Erika
„Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.”

Megdöbbentő történet a tizenhat éves Josie Moraine viszontagságairól a New Orleans-i alvilág sűrűjében. Prostituált anyjára nem számíthat, így az egyik helyi bordélyban "karolják" fel a lányt, ahol a körülményekhez képest valóban vigyáznak rá.

A lány rendkívül jó eszű, ezt tudják párfogói is, így sokkal nagyobb tervei vannak az életben, mint amit a jelenlegi lehetőségei adhatnának. Filmszerűen peregnek előttünk az események, egyik pillanatban könnyebbnek tűnik a kitörés, máskor pedig lehetetlennek, de ez a lány valami hihetetlen hittel, önbizalommal tekint a jövőbe, emberi jóságát, méltóságát mindvégig megőrizve.

Fantasztikus volt egy olyan könyvet olvasni, ami alapvetően rendkívül nyomasztó, mégis minden rossz ellenére a szuper karakterábrázolásoknak köszönhetően szinte csak a jót látta mindenkiben az ember. Döbbenetesen fura, a mindennapitól mindenképpen távoli egyedek vonulnak itt fel, hozva magukkal a romlás szagát. Mégis az árnyék mögül mindig felsejlik valahogy a fény.

Hű képet ad a könyv az 1950-es évekbeli New Orleansról, annak minden mocskáról, piszkáról, körülfonva egy jó kis krimiszállal is.

A szerző hazánkban megjelent másik könyvéről, az Árnyalatnyi reményről már korábban írtam.

4,5/5

Maxim Könyvkiadó, 2013
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Eredeti cím: Out of the Easy
332 oldal
Erika
Steinbeck nagy klasszikus és nekem nagy kedvencem is. Mindig bízhatok benne, ha az élet nagy igazságaira, szép gondolatokra vágyok. Sosem csalódtam benne. Áradozásom róla már ismerős lehet, hiszen írtam róla itt, itt  és itt is.

Ez a rövidke történet egy dráma, a háború megszokott drámája. A harcot az emberi oldalról közelíti meg, kiélezve arra, hogy egy háború mindig áldozattal jár, és sosem felejthetjük el ezeket a borzalmakat, muszáj megfelelően emlékeznünk rá. Ha az emlék halványulna, akkor itt egy remekbe szabott író, aki tökéletes, tűéles pontossággal tárja elénk a megemészteni valót. Nagyon ironikus, de lényegre törő.

Ott állunk a dilemmával. Egyrészt a falu lakóival együtt érzünk, hiszen borzalmas állapotok uralkodnak, de ugyanakkor a katonákat is elkezdjük picit megérteni. Mindenki emberből van, mindenkinek megvan a saját múltja, történelme, de az a rettenetes jelen is ott van. A parancsot pedig teljesíteni kell, nincs mese.

5/5

Könyvmolyképző Kiadó, 2014
Fordította: Vas István
Eredeti cím: The Moon is Down
128 oldal
Erika
Itt a nyári szünet, amikor én szigorúan békén hagyom a gyereket a tanulással, viszont az olvasást nem lehet felfüggeszteni. Annyi szabadságot adok mindig az olvasnivalók terén, hogy nekem (majdnem) mindegy mit, csak olvasson. Szóval még mindig nincs a topon kisfiam olvasás terén, viszont amikor ez a választási lehetőség előáll, mindig, kivétel nélkül a ropikat választja. Így szép lassan haladgatunk előre. Ez is több, mint a semmi! Viszont amikor belevág, mindig mosolyt látok az arcán olvasás közben. Nem csodálom, hiszen már írtam korábban is, hogy én is nagy rajongó vagyok, ezért is merem neki mindig bátran ajánlani. Szóval, hadd szóljon!

"A szerelem szárnyán szállni – vajon erre született Greg Heffley?
Greg sulijában Valentin-napi bál lesz, és ettől fenekestül felfordul a világa. Minden tőle telhetőt megtesz, nehogy pár nélkül maradjon a nagy estén, de nem könnyű a dolga. A legjobb barátja, Rowley sem áll túl rózsásan, de ez csak sovány vigasz."






"Greg Heffley-t elhagyta a szerencséje. A legjobb barátja, Rowley, elfordult tőle, új barátokat találni pedig nem is olyan könnyű feladat. Greg megelégeli balszerencséjét, és úgy dönt, vesz egy nagy levegőt és a sorsra bízza döntéseit. Vajon a vakszerencse kegyes lesz hozzá, vagy Greg élete egy merő pech marad?"

5/5 az egész sorozat

Könyvmolyképző Kiadó
Erika
Na jó, ez már tényleg az utolsó. Függő vagyok, ok, de hát Ő is az egyik nagy kedvencem, és erre a könyvre nagyon-nagyon régóta fájt a fogam. Szóval ott tartunk, hogy öt élet sem lenne elég, ha mindent meg akarnék főzni azokból a szakácskönyvekből, amiket otthon tartok, de ez van!

Főzőműsorait is nagyon szerettem mindig, tulajdonképpen ott kedveltem meg. Az egyszerűsége, eleganciája, könnyedsége azonnal megfogott. Nagyon szeretem a családjáról, otthonáról készült képeket, mind-mind nyugalmat árasztanak, úgy mint a személyisége is. Így receptjei iránti rajongásomhoz is csak egy lépés kellett. :D

"A TV Paprika nézői már jól ismerik Rachel Allent, a kedves, szőke, ír fiatalasszonyt, aki fáradhatatlan lelkesedéssel mutatja be a minőségi alapanyagokat, a legújabb trendeket, és a praktikus megoldásokat. Elegáns ételek egyszerűen - ez Rachel Allen mottója. Rachel négy korszakos bestseller szerzője, köztük található a A család kedvencei. Rachel stílusa mindenek felett nagyon praktikus és egyszerű, de lenyűgözően elegáns ételei óriási sikerre tarthatnak számot családi és baráti körben egyaránt. Megtalálhatóak benne ír helyi ízek és nemzetközi behatások is. A BBC (ahol műsorai nagy sikerrel futnak) minősítése szerint Rachel az Ír szakácskirálynő, A Good Food Magazin szerint pedig az ír konyhát végleg elhelyezte a világ gasztrotérképén."

Persze, hogy 5/5****

T.Bálint Kiadó, 2012
Fordította: Juhász Mihály
240 oldal

Erika
Most már tényleg satuba szorítom a kezem, ha még egy szakácskönyvet próbálok beszerezni, de hát ezek... hát ezek... Egyszerűen annyira gyönyörűek, hogy képtelenség lett volna lemondanom róluk.

Papp Emese több gasztronómiai könyvét ismerem és szeretem, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy ebben sem fogok csalódni. Mind a receptek leírása, mind a tipográfiai megjelenés hibátlan. Nemcsak használati "tárgy", de konyhánk dísze is ez a könyv. A sütemények nagy része könnyen, nagyobb előképzettség nélkül elkészíthetőek.

A kenyeres pedig??? Ó, hát aki ismer valamennyire, tudja, hogy mániákusan szeretek péksüteményeket, kenyereket készíteni. Ahhoz hasonló fantasztikus dolog kevés van az életben, mint amikor otthon a finom, friss kelt tészta illata körüljárja a lakást, a gyerekek ott lesik a sütő ajtaját, mikor lesz más kész a finomság. Összehasonlíthatatlan a saját készítésű péksütemény a boltival, erre a nyakamat teszem bármikor! Úgyhogy ez a könyv sem volt kérdéses, egyértelműen kellett! :D

"A nagy sikerű A Nők Lapja Konyha 100 legjobb süteménye című könyv szerzője, Papp Emese megmutatja nekünk, mennyire nagyszerű élmény a sütés. A könyvből kiderül, mi a tökéletes piskóta és kelt tészta titka, mit süthetünk, ha csak fél óránk van, és az is, miként készíthetünk olyan születésnapi tortát, amitől mindenkinek leesik az álla. A könyvet kezdőknek és haladóknak egyaránt ajánljuk, mindenki talál benne neki tetsző receptet, legyen szó klasszikus süteményről vagy egy modernebb íz- és formavilágú desszertről.
A szerző 15 éve dolgozik cukrászként, a legjobb budapesti éttermekben és szállodákban készített süteményeket. Jelenleg az ettlingeni Michelin-csillagos Hotel Erbprinz vezető cukrásza. Első könyve, A Nők Lapja Konyha 100 legjobb süteménye eddig négy kiadást ért meg"

"A hobbiszakácsok az utóbbi években világszerte újra felfedezik az otthoni kenyérsütés örömeit. A kézműves pékmester, Emmanuel Hadjiandreou egyszerű, lépésről lépésre követhető receptjei alapján több mint 60-féle kenyeret süthetünk. Megtaláljuk a klasszikus pizzatészta, focaccia vagy akár a francia parasztkenyér receptjét is, de kísérletezhetünk a legkülönfélébb kovászos- és szódakenyerekkel, vagy akár édes péksüteményekkel is.
Minden egyes darab bizonyítani fogja, hogy érdemes belevágni.
A szerző 2012-ben elnyerte a Legjobb Első Könyv díját az Egyesült Királyságban."

Mindkettő 5/5*****

Central Médiacsoport Zrt.


Erika
Ó, hát ezt a könyvet nagyon régen fejeztem be, és emlékszem, akkor félreraktam, mert annyira letaglózott a drámaisága.

Az első észrevétel természetesen az volt, hogy mennyire érződik a másfajta kultúra ezen az íráson. Nagyon szokatlan volt, bár rögtön magamévá tudtam tenni.

A 69 éves Szonjo szó szerint egyik pillanatról a másikra eltűnik a szöuli pályaudvaron férje mellől. Egyértelműen felelőssé tehető a demencia is az idős hölgy eltűnése kapcsán, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre több rejtély lát napvilágot, ezzel együtt egyre több kérdés merül fel az egész családban, amelyek szintén okozói lehetnek a rejtélyes eltűnésnek.

Vajon az édesanyjuk, párjuk valóban csak az az egyszerű, visszahúzódó, mindenkiről gondoskodó családtag volt? Vagy volt egy sűrű függöny a szemük előtt, amit ha elhúztak volna, minden mostani kérdésükre választ kapnának? Talán még arra is, hogy hol van most az anyjuk?

Tény, hogy a nő tartotta össze az egyébként széthullásra ítélt családot, ő volt az egész rendszer mozgatórugója. Mióta eltűnt, mindenki keresi önmagát és persze a nőt is.

Szinte minden szereplő szemszögéből megismerhetjük a történetet, és az ilyen fajta leírásokat én nagyon szeretem, mert véleményt is sokkal másképpen és hát nehezebben is tudok alkotni egy-egy szereplőről.

Érdekes volt egy távoli kultúrába belecsöppenni, ráadásul egy tragédián keresztül. Koreai szemmel nézni bele a problémákba, az anya-gyerek, anya-férj kapcsolatokba nem volt könnyű, pedig ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint pl. mi európaiak, mégis ott az a bizonyos esszencia, ami "más"sá teszi. Aztán még az is ott van, hogy az ember elkezd gondolkodni a saját életén, hogy anyaként én milyen vagyok? Jól csinálom? És gyerekként milyen vagyok? Jól csinálom?

Hát... vigyázzunk egymásra!

5/5

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2012
Fordította: Molnár Edit
Eredeti cím: Please Look After Mom
244 oldal
Erika
Nagyon szereti az egész családom az állatokat, de nem nagyon vagyunk valami nagy "kutyások". Semmi bajunk velük, de nincs óriási szerelem, mint ahogy ezt nap mint nap látom ismerősöknél. Pont emiatt úgy gondoltam, hogy ez a könyv inkább a rajongótábornak való, úgyhogy teszegettem jobbra-balra. Leginkább kisfiam miatt kezdtem el, neki keresem folyamatosan az olvasnivalót, és utólag belátom, hogy kár volt halogatni.

A főszereplő kutyus négy életen keresztül mutatja be a kutyák életét, különböző körülmények között. Mindig más fajtájú kutyaként éli meg a mindennapokat, és a lényeg, hogy mindig más szituációba csöppen. Hol kóbor kutyaként tengődik a családjával, hol egy szerető családhoz kerül, hol kegyetlen emberek karmai között találja magát.

Mindvégig egy kérdés, a NAGY KÉRDÉS lebeg a szeme előtt, hogy mi végre született meg, pláne négyszer!? Úgy gondolja, hogy célja van a feljebbvalónak azzal, hogy mindig "vissza"születik erre a világra, bár minden élete után úgy érzi, hogy megtett minden tőle telhetőt. Kimentette a gyerekeket a vízből, vidámságot fakasztott ott, ahol már reménytelen volt minden próbálkozás. Ezért nem is érti, hogy mi jöhet még? Mégis úgy látszik, folyamatosan tartogat számára valamit a sors.

Furcsa volt egy kutya szemszögéből nézni a történteket, vagy akár minket, embereket, bár azért nem nagyon lepődtem meg dolgokon.

Minden búcsúzás nagyon fájdalmas volt, és bár néha szégyelltem a szentimentalizmusomat, főként, hogy egy ifjúsági regényről van azért szó, akkor is kicsordult a könnyem itt-ott. :D

Annak ellenére, hogy még a legkisebb mértékben sem hiszek a lélekvándorlásban, ettől elvonatkoztattam, szerettem nagyon a könyvet, és remélem, hogy a kisfiú, akinek szántam, hajlandó lesz elolvasni!!!

4,5/5

Könyvmolyképző Kiadó, 2012
Fordította: Varga Csaba
Eredeti cím: A Dog's Purpose
352 oldal
Erika
Szokatlan (vagy nem annyira?) módon a 11 éves Tom édesanyjával egy lakókocsiban él. Joss, az anya nem éppen a gondoskodás mintaképe, a gyereket tulajdonképpen a természet és a szerencse neveli. Betudható ez a lány fiatalságának is, amit szeret is kiélvezni. "Otthon" szinte sosincs, Tom sokszor a saját anyjáról is maga gondoskodik.

Egy ekkora kisfiú hogyan is tudja fenntartani magát? Lopásból. Máshogyan nem megy. A szomszédba jár zöldségért, egyéb élelemért, amit azok észre is vesznek, de nem vált ki belőlük megbotránkozást, sőt. Sokszor már ők maguk helyeznek ki a fiúnak "ajándékokat". A megszerzett paradicsommal, krumplival, répával elvan egy ideig a fiú, aztán más kertbe is kénytelen bemenni.

Az egyik szomszédos udvarban egy idős, magatehetetlen nőt talál a földön fekve, akinek gondolkodás nélkül a segítségére siet. Az idős hölgy nem tesz fel kérdéseket, csak egyszerűen hálás a fiúnak. Valami barátságféle alakul ki kettejük között, mert innentől kezdve nap mint nap találkoznak, a nő távollétében pedig Tom maga gondozza a házat, a kertet.

Ahogy halad előre a történet, egyre inkább megismerhetjük a szereplőket, kezd átalakulni a véleményünk, és a kezdeti előítéletek kezdenek enyhülni.

A könyv rendkívül megrendítő, másrészt szól a hihetetlen szeretetről is. Kellett is a szeretet ehhez a történethez, másképp nem lehet feldolgozni. Szívmelengető emberi sorsok vannak itt csokorba kötve. A hitet erősíti meg az emberben, hogy mindenhonnan van visszaút, akármilyen lentről is fel lehet bukkanni ismét a felszínen.

4/5

Könyvmolyképző Kiadó, 2012
Fordította: Burján Monika
Eredeti cím: Tom, petit Tom, tout petit homme Tom
198 oldal
Erika
Nagyon sejtelmesen kezdődik a történet, és meg is illetődtem kissé, hogy miféle könyvbe botlottam. Bevallom, kimaradtak eddig Martin könyvei, úgyhogy nem tudtam, mire számítsak. Aztán szép lassan kitisztul a kép, világossá válik a helyzet bonyolultsága. :D

Katie Quinn egy sokszorosan díjazott, ünnepelt színésznő, akinek ugyan kívülről az élete csupa csillogás, fényűzés, ám ahogy ez a való életben is lenni szokott, a valóság egészen más. Katie többször kísérelt meg öngyilkosságot sikertelenül, a következőnél már biztosra akar menni, pontosan eltervezi azt.

Egy másik szálon megismerhetünk egy furcsa, magának való férfit, akinek még a nevét sem igazán tudjuk. Ő sincs a topon lelkileg, de legalább ő az elszigeteltség ellenére értelmes elfoglaltságokat talált ki magának, mindemellett valamiféle spirituális magasságokba próbál emelkedni, amiben ő jól elvan, csak hagyják békén.

Ezt a két embert egy pap, Steady Capris hozza össze, bár ez számukra inkább véletlennek tűnhet.

Egy újabb sikertelen öngyilkosság után a pap szívességet kér a férfitől. Rejtse el a nőt a reflektorfények elől, hogy új életet tudjon kezdeni, addigi életét maga mögött tudja hagyni. A rejtelmes férfi "otthonában", a floridai lápvidéken bújnak meg, ahol meg kell küzdeniük nemcsak egymás furcsaságaival, jellembeli különbségeikkel, hanem a komforthiánnyal is, amely persze a fényűzéshez szokott színésznőnek hiányzik.

Vajon sikerül-e eltüntetni a külső és belső sebeket? Az élet nagyon kiszámíthatatlan tud lenni, sosem tudhatjuk, honnan jön a segítség, és hogy vajon felismerjük-e, amikor ott dörömböl az orrunk előtt?

Mindkettejüknek befejezetlen ügyük van ebben az életben, a történet megíratlan, be kellene fejezni, de nem mindegy hogyan...

A végén egy picit, mintha Coelho lépett volna az arcomba, de azért nem volt vészes! :D Több könyve is várakozik még otthon, a közeljövőben tervezem is elővenni őket.

4/5

General Press Kiadó, 2014
Fordította: Tóth Bálint Péter
Eredeti cím: Unwritten
320 oldal
Erika
Sikeresen függővé tettem a gyerekeimet is. Ez is volt a cél, úgyhogy nem is panaszkodok. Kicsi koruk óta volt otthon pár kötet a sorozatból, de valahogy mindig elcsusszantunk mellettük, annak ellenére, hogy mindig is rajongó voltam. Most viszont olyan szinten kattant rá az egész család, hogy nem győzöm beszerezni a hiányzó darabokat.

Aki ismeri, szerintem nem nagyon kell bemutatni ezt a kedves kis párost, Pettsont és Finduszt. Habár egy magányosnak tűnő tanyán éldegélnek ketten, valahogy mindig olyan kalandokba keverednek, amin tényleg csak szórakozni lehet. Fantasztikusak a rajzok is, a történetek is, na... Úgy tökéletes mindegyik, ahogy van!

"Rosszkedvem van és nyugalmat szeretnék! - fakad ki egy őszi reggelen Pettson. Findusz rögtön azon kezd morfondírozni, mivel is vidíthatná fel morcos gazdáját. Elmehetnénk horgászni - javasolja végül -, attól biztos jókedved lesz. Pettson azonban nem akar kimozdulni. Kint minden hideg és nyirkos, pedig fel kéne ásni a krumpliföldet, és a tüzelő is elfogyott. Ám a kandúrt nem akármilyen fából faragták: kitalálja, mitől múlik el az öreg rosszkedve, sőt talán még arra is sikerül rávennie, hogy munka helyett vele játsszon..."


"Amióta Caruso, a kakas betette a lábát a baromfiudvarba, Pettson és Findusz háza táján már semmi sem olyan, mint korábban. A tyúkok rajongással veszik körül a kakast, aki mind küllemével, mind hangjával elkápráztatja őket. Régi játszótársukról, a kandúrról tudomást sem vesznek többé. Findusz nem érti, hová tűnt az udvar megszokott békéje, hol vannak a régi szép idők. Hogy lehet, hogy ezek az ostoba tyúkok így odavannak egy kakasért? És akkor még ott a kukorékolás! Pettsonnak és Findusznak már egy nyugodt perce sincs, mert a kakas napról napra hosszabb és hangosabb áriákkal szórakoztatja rajongótáborát. A kandúr minden furfangosságát latba veti, hogy leszoktassa Carusót a fülsiketítő dalolásról..."

General Press Kiadó
Erika
Két barátnő élvezi az életet kart karba öltve. Talán egyiküknek egy kicsit nehezebb, mivel Lily inkább Budgie amolyan gyertyatartója. A dicsőség mindig az övé, Lily mellette árnyéknak tűnik. Ez természetükben is jócskán megmutatkozik, hiszen amíg Lily egy visszafogott, természetes, kedves lány, a másik egy hivalkodó, fennhéjázó, nagyvilági nő, akinek minden kell bármi áron. Tulajdonképpen ez így mindkettejüknek megfelel, nincs is ezzel semmi gond.

Egy napsütéses napon Budgie elrángatja Lilyt egy sporteseményre, ahol meglátja Nicket, és abban a pillanatban el is kezdődik valami, ami megváltoztatja mindenki életét.

Lily és Nick már a házasságot tervezik, óriási és őszinte a szerelem, amikor történik egy tragédia, ami után hosszú évekig nem látják egymást. Amikor ismét találkoznak, Lily számára óriási meglepetéseket tartogat ez az esemény, innentől kezdve kérdések, rejtélyek sora merül fel, amelyeket először próbál elnyomni magában, de egy idő után már nem tud küzdeni az árral. Muszáj, hogy a titkokra fény derüljön, másképp nem tudja tovább folytatni a nyugodt, bár homokba dugott fejjel élt életét. Kénytelen szembe nézni nem is egy olyan dologgal, amiből egy is elég lenne.

Nagyon érdekes volt végigkísérni egy barátság, ilyen-olyan szerelmek különböző állomásait. Mit bír ki egy kapcsolat, mit tehetünk bele és mit vehetünk ki belőle büntetés nélkül. Nagyon sok - talán néha igen közhelyes, de hasznos - tanulság derül ki a történet során.

Lekötött mindvégig, izgultam mindenkiért, akiért kellett, szörnyülködtem mindenkin, aki megérdemelte.

Igazi nyári, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas könyv. Én bírtam volna még tovább is! :D

Egy perzselő nyár alatt mennyi minden képes megváltozni...

4,5/5

General Press Kiadó, 2015
Fordította: Gács Júlia
Eredeti cím: A Hundred Summers
359 oldal