Erika
Ez a fantasztikus könyv most olyan jól esett a lelkemnek, hogy csak na! Az első, ami eszembe jut, hogy feltétlenül ráveszem 10 éves kisfiamat, hogy ne riadjon el a terjedelmétől, olvassa el mindenképpen. A második, hogy ez a könyv tele van élettel, szeretettel, életszeretettel.

Szívembe zártam Lawrence Anthonyt és az ő elefántjait. Nem különösebben a kedvenc állataim, de ahogy bemutatta őket nekem, ahogy finoman, óvatosan közel vezetett hozzájuk, muszáj azt mondanom, hogy odavagyok értük.

Döbbenetes, ugyanakkor nagyon nagy erőt adó történet arról, hogy ez az ember mit visz véghez sok-sok segítőtársával együtt annak érdekében, hogy megmentse, megőrizze, még tovább fejlessze a Dél-Afrika szívében lévő zuluföldi vadrezervátumot.

Egy nap szokatlan kérést intéznek hozzá. Arra kérik, fogadjon örökbe egy hányattatott sorsú vad elefántcsordát. Szörnyű, amin már eddig keresztülmentek ezek az állatok, és ha Anthony nem segít, akkor az egyet jelent a kilövésükkel. Ez merőben ellenkezik a természetvédő életszemléletével, úgyhogy egy-két percnyi gondolkodás után igent mond.

A szállítmány megérkezésekor rögtön látja, hogy nem túloztak az állatok viselkedésének ecsetelésekor, sőt. A válogatottnál válogatottabb borzalmakon keresztülment példányok az első perctől fogva védik saját területüket, életüket, mindenkivel szemben bizalmatlanok, támadásra készek.

A könyv azt a hosszú utat, sok-sok évet mutatja be, amely alatt a szerző kitartó munkájával, szeretetével, türelmével, gondoskodásával kivívja az állatok bizalmát, amely által szinte a csorda életének részévé válik, tiszteletben tartva azokat. Kölcsönösen tanulnak egymástól, és sokszor a könnyeimen át csodáltam ezt az embert és az elefántokat, mire képes a szeretet, a hit, a kitartás, bármennyire is közhelyesnek hangzik. Elhittem minden szavát, és akár holnap munkába állnék nála, ha családomnak is helyet biztosítana...

5/5***

Park Könyvkiadó, 2014
Fordította: Lukács Laura
Eredeti cím: The Elephant Whisperer
422 oldal
Erika
Vágyaim, álmaim egyik tárgya a helyszín. A borzongató, tiszteletet parancsoló, ám mégis fenséges, gyönyörű ír partvidék. Ugyan már a helyszín megadja nekünk a kellő bizsergést, erre rátesz még egy lapáttal a történet maga, hiszen mindvégig ott van a háttérben a misztikum, a balsejtelem.

Grania Ryan épp a parton sétálgat, amikor a meredély szélén meglát egy aprócska kislányt. Ő maga, de mi sem tudjuk egy ideig biztosan, hogy látomás-e, amit lát vagy valóság. Ha valóság, akkor a kislány mindenképpen életveszélyben van, hiszen a partszakasz rendkívül veszélyes, ráadásul a viharos tenger is tombol. Grania nem is sejti, hogy ezzel a kislánnyal ebben a pillanatban végleg összefonódnak, a jövőjük eggyé válik.

A fiatal lány New Yorkból menekült haza szülőföldjére. Egy tragédia után minden magyarázat nélkül ott hagyta élettársát, Matt-et és felfelé ívelő karrierjét. Nem számít senki és semmi, csak hagyják békén, had rendezze az életét. Szülei sem nagyon értik mi zajlik le lányukban, csak értetlenül állnak ők is a telefonnál, amikor nap mint nap telefonál a tengerentúlon a kétségbeesett férfi.

Eközben Grania és a Aurora kapcsolata egyre mélyebbé válik, olyannyira, hogy a gyermek apja felkéri, hogy egy hónapra vállalja el távollétében a kislány felügyeletét, akinek édesanyja tragikus körülmények között meghalt. Nagyon sajátságos a helyzet, mert mint ahogy azt Grania édesanyjától megtudja, évtizedek óta fennálló viszály, kimondatlan ellentétek feszülnek a két család között, ötvözve sok-sok misztikummal is, és mindig a lány családja húzta a rövidebbet. Pont ezek miatt az okok miatt édesanyja óva inti lányát attól, hogy ilyen mélyre fűzze a kapcsolatot a családdal.

A férfi visszatérte után újból több időre eltávozik, egyre gyanúsabb minden, de Grania örül, hogy még több időt tölthet a kislánnyal, addig sem kell a saját életén gondolkodnia.

Végig titokzatos sejtések, borzongások tarkítják a történetet, folyamatosan kutakodtam, milyen rejtélyeket, sérelmeket őriz Grania édesanyja. Az összes szekrényben szellemeket láttam... :D

A történet sokszor rugaszkodott el az én mértékeim szerint túlontúl a valóságtól, de végül is a végén a felhők mögül előbukkanó nap, a titkokról lehullott leplek miatt mindig túllendültem a bennem lévő kérdéseken.

Az írónőnek Fény az ablak mögött címmel jelent még meg Magyarországon könyve. Azt pedig pláne ajánlom! :D

4/5

General Press Kiadó, 2014
Fordította: Stier Ágnes
Eredeti cím: The Girl on the Cliff
440 oldal
Erika
Az a helyzet, hogy én bármennyire is szeretném követni az álmaimat, amelyek arról hitegetnek, hogy híres énekes leszek vagy/és nagyon híres festőművész, be kell látnom, hogy rajtam már csak a furkósbot segít ezeken a területeken.

Ám van egy családom, akik HÁLA AZ ÉGNEK!!! semmilyen formában nem örökölték tőlem a "tehetséget", szóval ők tényleg tehetségesek, és kimondva, kimondatlanul őket szerettem volna megörvendeztetni ezzel a kiadvánnyal. Abszolút sikerült, hiszen hatalmas lelkesedés fogadta már a látványát is. Azonnal belemerült mindenki és szebbnél szebb rajzok születtek egyből.

Miben segít a könyv? Először is megtanítja az alapokat, amelyek nélkülözhetetlenek az alkotás teljességéhez. (Oh, ez nagyon fennkölt volt, de komolyan írtam amúgy.) Sok tippet ad különböző technikákkal kapcsolatban, hogy minél inkább a valósághoz hűen tudjuk ábrázolni az adott modelleket. Tanácsot ad, mire lesz szüksége a művészjelölteknek, hogyan fogjon hozzá az egész művelethez. Megmutatja milyen a helyes kéztartás, és még sok-sok nagyon hasznos elméleti információt (is) találhat benne az, aki tényleg komolyan gondolja.

A könyvben tematikusan rendszerezve ismerkedhetünk meg a különböző témájú rajzokkal, akár az ember-, állatábrázolással, csendélettel, perspektivikus ábrázolással stb.

És mellesleg azt ígéri a könyv, hogy mindenki meg tud tanulni rajzolni, amennyiben elég lelkes és kitartó. (Egy kivétel azért van, pedig ő is nagyon-nagyon lelkes lenne, a kitartás már megkérdőjelezhető, azt elismeri...)

És hát én olyan, de olyan nagyon büszke vagyok. Ez volt az első rajz nagyobb gyermekemtől. Szerintem szebb, mint az eredeti. Elfogult vagyok? Legyen! Akkor is szépnek látom! :D

5/5

GABO Könyvkiadó, 2014
208 oldal
Erika
Múltkor dicsekedtem, amikor a sorozat második részét olvasta a fiam, milyen lelkesen falta a sorokat őszi szünetben, úgyhogy azon felbuzdulva, beszereztem az első részt is. Azt akkor is jeleztem, hogy bátran olvasható önálló kiadványként is, úgyhogy nem riasztott el az sem, hogy visszafelé haladunk.

Biztató volt a gyermek arcán megjelenő öröm is, amikor meglátta a könyvet, úgyhogy reménykedem.

Belelapozgatva a könyvbe, láttam, hogy megint nagyon izgalmas kalandok előtt állunk. Bűntény most is történik, bár már a cím és a címlap is sokat sejtet. Véres lábnyomok, sokat mondó, összeszűkült tekintetek... brrr.

Pierre Paté, a híres séf szőrén-szálán eltűnik. Nem tudni biztosan, hogy ő maga menekült el vagy bűncselekmény áldozata lett. Természetesen a rendőrséget lepipálva, Mr. Moonlight válogatott csapata ismét formába lendül és megindul a nyomozás. Nem állhat semmi az útjukba, az ő eszükön nem lehet túljárni. Mindent megtesznek, hogy az igazság napvilágra kerüljön.

Faggatva fiamat, aki nagy nehezen felemelte fejét a könyvből, azt mondta, hagyjam békén, majd elmondja a végén! :D Szerintem kölcsönkérem tőle!

Az illusztráció, a történet megint kifogástalan. Remélem, jönnek a következő részek is!!!

A második rész ismertetésekor nem tértem ki a történetben szereplő gárda vicces neveire. Kedvencünk a Finci Le Brie, a cuki kis egér. Egységesen szeretjük! Meg a könyvet is! :D

5/5

Ciceró Könyvstúdió Kft.
Fordította: Berényi Márk
122 oldal
Erika
A könyv beszerzésének az aktualitása természetesen a mozifilm megjelenése volt a hazai filmstúdiókban. Valahogy ez a nem éppen az éles eszéről híres medve kimaradt az eddigi életünkből, ideje volt ezen változtatni.

Nem olvastuk még végig, épp csak belekezdtünk, de különösen a kisebbiket nagyon leköti, sokat nevetünk, milyen lehetetlen helyzetekbe tud keveredni ez a nagyon szerencsétlenül kinéző, ám mégis igen szerethető mackó.

Az alapsztori ugye az, hogy miközben a Brown házaspár várakozik a londoni Paddington pályaudvaron, egy hús-vér mackóra bukkannak, akinek a nyakába van akasztva egy tábla, amelyen ez áll: "Kérem, törődjenek ezzel a medvével! Köszönöm." :D Ki tudna ellenállni egy ilyen kérésnek?! Mi biztos nem, különösen, hogy a kedvenc "alvóállatunk" is egy mackó. :D

Ez a mackó azonban több, mint egy átlagos játékmedve, és szinte rögtön a család szívébe lopja magát. Bár akkor még nem tudják, milyen kalamajkákat képes okozni, hogy fogja feldúlni az életüket. Bárhová mennek, bármit csinálnak, garantálva van, hogy valami izgalmas, nem mindennapi történik velük. És bár sokszor borítja ki a családot, a mackó igazát is meg kell adni időnként.

A maci, aki egy pályaudvarról kapta a nevét, imádja az angol marmeládot, sok óvodásnak, kisiskolásnak okozhat örömet, csak ajánlani tudom.


Ciceró Könyvstúdió Kft.
Fordította: Tandori Dezső
168 oldal
Erika
"Angol vidék, tanyaház, nyári nap az ezerkilencszázhatvanas évek kezdetén."
Ezzel a kezdettel egyből beékelt engem a könyv a fotel mélyére egy kockás pléddel és egy meleg teával, és természetesen pöttyös bögrében. Leginkább sosem keltem volna ki, annyira elvarázsolt ismét az első perctől fogva.

És megint egy ugrabugrás könyv a múlt és a jelen között, amit én egyáltalán nem bántam, sőt.

1961 az az év, amikor Laurel, a fiatal, gyönyörű lány arról ábrándozik a fán megbúvó lombkunyhóban, hogy milyen sikereket fog elérni színésznőként, hogy fog lábai előtt heverni a világ, hogy valósítja meg az álmait, amelyeknek nincs határuk. Épp kisöccse születésnapi partija zajlik, és már mindenki a torta felszelésére vár, amikor Laurel egy vérszomjas bűntény szemtanúja lesz, amely egész hátralévő életét befolyásolja, arra még idős korában is árnyékot vet.

A cselekmény három szálon fut, és amolyan Mortonosan, szép lassacskán ismerhetjük meg a történteket. Hol visszaugrunk a II. világháború kezdetéhez, hol 2011-be. Sajnos idegőrlő módon injekciózza nekünk az információkat. Mellékes adalékként olvasgattam eleinte a fiatal lány anyjával, Dorothyval történteket, amelyek 1941-ben játszódnak, és számára is egy pillanat alatt változik meg minden. Neki csak az lenne a fontos, hogy úgy, mint később a lánya, ő is megvalósíthassa álmait, ne álljon senki az útjába, és ebben szerelme, Jimmy lehessen a társa. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább rájövünk, hogy nagyon is fontosak, nagyon is közrejátszanak a történtek az akár 70 évvel később történtek szempontjából is. Mi történt Jimmyvel? Vagy Viviennel, Dorothy legjobb barátnőjével? Mi történt a szerelemmel, a barátsággal?

2011-ben járunk. Laurel híres, ünnepelt, Oscar-díjas színésznő, de az árnyék még mindig ott van, ugyanúgy kísért a múlt, mint annak idején. Kényszert érez rá, hogy visszatérjen a suffolki tanyaházhoz és megkeresse azokat a mozaikdarabkákat, amelyek rávilágítanak arra, miért alakult úgy az életük, ahogy alakult? Miért kellett megtörténnie annak a borzalmas bűnténynek? Muszáj tudnia, másképp nem tud megnyugvást találni.

Nem is tudom, hogy illik-e, lehet-e az esztendő elején év könyvét avatni, de az biztos belefér, hogy megelőlegezzem neki a titulust. Én csak döbbenten álltam a több ezer mondat előtt, hogy te jó ég, hogy szed össze Morton mindig ilyen gyönyörű szép szóláncokat!?

5/5

Cartaphilus Kiadó, 2014
Fordította: Borbás Mária
Eredeti cím: The Secret Keeper
488 oldal
Erika
Mindkettő karácsonyi ajándéknak szántam. Természetesen az egyiket egy kislánynak, a másikat az én Stilton rajongó fiamnak. Mindig tökéletesnek gondolom ezeket a könyveket spontán is, ünnepekre pedig még inkább jó alkalom, hogy meglepjük vele a gyerekeket. Nálunk már teljesedik a sorozat, lassan-lassan felsorakozik az összes, aminek nagyon tudunk örülni otthon. :D


"Tea Angyalai hihetetlen kalandba bonyolódtak! Rendkívüli utazásra indulnak, hogy felfedezzék a világűr titkait. Ezúttal sem lesz könnyű dolguk, mert űrhajótörés és lázadó robotok nehezítik az útjukat, melynek végcélja: a Hold!"






 
"Micsoda hajtás volt a Rágcsáló Híreknél! Hegyekben álltak az aláírandó szerződések, az elolvasásra váró kéziratok, és megírandó cikkek... Sok-sok átdolgozott óra után elszenderedtem az íróasztalomon, és hirtelen az Északi sarkon, egy játékgyárban találtam magam! Egy varázslatos feladat várt még rám azon az éjjelen. Soha nem fogjátok kitalálni, mi volt az..."


 Alexandra Kiadó
Erika
Nagyon szeretem az olyan történeteket, amelyek egyszerre játszódnak a régmúltban és a jelenben is. Főként ha nagyon hosszú időszak telik el az események között, akár két emberöltő is. Ilyenkor érdekes a különböző szempontokat összehasonlítani, akár az időbeli különbségek függvényében is.

Nem véletlen ez a bevezető, hiszen ez a könyv is ugrándozik múlt és jelen között, felváltva beszélik el a szereplők a történteket.

Már a főszereplő, Roberta Pietrykowski munkája is felkelti az érdeklődést a könyv iránt, hiszen a nagyon izgalmas Old and New Bookstore nevű antikváriumban dolgozik. A fiatal lány megszállottja a régi dolgoknak, elsősorban a múltban íródott leveleknek.

Fordulóponthoz érkezik az élete, amikor egyik nap egy személyes indíttatású levelet talál lengyel származású nagyapjától, amely a nagymamájának szól. A háború idejéből származó levél sok kérdést felvet a fiatal lányban, amelyek onnantól nem hagyják nyugodni, de erről nagyon idős és beteg nagyanyját nem meri megkérdezni szemtől-szemben. Vajon milyen titkokat rejt a tartalma a levélnek, és vajon miért későbbi dátumozású, mint ahogy tudomásuk szerint elhunyt a nagyapja? Ezek mind-mind ott fortyognak a lányban.

Mindeközben fejezetről fejezetre visszarepülünk a múltba és Dorothea, a nagymama élményei, emlékei is egyre élesebb megvilágításba helyezik a történteket. Megismerjük az életét, amely egy pillanatig sem volt egyszerű, hiszen alkoholista férjével évekig küzdenek gyermekáldásért, de amikor az megérkezik, akkor is beborul fejük felett az ég. A háború kitörésével egy időben pedig meg is romlik kapcsolatuk, a férfi eltűnik a fiatal lány életéből. De vajon azt az űrt, amit a sok nélkülözés okoz a lány életében, egy ismeretlen lengyel pilóta, aki egy nap váratlanul kopog az ajtón, pótolni tudja-e? Az biztos, hogy mindkettejüknek hatalmas áldozatokat kell hoznia, és így sem biztos, hogy a jövőjük összefonódhat.

Miközben Roberta lázasan nyomoz felmenői után, saját élete is romokban. Ő maga sem tudja, mit akar igazán az élettől, teljesen bizonytalan minden lépésében. 

Munkahelyének, az Old and New Bookstore főnökével való régre visszanyúló, bár kétségtelenül tartózkodó barátsága sokat segít neki, de ott is eljön az a pillanat, amikor már onnan sem várhat segítséget. A lány magára marad a titkokkal, kérdésekkel, a nyitott bőrönddel.

4/5

Athenaeum Kiadó, 2014
Fordította: Farkas Eszter
Eredeti cím: Mrs. Sinclair's Suitcase
336 oldal
Erika
Moyes-t eddig sem kellett reklámozni nekem, mint a kiéhezett vadkacsa, úgy repültem rá mindegyik könyvére. Ez a mostani viszont még annál is jobban tetszett, mint az eddigiek.

Jess a főszereplő, egy középkorú, belevaló nő, aki egyedül neveli saját lányát és volt férje egy korábbi kapcsolatából származó fiát. Ez így már önmagában is elég sok gondot rejt magában, de emellett egyikük sem egyszerű eset. Jess amolyan öntörvényű, saját lábán megállni próbáló, senkitől segítséget elfogadni nem akaró nő. Tanzie, a lánya matekzseni, és ebből szinte törvényszerűen következtethető, hogy kilóg mindenféle sorból kortársai közül. Féltestvére pedig még inkább az emós irányzat követésével. Ő rendszeresen súlyos veréseket kap, amelyek még jobban növelik belső szorongását.

És hol van az apa? Punnyad anyuci szoknyája alatt, mert ő nagyon elfáradt a nagy semmittevésben. Egy fillért sem ad Jessnek, a nő pedig hagyja, mert támogatni akarja férjét a talpra állásban.

Aztán egyszer csak olyan lehetőséget kap a kislány, amelyet egyszerűen vétek lenne kihagyni, viszont ehhez óriási pénzösszegre lenne szükségük, ami nekik egyáltalán nincs. A kislány részt vehet a matematika olimpián, ahol akkora pénzösszeg a nyeremény, amely pont elegendő lenne egy másik nívós intézmény tandíjára, ahová szintén felvették, és nem mellesleg megváltoztathatná vele saját és családja életét. Ehhez viszont el kell utazni Skóciába, ami szintén nem kevés pénzbe kerül. Jess alkalmi takarításból, éjszakai vendéglátásból él, ami éppen csak elég a napi betevőkre. Így is oszt-szoroz, mit csoportosítson át egy fontosabb számla sürgető befizetése miatt.

És akkor adódik egy lehetőség, amit úgy érez, kénytelen kihasználnia, bármennyire becstelen is. Egyik munkaadóját lerészegedve támogatja haza, amikor a taxiban megtalálja annak teletömött tárcáját. Esküdözik magában, hogy amilyen gyorsan csak tudja, visszaadja a pénzt.

Egy ócska tragaccsal kelnek útra, amely az első pár kanyar után lerobban, és ekkor jön Ed, a munkáját vesztett, épp az összeomlás állapotában lévő, nem mellesleg pedig a "kirabolt" férfi, Jess munkaadója... Felajánlja a családnak, hogy ő elfuvarozza őket Skóciáig, úgyis arrafelé van dolga.

Megkezdődik a végtelen utazás, amely alatt annyi minden történik velük, amik összességével, összeadódva, megszorozva, osztva megváltoztatja kivétel nélkül mindegyikük életét, még Norman a behemót házi kedvenc mindennapjait is.

Tetszik, hogy minden nagyon realisztikus, ezáltal teljességgel hihető is. Nincsenek kicsinosítva a jellemek, sem a helyzetek, mindent a maga rideg valójában láttat Moyes. Pont ezért nagyon meg tudtam hatódni, amikor érzelmes részekhez értünk. Teli van sebezhetőséggel, szeretettel, érzelemmel, könnyekkel ez a könyv, ugyanakkor a nevetést sem hagyja ki belőle, hiszen olyan helyzeteket teremtett ez a közös autózás, amilyeneken vagy sírunk vagy nevetünk, váltogathatjuk az érzéseket folyamatosan.

A borító pedig? Jaj, gyönyörű! És úgy sétálgatnék én is ott a tengerparton olyan vékonyan, mezítláb, tuti boldogan.

5/5

Cartaphilus Kiadó, 2014
Eredeti cím: One Plus One
416 oldal
Erika
Két apropója volt ennek a könyvnek. Az egyik, hogy kb. 1 hónapja találkoztam először Magdival a karácsonyi kiadásban, és akkor menthetetlenül beleszerettem. A sorozatgyűjtés már itt egyértelműen megkezdődött, másrészt pedig szilveszterkor van a kisfiam születésnapja, úgyhogy ez a kötet ebből a szempontból is teljesen aktuális volt.

A rajzok, a teljes illusztráció továbbra is elvarázsol, nem tudok betelni egy-egy oldallal. Sajnálom mindig, hogy olyan kevés a szöveg oldalanként, mert még ott időznék sok ideig, amikor csak egymagam forgatom (mert ilyen is van, igen). A kisfiam pedig végképp gondoskodik a részletes tanulmányozásról, mert addig nem enged tovább lapozni, amíg fel nem fedeztünk minden apró részletet. :D

Valahogy azt hittem, hogy Magdi szülinapját ünnepeljük, de nem. Most Nyuszi a szülinapos, viszont bármennyire is gondosan szervezte meg a bulit, egy nagyon fontos dolgot, talán a legfontosabbat elfelejtette. De hiszen mire valók a barátok? Alma Magdi megint épp jókor érkezik és segít, hogy felejthetetlen élmény legyen Nyuszinak a szülinapi buli a sok-sok baráttal együtt.

5/5***

General Press Kiadó, 2012
Fordította: Szalay Zsuzsanna
32 oldal
Erika
"Állj! Ki akarok szállni!"
Nekem ez nagyon-nagyon tetszett, rég nevettem ennyit, mint ezen a könyvön! Nem is nagyon értem azokat a negatív kritikákat, amelyek pont az abszurditása miatt kifogásolják a történetet, hiszen az benne a pláne! És persze, hogy le van minden sarkítva, ki van minden élezve benne, így hat. Másrészt Townsend-től mi mást várhatnánk az Adrian Mole könyvek után? :-)

Adva van ez az Eva nevezetű főszereplő, aki - miután ikrei kirepülnek középiskolába - úgy dönt, hogy vége, befejezte, ő bizony befekszik az ágyba, és onnét többet fel nem kel. Még elrendezgeti a lakást, aztán már úgy van vele, hogy csak a remény van hátra, hogy táplálásáról, egyéb alapvető szükségleteiről majd gondoskodik a férj, egyéb rokonok, barátok.

Meglepően jól fogadják a hírt a rokonok. A férj, Brian az, akinek a kezdeti lökést meg kell adni ahhoz, hogy megszokja a rákényszerített helyzetet, de aztán viszonylag ő is könnyen akklimatizálódik.

Eva fő "támogatója" Alexander, aki gyakorlatilag minden kívánságát lesi és teljesíti. Szinte a múzsájává válik a nő, majdhogynem feladja saját életét is, csakhogy annak szolgálatában lehessen. Szereti a nőt, ez kétségtelen de vajon lehet így élni hosszútávon? És mi van a férjjel? Vagy az is teljesen rendjén van, az új helyzetbe teljesen belefér, hogy Brian szeretője is odaköltözzön, és mint egy szép nagy család, ösztökéljék egymást a jóra? Vagy a rosszra? Minden relatív.

Mindenki teljesen idióta ebben a könyvben, egyszerűen nincs egy kikövetkeztethető normális cselekedet. Szinte már Eva ágyban maradása tűnik a legmegmagyarázhatóbbnak. Az ikrek sem egyszerű esetek, mindkettőnek van valamiféle degenerált vonása, de ezen annyira már nem is csodálkozunk a többi szereplőt ismerve. :-)

Sokszor a visítós röhögést próbáltam visszafojtani, ugyanakkor mindamellett, hogy szerintem rém viccesen írta meg az írónő ezt a történetet, nagyon(!!!) is fontos mondanivalója volt számomra, és jelentős problémát takargat a humorral. Érthető-e, hogy bent maradt az ágyban Eva? Teljességgel!

Amúgy pedig az ünnepek után végképp megértem Evát, úgy érzem, én most 2 évre is befeküdnék az ágyba. :-)

4,5/5

GABO Könyvkiadó, 2014
Fordította: Nemes Anna
392 oldal