetleges halállal járó szökés, mint a biztos halál a táborban, főként, hogy maguk sem értik, hogy is kerültek oda.

Nem kisebbre vállalkoznak, minthogy a nem kevesebb, mint az egyetlen esélyes, hatezer kilométerre lévő Indiába menekülnek. Gyalog!!! Hiszen mi mással mehetnének? Természetesen mindenféle felszerelés nélkül.

Szerintem már a Szibéria, illetve Góbi sivatag vagy Himalája szavak is leállítják az ember légzését, nemhogy még ezt részleteiben is átélje, pláne végig gyalogolja. Nyelvtudásuk elég akadozó, változó, azaz nem nagyon van, élelmük semmi, csak szórványosan, esetlegesen. Térkép pedig? Az érzékük, a reményük hajtja, irányítja őket.

Valóban az első reakciója az embernek, hogy ez lehetetlen, ezt nem lehet túlélni. Hiszen vannak olyan vélemények, amelyek cáfolják az egész valóságtartalmát. Nincsenek ugyanis adatok sem a táborról, ahonnan megszöktek, sem az egyes országokban való tartózkodásukról. Szóval erős támadás érte a történetet, hogy hazugság az egész. Én nem tudom, valamiért elhiszem, ráadásul úgy tudom, hogy kísérletképpen megtették utólag ezt a utat ugyanilyen körülmények között. Szóval akár lehetséges.

Én végigkönnyeztem a Szibériából induló, Mongólián át, a Góbi sivatagon keresztül Tibetbe, onnan pedig Indiába tartó, rettentő hosszú, több hónapig tartó kínkeserves útjukat. Hálás voltam minden útjukba akadt segítő kéznek. De ha esetleg nem is igaz az egész történet, akkor is nagyon jól van megírva a történet, és akkor sem hinném, hogy valakit hidegen hagyna.

A II. világháború idején játszódó történet egyik főszereplője a német származású Anna, aki kálváriák közepette, a csodával határos módon jut el a háború sújtotta Drezdából New Yorkba, onnan pedig a Csendes-óceáni Bikini szigetére, ahol talán megtalálja a szerelmet.

De ne ugorjunk ennyire előre, hiszen nyilván nem ilyen egyszerűen jutott oda ez a hányattatott sorsú lány, aki kislányként, a már említett, szétbombázott Drezdában kénytelen bujdokolni a háború kellős közepén anyjával és egy zsidó kisfiúval, akit ráadásul még rejtegetnek is. Bár az elején teljesen össze voltam zavarodva, mivel elbeszélésében ide-oda ugrál időben és térben a lány, végül valahogy kikristályosodott, mi miért történt, és hogy ki-kicsoda.

A másik fő vezérfonalat Stanley, az amerikai fotóriporter viszi, aki tudósítóként van jelen Európában, és a "véletlen" összehozza őt a lánnyal, aki szintén megszállottan szeret fényképezni. A férfi meglát valami varázslatot a lány képeiben, amelyeket a háború borzalmairól készített. Pont olyasmiket, amiket ő is szeretne lencsevégre kapni, de nem igazán találja a megfelelő pillanatokat, pedig ezzel a megbízatással utazott Európába. Azon nyomban felkarolja a lányt, és innen már szinte egyenes út vezet New Yorkba a jól fizető Times gárdájának csapatába.

Természetes, hogy a lány élete fenekestül felfordul, de a múltat nem tudja maga mögött hagyni, folyamatosan dolgozik benne a bizonyítási vágy, de emellett sokszor visszaemlékszik, visszavágyódik hazájába. Belső vívódását munkába folytja, a szerkesztőségben tölti ideje nagy részét. A szerelem, illetve inkább a testi vágy folyamatosan kísérti, dolgozik benne. Stanley iránt is furcsa, bizsergető érzelmeket táplál, de igazából az öccsével, Andrew-val kínálkozik fel a megfelelő lehetőség, hogy kialakuljon valami szorosabb, meghittebb.

Andrew maga a titokzatosság, nem igazán tudni, bár sejthető, hogy mivel foglalkozik. Ennek következtében kapcsolatuk (ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni) is elég ingatag lábakon áll, sokszor azt sem tudja Anna, a világ mely részén tartózkodik a férfi. Aztán vége lesz a háborúnak, és Annát a főnöke Bikini szigetére küldi, mivel nagy valószínűséggel készülődik ott valami, ami nagy érdeklődésre tarthat számot a lap hasábjain keresztül. De arra senki nem készült fel, ami ott vár a lányra. Talán a szerelmet is megleli?

A történet egésze nekem egy picit zűrzavaros volt. Úgy éreztem sok mindenbe belekap a szerző, aztán ott hagyta a kérdéseket nyitva előttem, fogalmam sem volt, mi történt bizonyos szereplőkkel, miért kerültek bele a történetbe stb. Annát nekem egyáltalán nem sikerült megkedvelnem, sőt! Zavart a közönségessége, a túlzott szexuális beállítottsága, hiszen bármely férfival kapcsolatba lépett, máris fűtött erotikus töltete lett a dolgoknak. Másrészt kissé lezáratlannak is éreztem a történetet, illetve talán valami másra vártam. Ez elég szubjektív, mert itt lehet, hogy a vágyaim irányítottak, hiszen drukkoltam valamerre. :-) Arra is számítottam, hogy egy-két karakter jelleme jobban ki lesz dolgozva (pl. Andrew, Lukas). Persze ez mindig jó lehetőség lehet arra, hogy továbbgondoljuk az eseményeket, nekem is van egy saját verzióm a "folytatásra". :-)

A nem túl távoli jövőben játszódó történet rendesen megkavarta a lelkemet, gondolataimat. Egyértelmű volt, hogy Andri Snaer Magnason fantáziájával az égvilágon semmi gond nincs. :-) De azért félelmetes, ahogy ezeket papírra vetette, elképesztő, abszurd történetté formázta. A Nagy Testvér, azaz LoveStar figyelő tekintete elől nem nagyon van menekvés, ezt egyébként is régóta érezzük már. Az is sejthető, hogy a világ alakulása, fejlődése olyan irányokat fog venni, amiket ma még elképzelni sem tudunk. Illetve van, aki tud. :-)

Bár több ismerősöm, aki olvasta, inkább a humoros oldalát ragadta meg, és kétségtelen, hogy nem szűkölködik abban sem, rám nyomasztó hatással volt az egész, nyilván főként az idegensége, személytelensége miatt. A személyesség elenyésző mértékben egy szerelmes párnál jelentkezik, ott még némi csírája fellelhető az EMBERnek. Mert ebben a vezeték nélküli világban sokszor volt olyan érzésem, hogy minden csak gép, automatika. És ha ebből indulunk ki, miért ne lehetne, hogy megvalósuljon? De azért ne!!!

Szóval ebben a nem messzi jövőben mindennek a központjában a marketing és a technológia áll, minden pillanatra pontosan ki van számítva, meg van tervezve, a tévedés kizárt. A LoveStar egy Izlandon működő multi, amelyet a szintén azonos nevű személy(?) hozott létre, mindent átreformálva, kiirtva a fentebb említett személyességet, mindenféle emberi érzelmet, azok által irányított szociális, kommunikációs viselkedésformát. Nagyobb "leányvállalatai" is működnek ennek a gigacégnek, úgymint a távoli szigeten működő inLOVE, ahol meg lehet találni az "igaz szerelmet". Aki pedig a halálra készül, várja őt a LoveDeath, ahol már nyoma sincs a hagyományos temetkezésnek, egyenesen kirepítik őket az űrbe, utolsó útjukon még megcsodálhatják őket a hozzátartozók, mint hullócsillagok.

A szerelem sem úgy működik már, mint régen, hanem az embereket kikalkulálják egymásnak. Beleszólás, tévedés nincs, hiszen minden tudományosan kiszámítva, megtervezve működik. És ha valaki kételkedne, megkérdezheti a mindent tudó MEGBÁNÁS-t, mi lett volna, ha... A válasz minden esetben halál, katasztrófa. Szóval mindenki jól jár, ha aláveti magát a rendszernek.

Két szálon futnak az események. Az egyik LoveStar szemszögéből mutatja be a helyzetet, másfelől Indrii és Sigríur szemével is beletekinthetünk az eseményekbe, akik már-már krimibe illően fellázadnak a rendszer ellen. Hiszen annak ellenére, hogy nem egymásnak kalkulálták ki őket, váltig hisznek szerelmükben, nem hajlandóak alávetni magukat az elkerülhetetlennek.

Sokszor gondolkodtam már, hogy hová tart, mivé lesz a világ. Az biztos, hogy nem jó irányba, és a kisujjunkat sem mozdítjuk, hogy ez változzon. A könyv jól van megírva, nagyon jól. Mindenképpen jó, ha az emberek elgondolkodnak a jelenen és az abból következő jövőn is. Engem viszont meg is rémisztett ez a hihetetlen ötletgazdag lehetőség, eshetőség. Nem az én világom. Nem szeretem a disztópikus műveket sem könyvben, sem filmben. Szóval nem a könyv hibája, csak valószínűleg nem nekem íródott, és egy kicsit még emésztgetnem kell.

Hú, hát ez durva volt. Komolyan borsódzott a hátam egy-két jelenetnél. Módom sem volt eddig Matt Scudder történeteibe belemélyedni, de azért ezen változtatnom kell majd, mert nagyon izgalmas kis könyv volt.

A főszereplőt szerintem a nagy többségnek nem kell bemutatni, mert bár különálló történetekként, de jelent már meg több kötet is (talán nyolc) a kiadó gondozásában, amelyekben szintén Scudder göngyölít fel különböző bűntetteket.

A történet elején egy bokszmeccsen vagyunk a nyomozóval, merthogy rajong az elhagyatott területen lévő sportcsarnokban rendezett mérkőzésekért, és ott feltűnik neki egy férfi, vélhetően a kisfiával, amint az a gyermek haját félresimítja. Nem tudja honnan, de ismerős neki a mozdulat, a férfi, valamit felsejt benne, és ezek nem jó érzések.

Közben pedig van egy megbízatása is, mivel magánnyomozóként dolgozik. Ki kell derítenie, hogy egy nőt vajon a férje ölt-e meg. Halálának különös körülményei miatt béreli fel a halott nő testvére a nyomozásra, hiszen ha más nem, már a biztosítási összeg is elegendő indíték lehetett a nő meggyilkolására, a férj viszont szabadlábon van, és ha gyanúsítja is valaki, bizonyítékok nincsenek.. De vannak egyéb furcsa mozzanatok is a gyilkosság körül, amik kétkedésre adnak okot.

Miközben Matt próbál nyomokra bukkanni, folyamatosan lejátszódnak előtte a bokszmeccsen történtek is a férfival és a kisfiúval kapcsolatban, és folyamatosan próbálja szétválasztani a két ügyet. De ennyi még nem elég, hiszen úgymond véletlenül a kezébe kerül egy nagyon durva pedofil pornófilm, aminek halál a vége. Hihetetlen nyugalommal próbálja bontogatni a szálakat Scudder, de néha már én sem tudtam, merre is van az arra?

Amíg peregnek az események, saját magánéletét is szeretné rendbe szedni, illetve inkább erre Eleine noszogatja, aki tökéletes társ Matt mellett, másrészt pedig call girl. :-) Mindennek ellenére nagyszerűen egészítik ki egymást, ráadásul a lány is próbál segíteni a férfinek, ha mással nem is, azzal, hogy meghallgatja.

Folyamatosan eszembe jutott olvasás közben Harry Hole. Azt nem tudom, hogy csupán nyomozói munkájuk és alkoholizmusuk volt-e közös, de mindenképpen Matt felé húzott a szívem, hiszen jóval összeszedettebb, fegyelmezettebb nyomozót ismerhettem meg benne, és egy nagyon izgalmas, profin felépített történetet olvashattam.

Kissé lassú reakcióidővel, de szeretném megköszönni Szilvamag és Profundus Librum megkeresését, és ezúton válaszolok kérdéseikre.

Szilvamag kérdései:

1. Kedvenc sorozatod? (film)

Gilmore Girls

2. Kedvenc műsorod a rádióban?

Bumeráng, amíg volt, de ez is csak munka közben, mert egyáltalán nem hallgatok egyébként rádiót.

3. Mennyit költesz havonta könyvekre?

Mostanában csak gyerekkönyvekre és nagyon ritkán.

4. Mi volt a legutóbbi film, amit a moziban láttál?

Jégkorszak 4!!! :))) 3D-ben és a háromnegyed zacskó patikukival az ölemben, és egy ezen veszettül röhögő kisfiúval a jobboldalamon.

5. Mi a reakciód arra, ha valaki az általad egekig magasztalt könyvről negatív kritikát ír?

Semmi, viccesen max. hajba kapok vele, de hogy ezen megsértődjek...

6. Szoknya vagy nadrág?

Mostanság nadrág, de ha végre lefogyok, egyformán mindkettő.

7. Mi volt eddigi életed legkellemetlenebb szituációja, amit nem szégyellsz másokkal is megosztani?

Ó, rengeteg van ilyen, de ezeket még magam elől is rejtegetem valahol nagyon mélyen. :-)

8. Mi szerint választasz olvasmányt, ki és mi az aki befolyásolni szokott ebben?

Nyilván a hasonló ízlésűek véleménye, de mostanság már kiműveltem magam, és megtanultam szuperül választani. :-)

9. Melyik volt az a könyv, ami annyira rossz volt, hogy azóta sem tudtad elfelejteni?

Coelho összes műve (ami nálam hármat jelent), de említhetném a Határtalan szerelmet is.

10. Milyen szerepet tölt be az életedben a blogod?

Feltűnően nagyot, mármint időben. Egyébként annyira nem vészes, vannak sokkal fontosabb dolgok is az életemben. Szerencsére.

11. Ha szereplője lehetnél egy regénynek (lehet mellékszerep is, ami akár később főszereppé is válhat), melyik lenne az?

mangalica??? (kiszórásos alapon)

Profundus Librum kérdéseire pedig a válaszok, akinek csodálom a blogját, mivel mindig nagyon felkészült, színes, tartalmas bejegyzéseket "gyárt", és nem is tudom, mivel érdemeltem ki ezt a díjat felőle. :)

1. Ha ki kéne választanod egy idézetet, mely jellemezné a mostani céljaidat, értékeidet, melyik lenne az?

"A kályhában égett a tűz, az asztalon kosár állt kenyérrel, zöldséggel, krumplival, tojással, néha egy darabka túróval és káposztalevélbe göngyölt vajkockával. A kosár mellett tejesköcsög. Természetesnek találtam a dolgot, akárcsak mindazt, amiben részem volt itt." (Kveta Legátová: Szégyenlős szerelem)

3. Mikor, és mi motivált arra, hogy blogot indíts?

A kíváncsiság, hogy képes vagyok-e rá?

4. Milyen volt a fogadtatása?

Semmi különös, de azért meglepődtem, amikor akadt követőm. :-)

5. Van-e személyes élményed a blogos olvasóközönségeddel?

Általában akik kommentelni szoktak, azokat ismerem, viszont nagy meglepetés volt, amikor Andrew Nicoll rögtön a megjegyzés megjelenése után kedves szavakat intézett hozzám.

6. Ismerőseid/barátaid/kollégáid tudják, hogy a neten publikálsz?

Általában igen.

7. Melyik országba utaznál legszivesebben?

Izrael

8. Ha ide magaddal vihetnél egy írót/költőt 1 hétre, ki lenne az?

Hú, pl. Abraham Verghesét, és nagyon sokat beszéltetném. :-)

9. Melyik az a könyv amit minden fenntartás nélkül ajánlani tudnák nekünk?

Természetesen a Napos oldal, de akkor már stílszerűen, az előző kérdéshez kapcsolódva a Könnyek kapuját is feltétlenül.

10. Ha van példaképed, és publikus a személye, oszd meg velünk, és azt is, miért épp rá esett a választásod.

Ez sem jellemző, időszakonként feltűnik valaki, akit nagyon csodálok, de nem maradandóak.

11. Ha teljesülhetne egy kívánságod, mi lenne az? (csak magadra vonatkozhatna, világbékét, és az éhezés megszűnését nem kérheted.)

Végre lefogyni....

És magamról próbáljak összegyűjteni 11 dolgot?


1. Szeretem az olasz konyhát.

2. Gyűlölöm a kitineseket, főleg amikor koppan a fejen.

3. Gyanakszom, hogy kezd betegessé válni az olvasásmániám.

4. Újabban zsebpecával nyomulunk.

5. Fogunk is egy csomót.

6. Csenga szerint megnyugtató arcom van, de szerintem inkább egy favágó fiához hasonlítok. Meg a hangom is.

7. Nagyon utálom a mártíromságot. (de az előzőt nem ebből az indíttatásból írtam...)

8. Keserves küzdelmet folytatok a kisfiammal, hogy az alvó maciját (én csak dögnek hívom) bevarázsoljam a mosógépbe, de hasztalan, így rettentő büdös és koszos.


10. Soha ne kérje senki, hogy énekeljek!!!

11. Egyszer úgyis leszokok a kókuszrúdról, de azért a világbékéről nem.


Mivel rettentő gyors voltam eddig is, akiknek én feltettem volna a kérdéseimet, mind megkapták a díjat, úgyhogy csendben elkullogok. :)

Amióta saját, külön bejáratú családom van, mániám lett a befőzés. Nem mondom, hogy túl nagy repertoárral rendelkezek, azokat viszont habzsolja az összes szerettem, mert tény, hogy a házi lekvárokhoz, savanyúságokhoz semmi sem hasonlítható. És azt ki sem tudom fejezni szavakkal, milyen érzés, amikor a saját eperlekváromtól maszatos a gyermekeim arca. Ezért is tűnt fel egyből ez a csodaszép és vaskos kiadvány, aminek már a borítójától is csorog a nyálam.

A 239 oldalon nemcsak hogy befőzési technikák, hanem komplett receptek is találhatóak, kombinálva, színesítve az eltett gyümölcsöket-zöldségeket husokkal, egyéb, másfajta ételekkel.

Nem sok önbizalmam volt annak idején, amikor belefogtam ebbe a hobbiszintű tevékenységbe, de rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem ördöngösség, ez a könyv pedig rengeteg új ötlettel segít abban, hogy még színesebb legyen spájzunk külleme. :-) Nagy alapossággal sokféle módszert ismertetnek meg velünk a szerzők, arra is figyelve, hogy részletesen bemutassák a tárgyi hozzávalókat is, amire az egész folyamat során szükségünk lehet. Kezdő konyhatündérek se ijedjenek meg, mert nagyon kedvesen, szeretettel tanítgatnak bennünket ebben a kötetben.

Kedvünkre válogathatunk a dzsemek és zselék - befőttek, konzervek és lekvárok - nyalánkságok, krémek - savanyított zöldségek és gyümölcsök - salsák, relishek és chutney-k - ételízesítők és szószok színes palettájából. Olyat nem is találtam, amit nem szeretnék kipróbálni.

Egyébként már attól jókedvre derül az ember, ha csak úgy minden további szándék nélkül lapozgatja az albumot, mert gyönyörű, de előre szólok, úgysem bírja ki senki, mert nagyon inspiráló.

Ó, és spuri a piacra, mert most aztán mindenféle csodát be lehet szerezni a befőzéshez, ami szem-szájnak ingere, hiszen SZEZON VAN!!!!!!

5/5***

GABO Kiadó, Budapest, 2012
Fordította: Gáti Anna
Eredeti cím: The Art of Preserving
239 oldal

Nemcsak azért írok egy posztban erről a két mesekönyvről, mert ugyanannak a kiadónak a gondozásában jelentek meg, hanem azért is, mert otthon ezek most össze vannak nőve. Mindkét gyermekem megtalálta bennük a korosztályának megfelelő mesekönyvet, úgyhogy esténként ölre menő harc folyik, hogy kivel kezdjünk. Azon túl, hogy rendkívül igényes, szépen kivitelezett könyvekről van szó, a tartalom sem hagy kivetni valót maga után.

Rémusz bácsi meséit az én korosztályomnak nem nagyon kell bemutatni, hiszen gyermekkoromban rendszeresen hallgattam/néztem a tévében bábfilmsorozat formájában. Nagyon hosszú múltra tekint vissza, hiszen Joel Chandler Harris először 1881-ben gyűjtötte össze és vetette papírra a La Fontaine-szerű állatmeséket.

Rémusz bácsi egy kisfiúnak meséli el a történeteket, tanmeséket, amelyeknek szinte mindig a jószívű, ámde furfangos Nyúl a főszereplője. Folyamatosan menekül az erdőben lakó vadállatok elől, és nem győz különböző fondorlatokat kieszelni megviccelésük érdekében.

7 mese található a kötetben, pont egy-egy estére valóak, aztán lehet újrakezdeni. Mi talán a harmadiknál tartunk... mármint újrakezdésben. :)

Bizton állíthatom, hogy nem csak gyermekeimnek szerez örömöt az olvasása, én is nagyon élvezem őket. A mostani kiadást Varró Zsuzsa fordította és Csics Emese rajzai díszítik.

És akkor itt a másik versenyző, amiért a 3 1/2 éves kisfiam rajong. Van itt minden: munkagépek, tűzoltóautó, emeletes busz, ami szem szájnak ingere, de az én gyerekemnek mindenképpen. Már egészen pici kora óta akár órákon keresztül is elácsoroghattunk egy-egy építkezés mellett, úgyhogy tudtam, hogy ez is nagyon jó választás lesz.

Bájos, kedves, megnyerő kis borító, amelybe első látásra beleszerettem. Nyolc különálló mese alkotja a kötetet, amelyekben van hisztis busz, lusta teherautó, gyáva tűzoltóautó... Emberi, kisgyermeki tulajdonságokkal vannak felruházva ezek a járművek, és mind-mind tanítja ezeket a csöppségeket a bátorságra, jóságra, kitartásra.

A mesék nem túl hosszúak, pont megfelelőek arra, hogy egy ilyen korú gyermek figyelmét fenntartsák.

A kötetet rendkívül kedves rajzokkal Janka Tamara és Neuburger-Kohánszky Kinga illusztrálta.

Mindkét könyvben nagyon tanulságos mesék vannak, ez külön öröm volt számomra ebben a mai világban. Nagyon remélem, hogy minél tovább ki tudom tolni a meseolvasás időszakát, mert közhelyesen hangzik ugyan, de nagyon fontos!

Már amikor ezt az idétlen borítót megláttam, tudtam, hogy kell nekem ez a könyv. :) Bár el kell, hogy mondjam, szerintem nem tükrözi a két főszereplő küllemét, talán a személyiségüket picit. Ezek nagyon szerencsétlenül néznek itt ki a borítón, de pont ez tetszett meg.

Na akkor! Sok véleményt olvastam a könyvről, és több helyen hasonlították McCarthy Vad lovak c. könyvéhez. Tényleg van valami benne, bár az egy jóval fajsúlyosabb mű véleményem szerint, ráadásul nem a humoráról híres. De nekem is sokszor eszembe jutott olvasás közben. Ezt viszont végignevettem, annak ellenére, hogy azért voltak durva részek is benne, de alapvetően vígjátékként olvastam. A szövege rém egyszerű, mégis szórakoztató, olvastatja magát. A történet sem túl bonyolult, úgyhogy valahol máshol van a titok nyitja.

Két testvérpár, Eli és Charlie Sisters talán utolsó akciójába csöppenünk bele. Bérgyilkosok (szépen megfogalmazva mesterlövészek) mindketten, együtt dolgoznak, és egy újabb, mint már mondtam, talán az utolsó megbízatásukat indulnak teljesíteni vadnyugati bandavezérük utasítására.

A Sisterst testvérektől mindenhol rettegnek, bár kívülállóként ez elég vicces volt, mert hihetetlen béna mindkettő a maga módján. Eli a lágyabb, "szeretetreméltóbb", szerencsétlenebb és egyben a narrátor is, Charlie pedig a kemény, szívtelen vonalat képviseli, ő próbálja a macsó szerepet magára ölteni, de valahogy ez is vicces, mint minden más. Célpontjukat nem ismerik, ahogy a kivégzés okáról sem tudnak túl sokat, de nekik tök mindegy minden, csak ezen a melón legyenek túl. Naná, hogy minden akadályozó tényező közbejön, útjtuk során rengeteg sérült jellemmel találkoznak, és a fegyverek szinte mindig előkerülnek. A legegyszerűbb manővereket sem tudják öldöklés nélkül véghezvinni.

Az egésznek paródiaíze volt, szórakoztam is jót rajta, mégis valahol belül pedig rezgett a léc érzelmek terén, hiszen ez a két testvér (főleg Eli) saját magával is vívódik, ami leginkább a végén, az anyjukkal való találkozáskor derül ki.

Jó volt, na!

Aki nem olvasta még a sorozat első két kötetét, ne folytassa, mert lehetnek benne spoilerek!!!

Huh, a végére értem! Szerencséje van Larssonnak, hogy a könyv egynegyede környékén belehúzott, mert addig sokszor akartam erőszakkal befejezni, számomra rém unalom volt. De aztán hozta a szokott formát, letehetetlenné vált. Hosszú lélegzetvételeket tartottam a kötetek olvasása közben, de szerintem simán lement volna egyben is a három. Nem csoda, hogy világszerte viszik, mint a cukrot.

Bármennyire is izgalmasan végződött az előző rész, az nyilván nem volt nagy meglepetés, hogy Lisbeth életben marad Zalacsenkóval, azaz az apjával való brutális összecsapást követően, ráadásul a kórházban pár szobányi különbséggel helyezik el őket, és az indulatok még mindig forrnak mindkettejükben.

Mint az már kiderült, apjának szerves része volt a svéd titkosszolgálat sötét oldalának életében, és ez a szűk kör, amelynek magas rangú, korrupt hivatalnokok is részesei, egyből szerveződni, szervezkedni kezd, hiszen a lebukás veszélye most mindennél közelebb került. Azt pedig mondani sem kell, megszokhattuk, hogy a módszerek között nem válogatnak. Első számú célpontjuk a lány és annak barátja, Mikael Blomkvist, akiket mihamarabb likvidálni kell. A súlyos törvénytelenségekről egyre több bizonyíték van Mikael kezében, de vajon lesz-e elég idő azoknak nyilvánosságra hozatalára!? Ráadásul a lány élete továbbra is veszélyben forog, rá is figyelnie kell.

Kapcsolatuk egy külön téma, számomra nagyon szórakoztató volt, ahogy kerülgetik egymást, mint macska a forró kását. Másfajta, változatos színt visz az egyébként is izgalmas történetbe.

Kósza hírek keringenek szerte a világon, hogy létezik még több folytatása is a trilógiának, hát én reménykedem és nagyon kíváncsian várom.