Erika

Juhujjjj! Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert vége a Williams kiadványoknak. Azért is sír, mert a nagy kedvenceim polca már dugig van, és hova teszem ezt? A nevetés pedig azért, mert ismét egy csodát olvastam.
 
Will Andrews nem kevesebbet ad fel, mint a legnagyobb kényelmet, amit akkor ott, abban az időben, az 1800-as évek végéhez közeledve átélhet. A Harvardon harmadéves, az egész élet előtte áll, tele lehetőségekkel. Lehet belőle bármi.
 
Ez az elsőre nem is annyira tökösnek tűnő kölyök gondol egyet, ott hagyja az egyetemet, hogy felfedezze a Vadnyugat rejtelmeit, izgalmait. Innentől már nagyot nő a szemünkben, hiszen ennek töredékéért sem adná fel legtöbbünk a karosszék nyugalmát.
 
Butcher's Crossingba, az egy tekintettel átfogható, kicsinyke városba érkezik, ahol felkeres egy helyi bölénybőr kereskedőt. A pénzéhes üzletembernek felcsillan a szeme, hogy végre akad egy segítőtársa, aki átveszi tőle a könyvelési feladatokat. Hamar kiábrándítja Will, aki közli, hogy eszében sincs asztal mellé, papírok fölé ülni, ő bizony bölényvadászokat szeretne kísérni útjukon, hogy belekóstoljon ebbe a világba.
 
Megismerkedik egy helyi vadásszal, aki mesél neki egy területről magasan fenn a hegyekben, amit csak ő ismer, és hihetetlen méretű bölénycsordákat lehet ott találni. Látva városi, sima tenyerét, naiv tekintetét, próbálják eltántorítani a terveitől a fiút, de hiába. Sőt, még örökségének egy jórészét is felajánlja a vadásznak, hogy szerezzen be minden szükséges felszerelést a több hetes vándorláshoz a kíméletlen tájakon.
 
Elérkezik a nap, útnak indulnak, és a naptól cserzett bőrű, sokat próbált vadászok is kezdik elismerni a fiú kitartását, erejét. Az út viszontagságait a coloradói hegyekbe nem tudták kellőképpen sötéten lefesteni a vadászok. Minden elképzelhetőt felülmúl, amikor a szomjúságtól feldagadt nyelvvel, bódultan ülnek a lovon, azt sem érzékelve, élnek-e vagy holtak már?
 
Hogy a végén megéri-e a fiúnak, valóra váltak-e az álmai, beteljesültek-e a kalandra, szabadságra irányuló vágyai, talán ezt ő maga sem tudja. Vajon utólag mit tanácsolnánk neki? Induljon vagy inkább menjen vissza a padsorok közé!? Mi magunk sem tudjuk.
 
Williams a szokásos letisztult, tűpontos mondataival ismét rákényszerített, hogy feláldozva egy éjszakám nagyobb részét (többre nem volt szükség) faljam a sorokat.
 
Kritikákban azt olvastam, ez Williams leggyengébb könyve. Lehet, hogy az elvakultságom homályosított el, mert én ugyanolyan tökéletesnek láttam, mint a másik kettőt. Sajnálom, hogy nem tevékenykedett sokkal, de sokkal többet!

5/5***

Park Könyvkiadó, 2018
Fordította: Gy. Horváth László
364 oldal
Erika
A Brooklyn után nagyon vártam ezt a könyvet, ott teljesen elvarázsolt Tóibín. A csoda itt is megvolt, csak kicsit sötétebb szemüveget adott ránk. :D
Nora Webster. Olyan szép név. A története már nem annyira.

Nora fiatalon megözvegyül, egyedül marad gyermekeivel. Szerető, szép család voltak, de innentől elveszti a talajt lába alól. Látszólag csinálja a dolgokat tovább, de érezhető, hogy valami nem stimmel. Nagyon nem.

Ő maga is úgy gondolja, ha elmegy fodrászhoz, kísérletezik új frizurákkal, még ha ezek nevetségesre is sikerednek, minden rendben van, minden rendben lesz.

Belép a zene is az életébe, ami végül is mindig ott volt, de most kiteljesedhet végre ez a dolog is az életében. Kapcsolatokat épít, közösségekbe jár, és közben a rokonok aggódnak. Mi, olvasók is. Nem hiába. Hiszen a sok program ideje alatt a gyermekei ki tudja merre, mit csinálnak, kivel vannak?

A gyerekeknek minden eddiginél nagyobb szükségük lenne anyjukra, de kénytelenek beérni a rokonokkal vagy egymással. Próbálják ők is túlélni a helyzetet, anyjuk állapotát, és nyilván őket is érinti a gyász, azzal is kéne kezdeni valamit.

Gyermekei időnkénti jelenléte ellenére egy végtelenül magányos asszonyról van szó, aki minden kis szalmaszálba próbál belekapaszkodni, hogy ne merüljön teljesen alá. De nem biztos, hogy nem késett-e már el!?

Én nagyon sajnáltam őt is, a gyerekeket is. Szeretetből nincs hiány, végtelen a ragaszkodás, még ha a jelek mást is mutatnak.

Lehet itt arról vitatkozni, hogy vajon a gyász teszi-e ezt a nőt olyanná, amilyen, vagy pedig a teljes közönyösség jellemzi minden és mindenki iránt. Ez a legszörnyűbb módon a gyerekek felé csapódik le. Tulajdonképpen a szél és az eső neveli őket, Norának nem sok hatása van a dolgokra. Azt viszont nem tudhatjuk, egy haláleset milyen módon, hogyan ráz meg egy érintettet. Mindenképp fura, de ugye az dobja az első követ...

5/5

Park Könyvkiadó, 2018
Fordította: Kada Júlia
396 oldal
Erika
Kezdtem már türelmetlenkedni, hol a következő Picoult könyv, de aztán lenyugodtam, amint a kezemben volt. :D
 
Azzal semmi újdonságot nem árulok el, hogy Picoult mindig valamibe nagyon mélyen belenyúl, aztán ott addig tekeri, facsarja, amíg mindent ki nem zsigerel belőle. Nem is nagyon tudnék olyan szerzőt említeni a repertoáromból, aki ennyrie alaposan, hihetetlen felkészültséggel nyúl egy-egy témához. Milyen tételeket dolgozhatott ki az iskoláiban??? Biztos tőle nyúltuk volna le őket! :D
 
A mostani téma nagyon leegyszerűsítve a szexuális erőszak. Azért írtam, hogy leegyszerűsítve, mert számtalan más, fontos erkölcsi, társadalmi kérdést is érint, mint mindig! Szó van itt a szülő-gyerek, diáktársak és szerelmek közötti kapcsolatokról, de az idegen társadalomba való beilleszkedés nehézségeiről is. És ezek sem kispiskóta témák, főleg Jodinak.
 
Majdnem úgy kezdtem, hogy Trixie-t apja egyedül neveli. Pedig nem! Legalábbis papíron nem. A mindennapokban viszont ő az, aki mindenféle szükségletéről - legyen az érzelmi vagy fizikai - ő gondoskodik. Az anya el van tűnve az életükből. Velük él, minden nap hazamegy, de különösebb kapcsolata nincs a családjával.
 
Trixie apja, Daniel egyedüli fehérként nőtt fel egy eszkimó faluban, ami nem tette könnyűvé az életét, főként gyerekként. Mindenféle kiközösítéssel, megbélyegzéssel kellett együt élnie, viszont ez annyira megacélozta őt, hogy a későbbiekben bármilyen nehézséget is hozzon útjába az élet, méltó módon tűr.
 
Feszültségeit, örömeit a papírlapon vezeti le, mivel nagyon elismert képregényrajzoló. Szereti is, meg is élnek belőle, úgyhogy hasznos dolog ez az életében.
 
Első helyen természetesen a lánya áll, akivel kicsi kora óta nagyon szoros a kapcsolatuk. Ám a kamaszkorba lépve egyre inkább távolodik tőle, és ezzel a szokatlan helyzettel nem nagyon tud mit kezdeni. Felesége már régesrég eltávolodott tőle, pedig a mai napig mérhetetlen szerelemmel szereti.
 
Magányosságában és szeretetéhsége közepette az egyik randijáról Trixie összeomolva ér haza. Megerőszakolták. Méghozzá a barátja, akibe hosszú idő óta szerelmes.
 
Innentől kezdve elkezdődik a boncolás! Az emberi jellemek, kapcsolatok, érzések, indokok, cáfolatok mind-mind górcső alá kerülnek. És persze mi is elkezdünk rágódni, milyen állásponton is vagyunk?
 
A téma aktuális, tekintve a világban az elmúlt évben történt botrányokat. Szexuális visszaélésektől volt hangos a nemzetközi és a hazai sajtó is. Érvek-ellenérvek kerültek felhozatalra, heves viták folytak és folynak arról, mikortól is erőszak az erőszak? Mi tartozik bele? A nő tehet róla akár egy kihívóbb ruhadarab viselése miatt? Vagy egy egyszerű flörthelyzet felhatalmazást ad bármelyik nem számára, hogy beleegyezés nélkül birtokba vegye a másik testét?
 
Aztán fontos kérdés még, hogy mire elegendő Daniel figyelme, szeretete, ragaszkodása, amit Trixie egész kiskora óta biztosított számára? Kihúzza őket a bajból? Illetve a baj már megtörtént, de elég erős-e ez a kapcsolat ahhoz, hogy átsegítse őket a traumán, hogy valaha még egészséges lelkületű életet tudjanak élni!?
 
Daniel is megsérült. Hogyne sérült volna, hiszen a gyermekét bántották! Vagy hazudik a lány? Létezik, hogy akiről azt gondolta, minden gondolatát, mozdulatát kiismerte, mindenkit átvert? A bizalom végtelen? Akkor is, ha bizonyítékok vannak a másik oldalon is?
 
Picoult sosem hagy minket kényelmesen hátradőlni, nem hagy ellustulni minket. Folyamatosan járatja az agyunkat, rákényszerít, hogy valamelyik oldalra odaálljunk és döntsünk, a mi életünkben mi a fontos, hogyan cselekednénk? Fontos ez.
 
Továbbra is rajongó maradok!

5/5

Athenaeum Kiadó, 2018
Fordította: Babits Péter
Eredeti cím: The Tenth Circle
400 oldal

Erika
El vagyok ismét kényeztetve mostanában jó könyvekkel. Ez a példány is megkoronázta az estéimet, utazásaimat. Bár sokáig nem tartott, mert nagy terjedelme ellenére is szinte pillanatok alatt "végeztem" vele.
 
Bár reménykednék benne, hogy egy eltúlzott jelzőről van szó, de sajnos úgy tűnik, egy SOHA nem múló, egész világra kiterjedő problémát feszeget benne a szerző.
 
A gyermekkereskedelem évszázadok óta jelenlévő tragikus, megoldhatatlannak tűnő probléma, és bár ilyen intézményi módon, ahogy a könyvben is történik, talán már elvétve fordul elő, az alvilág számára továbbra is talán az egyik legjövedelmezőbb üzletág.
 
Szerintem anyának sem kell hozzá lenni, hogy az embert elborzassza még a legcsekélyebb bántalmazása is a gyerekeknek, de amikor már ilyen kilátástalan helyzetbe kerülnek gyermekek, nem hinném, hogy bárkit, aki egészséges lelkülettel bír, hidegen hagy.
 
Két szálon futnak az események. Napjainkban Avery a főszereplőnk, Rill elbeszélése segítségével pedig visszarepülünk az 1930-as évek végére.
 
Hogy a két nőnek mi köze egymáshoz, azt mindvégig titok lengi körbe.
 
Avery az, aki egy véletlen találkozás okán nyomozásba kezd. Olyan sejtelmes információk ütötték fel a fejüket családjában, amelyre muszáj választ találnia. Rendkívül elismert a családja, életüket a nyilvánosság előtt élik, társadalmi megítélésük nagyon fontos. Egyetlen apró hiba, egy múltból előkerülő titok tönkreteheti pályafutásukat, de akár az életüket is, úgyhogy a diszkréció is kulcsfontosságú.
 
A megrendítő részeket Rill szolgáltatta, aki testvéreivel együtt sajnos belekerült a gyermekkereskedők bűncselekményeinek körforgásába. Válogatottabbnál válogatottabb szörnyűségekkel szembesülnek, és teljesen tehetetlenek. Mindvégig várják szüleiket - merthogy ők nem árvák - ám úgy tűnik, hiába reménykednek.
 
Vannak, akik szerencsésebbek, azok tisztes, jómódú családokhoz kerülnek örökbefogadással, de vannak a "hibásak", akiknek esélyük sincs, tovább kell tűrniük a megaláztatásokat.
 
Rill mindent megpróbál, hogy meneküljenek, de ő is csak egy gyerek, mégha a legidősebb is köztük. Hihetetlen bátorsággal, erővel próbál erőt meríteni a mindennapokhoz, de vajon mit ér el a kitartásával? Jutalmat vagy büntetést?
 
A borzalmak ellenére, a múltban és a jelenben is tele van szeretettel a történet, talán enélkül túl sem lehetne élni.
 
Avery mindvégig próbál kapcsolatot teremteni a múlttal, azokkal a személyekkel, akikkel érzi, hogy szorosan összefűződik valamilyen módon az életük. Nem is sejti, hogy az addigi rendezett, minden pillanatban szoros szabályok szerint zajló élete mennyire felborul, mennyire megváltozik minden.
 
Mélyen megrendítő történet felfokozott izgalmak közé ágyazva. A sírás kerülgetett mindvégig, és azon gondolkodtam, miféle kínzóeszközöket alkalmaznék ezeknek a szörnyűségeknek az elkövetőin!? De azzal jobb lenne vajon a világ???
 
A végére tisztán látunk, már amennyire a könnyek engedik...

5/5

Libri Kiadó, 2018
Fordította: Getto Katalin
Eredeti cím: Before We Were Yours
460 oldal
Erika
Továbbra is minden erőmmel a gyermekek olvasási szokásait szeretném otthon javítani, ezért minden lehetőséget megragadok, ha egy olyan könyvet találok, ami érdekelheti őket. A klasszikusokra különös hangsúlyt helyezek, éppen ezért örültem, amikor megláttam ezt a kiadványt.

Nem gondolom, hogy a történetről nagyon írnom kéne, szerintem ezzel már minden generáció együtt születik. :D Számtalan feldolgozás született belőle, nem hinném, hogy van, aki nem tudja, miről szól, de a biztonság kedvéért azért a fülszöveget bebiggyesztem. :D

Nagyon szép, könnyen "kezelhető" könyvecske, kisebbik fiamnak (9) pont megfelelő falat volt. Érthetően, szórakoztatóan, röviden foglalja össze ezt az izgalmakkal teli történetet. Tökéletesen megmozgatja a gyermekek, de azt gondolom a felnőttek fantáziáját is.

Jöhet a nagy könyv! :-)

Fülszöveg: "Robinson Crusoe hajótörést szenved. Egyetlen túlélőként egy lakatlan szigetre vetődik. Menekülésre semmi esélye. Találékonyságával és szorgalmával megteremt mindent, ami a túléléshez szükséges. Egy napon ismeretlen lábnyomot talál a homokban...

Wolfgang Knappe szórakoztatóan és izgalmasan dolgozta át Daniel Defoe híres regényét a gyermekek számára."


Ciceró Könyvstúdió Kft., 2017
Fordította: Kincses Edit
Illusztrálta: Ute Thönissen
64 oldal

Erika
Szerencsére most nem kellett sokat várni a folytatásra, hamar jött a következő, sorrendben a negyedik kötet a Hét nővér sorozatból.

Most Cece került sorra, akinek az élettörténetébe már belekóstolhattunk az előző rész jóvoltából, hiszen ők szinte összenőve nőttek fel Csillaggal, akiről az előző rész szólt. 

Mivel az életük szorosan összekapcsolódott gyermekkoruk óta, sok mindent megtudhattunk Cece-ről is, tehát nem a nulláról indultunk ismerkedés terén. :)

Ez a kötet az elszakadásról, önmegismerésről szól. Bár ez elmondható mind a hat lányra, hiszen az életük nevelőapjuk halála után teljesen megváltozik, hiszen ha egy új világ, család felkutatására adja valaki a fejét, óhatatlanul  óriási változások elé néz.

Mindegyik lánynak nehéz a dolga, de talán CeCe-nek még nehezebb, hiszen mindig is volt egy nagyon erős támasza Csillag személyében, továbbá súlyos diszlexiával is küzd, ami kihat a hétköznapjaira is. Ezekből kifolyólag magabiztosság terén nincs a helyzet magaslatán, úgyhogy nagyon nehezen szánja rá magát az elszakadásra, arra, hogy nekiinduljon annak az útnak, ami teljes bizonytalanságot rejt magában. Nagyon nagy lépéseket kell megtennie ahhoz, hogy eredményeket érjen el, akár saját maga megtalálásában, akár a vér szerinti családjának felkutatásában.

Miután az előző részekben megjártuk Dél-Amerikát, Norvégiát és Angliát, CeCe útja először Thaiföldre, majd Ausztráliába vezet, ahol hihetetlen kalandok várják, és nem is sejti, szinte észre sem veszi, mekkora változáson megy keresztül napról napra.

Természetesen egy ekkora fizikai és lelki utazás alatt az embert összehozza a sors másokkal, szerelmek, barátságok szövődnek, akár örökre szólóak is. Így van ezzel CeCe is, bár kezdetben nem igazán érti, miért terelte egyes emberekkel össze ez a sors.

Talán az egyik legjobb utat választja, követi a megérzéseit, kicsit hagyja magát sodorni az árral, amely pont oda sodorja, ahová kell. Persze ehhez végig kell járnia a saját útját, muszáj megtapasztalnia azokat a fájdalmakat, örömöket, amik ahhoz szükségesek, hogy tudja értékelni mind a múltat, a jelent és legfőképp a jövőjét is, amely a könyv végére teljességgel eltér attól, ahonnan elindult ez a lány.

Az előző három részről itt, itt és itt írtam. Olvassátok csak őket, izgi! :-)

4/5

General Press Kiadó, 2018
Fordította: Szigeti Judit
Eredeti cím: The Pearl Sister
552 oldal