Erika
Én kész vagyok ettől a könyvtől! Azaz odáig vagyok, imádom! Ilyen tömény hülyeséget, ami az abszolút abszurditáson alapszik... Hangosan röhögtem a járműveken, nem hittem el, amit olvasok. Az is lehet, hogy egyből elölről kezdem. :D

Nem elég, hogy a történet valami elképesztően eszement, ott vannak még a szereplők is, akikből egyet sem tudnék a saját kútfőmből kreálni, de itt számtalan lehetetlenebbnél lehetetlenebb figura vonul fel.

Nem is tudom, hogy össze tudok-e itt rakni valamit a történetből? :D Mondjuk nem is lenne sok értelme. Ha azt mondom, hogy a kiindulási pont a johannesburgi Soweto, ahonnan a főszereplő latrinapucoló lány származik, aki egyébként analfabéta is, a végső helyszín pedig Svédország, közte pedig van minden, többek között egy, a dokumentációkban sehol sem szereplő, azaz nem is létező atombomba, amit mégis ide-oda kell hurcolászni a világban, közben vigyázni, fel ne robbanjon, legalábbis ne legyünk cirka 50 km-es körzeten belül. Aztán itt vannak az ikrek, Holger és Holger, akik közül az egyik szintén nem létezik, mégis fontos szerepe van a történetben. Akárcsak az apjuknak, aki mérhetetlen módon szeretne a királlyal találkozni és annak kegyeibe férkőzni, de utána viszont már nagyon-nagyon utálja, és azért szeretne vele találkozni, hogy ezt megmondja neki. Aztán meg kéne békíteni a Moszad ügynököket is, vagy eltűnni előlük, a CIA-s pasit pedig valahogy megnyugtatni.

Közben pedig az országok között (pl. Kína, Izrael, Svédország, Dél-Afrika) éleződik a helyzet, amit szintén meg kell oldania a díszes társaságnak. Az analfabéta lány pedig közben két könyvtárat is "megtanul", így aztán profin tolmácsol kínaiul, tökéletesen old meg magas szintű matematikai egyenleteket, metafizikai problémákat. Mert azért egy atombombával való utazáshoz ezekre mindenképpen szükség van. :D

Még egyszer írjam, hogy számomra ez egy tökéletes könyv volt, fergeteges abszurd humorral? És azt olvasom az értékelésekben, hogy az előző még ennél is jobb???

Én amúgy minden teketória nélkül odaadnám Tarantino kezébe a forgatókönyvet!

5/5*

Athenaeum Kiadó, 2013
Fordította: Kúnos László
Eredeti cím: Analfabeten som kunde räkna
430 oldal
Erika
Könnyed olvasmányra vágytam, amikor kezembe vettem ezt a könyvet, aztán rá kellett jönnöm, hogy itt szó sincs felhőtlen kikapcsolódásról, kacagásról. Nagyon mély, komoly üzenete van a könyvnek, mégis nagy kár lett volna kihagyni. A moziban elkezdték vetíteni a könyv alapján készült filmet, azért is akartam vele igyekezni, bár most nem tudom, hogy merjem-e megnézni, mert akkor annak nagyon jónak kell lennie, felrakta a mércét az írás.

Mély lélektani, erkölcsi kérdéseket boncolgat a könyv, megdöntve nagyon sok előítéletet bennünk, sokszor szembefordítva saját magunkkal, tükröt tartva elénk.

Rettenetes hőségben, a nyár utóéletén pillanthatunk bele egy New Hampshire-i kisfiú és édesanyja életébe. Henry 13 éves és nagyon magányos, anyja pedig kissé meg van zakkanva, napjait leginkább olvasással, semmittevéssel tölti. Inkább a gyerek gondoskodik róla, mint fordítva. A kisfiú jár bevásárolni, ő intéz minden ügyet, mert anyja maximum a kocsiba ül be, de onnan már nem száll ki. Ez is nagy teljesítmény.

Egyik nap, mialatt a kisfiú tanakodik az üzletben, csurom vér, ápolatlan, furcsa küllemű alak, Frank lép oda hozzá és segítséget kér. Talán azért, mert Henry már megszokta a furcsaságokat maga körül, talán azért, mert érzi, nem fenyegeti veszély ezzel az emberrel kapcsolatban, ki tudja miért, de magával viszi a kocsihoz, aztán anyjával együtt az otthonukba. Ott éldegélnek békében, míg...

A főszereplők mind a hárman mind különleges személyiségek. Az is megdöbbentő, hogy ők hárman hogy kerülnek össze, az pedig még inkább, hogy milyen módon, azaz milyen klasszul működnek együtt a saját maguk kis furcsaságaival. Mindhármójukat rettentően szerettem, de természetesen első helyen Henry állt, aki a különlegesek között is a legkülönlegesebbé vált.

Lassan csordogáló, mégis sűrű, mint a nyárutó, tömény, minden egyes mondata vág. Minden vesszőcske ott van, ahol lennie kell, szinte mértani pontossággal kimérve. Szomorú történet, utána mégis valamiféle örömöt, megnyugvást éreztem. Talán a szép irodalom miatt?

5/5

Alexandra Kiadó, 2013
Fordította: Gyuris Norbert
Eredeti cím: Labor Day
230 oldal
Erika
És ahogy ígértem, itt a folytatás, mármint Az ezer forrás szigete c. könyv második része. Ott ugye írtam, hogy nem szűkölködött eseményekben. De még azt is lehet felülmúlni. :D

Aki nem olvasta az első kötetet, illetve a bejegyzésemet róla, az ne álljon neki ennek, mert lehetnek spoileres részek.

Azt már az előző részből is tudjuk, hogy hála az égnek, Nora és Doug egy párt alkotnak, szerelmük óriási, az eltelt jó pár év ellenére is. Doug nevelt lánya mellett születik még két fiúk is, akinek ebben a kötetben nem sok szerep jut, gyakorlatilag a nevükön kívül mást nem is tudunk meg. A főszereplő itt Deirdre Fortnam, aki egyébként Nora és Akwasi gyermeke, azaz félvér. A gyönyörű nővé felcseperedett lány származásáról viszonylag világosabb bőre ellenére is terjed a pletyka a telepesek között, és azért látható is, hogy nem "közülük való". Nora és lánya mindent megtesznek azért, hogy befogadják őket, lányára is úgy tekintsenek, mint egy 100%-os feleségjelöltre, de mindhiába, a fiús anyák óvják tőle csemetéjüket, mint a tűztől.

Aztán jön egy férfi, egy orvos, Victor, akinek származása, anyagi körülményei, társadalmi helyzete hasonló a lányéhoz, és nem érdekli, mit szólnak az emberek, ő feleségül veszi a lányt. Elköltöznek egy francia gyarmatra, ahol élnek boldogan, de aztán itt is történik egy váratlan fordulat, ami felgyújtja a lángokat, ami végig perzsel az egész történeten.

Egy éjjel fekete férfi kér bebocsátást az orvos házába, kezében egy haldokló nővel. Ezen az éjszakán mindannyiuk élete gyökeresen megváltozik, már semmi nem visszafordítható.

Bár teljesen különböző dolgok történnek anyával és lányával, mégis úgy tűnik, hogy valami ősi átok sújtja őket, amelyek alól képtelenek kilépni, illetve ha sikerül is, az csak hatalmas áldozatok árán.

Ez a könyv nagyon felzaklatott. Ez is kicsit brazil szappanoperásra sikeredett, de itt szerintem már jócskán meglódult az írónő fantáziája. Ettől függetlenül nem tartom elképzelhetetlennek, hogy hasonló esetek ne történhettek volna meg. Csak hát na..., most, hogy nem ott, nem akkor élek, mégis meghökkentett.

3/5

General Press Kiadó, 2013
Fordította: B. Szabó Károly
Eredeti cím: Die Insel der roten Mangroven
630 oldal
Erika
Amilyen vaskosra sikeredett a kötet, olyan számtalanul szerteágazó történet szövődött ide-oda ebben a könyvben. Nem hiába jutottak eszembe róla régi nagy klasszikusok, mint az Isaura és egyéb, évekig elhúzódó brazil szappanoperák. :D

A történet kezdete egészen a 18. század elejére, Londonba nyúlik vissza, ahol Nora Reed él gazdag kereskedő apjával, és halálosan szerelmes annak pénztelen írnokába, Simonba. Szerelmüket házassággal szeretnék megpecsételni, de ennek nyilvánvalóan számos akadálya van. Aztán egy váratlan esemény elszakítja egymástól a fiatalokat, ám lélekben mindig együtt maradnak.

Jó pár évvel később Nora egy jamaicai cukornád-ültetvényen találja magát olyan életkörülmények között, amelyre sosem gondolt volna, bár Simonnal számtalanszor álmodoztak arról, hogy ott, Jamaicán egy kunyhóban fogják várni a napfelkeltét a tengerparton. Álmai részben megvalósultak.

Úgy tűnik, hogy minden megy a rendes kerékvágásban, ám egy napon rájön, hogy ahol él, az maga a pokol, bármennyire is igyekezett. Azon kívül, hogy a saját háza táján is gondok vannak, mélyen nyomasztja, ahogy a rabszolgákkal bánnak a brit telepesek. Ahány gondot lehet, azt mind a vállára veszi és viszi őket. Mindennapos küzdelem, hogy a saját ültetvényükön megpróbáljon olyan körülményeket biztosítani a szolgáknak, amelyek a lehetőségekhez képest emberhez méltóak. Természetesen adja magát, hogy Nora ezen intézkedései a szomszéd telepesek szimpátiáját sem nyeri el.

Ezidáig is nagy sebességgel történnek az események a könyvben, de aztán beindul a hurrikán. Kalandban, izgalomban nem szűkölködik, Norával aztán tényleg minden megtörténik, ami megtörténhet. A kérdés csak az, hogy ki az igazi számára? Simon vele marad-e mindvégig? És hogy mászik ki a csávából?

Ritka az olyan könyv, ahol egyetlen szimpatikus szereplőt sem találok, és most sajnos így jártam. Nagyon nehéz volt úgy olvasnom, hogy legalább valakinek ne tudjak szorítani. Kicsit úgy érzem, össze lettek sűrítve az események, kevesebb talán több lett volna.

A könyv egy trilógia első része, én már túl vagyok a másodikon is, annak címe: A vörös mangrovefák lesz, ami szintén nem kismiska. :D

3/5

General Press Kiadó, 2013
Fordította: B. Szabó Károly
Eredeti cím: Die Insel der tausend Quellen
684 oldal
Erika
Ó, ha valaki tud valahol Bernadette Fox FanClubról, szóljon, azonnal csatlakozom. Odavoltam ezért a nőért. A borító alapján én biztos nem választottam volna ezt a könyvet, csakis a rengeteg magasztaló ajánlás miatt került a kezembe. Így utólag viszont azt mondom, hogy tökéletesen illik ehhez a könyvhöz, mást el sem tudnék képzelni.

Amúgy egy nagy zűrzavar az egész könyv, mégis státuszszimbólum lett nálam. Hogy lehet igen rövid idő alatt Seattle kertvárosból eljutni a Déli-sarkig? Hogy lehet egy egész város utálatának tárgyává válni kezdettől fogva? Hogyan lehet mindenféle társadalmi elvárásnak ellene menni, mélyre ültetett, bigott sztereotípiákat semmibe venni? Bernadette Fox mindezt simán véghezviszi. Mondhatnánk, hogy mert tökös csaj! És még az sem számít, hogy ennek azért nagy ára van, de a kiközösítés sem változtatja meg (hála az ilyen emberekért!).

Aztán van egy másik érzés is, ami mindvégig ott van, és ami miatt aztán el is gondolkodtam, hogy tényleg annyira vicces könyv ez? Mert legbelül valahol nagyon is érzékeny nő, akinek mindene a lánya, a vele való kapcsolat pedig fantasztikus. Úgy tűnik, hogy a férjével is, de az más tészta.

Nagyjából a feléig percenként volt kényszerem felvihogni bárhol, és akkor hopp, Bernadette teljes hirtelenséggel eltűnik, és ezután már nem sok kedvem volt nevetgélni, csak szorongtam ezért a nőért, a családjáért.

Nagyon elgondolkodtató a könyv. Azok a társadalmi jelenségek, amelyek fellelhetőek benne a sznobizmustól, a kiközösítésen keresztül, egészen a "ha nem vagy a csapat tagja, nem is vagy jó ember"-ig, minden megtalálható itt nálunk, Magyarországon is, és szörnyen tud dühíteni, amikor ilyennel találkozom.

Egyszóval nagyon furcsa, különleges történet volt ez, de ki nem hagytam volna!

Én nagyon szeretnék ilyen jó fej anyuka lenni...

5/5

Maxim Kiadó, 2013
Fordította: Lázár Júlia
Eredeti cím: Where'd You Go, Bernadette
372 oldal